Sosem ciki szünetet tartanunk a blogban vagy itt instagramon. Néha nekünk is kell egy szünet, egy kis pihi hogy újra felfrissüljünk és új erőre kapjunk. Mindenkit beszippantott/szippant a digitális világ, így nem csoda hogy sokan elveszítik a időérzéküket vagy sokkal jobban kötődnek az online világhoz és igen függővé tett másokat. A Posztolási Szokásokról már írtam egyszer, itt tudjátok elolvasni.
Mit jelent, mi az a Digitális detox?
Azt hogy egy kicsit Offline(valós) világot élünk és nem a Online leszünk elérhetőek, vagyis kihasználjuk a jó időt, a szabad levegőt és megéljük jobban a valós élményeinket. Tehát nem leszünk jelen sehol. Néha lehetünk elérhetőek messengeren vagy instagramon, mint beszélgetős forma, de inkább fókuszálunk arra, hogy megéljük a jelent, a valós életünket. Nem nyúlunk minden egyes alkalom után a mobilunkhoz, csak azért mert “ezt-azt ki kell raknom a közösségi platformokra is”
Mondj Nem-et!
Tudom, hogy nem olyan egyszerű Nem-et mondani valakinek, vagy valamire. Tényleg legyen az bármilyen kérés, családi összejövetel, baráti találkozás, egy rendezvény, meghívás, és mennyi mindent tudnánk ugyebár ide sorolni, kivéve a munkahelyet azért sajnos nem és ez ellen nem tudunk ellenkezni, hacsak nem vagy a magad főnöke, vagy nincs saját vállalkozásod.
Manapság nagyon sokan vagyunk úgy, hogy egyszerűen nem tudunk a kéréseknek vagy csak úgy az összejöveteleknek nemet mondani, pláne ha nincs is kedvünk hozzá. Ezt sajnos a legtöbbünknek biztosan nem tanították meg gyerekként, hiszen az otthonról hozott “szabályokba” voltunk mindig is belekényszerülve, mint például nem jöhettél el az asztaltól, ha már megetted a saját ételedet és próbáltál engedélyt kérni, hogy elmehetsz-e játszani? A gyakori válasz az volt hogy, Nem kisfiam/kislányom mi még étkezünk várd meg a többieket is, hogy befejezzék. Vagy volt biztos olyan is néhányunknál, hogy semmi kedved nem volt az egész családi dologban részt venni vagy elmenni kirándulni, de elrángattak annak ellenére is, hogy meg sem kérdeztek téged mit szólsz, van-e kedved egyáltalán. Ha meg is kérdeztek vagy mondtad, hogy neked nincs kedved/hangulatod, akkor is muszáj vagy nem maradhatsz otthon volt a leggyakoribb válasz a szüleidtől. Ismerős? Gondolom igen, főleg annak, akinek gyakran volt ilyesmiben része.
A Karácsony előtt vagy a tavasz kezdetén, vagy akár húsvét előtt nagytakarításba kezdenek a legtöbben vagy ha kihirdetik a konténert akkor az emberek többsége él is ezzel a lehetőséggel. Elkezdenek lomtalanítás végezni a háztartások minden sarkán: szekrényben, polcokon, könyvek között és minden olyan dolgok között amihez hozzáférnek, elérnek és takarítanak. Amire már viszont nincs szükségük azokat kidobják, vagy tovább adják valamelyik családtagnak, rokonnak, ismerősnek, barátnak vagy pedig oda adományozzák. Viszont, sokan elfelejtik hogy ezt esetleg meg kellene beszélni a másikkal, hogy szüksége van-e még arra a tárgyra, ruha, játékok, háztartási eszközre stb., bármire amire mi azt gondoljuk hogy már nincs rájuk szükségünk. Ezért jobb, ha együtt kezdjük el ezt a szelektálást, lomtalanítás, mert így elkerülhetjük az esetleges meglepetéseket vagy veszekedéseket hogy “nem tudod hol van a…” vagy “ miért dobtad ki?!”, “ezt miért adományoztad el?” és ugye ezt sorolhatnánk végtelenségig.
Gyerekkoromban nagyon sok olyan játékom volt amivel szerettem játszani, elfoglaltam velük magam nagyon sokszor illetve online játékokat is nagyon-nagyon szerettem, de persze volt idő mikor már annyira nem érdekelt vagy megfeledkeztem róla teljesen, hogy létezik. 😀 Nézzük, mik azok a játékok amikkel én játszottam, ismertem.
Tamagotchi
Mondanom sem kell, hogy mennyire divatba jött ez a kis szerzemény, szinte mindenkinek volt az iskolában/osztályban. Természetesen, ki kellett kapcsolni az óra alatt, így mondhatni megöltük a kedvenceinket. :’) A virtuális kiskedvenc lényege az volt, hogy a tojásból ki kellett kelnie, utána jöhetett a nevelése, gondozása, takarítása ha kakilt a kedvencünk, valamint oltást is kapnia kellett és fejlődött, nagyobb lett. Ha jól emlékszem, akkor lehetett tanítani, olvasni, és játszani vele de ebben nem vagyok teljesen biztos. Valamint 3 vagy 4 gomb volt rajta. Ennyiből állt a legtöbb tamagotchi játék. A legújabbakban volt több játék hogy játszani tudj a kedvenceddel. Volt egy vagy kettő tamagotchim, hogy a legújabbat is ki tudjam próbálni.
Írtam már egy bejegyzést a húsvétról, hogy én mit gondolok róla, valamint egy kicsi nosztalgia is van benne, mert elmeséltem hogy milyen volt akkor a húsvét gyerekkoromban. Valamint szintén írtam arról is, hogy érdemes-e erre a 1-2 napra nyuszit vásárolni? Érdemes végig elolvasni, valamint végig gondolni, hogy kell-e élő nyuszi húsvétra csak azért, hogy boldoggá tegyünk vele valakit?