Sorstárs
Írások

Miért nem találok sorstársakat?

Bizonyára neked is megfordult a fejedben, hogy az interneten, a közösségi oldalakon, blogokon stb… Miért nem lelünk sorstársra? A válasz roppant egyszerű: Mert ez egy személyes dolog hogy kinek mondja el vagy kinek nem, azt saját magának kell eldöntenie. Te ebbe nem látsz bele. 

Elbújnak?
Nem, nem bújnak el. Egyszerűen az ember nagyrészt nem fogja kiírni az adott problémáját, hogy neki éppen mi a betegsége. S, nem is azért mert szégyellnék, hanem mert nem akarják hogy Te sajnáld! Persze, biztos van aki szégyelli a betegségét, itt most arra gondolok, hogy a családja előtt is titkolja. Ám, ha a másik oldalt nézzük, akkor ezt mindenre lehet érteni. Gondolok itt most arra, hogy valaki meleg vagy leszbikus, de az adott személyről meg nem tudnád mondani, mert nincs kiírva a profiljára. Persze, ha a társkeresői oldalról nézzük a helyzetet, akkor ő biztos, hogy kiírja. Ám, a társkereső oldalaknál nem biztos, hogy mindenki aki felregisztrál kiírja mi a betegsége. Ennek sajnos vagy nem sajnos de iszonyat nagy hátránya van, de erről majd később.

Miért nincs annyi blog a bizonyos betegségekről?
Mint fentebb írtam, nem mindenki kész arra vagy nem akarják a világ elé is kitárni, hogy neki éppen mi a problémája(betegsége). De persze, megértem amit te is éppen gondolsz. Nagyon sokan sajnos ítélkeznek az felett, hogy azért írja ki vagy vállalja fel a betegségét, mert sajnáltatja magát. S, sokan nem is sejtenék hogy nem erről lenne szó. Az emberek szeretnek “vádaskodni” ezért sajnos sokan nem fognak pont ezért blogolni. A másik véglet, ha valaki blogol is bizonyos helyzetéről, azzal sem igazán foglalkoznak az emberek. Sajnáltatni senki nem akarja magát, de az interneten is sok a rosszindulatú ember. Tisztelet a kivételeknek.

Csoportokban vannak? 
Igen vannak. Általában ezek a csoportok azért jönnek létre, hogy valaki szintén sorstársra találjon. Viszont, akármennyire is “elképesztő” látni ilyeneket is az interneten, sajnos ennek is kevés a létszáma. Legalábbis az én esetemben. 😀 De egyik csoportban sem vagyok benne, mint hallássérültként. Nem mindenki szeretné felvállalni és megosztani a saját tapasztalatait, de vannak kivételek persze. 🙂 Én jó dolognak tartom a csoportot, nincs semmi ellenvetésem. 

Nem mindenkin látszik, hogy beteg/problémája van
Tény, hogy nem mindenkiről tudjuk megállapítani hogy beteg lenne. Valakin abszolút nem látszik meg külsőleg, hogy valami baja lenne, netán beteg stb. Ismerek olyat akinek IBD-je van és nem látszik rajta, erre csak akkor jövünk rá, ha ő maga mesél róla. Ám, aki hallássérült, mint én vagyok, és vállalja is a velejáróját akkor természetesen ez nekünk látszik, már maga a hallókészülék, valamint a beszédünk is. Ugyanez igaz, aki kerekesszékben ül, vagy vak és még sorolhatnám. Egyébként meg, nem mindenki nyitott természetű, hogy tudjon neked vagy másoknak mesélni a betegségéről, vagy akár blogolni róla vagy videózni/beszélni róla. Fogadd el te is azt hogy ő nem szeretné mindenkinek elmondani, ha neked elmondja nem feltétlenül arra kell gondolni rögtön: Na, ez már sajnáltatja itt magát nekem… NEM! Azért mondja el, mert benned feltétel nélkül megbízik és tudja hogy nem fogsz róla beszélni másnak is. Ha netalán… Valaki mégis csak blogolna róla, akkor se jelenti azt, hogy sajnáltatni szeretné magát és társaik! Gondolj arra, milyen jó ha megosztja ő is a saját megélt tapasztalatait, valamint gondolatait, témáit, véleményeit és ebből mi olvasók csak tanulni tudunk tőle. Illetve nem csak tanulni, de másoknak is nagyon jól jön egy plusz információ, újdonság, pláne azoknak akik szintén betegek is jól esik egy-egy blogot elolvasni, hogy lássák nincsenek egyedül. ☺️🙏😉

Én mit is gondolok?
Nem, nem akarom magamat sajnáltatni. ☺️ A blogot elsősorban magamért hoztam létre és magamnak írom, valamint szeretem is vezetni és írni. A második, hogy nektek is szól a blogom, hogy ezzel másokon is tudjak segíteni, inspirálni, motiválni másokat és a hozzám hasonló sorstársaimat sem szeretném cserben hagyni, hanem erősíteni őket abban, hogy ne szégyelljék magukat! Hallássérültség ide vagy oda, vannak ennél rosszabb helyzetek is… 🤷‍♀️🙏 Viszont, senkire nem erőltetek semmit, de persze én is tudok annak örülni, ha olvashatok e formában is blogokat, akár hallássérültekről, anyaságról, különböző betegségekről, könyvekről, receptekről, fogyásról, szóval mindenről. ☺️🙈

Van csoportom? 
Nincsen és egyenlőre nem is lesz. Sajnos kevés időm lenne még inkább. Szeretném az “Én Időmet” is megtartani magamnak, valamint a páromnak és a barátaimnak. 🙂 Illetve, hazudnék ha azt mondanám nem gondoltam rá, mert igen eszembe jutott, de inkább távol tartom magamat a plusz dolgok miatt. 😅 

Vannak sorstársaim? 
Gyerekkoromban nem hittem volna, hogy találok hozzám hasonló embereket, sőt szinte akkoriban nem is nagyon találkoztam más hallássérült gyerekkel, vagy kamaszokkal. Igazából kb pár hónapja vannak igazán akikkel tartom a kapcsolatot🙏😉(neveket nem mondok, mert nem kértem rá engedélyt😂😅ha netán olvassátok, akkor jelezzétek felém😂🙈) , illetve szerencsémre tavaly is “belefutottam” egybe, valamint van is egy ismerősöm akivel kb 3 vagy 4 éve ismerjük egymást, ő is hallássérült. ☺️

Klaudi

Ha tetszett a bejegyzésem, kérlek oszd meg. 🙂 Nem szeretnél lemaradni? Kedveld a Facebook oldalam és Kövess Instagramon 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük