Mondj Nem-et!

Tudom, hogy nem olyan egyszerű Nem-et mondani valakinek, vagy valamire. Tényleg legyen az bármilyen kérés, családi összejövetel, baráti találkozás, egy rendezvény, meghívás, és mennyi mindent tudnánk ugyebár ide sorolni, kivéve a munkahelyet azért sajnos nem és ez ellen nem tudunk ellenkezni, hacsak nem vagy a magad főnöke, vagy nincs saját vállalkozásod.

Manapság nagyon sokan vagyunk úgy, hogy egyszerűen nem tudunk a kéréseknek vagy csak úgy az összejöveteleknek nemet mondani, pláne ha nincs is kedvünk hozzá. Ezt sajnos a legtöbbünknek biztosan nem tanították meg gyerekként, hiszen az otthonról hozott “szabályokba” voltunk mindig is belekényszerülve, mint például nem jöhettél el az asztaltól, ha már megetted a saját ételedet és próbáltál engedélyt kérni, hogy elmehetsz-e játszani? A gyakori válasz az volt hogy, Nem kisfiam/kislányom mi még étkezünk várd meg a többieket is, hogy befejezzék. Vagy volt biztos olyan is néhányunknál, hogy semmi kedved nem volt az egész családi dologban részt venni vagy elmenni kirándulni, de elrángattak annak ellenére is, hogy meg sem kérdeztek téged mit szólsz, van-e kedved egyáltalán. Ha meg is kérdeztek vagy mondtad, hogy neked nincs kedved/hangulatod, akkor is muszáj vagy nem maradhatsz otthon volt a leggyakoribb válasz a szüleidtől. Ismerős? Gondolom igen, főleg annak, akinek gyakran volt ilyesmiben része.

Mi lenne ha meggyógyulhatnék és nem kellene készüléket-illesztéket hordanom, ha egészséges hallásom lenne?

Megfordult néha a fejemben, hogy milyen lenne ha tényleg olyan lenne a hallásom, mint egy egészséges embernek? Ha lenne rá gyógymód, akkor mit tennék? És sorolhatnám a kérdéseket amelyeket magamnak tettem fel. Biztos vagyok benne, hogy nektek is felmerült már egy-egy kérdés akár magaddal kapcsolatban, akár másokat kérdezel meg, hogy ő mit gondolna, mit tenne, ha lenne egy ilyen lehetőség, hogy meggyógyuljon az adott betegségéből?

Nekem már gyerekkorom óta megvan a hallássérültségem és abszolút nem gondolok már rá betegségként, sem pedig a fogyatékosság jelzést/szót sem igazán használom magamon. Kivétel a hivatalok és a papírokon, igen rajta van. Hogy zavar-e? Abszolút nem, teljesen elengedtem, de persze a párom nem szereti, ha ezt a jelzést vagy “címkét” használják rám vagy ki is mondják. Illetve a barátnőim se szeretik igazán, ahogy észrevettem és mindig megkapom visszajelzésként, hogy abszolút nem látszik hogy az lennék. Itt pedig köszönöm is a drága páromnak és a barátnőimnek/barátaimnak, hogy nem kezelnek másként, máshogy.

Tudom, hogy manapság sokkal egyszerűbb házhoz vagy a munkahelyünkre rendelni a kiválasztott ételünket, mint megfőzni mi magunk. Azonban szerintem, egy alap tudásnak kellene lennie, hogy az ember lánya, fia megtanuljon azért főzni vagy éppen sütni valami finom ételt, esetleg süteményt varázsolni magunknak, vagy a párunknak, családtagjainknak, barátainknak. Hogy miért létfontosságú? Mert sose tudja az ember, hogy mit hoz az élet és nem mindig tud az ember rendelni ételt vagy olyan anyagi helyzetbe kerülne az illető, akkor is mindig jól jön egy bevált recept. Arról nem is beszélve, hogy legalább tudjuk , hogy mit készítettünk és hogy mik kerültek bele az adott ételbe, ízesíteni is tudjuk ahogyan mi szeretjük, esetleg ha leves főzünk és nem lett jó, akkor is fel tudjuk javítani, pl: túl sós lett, akkor egy kis víz hozzáadásával máris jobb lesz az eredmény.