A mai interjú alanyom Kovács Ági, aki a Hallássérült Lány Blogja szerkesztője és sok minden mással is foglalkozik mellette! 🙂 Szeretem olvasni a könyvekről szóló kritikáit, valamint a nagyszerű és elbűvölő alkotásait! 🙂 Nagyon szépeket alkot ezért érdemes hozzá is bekukkantani. 😉 Szóval, nem is húzom tovább a szót, átadom hát a szerepet az Interjúk második részének! 😀
UI: A képek engedélyezve vannak, tehát a képeket kérlek ne vigyétek el engedély nélkül! Köszönöm a megértést!
Szia Ági! 🙂 Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúra, mesélnél egy kicsit magadról?
Kovács Ági vagyok, gyerekkorom óta hallássérültként élek. Az orvosok a mai napig nem tudják, hogy mitől alakult ki csak sejtésük van róla. Talán a második szívműtétem szövődménye vagy a túl sok gyógyszer. Ki tudja. Ma már nem érdekes ez…
Van pár elvégzett szakmám, de nem dolgoztam egyikben, sem illetve sokáig szőnyegkészítőként otthon. De ezt abbahagytam 5 éve kb. Azóta mást, készítek karkötőket, horgolok. Van egy bátyám, szüleimmel élek. Pár macskám, papagáj, két kutya van. Szeretek olvasni és a hobbim egyben a munkám is. Van blogjaim, amiket imádok. Szeretek olvasni és erről írni is szoktam a blogomon. Személyes blogom is van, ami 2 éve jelen van online,
illetve a munkám révén 6 éve igazából.
Mióta vagy hallássérült és hogy alakult ki?
Fentebb írtam miként alakult ki. Mai napig nem tudják, évről évre halnak el a hallóidegek. Ma az egyik legerősebb készüléket használok, de nem sok jóval kecsegtetnek. Elvileg idén kapok új hallókészüléket, nem tudom pontosan. Reménykedem, hogy egy csili vili, sci-fi-be hajló készüléket kaphatok. Nem lenne rossz.
Hogyan éled meg, mik a tapasztalataid, ért már-e atrocitás?
Ó, hát hol nehezen, hol könnyebben értek már. Változó.. Sosem lehet kikerülni. Az emberek, gyerekek néha ostobák és bolondok. Tisztelet a kivétel. Sokáig rágom magam, emiatt, hogy valóban ez volnék? Így látnak engem. Sajnos sok emberben kellett már csalódnom az életem során.
A szüleid hogyan fogadták mindezt?
Nem tudom. Sosem beszéltek erről. Azt láttam, hogy anyu mindig mellettem volt. Vitt orvoshoz, vizsgálathoz stb. Apum erről sosem beszélt, ahogy a tesóm sem.
Mi nálad a kommunikációs “eszköz”?
Az írás. Az jobb, mint a beszéd vagy a jelnyelv. Bár szívesen megtanulnám,de az kész vagyon.
Jobban szeretek sms-t, emailt, csevegő programot használni. Telefonálni abszolút nem szoktam, nagyon ritkán. Ha telefonálni is kell, akkor be kell mennem a szobámba, becsukni az ajtót, hogy kiszűrjem a zajokat. Nagyon utálok, de néha nekem is el kell intéznem ezt – azt. Nem nyomhatom mindig anyura a dolgokat. Facebook-ot sokat használom és a messengert is. Tényleg részben hasznos ez az fb és a messenger, mert így kapcsolatba lehetek mindenkivel és a világgal is.
Megtanultad a jelnyelvet?, vagy szívesen megtanulnád? 🙂 😉
Szívesen megtanulnám a jelnyelvet de, a mai anyagi helyzetem ismervén nincs lehetőségem. Bár javasolták nekem, hogy youtube oldalán ingyenesen meg lehet tanulni a jelnyelvet.
Látom, nagyon szeretsz olvasni, mesélsz róla, hogy honnan jött a könyvmolyság? Illetve, hogy írj véleményt a könyvekről? :)✍️
Anyukámtól örököltem aki, imád olvasni és én is. Tőle örököltem a kézművességet is, nemcsak az olvasás iránti szeretetet. Mindig láttam gyerekként, hogy valamilyen könyvet kezébe vett. Eleinte könyvtárba jártam sokáig. De miután lett saját keresetem, ami nem sok ugyebár akkor elkezdtem magam venni a könyveket. Majd ezután jött a személyes blogom és később innen indult ki a könyves blogom is, ami azóta is töretlenül ,szeretettel és nagy hévvel csinálom immáron 2 éve. A könyvekről a blogomon lehet olvasgatni. Többfélét szeretek olvasni. Krimi, thriller, romantikus, akció stb, csak fogjon meg, élvezet, és élmény legyen az olvasása.
Észrevettem, több mindennel foglalkozol (horgolsz, kötsz, blogot vezetsz, stb). Melyiket szereted jobban csinálni? 😉
Könnyebb kérdést nem tudtál feltenni? 😀
Uhh, hát nem is tudom. Mindegyiket szeretem egyformán. Vannak napok, amikor jobban szeretném a blogot vezetni, máskor horgolni. Kötni mostanság félre van dobva, szegényke. S egy dolgot kihagytál. 😀 Magazint is vezetem pluszként. Szóval el vagyok látva melóval. Igaz a könyves rész nem hozz anyagiakat, de nem is ezért csinálom. Nem tudnám pénzzé tenni a blogolást, mert elveszne a lényegi szempont, amiért elkezdtem. Hogy bemutathassam a hazai kortárs szerzőket és a könyveiket.
A munkáidon kívül, mi még az elfoglaltságod?
Ötleteket gyűjtök és próbálok rájönni, mi lehet még jobban fokozni az olvasottságot a blogomon és bemutatni, hogy a hallássérültek is tudnak blogolni. A munkáimon kívül nagyon szeretek zenét hallgatni, jelenleg két kedvencem van Luke Evans énekes/színész és Soulwave együttes. Sorozatokat is nagyon szeretek nézni, képes vagyok teljes évadokat megnézni. Imádom.
Mit gondolsz arról, hogy valaki hallássérült? ?Lehet-e munkahelye, párkapcsolata, gyermeke stb?
Hogyne lehetne, ha lenne lehetőségük. Hiszen attól, hogy nem hallanak, még élhetnek teljes életet, vállalhatnának munkát, gyereket stb. Mitől lenne más egészséges embernél? Semmivel! Sőt! Talán még együttérzőbbek, empatikusabb lennének egymással és nem mellesleg 100-szor, jobban elvégeznék a munkát, amit kapnának. Sajnos vannak, akik ezt nem értik meg. Azt hiszik, hogy nem hallanak, értenek meg semmit, és nem tudnák elvégezni a munkát. Olvassd az óvónő esetét. Azt kellene megérteni, hogy a fogyatékkal élők is szeretnének végre dolgozni rendes munkaidőben, rendes fizetéséért, megfelelően az állapukat ismervén.
Párkapcsolattal kapcsolatban annyit fűznék, ehhez, ha a másik teljes mértékben elfogadja, hogy a párja hallássérült, akkor miért ne? Nem ezen fog múlni egy kapcsolat, hanem a bizalmon és az őszinteségen.
Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól, abban hogy betegségük van?
Tisztelem és becsülöm az ilyen embereket, akik kitartanak a céljuk elérésében. Azt gondolom semmiképpen sem szabad lebecsülni őket. Sokkal nagyobb az akaratuk, mint az egészséges embereknek. Mert ott van szemük előtt, hogy én akkor is jobb leszek náluk. Bármennyire is nehéz nekik, mindig van erejük mosolyogni. Megbecsülik azt, amijük van és képesek a kicsiből is adni a másiknak. Hatalmas a szeretetéhségük, bizonyítási vágyuk és legfőképpen türelmük.
Mivel inspirálnád, motiválnád őket? (Főleg a Hallássérülteket)??
Mivel is inspiráljam??? Ez jó kérdés. Őszintén? Ne adják fel. Ha van álmuk céljaik, mindenképpen valósítsák meg. Ha ajtón nem tudnak bemenni, ott az ablak. Itt vagyok példaként (Azt hiszem.), hogy igenis el lehet érni bármit. Blogolok, azóta magazinom is van, akik sokat segítenek, hogy fenn maradjon.
Alkotós oldalam is van, már 6 éve működik. Van könyves blogom, amiért 2 évet szenteltem minden időmet, hogy megmutassam ilyet is tudok. Pedig, hidd el amikor elkezdtem, akkor lesz ,ami lesz alapon fogtam fel. Ma már alig tudom elhinni, hogy jelenleg 127 ezer feletti az olvasói látogatói száma. El sem tudtam volna ezt képzelni, hogy ezt magam csináltam. Hogy idáig eljutottam, elértem. Szóval nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Érdemes neki futni, ha másért nem legalább elmondhatják, hogy megpóbálták.
Végezetül, ha van blogod illetve az eddigi munkáidat, megosztanád?
Persze.
Az alkotós oldalam:
Hallássérült Lány Blogja Személyes és könyves blog:
Magyar Szerzők Könyvei Blog
https://www.hungarybooks.hu
Magyar Szerzők Könyvei Magazin:
https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/
Még egyszer nagyon szépen köszönöm az Interjút! 🙂
Klaudi
Bizonyára neked is megfordult a fejedben, hogy az interneten, a közösségi oldalakon, blogokon stb… Miért nem lelünk sorstársra? A válasz roppant egyszerű: Mert ez egy személyes dolog hogy kinek mondja el vagy kinek nem, azt saját magának kell eldöntenie. Te ebbe nem látsz bele.
Elbújnak?
Nem, nem bújnak el. Egyszerűen az ember nagyrészt nem fogja kiírni az adott problémáját, hogy neki éppen mi a betegsége. S, nem is azért mert szégyellnék, hanem mert nem akarják hogy Te sajnáld! Persze, biztos van aki szégyelli a betegségét, itt most arra gondolok, hogy a családja előtt is titkolja. Ám, ha a másik oldalt nézzük, akkor ezt mindenre lehet érteni. Gondolok itt most arra, hogy valaki meleg vagy leszbikus, de az adott személyről meg nem tudnád mondani, mert nincs kiírva a profiljára. Persze, ha a társkeresői oldalról nézzük a helyzetet, akkor ő biztos, hogy kiírja. Ám, a társkereső oldalaknál nem biztos, hogy mindenki aki felregisztrál kiírja mi a betegsége. Ennek sajnos vagy nem sajnos de iszonyat nagy hátránya van, de erről majd később.
Miért nincs annyi blog a bizonyos betegségekről?
Mint fentebb írtam, nem mindenki kész arra vagy nem akarják a világ elé is kitárni, hogy neki éppen mi a problémája(betegsége). De persze, megértem amit te is éppen gondolsz. Nagyon sokan sajnos ítélkeznek az felett, hogy azért írja ki vagy vállalja fel a betegségét, mert sajnáltatja magát. S, sokan nem is sejtenék hogy nem erről lenne szó. Az emberek szeretnek “vádaskodni” ezért sajnos sokan nem fognak pont ezért blogolni. A másik véglet, ha valaki blogol is bizonyos helyzetéről, azzal sem igazán foglalkoznak az emberek. Sajnáltatni senki nem akarja magát, de az interneten is sok a rosszindulatú ember. Tisztelet a kivételeknek.
Csoportokban vannak?
Igen vannak. Általában ezek a csoportok azért jönnek létre, hogy valaki szintén sorstársra találjon. Viszont, akármennyire is “elképesztő” látni ilyeneket is az interneten, sajnos ennek is kevés a létszáma. Legalábbis az én esetemben. 😀 De egyik csoportban sem vagyok benne, mint hallássérültként. Nem mindenki szeretné felvállalni és megosztani a saját tapasztalatait, de vannak kivételek persze. 🙂 Én jó dolognak tartom a csoportot, nincs semmi ellenvetésem.
Nem mindenkin látszik, hogy beteg/problémája van
Tény, hogy nem mindenkiről tudjuk megállapítani hogy beteg lenne. Valakin abszolút nem látszik meg külsőleg, hogy valami baja lenne, netán beteg stb. Ismerek olyat akinek IBD-je van és nem látszik rajta, erre csak akkor jövünk rá, ha ő maga mesél róla. Ám, aki hallássérült, mint én vagyok, és vállalja is a velejáróját akkor természetesen ez nekünk látszik, már maga a hallókészülék, valamint a beszédünk is. Ugyanez igaz, aki kerekesszékben ül, vagy vak és még sorolhatnám. Egyébként meg, nem mindenki nyitott természetű, hogy tudjon neked vagy másoknak mesélni a betegségéről, vagy akár blogolni róla vagy videózni/beszélni róla. Fogadd el te is azt hogy ő nem szeretné mindenkinek elmondani, ha neked elmondja nem feltétlenül arra kell gondolni rögtön: Na, ez már sajnáltatja itt magát nekem… NEM! Azért mondja el, mert benned feltétel nélkül megbízik és tudja hogy nem fogsz róla beszélni másnak is. Ha netalán… Valaki mégis csak blogolna róla, akkor se jelenti azt, hogy sajnáltatni szeretné magát és társaik! Gondolj arra, milyen jó ha megosztja ő is a saját megélt tapasztalatait, valamint gondolatait, témáit, véleményeit és ebből mi olvasók csak tanulni tudunk tőle. Illetve nem csak tanulni, de másoknak is nagyon jól jön egy plusz információ, újdonság, pláne azoknak akik szintén betegek is jól esik egy-egy blogot elolvasni, hogy lássák nincsenek egyedül. ☺️??
Én mit is gondolok?
Nem, nem akarom magamat sajnáltatni. ☺️ A blogot elsősorban magamért hoztam létre és magamnak írom, valamint szeretem is vezetni és írni. A második, hogy nektek is szól a blogom, hogy ezzel másokon is tudjak segíteni, inspirálni, motiválni másokat és a hozzám hasonló sorstársaimat sem szeretném cserben hagyni, hanem erősíteni őket abban, hogy ne szégyelljék magukat! Hallássérültség ide vagy oda, vannak ennél rosszabb helyzetek is… ?♀️? Viszont, senkire nem erőltetek semmit, de persze én is tudok annak örülni, ha olvashatok e formában is blogokat, akár hallássérültekről, anyaságról, különböző betegségekről, könyvekről, receptekről, fogyásról, szóval mindenről. ☺️?
Van csoportom?
Nincsen és egyenlőre nem is lesz. Sajnos kevés időm lenne még inkább. Szeretném az “Én Időmet” is megtartani magamnak, valamint a páromnak és a barátaimnak. ? Illetve, hazudnék ha azt mondanám nem gondoltam rá, mert igen eszembe jutott, de inkább távol tartom magamat a plusz dolgok miatt. ?
Vannak sorstársaim?
Gyerekkoromban nem hittem volna, hogy találok hozzám hasonló embereket, sőt szinte akkoriban nem is nagyon találkoztam más hallássérült gyerekkel, vagy kamaszokkal. Igazából kb pár hónapja vannak igazán akikkel tartom a kapcsolatot??(neveket nem mondok, mert nem kértem rá engedélyt??ha netán olvassátok, akkor jelezzétek felém??) , illetve szerencsémre tavaly is “belefutottam” egybe, valamint van is egy ismerősöm akivel kb 3 vagy 4 éve ismerjük egymást, ő is hallássérült. ☺️
Klaudi