Nem tudsz mindenkit boldoggá tenni, megfelelni és az elvárásait teljesíteni. Nagyon sokan görcsösen fogják fel és szinte kényszerítik magukat arra, hogy “tökéletesen” megfeleljenek másoknak. Ez lehet akár szülőktől való elvárás vagy valamelyik családtagtól, rokontól, párkapcsolati, házasság és barátságban is lehetnek ezek az elvárások, és a munkahelyünkön. A Legjobban szülők tudnak ránk gyakorolni ezzel a kényszerrel, hogy tedd azt amit ők mondanak és felelj meg annak amit ők szeretnének hallani/látni és cselekedj aszerint.
Megesik, hogy megsértődik a másik fél, mert nem tudtunk megegyezni egy találkozóban vagy éppen le mondtuk azt. Ugyanez igaz mindazokra, akik szintén hajlamosak megsértődni, most teljesen mindegy melyik kategóriáról beszélünk, mert lehet az a kapcsolatunk, vagy a család, esetleg kollégák vagy a főnökünk. Számomra picit hihetetlen, hogy egyes emberek mitől nem képesek vérig sértődni és hogyha esetleg el is mered mondani az igazat, akkor neki áll feljebb és te keress megoldást arra, hogy ő megbékéljen és neki minden jó legyen.
Én azt mondom NE AKARJ MEGFELELNI MÁSOKNAK! Magadnak kell megfelelned, te érzed hogy tudod beosztani az idődet és hogy mire vállalkozol, valamint te tudsz mérlegelni az adott szituáció között, hogy belefér-e az idődbe az adott program vagy tudsz-e túlórát vállalni, vagy megtudod-e csinálni időre készülő munkádat, vagy hogy megtudod-e látogatni a nagyszülőket, szüleidet stb.
Hogyan mondtam nemet valamire?
Be kell valljam, nekem se volt könnyű először nemet mondanom valamire vagy valakire és ez sokszor okozott gondot a lelkemben, hogy sose az történt amit én szerettem volna, hanem mások elvárásait tartottam szem előtt és természetesen minden úgy alakult ahogyan az illető szerette volna. De aztán rá kellett jöjjek, hogy ez nem mehet mindig így. Elhatároztam, hogy szembe nézzek másokkal és megtanulok nemet mondani az adott szituációra. Sajnos van egy családtagom aki nagyon is jól tud rám hatást gyakorolni és mindig a lelkiismeret furdalást tudott bennem kelteni, de neki is meg kellett értenie, hogy nem tudok mindig megfelelni neki és nem tudok az elvárásai alapján mindent teljesíteni amit ő szeretne. De egyébként is vannak ilyen hasonló élethelyzeteim, viszont már jól kezelem és megfontoltan átgondolom, hogy mire mondok Igent és mire mondok Nemet. 🙂 Természetesen nem vagyok tökéletes mert vannak hibáim, lehetséges hogy körülöttem lévők nem örülnek annak, hogy ha nem megyek el velük valahová, vagy nem tudom őket meglátogatni, mert fáradt vagyok és stb. Próbálom nem megbántani a illetőt azzal, ha nem fogunk találkozni vagy nem megyek el valahová vele/velük és még sorolhatnám a végtelen kategóriákat. Ha a másik nem érti meg a választási lehetőségeimet, akkor se teszek érte semmit. Nem fogom a másikat kiengesztelni csak azért, mert ő vérig van sértve, hogy nem fog látni minden hétvégén, amit már nem is tudnék lelkileg se teljesíteni.
Klaudi
Nagyon sokan azt hiszik, hogy ha eldöntöttek valamit akkor az rögtön a ölükbe hullik és megkezdődik a változás az életükbe. A változást kezdetét ne várd olyan hirtelen, mivel ez a munka folyamatos, a fejlődésnek idő kell. Sajnos vagy nem sajnos, de idő amíg beérik a munkád gyümölcse. Energiát kell bele fektetni hogy a helyzeted javulásnak induljon, utána kell nézned mindennek amit eddig nem tettél, a másik pedig az hogy el kell gondolkozni azon, hogy hogyan tovább és merre.
Ha netalán arra jutottál, szeretnél új szakmát kitanulni, akkor nem árt ha utána lesel egy kicsit. 🙂 A másik, hogy ha új munkahely után nézel, akkor is légy türelmes, mert sajnos nem biztos hogy egyből felvesznek vagy behívnak állásinterjúra. Az fontos hogy továbbra is a magad útját járd.
Tudom, hogy a változás útját most rögtön akarod magadnak, de ez sajnos nem olyan egyszerű, mint azt gondolnád. Ez egy hosszú folyamat lesz mire eléred azt a sikert, azt a teljesítményt amire vágysz. Persze lehetséges hogy van némileg egyszerűbb útja ennek is, de akkor már kevésbé lesz élvezet, nem igaz? 🙂 Te döntesz neked miképpen a legjobb. 🙂
Én azt veszem észre, hogy a mai fiatalok nagyon hamar feladják a küzdés és már alig ha vannak köztük aki céltudatos, aki tudja mit szeretne elérni az életben. Persze régen sem volt mindenki ilyen és nem mindenki tudta mivel szeretne igazán foglalkozni és mi az ami érdekli is őt. Egyáltalán nem tartom cikinek vagy lenézőnek azt aki csak 30 évesen vagy e fölött találja meg azt amivel igazán foglalkozni akar, vagy 40 évesen stb.. Az életünk folyton változásnak van kitéve és mindig vannak más lehetőségeink, akár egy kisbaba, gyermek mellett is képesek vagyunk arra, hogy tudjunk tanulni vagy dolgozni.
Meg fogod látni, hogy a folyamatos kudarc meghozza a siker gyümölcsét! Nem szabad feladnod, csak fel a fejjel és előre! Itt persze nem arra gondolok, hogy tanulj életed végéig, mert mindig tanulsz valami újat az életben is. Nem kell ehhez feltétlen iskolapadra gondolni. Elhiszem, hogy tanulni sokaknak nem a legkedvencebb tevékenység, és vannak olyanok is akik szeretnek tanulni és mindig tanulnak stb.. ám, ha igazán szeretnéd elérni az álmaid, akkor ehhez lehet hogy szükség lesz a tanulásra is. Addig tanulj ameddig van rá lehetőséged! 😉 A többit majd az élet alakítja.
Én Mit tettem vagy tapasztaltam?
Sokáig én is azt hittem, hogy hamar lesz majd munkahelyem és végre tudok is majd dolgozni. Ez sajnos nem történt meg, elég sokáig nem. Még nagyon kezdő voltam, tapasztalatlan és pályakezdő is. Apránként lettek kisebb munkáim, mellette pedig gondolkoztam mit tehetnék még. Tanulni, és hát elmondom nem szerettem és nem is akartam. Hatalmas hiba volt az életembe, mert nem tanultam tovább, őszintén nem is érdekelt más szakma és sajnos az én iskolámban nem sok választási lehetőség volt. Arról nem is beszélve, hogy az én volt iskolám nem is engedélyezte a külsői gyakorlatot, emellett pedig alig volt rá esély hogy magamtól menjek el külsői gyakorlatra, így mondhatni bukta volt az egész. Maga a szakmámat nem bántam meg, mert nagyon szeretem csinálni mai napig. 🙂 Sajnos nem ebben dolgozom, de örülök hogy lerakhattam. Alkalomkor élvezem is csinálni a családtagjaimnak és egy-egy darabot esetleg rendelésre/kérésre. Jelenleg egy nagyon jó cégnél vagyok, barátságos a hangulat és jól bánnak velem annak ellenére is, hogy hallássérült vagyok. A legtöbb kollégámmal jól kijövök szerencsére. Munka mellett tanulok is, és azt is nagyon élvezem és alig várom hogy ezt a tudást tovább fejlesszem magamnak és valami nagyon egyedi dolgot tudjak átadni az embereknek, na és persze a változások sem kerülnek el. 🙂 Régebben sokkal céltudatosabb voltam például, ezt próbálom visszaszerezni és már úgy érzem a jó úton haladok. 😉 Az élettől is rengeteg mindent megtanultam és tanulok továbbra is.
Klaudi
Az életben sokszor fogunk döntési helyzetbe kerülni és ezekből szép számmal lesz amelyeket muszáj lesz meghozni, szóval a döntés rajtad áll. Csakis tőled függ az adott szituáció. Magadnak kell választanod, hogy adsz e még hozzá valamit az életedhez, vagy ugyan úgy folytatod ahogy eddig. A legnehezebb és legsúlyosabb döntések általában a munkahely és a család egyensúlya téma. Véleményem szerint nem szabad magunkat túl vállalni, ezért ha valami újat adunk a életünkhöz, mérlegelni kell hogy melyikre mennyi időt szeretnénk áldozni de ami még fontosabb az hogy valójában mennyit tudunk.
Sokan túl vállalják magukat, akkor is ha ezzel megerőlteti magát. A mai fiatal generációban sokan vannak akik nehezen mernek komolyabb döntéseket hozni, pl munkahelyet váltani, lerakni egy szakmát, vagy egy új OKJ tanfolyamot végezni. Megértem mert én is tapasztaltam már hasonlót, el kell mondanom a változás tényleg nem annyira rossz, ahogy az ember az idegentől való félelem miatt elsőre érzi. Vannak egy jó páran akiknek nem tetszik hogy bizonyos helyzetek miatt muszáj változtatnia az eddigi életén, makacsul is ragaszkodik a jelenlegi és megszokott helyzetéhez, olyannyira hogy nem tudsz vele már-már mit kezdeni. Hagyod őt ott ahol van, inkább rá hagyod és nem próbálkozol nála többé, mert egyszerűen nem hajlandó meghallgatni és belátni azt, hogy jobb lennének neki is ha meghozná a döntését a változás felé, még ha nehéz is.
A döntéseinknek súlyai vannak mert ezek határozzák meg majd a jövőnket. A te dolgod hogyan döntesz az életedről, mert neked van jogod ahhoz hogy formáld a saját életed. Nem árt, ha nyitott elmével meghallgatsz másokat, és azokra figyelj akik jót akarnak neked, mert ők azt szeretnék hogy ne hamarkodd el a döntésedet, fontold meg alaposan.
Én miként döntöttem, nehéz volt-e?
Sokáig kerestem én is a magam útját, hogy merre tovább és mit szeretnék csinálni, mivel szeretnék igazán foglalkozni. Volt egy kis idő mire rájöttem, utána néztem hogy megéri-e, egyáltalán érdemes letenni egy ilyen “szakmát”?. Nehéz döntés volt számomra de megtettem az első lépéseket és nem bántam meg hisz szeretem csinálni. Gondolok arra is, hogy volt bátorságom létrehozni egy saját blogot és elkezdeni leírni a gondolataimat ide, megosztani veled is a megélt tapasztalataimat és leírni a gondolataimat. Elsőre bevallom nagyon féltem, hogy én blogot „vezessek”, de legyőztem az aggodalmam és tessék, blogolok. 🙂
A döntés rajtad áll, mihez kezdesz az életeddel. 🙂
Ha érdekelnek a többi írásaim, akkor itt megtekintheted,
Klaudi