A kommunikáció

Nagyon fontosnak tartom a kommunikációt minden területen, mert sajnos hajlamosak vagyunk valami más levonni a beszélgetésből vagy rögtön félreértések jönnek elő és ezt ugyebár sorolhatnánk. Nekünk hallássérülteknek, siketeknek még inkább nehezebb ez a része, mert mi aztán tényleg totálisan félre tudjuk érteni a kommunikációt, de ez is személyfüggő, mert nem mindenki ilyen. Hál isten, én is sokat fejlődtem a kommunikáció téren, nem vonok le azonnal köveztetést vagy rosszul értelmezést, inkább vissza kérdezzek többször vagy elismétlem amit mondani vagy kérdezni szeretnék. 

Párkapcsolat, házasságban:
Gondolom ismerős az a szituáció, amikor hajlamosak vagyunk nagyon hamar és rögtön letámadni az illetőt, ahelyett hogy végig hallgatnánk a párunkat amit mondani szeretne, ugye? Bizony! 

Sajnos, a leggyakoribb probléma a veszekedés, vita esetén nehezen csillapodnak le a kedélyek és nehezen is beszélik át. Vagy ahelyett, hogy veszekedés/vita alakulna ki köztetek, inkább le kellene ülni megbeszélni a problémát/gondot, hogy végül mi is a baj? Mi nők hajlamosak vagyunk azzal reagálni “nincs semmi baj”, “hagyj békén!”, “hagyj magamra!”, “hagyjál végre békén” stb. Viszont, ez nem old meg semmit sem! Se magad körül, sem a szőnyeg alá söprés, majd visszatérünk rá és társaik. Mennyivel könnyebb lenne ezeket tisztázni, ahelyett hogy veszekedés robbanna ki köztetek? Az állandó veszekedés, vita és problémák nem jelentenek túl jót egy kapcsolatnak/házasságnak. Tudni kell kezelni ezeket a helyzeteket és megbeszélni a probléma forrását. 

Semmiképpen se feküdjünk le úgy, hogy egy szót nem váltottatok, vagy nem beszéltétek át mindaz ami miatt elkezdődött az egész! Ne söpörjük szőnyeg alá az egészet és ne legyen olyan, hogy “majd holnap megbeszéljük!” vagy “beszéljünk holnap róla!” NEM! Ezen fogsz kattogni az éjszaka, arról nem is beszélve, hogy kinek van kedve egy újabb vitát indítani? Na ugye! A napunk kezdődjön jól, problémamentesen. 

Jó, de mégis hogyan kezeljem ezt? 
Tudom, hogy nehéz erre átállni és ezen változtatni, de ha azt szeretnénk, hogy ez a kapcsolat, házasság működjön, akkor sajnos áldozatot kell hozni és változtatni ezen a hozzáállásodon. Sőt! Nem csak kapcsolatilag, de barátokkal, családtagjaiddal is nyugodt tudsz maradni és megkérni, hogy beszéljétek ezt át még egyszer az asztalon, vagy a kanapén ülve és talán a másik is higgadtabb marad és jobban átfontolja reálisan a dolgokat, valamint jobb belátásra is tudod bírni a másikat. 

Fontos, de tényleg nagyon nagy türelem kell ehhez. Ez egy folyamat, mire változik köztetek a kommunikáció. 
-Légy türelmes, hallgasd végig a illető tombolását és várd meg míg befejezi azt. Igen, valóban, ebben te kicsit többet fogsz tűrni, de ha látod, hogy kitombolta magát, akkor jöhet a te beszéded, elmagyarázod mit gondolsz az egészről, mi volt a téma forrása. 

-Szépen és lassan közöld vele, ha esetleg félreértette amiről éppen beszélgettek. Figyelj oda, hogy ne bántóan fejezd ki magad. 

-Ha hallássérült vagy siket a párod, akkor még inkább nagyobb figyelmet igényel, jól kell artikulálni, de nem minden esetben szükséges ez. Ha nem tudsz jelelni, akkor sincs semmi baj! Megtanulható, de papírra is írhatod amit mondani szeretnél a párodnak, barátodnak stb.

-Nézd a másiknak a szemszögből is a helyzetet, ne csak a magad véleményét tartsd fontosnak, hanem a másikét is, de erről már írtam egy bejegyzést: ide kattintva elolvashatod. 

 Mit tegyek ha nem tudjuk a problémát megbeszélni és még mindig áll a veszekedés? 
Semmit, sajnos. Meg kell várni míg lenyugszanak a kedélyek, valamint egyikőtök menjen el otthonról, sétálni egyet. Szívj egy friss levegőt és higgadtan, nyugodtan át tudod gondolni a helyzetet, valamint jobban is tudod majd kezelni. 

Azt nem javasolnám, illetve semmiképpen sem vezet jóra, ha egyből rágyújtasz vagy inni kezdesz, vagy ne add isten káros dologhoz nyúlsz, mint a drog és társaik. Főleg, ha már dohányzol, akkor sem! Sem magadnak, sem a gyereknek, valamint a családodnak és a barátaidnak sem mutatsz ezzel jó példát. És sajnos, mind nagyon jól tudjuk, hogy ezek káros hatások és semmit nem fognak megoldani helyetted sem, nemhogy az adott problémát, helyzetet, nem vezetnek semmi jóra!

Nem tudok leülni vele normális átbeszélni a dolgokat, mert szerinte neki van igaza!
Igazából mind a kettőtöknek igaza van, valamiben. Olyan nincs, hogy csak neki van igaza. Persze, lehetnek tévedések vagy félreértések, pont ezért is kell egy megfelelő kommunikációt kialakítani köztetek a veszekedések/vita helyett megkeresni a megoldást. Minden ember hibázhat, azt hogy valaki nem ismeri el, hogy hibázott valamiben, az már a ő baja. Az ő büszkeségét sérti, nem a tiédet. 

Mi hogyan oldjuk meg a problémát, ha van? 
Őszintén szólva, mi egyáltalán nem szoktunk veszekedni/vitatkozni. Ha mégis vannak problémák bármilyen téren is, akkor mi megbeszéljük, átbeszéljük és meghallgatjuk a másik véleményét, szemszögét is nézve. De nem kezdünk el veszekedni azon, hogy “hát, mégis csak nekem van igazam!” stb. Nem, ilyen nincs! Mi mindig is fontosnak tartottuk/tartjuk, hogy a másik mit gondol, mi a véleménye, mit élt meg, mi a tapasztalata(ha van persze) és így tovább. Szerencsére mi nagyon egyformán gondolkodunk, a véleményünk is szinte egyhangú, szóval mondhatni, hogy nagyon sokban egyetértünk. Jó, persze a kapcsolatunk elején megakadtunk, nem mondjuk hogy minden simán ment, mert nem. Voltak akadályok, főleg a hallásom miatt. Kellett egy jó pár hónap, mire a kommunikációnk nagyon jó lett, mindent megtudtunk/tudunk beszélni és ez a mai napig is így van. Nem beszélünk el egymást mellett. 

Ma is van olyan, amit félreértek a hallásom miatt, de sokszor jót nevetünk rajta vagy a barátaim nevetnek egy jót és abszolút nem veszem magamra, nem sértődök meg, nem lesz harag vagy veszekedés. 🙂

Nektek milyen a kommunikációtok a párotokkal, baráttal, családdal? Szoktatok veszekedni? 

Megszoktátok beszélni ha probléma vagy gond adódik köztetek vagy inkább halogatjátok és szőnyeg alá söpritek a dolgot? Mi a véleményetek? 

Klaudi