Nincs olyan sok barátom vagy barátnőm, de pont annyi van amennyi szükséges, nálam nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Régebben talán sokkal több jelentősége volt a barátság szónak,mint manapság. Sokkal többre becsülték, mint ma. Nagyon ritka a mai világban az igaz barátság, vagy maga a szó, hogy barátság. 

Mondhatni, rengeteg barátságot láttam már, ugyanakkor tapasztaltam is meg rendesen ennek a jelentőségét. Ma már nagyon kevés emberrel maradtam baráti viszonyba, de nem is bánom, mert sosem szerettem az érdek barátságot, volt is benne részem rendesen. Sokan keverik az érdek barátságot az igazi barátsággal, mert hát nem ugyanaz a kettő. 

Érdekbarátságban volt részem rendesen, én mindig meghallgattam a másikat, de ugyanezt sose kaptam vissza. Én mindig adtam, míg a másik nem. Mindig ott voltam a másiknak és igen… A másik sosem tette ugyanezt stb. Sorolhatnám, hogy mennyi mindenben ott voltam a másiknak, mint igazi barát, csak nekem nem voltak olyanok velem. 

Igaz barátokból is jutott nekem, mert nem mondom hogy nem, vannak köztük akikkel tartom a kapcsolatot rendszeresen, vannak akikkel nem igazán beszélünk csak néha. És azt kell mondjam, hogy még több igaz barátokra/barátnőkre leltem az instagramon is és velük is rendszeresen beszélgetünk, jókat nevetünk, segítünk egymásnak és sorolhatnám, hogy mennyi mindent is adunk egymásnak. A sorstársaimat is megtaláltam, őket is igaz barátoknak tudom mondani, mert tényleg velük is mindent meg tudok beszélni, innen is bizonyíthatom hogy a távolság nem akadály(mint akár a szerelem/kapcsolatban sem, de ez most nem ide tartozik :)) 

Régen és Most a barátság
Régen abszolút sok és erős jelentősége volt a barátság szónak, mint manapság. Persze nem mondom hogy nincsenek, de leggyakrabban érdekbarátságról beszélhetünk, ritka az igaziak aránya. Régen, mikor nem volt ennyire modern és ennyire fejlett a világ, akkor az embereknek tényleg nem volt más dolguk, elfoglaltságuk vagy szórakozásuk. Legfeljebb a tv előtt voltak, de az is nagyon ritka volt akkor még. Mindig segítettek/segítették egymást, ha új bútort vett a másik vagy felújítást szerveztek a lakásba vagy a házban és a ház körüli teendőkben és sorolhatnám. Akkor talán ritkább volt az irigység, de nem mondom hogy nem volt akkor is, mert persze hogy volt, de akkor is jóindulattal segítettek egymásnak. 

Sőt! Vigyáztak a kisebbekre, míg a szülő elment moziba vagy bevásárolni és egyéb dolgokat el tudtak intézni. Emlékszem, hogy voltak ilyen “családtagjaink” akik gyakran vigyáztak rám/ránk és tök normális volt az egész, mindig ott voltak a szüleimnek és mi is nekik ha szükséges volt. Tényleg ilyen volt régen a barátság, sokkal jobban megbecsülték, sokkal nagyobb volt az értéke mint most. 

A fiatalok is gyakran összegyűltek a játszótéren, a kisgyerekek is lementek gyakran focizni, játszani, homokozni és így leltek gyakran új barátokra, új társaságra(nem a rossz társaságra gondolok), ha esett hó, akkor szánkózni… Húh csupa jó dolgok voltak akkoriban.

A párom/férjem/élettárs lehet a barátom? 
Ez is egy érdekes téma szerintem. Kinek, mi és mi fér bele egy kapcsolatba. Vannak párok, mint mi is vagyunk, hogy mindent is meg tudunk beszélni egymással, bármiről is legyen szó, mint akár témák. Nálunk nincsenek tabuk. Ugyanakkor meg tudom ugyanezt beszélni egy baráttal/barátnővel is. Vannak kapcsolatok ahol az ember ilyeneket nem tud megbeszélni a párjával, inkább barátokkal/barátnőkkel beszélik meg. Szóval minden kapcsolat más és más, nincs egyforma házasság/kapcsolat/élettárs. Nekem a párom, a szerelmem és egyben a barátom is. 

Szóval… 
Jobban szeretem én is az Igaz barátságokat, még ha nincs is sok belőlük, de becsülöm őket és szeretem őket, szeretek velük jókat beszélgetni, nevetni, segíteni egymást, ott lenni a másiknak, meg hallgatni a másikat és mennyi mindent sorolhatnék még fel. 

Egy barát elfogad téged olyannak aki vagy és amilyen vagy, nem akar megváltoztatni. Segít és támogat ott ahol tud, a távolság sosem akadály. 

Klaudi