Egy új lépés, kezdet sem olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Elképzelni, elmondani, tervezni mennyivel könnyebb, mint megtenni az első lépéseket, ugye? Igen. Ez így van. Ciki? Nem dehogy, hiszen ez normális és az ember eléggé nehezen lép ki a komfortzónájából, ezzel nincs is semmi baj, hiszen mint említettem, ez teljesen normális.
Hiszen, senki se mondta, hogy az élet könnyű és a döntéseinket, az elhatározásainkat sem ugyan olyan könnyű megtenni. Ezért ne szégyeljük és ne is tartsuk ezt cikinek vagy, hogy ezekről ne merjünk beszélni. Mindenkinek van egy biztonságos, egészséges zónája, amit nem mindig mer átlépni, megtenni az első lépéseket, mert fél tőle. Fél attól, hogy ha megteszi, akkor vajon mi lesz? Mi fog rá várni? És ha nem teszi meg, akkor ott fog motoszkálni a fejében, hogy mi lett volna ha…
Nyilván, ha az ember normális, egészséges otthonban, kapcsolatban él, az nem fog változtatni és nem fogja átlépni azt a bizonyos zónát, hacsak ő maga nem akar változtatni valamin vagy megtenni, megvalósítani valamit. Akkor talán ő maga fog változtatni a dolgokon és megteszi az első lépést, akár egy mérgező/toxikus kapcsolatból lép ki, vagy megszakít bizonyos kapcsolatokat barátokkal, családdal, vagy éppen munkahelyet vált, elmegy otthonról és sorolhatnám.
Egy egészséges ember is képes arra, ha ő is úgy érzi, hogy ha szeretné, ha eléggé akarja is. Viszont, vannak olyan emberek is, akik erre nem képesek mert megszokták és nem is igazán akarnak ezen változtatni vagy megtenni az első lépéseket, hogy kitudjanak szabadulni egy igen fojtógató helyzetből. Egy egészséges körből megszokásként sem akarnának kilépni, ez normális is, ha nincs semmilyen rossz körülmény.
Mindig és minden körülmények között nehéz lesz megtenni az első lépéseket, a változást, vagy éppen a komfortzónánkból való kilépést és ezzel nincs is semmi baj, hiszen emberek vagyunk, nem akarunk változtatni bizonyos dolgokon és ez így is van rendjén. Nem kell emiatt lelkiismereti furdalást éreznünk, vagy szégyellni, esetleg bántani magunkat, hogy “erre sem vagyok képes” vagy “erre sem vagyok elég jó, hogy megtegyem” mert igenis képesek vagyunk rá, ha nagyon akarjuk.
Ne felejtsük el, hogy nem mindenkinek megy ez és ezzel sincs semmi gond, nem mindenkinek van tapasztalata olyan téren, hogy például hogyan kezdjek el félre rakni vagy hogyan tudnék kilépni egy kapcsolatból ami már nem működik és csak a megszokás köt minket össze, vagy mérgező/toxikus kapcsolatból való kiszállást, esetleg mérgező szülőktől megszabadulni, megszakítani a kapcsolatot velük, vagy egy rokonnal, egy baráttal, összeköltözni valakivel. Sorolhatnám még és ezeket mind-mind nehéz megtenni, igazán nehéz megtenni az első lépést.
Lehetnek lelki és félelmi oka/okok a háttérben, a lelkedben amiért nem mered megtenni az első lépést. Sokan erre sem gondolnak, hogy netalán van egy sérülés a lelkükben. Sajnos az is benne lehet, hogy családon belül sem láttunk soha egy jó példát arra, hogy egy rossz kapcsolatból ki kell lépni, mert van aki eltűri ezt élete végéig.
Kitől kérjek segítséget vagy tanácsot, hogy nem tudom megtenni az első lépéseket?
Ha van egy támogató családod, egy rokonod vagy egy családtag, akkor tőle érdemes segítséget kérned, vagy akár egy megbízhatóbb-tapasztaltabb baráttól/barátoktól akik meghallgatnak amit mondasz. Fontos, hogy a félelmeidről is beszélj, mert így jobban ki alakul a kép és talán TE magad is jobban rájössz, rádöbbensz bizonyos dolgokra, hogy mitől is féltél eddig? Aztán rájössz arra, hogy most már te is akarsz tenni valamit, te is akarod, meg is fogod lépni akár magadtól vagy a beszélgetés után jössz rá az igazságra, de semmi sem szégyen vagy ciki.
Az sem rossz tanács, ha keresel egy pszichológust vagy ezzel foglalkozó coach-ot. Mert ők általuk is jobban megérted magadat és a félelmeidet azzal kapcsolatban, hogy vajon miért ennyire nehéz megtenni az első lépéseket.
Minden kezdet nehéz, de utána könnyebb lesz.
Tény, hogy az első lépéseket nehéz megtenni, de ha megteszed, akkor onnantól némileg könnyebb lesz. Ne felejtsd el, hogy a változáshoz, kizárólag te tudod megtenni ami kell. Más nem tudja megtenni helyetted, Te magad vagy a kulcs mindenhez!
Könnyebb lesz utána cselekedned, meg fogod érteni, hogy nem volt mitől félned, tartanod. Lehet, hogy veszítettél vele pár dolgot, pl: egy barátot, de soha ne érezd azt, hogy ez egy hiba volt, hanem igen is egy jó és helyes döntés volt a számodra.
Éld az életedet és ne mások, vagy a környezeted miatt aggódj! Élj végre és kezd el élni az életedet!
Klaudi
Manó
Életem egyik legnehezebb döntése volt 2015-ben, hogy nem adom fel egy hét után és maradok az Egyesült Királysàgban 🙂 aztán mèg nagyobb döntés volt felmondanom Butlinsban, mielőtt a mentális egészsègem annyira felemészt, hogy sehova sem megyek (és igen, itt gondolj a legrosszabbra). Számomra mindennek van valamilyen oka.. 🙂
Zsolti-kun
Nagyon komoly és nagyon igaz téma – címében egy örökérvényű mondással. 🙂 Nagyon jó olvasni a tanácsaidat és sok embernek hasznos lehet. Ami a mérgező kapcsolatokat illeti: bizony talán ezektől legfontosabb megszabadulni és bizonyos szempontból mégis legnehezebb lehet. Van az a helyzet, amikor márpedig muszáj felülkerekedni és kilépni bárhogyan is. Szintén mondanám, hogy a barátok segítségét lehet kérni. De te már megtetted. 😀 Nálam nagyon komoly szitu nem volt, de két esetben el kellett határolódnom 1-1 embertől vagy egész társaságtól. Egyik esetben szimplán nem éreztem már magamat odavalónak, másik eset kicsit csúnyább volt és elvágtam a fonalakat. Az élet hozott nekem újat és szerintem ez mindig-mindenkinél is így van vagy így lehet. 🙂 De ehhez először mi kellünk.
Fekete-Virág V
Nagyon jó, hogy megemlítetted a pszichológust. Szerintem nagyon sokat félnek segítséget kérni szakembertől, mert félnek, hogy mit gondolnak majd mások. Pedig bizony vannak olyan helyzetek amikor még a szakembernek is szakemberre van szüksége 🙂
Kitti
Minden kezdet nehéz, sőt talán a legnehezebb. Fejben sokkal könnyebb és egyszerűbb minden, mindaddig amíg nem mondjuk ezt el másoknak. Addig az a kis ötlet, megvalósítás, esetleg változás a miénk, nincs kimondva, de ha már más is véleményezheti, akkor az úgy teljesen más lesz és elkezdünk hezitalni mindenben, hogy mennyire is jó, vagy tényleg hasznukra lehet e. Sajnos mi emberek ilyenek vagyunk. A komfortzónából nehezen lépünk ki és néha kell a megerősítés és a lökés másoktól. Viszont jó megválogatni, ki az akinek a segítséget igénybe szeretnénk venni, mert nem minden esetben lehet támogató a másik fél. Kerülni kell a mérgező kapcsolatokat, azokat akik nem támogatják a változasunkat, fejlődésünket. Nagyon jó írás lett ????❤️
Eszter
A téma nagyon fontos, hozzávetőlegesen én is foglalkoztam már vele, érthető, azonban nem közvetlen okok miatt, csak sajnos külső szemlélőként tudok róla beszélni. Emellett fontos ezt felismerni, bár ugye valószínű nem abban a helyzetben ismeri fel az ember, hanem később. Tanulmányaim, olvasmányaim és interjúk hallgatása során, amelyeket szakemberek végeztek, elmondták, hogy az -mondjuk egy kisgyermeknek- az a természetes, hiszen nem tapasztalta meg milyen egy korrekt, normális szerető kapcsolat. Ebben való szocializáció nagyban befolyásolja a személyiségét, jövőbeli kapcsolatait, illetve azt a képet amit alkot a világról. Én azt gondolom mostani fejemmel, hogy a szakember bevonása nagyon fontos! Akkor abban a helyzetben, de később is, aki segít. Ugyanakkor jó, ha mi magunk is fel tudjuk ismerni, ha valami nem jó. Ha valami nem ad az életünkhöz, nem kapunk tőle boldogságot jó érzést, mert egy életünk van. Én is tartottam mindig a változástól. De amit mindig elterveztem, megtettem. Sosem késő segítséget kérni és tenni a jobb életért. Ahogy azt sem, hogy küzdjünk minden erőnkkel, mert azt senki sem veheti el tőlünk. Köszönöm a posztot☺️❤️????????
Ninaa
Ismét egy olyan téma, amiről keveset beszélnek. pedig fontos. Fontos, hogy kilépjünk abból az élethelyzetből, ami már káros. Fontos, hogyha még nehéz is, de magunkért megtegyünk. Nekem a költözés a nagy falat, de ideje megtenni. Az első lépések valóban nehezek, de meg kell tenni önmagunk miatt. A segítség pedig mindig jól jön.
Köszi mégegyszer, szuper poszt lett.
Vivi
Szuper írás lett, nagyon tetszik! Jöhet még ilyen vagy hasonló, hiszen nagyon motiváló! ???? Egyébként egyetértek Veled, mert az első lépés a legeslegnezebb, de ha már megmertük tenni, akkor idővel egyre könnyebb és könnyebb, jobb lesz! Az utunk közben rengeteg tapasztalatot gyűjthetünk! Hatalmas bátorságra utal az, ha megmerjük tenni az első lépést, mert ha nem tesszük meg, addig mindig ott fog motoszkálni a fejünkben, hogy mi lett volna, ha… ezért is kell kitartani és csak menni előre! ????
Jakó Judit
Az első lépések megtétele mindíg a legnehezebb, és a segítségkérés. Hiszen az ember gyakran fél, és vonakodva mer kiszakadni a kerékvágásból/komfortzónából. Az első lépés, és a megfelelő elszántság a legnehezebb, aztán folyamatosan könnyeb, és könyebb. Sokszor kell a változás, és van olyan helyzet, hogy egy kívülálló hamarabb észreveszi, mint az ember saját maga akinek változtatni kellene. Nem szabad félni segítséget kérni. Csak megfelelő embertől kérjük. Aki jót kar nekünk, és megbízunk benne. Nagyon jó bejegyzés lett. Szuper téma, mert fontos, és mi sajátmagunk is lehetünk hasonló helyzetben.
Noel
Nagyon igaz és nagyon jó írás. A változás mindig nehéz.
Amy
Deja-vum volt a sorok olvasása alatt, de talán csak azért, mert nálunk időnként ez a téma előkerül, és akkor is nagyon remek és hasznos tanácsokat kaptam Tőled! <3
És ahogy fentebb már írták előttem, a mérgező kapcsolatokat nehéz megszakítani, mert komoly elhatározásra van szükség hozzá, de utána idővel minden könnyebb lesz.
Nem véletlen létezik az ok-okozat összefüggés sem, de ezt sajnos – tapasztalataim alapján – nagyon kevesek képesek észrevenni. Úgy látszik, akik felismerik, azok vannak kevesebben…
Köszönöm ezt a remek posztot!