A mai emberek gyakran nem képesek megélni a jelent. Nagyon sokan leragadnak egy régen történt dolgon és emiatt nem élik meg a jelenüket, ott ragadnak a múltban és nem tudnak vagy inkább nem hajlandóak túl lépni azon ami történt.

A múlt már csak egy régi fejezet marad az életedben, de hogy te mihez kezdesz vele az rajtad áll! 😉 Nem fogadod el, hanem benne maradsz vagy elfogadod, tovább lépve, tanulva belőle egy boldog élet felé és akkor a jövőben talán nem követsz el nagyobb hibákat mint akkor. Tudnod kell elfogadni azt ami régen történt, legyen ez akár a betegséged, akár egy gyász, szeretteink mindig a szívünkben fognak tovább élni. 🙂 Viszont, akármennyire is fáj nekünk valaki hiánya, tudni kell nem leragadni a múlt árnyékában, hanem tovább lépni, élni az életed tovább, gondoljunk arra hogy ő is ezt akarná, ebben biztos vagyok. Ezzel persze nem is akarom mondani, hogy most rögtön lépj ki a gyász időszakból főleg hogy még friss a seb és mindenki másképp éli meg azt. Csupán csak annyi hogy ne csak sírj, szomorkodj egész nap, mert ez nem fog megoldani semmit az életedben. Gondolj a szép emlékekre, a közösen megélt pillanatokra, az együtt eltöltött időre, ezek az emlékek hozzanak mosolyt az arcodra. 🙂

Tudom, hogy nem könnyű egy új életet kezdeni, de ha akarsz valamilyen jövőt magadnak vagy a családodnak akkor ezeket a lépéseket tudni kell megtenni, hogy a jövőd vezessen és ne ragadj le folyton a múltban. Mindig lesznek az életünk során nehéz lépések és a megszokott helyzetből sem könnyű kilépni, persze. Ám, hogy jobb legyen minden az életedben, el kell engedned a múltad. Nem szabad túl sokat rágódni rajta, hanem el kell engedni. Ne hozz fel olyan dolgokat amivel a másikat megbántod. Például: Segítettél valakinek akkoriban, de jó szívvel-örömmel tetted azt és nem is vártál el semmit se cserébe. Viszont, a jelenbe képes vagy felhozni olyat, amivel az illetőt megbántod és akkor ő mondja azt neked: – bárcsak ne segítettél volna inkább! – Tehát vannak akik a jó cselekedetüket/segítségüket képesek szemrehányásként megjegyezni, mintha az rossz lett volna neki. Ebből is látszik hogy az illető nem fogadta el a múltját és nem képes jó/szép dolgokra emlékezni, csak a rosszra gondol és azt emlegeti fel.

Biztos voltál már olyan helyzetben, hogy valamelyik családtagoddal vagy rokonnal, esetleg a pároddal, hogy képesek voltatok felhozni egy vagy több olyan helyzetet, ami nem is a jövőre nézve vagy a jelenre koncentrálva hoznátok fel jó témákat, hanem észreveszed hogy hibáztatja a másikat valamiért ok nélkül, rákérdezel hogy ezt most miért kellett? Csak elmeséltem, az a válasz. Oké, rendben is volna ha azt a történetet nem hallottad volna vagy 10x is az életed során, akkor már mi “tanúk” komolyan elgondolkozunk azon, hogy vajon az illető nem e lelki beteg, hogy nem képes túltenni magát azon a dolgokon vagy miért kell felhánytorgatni a dolgokat, ráadásul rosszként vagy rossz emlékként emlegetni azt? Emberek vagyunk persze, hibázunk egyértelmű és tökéletesek se vagyunk, mindenkinek megvannak a saját rossz szokásai is egyben.

Mit tegyek, hogy elengedjem a múltamat? 
Tény és való, hogy a múltunkat nem tudjuk megváltoztatni, ha akarnánk sem tudnánk. Persze, ha lenne egy időgépünk akkor még talán. Ilyenkor az ember elgondolkozik: Ha vissza mehetnék az időben mennyi mindent másképp csinálnék, cselekednék stb. Ugye? 😉 Naná! Viszont, akkor nem lennénk azok akik most vagyunk. Nem az a tükörkép lenne előttünk akit most látsz benne, hanem valaki más és ugyebár ezt az ember nem akarná. Ahhoz, hogy a jövőd szebb, boldogabb legyen:  el kell engedned ami téged elnyom vagy nem hagy valami nyugodni ami a múltban történt. Mivel az okát nem tudom, ezt csak magad tudhatod. Amit talán tudok tanácsolni, hogy egy jó pszichológiai ismeret biztos jót tenne neked! Persze, ezzel nem is azt akarom mondani, hogy menj pszichológushoz, de ha szükséged van rá, hogy elfogadd a múltadat és szebb jövő felé nézz, akkor ártani nem fog neked. 🙂 

Beteg lettem, ezt máig hordozom magammal és ezt nem tudom elengedni! 
Megértelek. Velem is ugyan ez volt és azt kell mondjam, nagyon megbántam hogy így cselekedtem és másként nyitottam a hallásom miatt. Sokáig én sem fogadtam el a múltamat. De azt mondom, a betegségedre/állapotodra ne gondolj teherként, hanem vállald fel! Ahhoz, hogy tudatosan nézz előre a jövőre, ezt is el kell fogadnod, hogy ez van. Megváltoztatni az állapotodat úgysem tudod, ahogyan én sem a hallássérültségemet, ám boldogan vállalom fel a jövőben is. 😉 🙂 

Melyikre érdemes a legjobban koncentrálni?
Mint az előző témámba(katt ide) írtam arról hogyan éld meg a jelent. Mindenképpen a Mostra és a Jövőre érdemes a legjobban oda figyelni, valamint építenünk a jövőnket. Ha a napjaid során sok rossz dologért, akkor gondolj arra, hogy mi volt benne a jó, mert ugyebár minden rosszban van valami jó is! 🙂

Én hogyan kezelem a múltamat? 
Mint sokszor írtam, most is megírom, hogy sokáig nem fogadtam el én sem a hallássérültségemet és nem is vállaltam fel. Mert azt hittem szégyellni való, nem jó ha észreveszik, nem jó ha látszódik stb. Azt hittem ez csak egy átmeneti állapot és jobban leszek. Na, persze. 😀 Álmodozni szabad ugyebár? 😉 Azóta viszont, rájöttem mekkora hülye is voltam én, mert ebben semmi szégyellni valóm nem volt és erre a jelenlegi párom nyitotta fel a szememet. 🙂 Ha nem tette volna, akkor biztos hogy ezeket a sorokat meg sem írnám nektek és csak most kezdenék kibontakozni. Természetesen hálás vagyok azoknak az embereknek is akik segítettek hogy nyitottabb legyek a világ felé és ne rejtsem el a készülékemet-illesztékemet.

Mint korábban írtam, hogy boldogan nyitok a dolgok felé a jövőben is, mert akkor is felfogom vállalni a hallássérültségemet. 🙂 Én elengedtem a múltam és inkább a jelenre, illetve a jövőmre koncentrálok.

Klaudi