Jobb lenne, ha nem lennék hallássérült?

Mi lenne ha meggyógyulhatnék és nem kellene készüléket-illesztéket hordanom, ha egészséges hallásom lenne?

Megfordult néha a fejemben, hogy milyen lenne ha tényleg olyan lenne a hallásom, mint egy egészséges embernek? Ha lenne rá gyógymód, akkor mit tennék? És sorolhatnám a kérdéseket amelyeket magamnak tettem fel. Biztos vagyok benne, hogy nektek is felmerült már egy-egy kérdés akár magaddal kapcsolatban, akár másokat kérdezel meg, hogy ő mit gondolna, mit tenne, ha lenne egy ilyen lehetőség, hogy meggyógyuljon az adott betegségéből?

Nekem már gyerekkorom óta megvan a hallássérültségem és abszolút nem gondolok már rá betegségként, sem pedig a fogyatékosság jelzést/szót sem igazán használom magamon. Kivétel a hivatalok és a papírokon, igen rajta van. Hogy zavar-e? Abszolút nem, teljesen elengedtem, de persze a párom nem szereti, ha ezt a jelzést vagy “címkét” használják rám vagy ki is mondják. Illetve a barátnőim se szeretik igazán, ahogy észrevettem és mindig megkapom visszajelzésként, hogy abszolút nem látszik hogy az lennék. Itt pedig köszönöm is a drága páromnak és a barátnőimnek/barátaimnak, hogy nem kezelnek másként, máshogy.

Természetesen és szerintem minden normális ember élne azzal a lehetőséggel, hogy ha van rá gyógymód akkor nyilván rávágja, hogy IGEN! Miért is ne? Ki ne örülne ennek? Persze, vannak már olyan elvégezhető műtétek, hogy hátha visszakapod a hallásodat, de teljes mértékben nincs rá garancia. Ez egy kockázatos műtét is egyben és szerintem, mert amennyit most hallasz, akkor nem biztos hogy az a maradék hallásod megmarad-e, javul-e, hanem pont hogy elveszítheted. Nincs tökéletes döntés, nyilvánvalóan. Főleg, a döntés akkor a legnehezebb amikor szülő vagy és neked kell eldöntened a gyereked sorsát, hogy mi a helyes választás és mire érdemes igent vagy nemet mondani. Minden normális szülőnek az a természetes, hogy ha gyermeke születik, hogy egészséges legyen és ne legyen semmi baja, ez az ami igazán fontos, más kevésbé számít, legalábbis szerintem és remélem hogy sokan vannak így ezzel.

Ha lenne rá GYÓGYMÓD természetesen én is örülnék ennek és elvállalnám, belemennék, hiszen ki nem akarna egy ilyen lehetőséget elfogadni?! Na, ugye! Viszont… Legbelül nem biztos, hogy tényleg el is fogadnám ezt a lehetőséget. Igen, józan gondolkodással, érveléssel és sok-sok-sok átbeszéléssel igent mondanék, de tényleg. Ugyanakkor legbelül mégis inkább azt érezném és érzem most is, hogy nem akarnám. Nem azért, mert nem akarnék egészségesen hallani, csak lenne bennem egy félelem hogy tényleg fogok-e úgy hallani vagy inkább örökre elbúcsúzhatok a hallásomtól és viszlát világ?! Ezt nem akarnám. Meg aztán, teljesen elfogadtam magamat olyannak amilyen vagyok, így hallássérültként, és furcsa is lenne nekem, ha nem lennék az. Nagyon is elfogadtam magamat olyannak amilyen vagyok, tényleg büszke is vagyok egyben magamra. Régen ez abszolút nem volt így, mindig azon voltam, hogy meggyógyuljak, hogy megszabaduljak tőle és sorolhatnám a magam ostorozását. (Nem kell emiatt kommentelnetek, mert már szerencsére ez nincs így.)

Befolyásolja-e a személyiségemet a hallásom?
Tudom, hogy kicsit más “téma”, de szerintem megállja a helyét.

Már volt egy olyan kérdés/ek (főleg segítségeken keresztül, mint iskolai tanulmányokban segítettem válaszokat adni a kérdésekre), hogy: befolyásolta-e a hallásom a személyiségemet vagy azért vagyok introvertált, mert hallássérült vagyok?

Nagyon jó kérdések amiket általában kapni szoktam, és a kevésbé elgondolkodtató kérdésekre is szívesen válaszolok. Mint tudjuk, hogy nincs egyforma ember, se egyforma betegség, így ugyanez igaz a hallássérültekre is. Persze, vannak kivételek hogy van olyan sorstársam is, akivel szinte ugyanazokat a tapasztalatokat éltük/éljük meg a hallásunkkal kapcsolatban, de van aki olyasmit nem tapasztalt. Írtam már erről egy bejegyzés, Nincs egyforma hallássérült címmel. (Katt a címre)

A személyiségemmel kapcsolatban is volt egy pár kérdés és őszintén sokat gondolkoztam rajta, illetve egy barátnőmmel is beszélgettünk erről már. Akkor is introvertált lennék, ha nem lennék hallássérült vagy ugyanaz a személy lennék akkor is, ha egészséges lennék a hallásom terén? Elgondolkoztam az ilyen fajta kérdéseken is és persze, megkérdeztem egy pár embert, hogy ők mit gondolnak erről. Volt aki szerint nem befolyásolta, hiszen ugyanaz a személy lennék most is, mint aki vagyok. Mások pedig, hogy nyilvánvalóan és valamennyire igen. Egyéb más válaszok is születtek, de őszintén szólva jókat tudtam csak mosolyogni.

Hogy nekem mi erre a válaszom? Nos, szerintem más lennék, mint aki most vagyok. Mert hát, mégis egészségesen hallanék, mint ti. A személyiségem annyiban lenne max másabb, hogy jobban tudnék figyelni másokra, jobban hallom a zenéket, a beszédeket és mindent is természetesebben hallanék. Az introvertáltság szerintem megmaradna, ugyanakkor lenne bennem egy kicsi extrovertált oldal is, tehát ilyen is-is alapon menne a dolog, bár most is van mikor tudok az is lenni csak kell nekem most is egy kicsit idő, míg fellélegzem és megszokom a közeget. Meg talán jobban eljárnék koncertekre és valahogy jobban óvnám a hallási egészségemet, bár nem mintha rajtam múlott volna hogy hallássérült lettem. Mi történne a kreativitásos énemmel? Szerintem semmi, kreatív lennék akkor is, illetve talán még kevesebb időm lenne rá, mint most. Úgy hogy, én szerintem nagyon sokat és nagyot nem változnék. 

Szerintem mennyivel másabb egy hallássérült hallása, mint egészségesen?
Gyerekkoromban hallottam ugyan, de nem tudnék erre már úgy válaszolni, mert már annyira nem emlékszem azokra a hangokra. Ám, szerintem annyira nagy különbség nem hiszem hogy van köztünk, mivel a mai hallókészülékek már egész modernebbek és van amelyik segítségével visszakapjuk az “egészséges” hallásunkat, de valahogy-valahol mégsem annyira teljesen. Teljesen más egy madár csicsergés hangja készülékkel, mint egészséges hallással. Már a párom is mondta nekem egyszer, hogy kíváncsi lenne én hogyan hallok, milyennek tudom be a hangját és sorolhatnám. Volt még egy személy(egy idegen), aki szintén kíváncsi volt arra, hogy mi hallássérültek hogyan halljuk a világot.

Ha van valamilyen betegséged, te is elgondolkodtál már ilyenen vagy csak most, hogy írtam róla?
Szerinted mennyire befolyásolja a személyiségünket? Lehet az egy életesemény, egy betegség, körülmények(atrocitás, bullyng, erőszak stb.)
Te mit tennél? Mennyire gondolod át a választásod?

Ha esetleg van blogod, nyugodtan írd meg te is, hogy erről mit gondolsz, ha esetleg ihletet kaptál ehhez. Kérlek jelölj engem, hogy olvasni tudjalak vagy írj nekem üzenetet. (Instagram, Facebook)

Várom szeretettel a üzeneteiteket.

Klaudi