Kezdőlap Interjú Interjú Recept Kapcsolat
2020. 05. 15.     Klaudi    Interjú, Személyes     0 komment

A Blogzaholic Facebook oldalán még áprilisban indult egy bloggerjáték, amelyen indultam is. Jelentkeztem, hiszen gondoltam egy próbát csak megérne. Mint kiderült, nyertem is és nem csak egyedül, hanem ráadásul ketten! 🙂 A nyeremény nem volt más, mint hírdetik a blogomat, a másik tartalom pedig hogy interjút készítenek velem. Természetesen éltem ezzel a lehetőséggel.

Ide bemásolom nektek az interjút, de a teljes tartalmat Itt tudjátok megtekinteni. Ha csatlakoztok a facebookjukhoz, a májusi játékuk még mindig tart, ide kattintva tudtok jelentkezni! 🙂 Jó szórakozást kívánok mindenkinek!

Interjúk
2020. 04. 19.     Klaudi    Interjú     2 komment

Sziasztok! 🙂 A mai Interjú alanyom Tomasovszki Lili! 🙂 Nagyon kedves, életvidám, mosolygós és csupa pozitív lány akit valaha ismertem! Lili hallássérült, akár csak én, vagy a sorstársaink, és ez nem minden! Ő is a Képesek vagyunk magazin egyik szerzője/írója! 🙂 Örülök, hogy ő is csatlakozott hozzánk! 😉 🙂 Hogy melyik rovartot írta? Fogadj el így! c. cikkje, így onnan lesz számotokra nagyon ismerős. 😉 Sajnos ő nem blogol, de nem is húzzom tovább az időt! Jöjjön az interjúk 4.része! Jó olvasást kívánok! 🙂





Szia Lili! 🙂 Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúra, mesélnél egy kicsit magadról?

Szia, Klaudia! 🙂

Tomasovszki Lilinek hívnak, 22 éves szarvasi lány vagyok. Jelenleg Békésen élek a párommal, ott is dolgozok egy iskolában, gyógypedagógiai asszisztensként.

Mióta vagy hallássérült és hogy alakult ki, Illetve örökölted? ?
2 éves korom óta vagyok hallássérült. Sajnos nem tudjuk, hogy mitől alakult ki, vírus, vagy védőoltás. Mivel édesapukám siket, valamilyen szinten genetikailag örökölhettem is hallássérültségemet.

Hogyan éled meg, mik a tapasztalataid, ért-e már atrocitás?
Igazából, különlegesnek tartom magam emiatt. Van hallókészülékem, nagyon jól is hallok vele. Sokan észre se szokták venni, hogy van-e valami a fülemben. Természetesen sokszor kerültem/kerülök kínos helyzetbe, amikor már 3-ra kérdezek vissza az illetőtől, hogy mit mond, mondja érthetőbben, hangosabban, vegye el a kezét a szája elől.

A szüleid hogyan fogadták mindezt, hogyan kezelik? ?
A szüleim teljesen elfogadtak így, ahogy vagyok. Amint említettem, édesapukám is hallássérült, siket. Nagyon jól beszél, szájról olvasva kommunikál, valamint tudja a jelnyelvet is, de azt csak siket társai közt alkalmazza.

A párod hogyan fogadta el a hallássérültséged? ? Itt is sok boldogságot nektek! ??
Mindig is nehéz volt ismerkedésnél az, hogy hogy mondjam el az adott illetőnek, közösségnek a hallássérültségemet. Általában már az elején elmondom, minthogy később legyen belőle konfliktus. A párom nagyon jól fogadta! (örültem is neki nagyon) Szerencsém van vele, hiszen jól artikulál, és megfelelő hangnemben beszél. Természetesen vannak olyan pillanatok, amikor nála is visszakérdezek egy dologra, vagy teljesen mást értek, mint amit mondd, olyankor jót nevetünk egymáson. Köszönjük a jó kívánságodat!

Mi nálad a kommunikációs “eszköz”?
A kommunikációs eszköz nyilván a beszéd. Én is szájról olvasással segítem a beszéd megértését, mint édesapukám, vagy más hallássérült társam. Szoktam még használni a telefont, bevallom, telefonálni viszont nem annyira szeretek, inkább Messengert, Vibert, Instagramot, vagy az SMS-t használom.

Megtanultad a jelnyelvet?, vagy szívesen megtanulnád? ??
A jelnyelvet nem tudom, csak pár dolgot apukámtól láttam, illetve az internetről tanultam. Szívesen megtanulnám, meg is fogom, amint lesz kapacitásom és szabadidőm!

Láttam egy-egy videódat amely jelnyelven üzensz másoknak ? Mi az oka, mi ihletett erre, várható majd folytatás vagy csak néha, esetleg tervezel ezzel valamit??
Igazából, hátha más embernek is lenne kedve megtanulni a jelnyelvet. Szeretném én is kitanulni, esetleg egy-két videót csinálni a közeljövőben.

Vannak még terveid-céljaid, amivel letudod nyűgözni a társadalmat?
Szeretném majd elindítani a saját blogomat, esetleg vlogolni.

Olvastam az előző munkahelyeden történt incidensről, hogyan kezelted? Illetve mesélnél róla bővebben?
Nagyon rosszul esett. Soha életemben nem utasítottak el a hallássérültségem miatt. De, úgy érzem, kellett ez a pofon, hogy talpra álljak és még inkább bebizonyítsam, hogy ki is vagyok valójában.

A jelenlegi munkahelyeden jól bánnak veled, annak ellenére is hogy hallássérült vagy? Van benne nehézség? Mesélj erről egy kicsit ?
Nagyon szeretem a jelenlegi munkahelyemet. Nagyon kedvesek és segítőkészek a kollégáim is, valamint a gyerekeket is imádom. Néha rá kell szólnom egy-két gyerkőcre, hogy vegye el a kezét a szája elől és úgy beszéljen, illetve ne suttogjon. Ezen kívül semmi nehézség nincs szerencsére. Mindenkivel megtaláltam a közös hangot.

A munkádon kívül, mi még az elfoglaltságod? ?
Szabadidőmben szeretek olvasni, festeni, rajzolni. Szeretek a szabadban sétálni a párommal, esetleg a kutyákkal. Filmezni ( ha nem alszok el rajta 😀 ), videókat nézni influencerekről.

Tetoválásod nagyon szép ? Van ennek valami jelentése vagy kifejezése?  Miért döntöttél úgy hogy csináltatsz? Persze ha nem titok ?
A tetoválásom nem titok! Igazából engem jelképez, a hallássérültségemet. Ezért is lett a két hallókészülékből egy szív alkotva. Van már egy tetoválás a bordámon, és ahogy mondani szokás, ha egyszer csináltatsz, többször akarsz majd tetoválást. 😀

Leltél-e sorstásra aki szintén hallássérült, mint Te? Mit gondolsz erről?(írtam erről ugyebár egy bejegyzést ? ) 
Természetesen leltem, itt vagy például, Te! Én pozitív dolognak tartom, hogy vannak sorstárs ismerőseim, akik nyilván máshogy lettek azok, amik. Szeretem, ha mesélnek saját tapasztalataikról, kínos helyzeteikről, pozitív dolgaikról.

Mit gondolsz arról, hogy valaki hallássérült? Lehet-e munkahelye, párkapcsolata, gyermeke stb??
Én a hallássérültséget különleges dolognak fogom fel. Olyan, mint amikor a másik személy szemüveges, esetleg fogszabályzóval rendelkezik. Szerintem lehet munkahelye egy hallássérültnek is. Lehet nem az álommelója, de legalább van egy pénzkereseti lehetősége. Itt van például a Decathlon, ahová kimondottan vesznek fel hallássérült embereket. Párkapcsolata is lehet, találja meg a megfelelő személyt, aki elfogadja őt olyannak, amilyen. Párommal mi is beszélgettünk arról, hogy vajon ha lesz gyermekünk, hallássérült lesz-e. Arra jutottunk, hogy nem érdekel, ha az lesz, akkor is a mi közös gyermekünk marad, és ugyanúgy szeretni fogjuk őt.

Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól, abban hogy betegségük van?
Egyáltalán nem ítélem el a másságot. Ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Nyilván vannak olyan rosszindulatúak, akik kinevetik a másikat, csúfolják, elbocsájtják, esetleg bántják is mássága miatt. Az ilyet nagyon gusztustalannak tartom.

Mivel inspirálnád, motiválnád őket? (Főleg a Hallássérülteket)
Azzal motiválnám sorstársaimat, hogy fogadják el magukat olyannak, amilyenek, ne foglalkozzanak a külvilággal, más véleményére ne adjanak. Éljenek a mának!

Végezetül, ha van blogod vagy bármi, megosztanád? ?
Blogom még nincs, de amint lesz, biztos tudatni fogom Veletek! 🙂


Mégegyszer, köszönöm hogy elfogadtad az Interjút! ?

Klaudi

Interjúk
2020. 03. 22.     Klaudi    Interjú     2 komment

A mai Interjú alanyom Szóráth Viktória, a Wikka gondolatai bloggerje! 🙂 Immár 10 éve vezeti a blogját, amely tele van érdekességekkel, célokkal, tapasztalatokkal és minden jóval. Viktóriának egy ritka betegsége van, erről is beszámol az interjúban. Emellett nagyon kedves, barátságos és nyitott személyiségű lány! 🙂 Érdemes ő hozzá is betérni, olvasni a bejegyzéseit! 😉 Nem is húzom tovább a szót, átadom a szerepet az Interjúk harmadik részének! 🙂




Szia Viktória! 🙂 Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a Interjút! 🙂 Mesélnél egy kicsit magadról? 🙂  
Egy többnyire boldog, pozitív gondolkodású, spirituális nő vagyok, aki hisz a csodákban. 

Milyen betegséged/betegségeid vannak és mióta?
Idén leszek 28 éves és körülbelül 5-6 éves korom óta vannak szédüléses rohamaim. Gyerekként nem találtak semmi szervi elváltozást, ami okozhatná a szédüléses rohamaimat, ezért a pánikbeteg diagnózist kaptam, miközben az én tüneteim soha nem voltak pánikszerűek. Tudom, mindenki másként éli meg a pánikbetegségét, de az én tüneteim inkább hasonlítanak az epilepsziára, még úgy is, hogy sosem veszítem el az eszméletemet. Nem régiben az EEG és az AD EEG kimutatott epilepsziára utaló jeleket, viszont a neurológusok elvetették, amiért az anti epileptikumok nem hatottak. Szóval, ha úgy vesszük lemondtak rólam, de a párom keresett nekem egy magán neurológust, aki vállalja a megoldatlannak tűnő megoldandó feladatom felderítését.

Hogyan kezeled a rosszulléteidet? 🙁 A család és a párod hogyan kezeli?
Igazából én ezt az egészet több, mint valószínű az apukámtól örököltem (viszont, ha kiderül, hogy tényleg egy ritka epilepszia fajta, akkor az apukám sem tud róla, hogy valójában epilepsziás) . Nagyon rosszul kezeltem évekig, tele voltam öngyűlölettel, amiért másokra vagyok utalva. Igazából ez a megoldandó feladat indított el az önfejlesztés és a spiritualitás útján, mert kerestem a megoldást, hogyan élhetnék teljes életet. Azt mondják, hogy az, hogy tudatomnál vagyok a rohamok közben az jónak számít, de én mégis számtalanszor kívántam azt, hogy bárcsak eszméletvesztéssel járna, mert akkor nem emlékeznék azokra a borzalmakra, amiket átélek közben. A családom őszintén nem kezeli túl jól. Talán egyedül apukám az, de ő még mindig úgy gondolja, hogy ez pánikbetegség, miközben soha nem pánikolok semmitől. Egyedül amitől néha szoktam, az a rosszullétől való félelem. A nővérem kezeli a legrosszabbul. Az volt a legrosszabb, amikor életképtelennek nevezett miatta. Már nem haragszom rá, elengedtem. A párom a legcsodálatosabb ember a világon. Ő minden követ megmozgat azért, hogy teljes életet élhessek, nagyon sokat költött alternatív gyógymódokra, hogy meggyógyulhassak, mivel a rohamok miatt nem tudok jelenleg dolgozni járni, persze nem mintha nem próbáltam volna elhelyezkedni így is. A vőlegényem élő példa a feltétel nélküli szeretetre és a legcsodálatosabb dolog, amit valaha mondott nekem az az, hogyha az esküvőnk napján is rosszul leszek, őt az sem fogja zavarni, akkor is az lesz élete legszebb napja. Annyira hálás vagyok, hogy Ő van nekem és hálás amiért újra elindított az önfejlesztés útján. Most úgy kezelem: hagyom hadd jöjjön. Egy mély spirituális tanítás ez az egész és én úgy döntöttem elengedem a ragaszkodásomat, a vágyamat az egészségről. Annyira görcsösen akartam és ragaszkodtam ahhoz, hogy meggyógyuljak, hogy sokkal inkább eltávolodtam a valódi gyógyulás lehetőségétől. Teszem a dolgom úgy ahogy, napi rutinok, célírás, jóga, relax, jelenlét meditáció. De kezdem elfogadni és úgymond “megélni” az adott pillanatot olyannak amilyen. Ha meggyógyulok, nagyon fogok örülni. De ha mégsem múlik el és nem változik semmi,  már azt is elfogadom és ettől függetlenül megpróbálom kihozni belőle a legjobbat.

Mi a kedvenc elfoglaltságod? 🙂
Nagyon szeretek blogot írni. Bár hamarosan elkezdem a “Tégy úgy, mintha” elv alapján írni a gyógyulásom történetét, ami leginkább az útról fog szólni. Valóban akkor lennék a legboldogabb, ha meggyógyulnék? Az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél. Az írás mellett nagyon szeretek főzni és improvizálni a konyhában. Imádom az alkotás művészetét, de ez nálam a konyhában nyílvánul meg. Viszont az olvasás, a jóga és edzés, no meg a barátokkal lenni is a kedvenc kikapcsolódásaim közé tartoznak.

Olvastam a blogodon, hogy Vegetáriánus vagy és hogy az Ökológia is érdekel, mesélnél erről is egy kicsit? 🙂
Igen, azt hiszem 2008-2009 körül lettem vegetáriánus, az állatok miatt. Bár 2015-ben volt egy vegán évem és most újra növényi étkezést folytatok. A vegetáriánussá válásom leginkább a “Földlakók” c. dokumentumfilmnek és a középiskolai tanárnőmnek köszönhetem. A “tanárnő” Krisna tudatú, így vele sokat beszélgettem erről, de amikor megértettem, hogy milyen szenvedést élnek meg az állatok a vágóhidakon, akkor egyik pillanatról a másikra eldöntöttem, hogy vegetáriánus leszek. A növényi táplálkozás újbóli elkezdésében igen fontos szerepet játszott az ökológia. A legfenntarthatóbb életmódnak gondolom és nagyon sok tanulmány is ezt bizonyítja, viszont szeretném kifejezni, hogy nem ítélem el a húsfogyasztókat sem. Természetesen a kevesebb hús, az mindig jobb az egészséges életmód miatt, de egyen mindenki azt, amit jónak lát. Ezért most lehet sokan fognak támadni, de attól, hogy én így gondolom  nem szabhatom meg másoknak, hogy éppen mit egyenek és mit ne. Sosem erőltettem rá senkire sem a vegán és a vegetáriánus étkezést. És bár a párom is néhány napja magától döntött úgy, hogy vegán lesz, nem fogjuk vegánként nevelni a leendő gyermekeinket. Természetesen vegánként fogunk főzni rájuk, de ha elmennek majd a nagyszüleikhez nem fogom megtiltatni nekik, hogy ne egyenek húst.

Mit gondolsz a környezetvédelemről? Igaz, a blogodon rengeteg dolgot olvasni fontos információkról, de mégis… Kifejted egy kicsit? 🙂
Az egyik kedvenc témám. Úgy gondolom, hogy a Föld egy csodálatos hely, tele szép természeti kincsekkel, amiket óvnunk kell és egy olyan világot hagyni az utókor számára, ahol még ők is részesülhetnek a világ csodájáról.

Hogyan jött ez a változás, hogy változtass magadon és úgy általában?
Minden akkor kezdődött, amikor Görögországba utaztunk a szüleimmel vonattal 2008-ban. A vonaton ülve hallgattam az Adiemus kórus és Enigma Return To Innocence c. slágereket és néztem ki a fejemből. Akkor ott, történt velem valami. Nem csak néztem az adott tárgyat, hanem valóban láttam is. Megláttam a természetben búvó szépséget. Igazából nekem volt egy nagyon depressziós időszakom a folytonos rosszulléteim miatt, de akkor ott azon a ponton a természet szépsége volt az, ami visszahozott az életbe. Viszont a valódi változás, néhány éve ált be az életemben. Nem akarok áltatni senkit, nem vagyok nagyon hulladékmentes sajnos, mert sok vegán és gluténmentes dolgot máshogy nem tudok beszerezni és mivel jelenleg még nincs munkám ezért a csomagolásmentes boltok is kiesnek, mert elég drágák. De hétvégente párom elmegy a piacra, kimérve veszi általában a hüvelyeseket, gabonákat, sosem veszünk zacskót a banánhoz. Bár igyekszem idény zöldségeket, gyümölcsöket vásárolni, ez nem mindig sikerül. A banán a kedvenc gyümölcsöm. Viszont igyekszünk szelektíven is gyűjteni a hulladékot. Tulajdonképpen nekem azért tetszik a hulladékmentes életmód, mert a kedvenc kosztümös sorozataimból rengeteget inspirálódom és annyira csodálattal nézem az epizódokat, hogy hogyan éltek régen az emberek és én is így szeretnék egyszerű életet élni. A vőlegényem szerencsére partner abban, hogy majd a saját házunkban egy ökoháztartást vezessünk. Kis lépések és amit ahogy tudunk megteszünk, késztermékeket nagyon ritkán vásárolunk, de most a tél alkalmával ez elég sokszor előfordult. Viszont tavasszal vetni szoktunk és nyaranta ritkán járunk boltba, mert szerintem nincs finomabb annál, amit házilag saját magunk termeltünk meg. Tervben van, hogy megtanuljak kenyeret sütni, befőzni. Rááltam a textil zsepi használatára, csak vízzel mosom a hajamat, nagyon ritkán sminkelek, csapvízet iszok és kevesebbet használom az áramforrást igénylő eszközeimet. Tisztítani szódabikarbónával, ecettel és citromlével szoktam.

Ért már téged atrocitás?  Ha igen, mesélnél róla?
Igen, nem is egyszer. Leginkább a rosszulléteim miatt, mert a járókelők gyakran mentőt hívnak hozzám, holott mindig mondom nekik, hogy felesleges, mert nem tudnak velem mit kezdeni. És amikor kijöttek a mentősök nagyon rosszul bántak velem, mert megmérték a vérnyomásom, minden rendben volt vele,mint mindig és nem hitték el, hogy egyszerűen nem tudom uralni a testemet és egy kiszolgáltatott helyzetben nagyon rosszul bántak velem. Gyakran hitték és talán még vannak mindig olyanok, akik azt hiszik, hogy szimulálok. 

Szerinted melyik könnyebb és miért? 🙂 Megbocsátani vagy elfelejteni? 🙂
Elfelejteni egy könnyebb út, de nem a legjobb megoldás. A megbocsátás nehezebb, viszont az egyik legcsodálatosabb képesség, amivel megajándékozhattak minket. A megbocsátás két irányú út és az első mindig önmagunkkal kezdődik. Nem vagyunk hibátlanok, mindig követünk el hibákat, de ezek visznek minket előre, hiszen tanulunk belőlük. Nem élhetünk le egy teljes éltetet haraggal, mert az felemészt minket. Hogyan tudnánk megbocsátani másoknak tiszta szívből, ha mi saját magunknak sem tudunk? Egyedi hittel rendelkezem,nem vagyok keresztény, de mit mondott Jézus a kereszten? “Uram! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek…” Ha mi elkövetünk egy hibát  az nem tudatosan történik, ha megbántunk másokat az sem. Velem ez számtalanszor megesett. A családom tudna mesélni, hogy milyen rossz dolgokat tettem a múltban. És bár már nagyon régóta dolgozom magamon, még én is az út elején állok. A megbocsátás szabaddá tesz és tényleg úgy gondolom, hogy a legerősebb emberek képesek erre, ugyan úgy, mint a bocsánat kérésre. Ha merünk bocsánatot kérni a tetteink miatt, azzal egyúttal felelősséget vállalunk a tetteinkért és azok következményeiért. A legtöbb ember ettől szokott rettegni, mert nem mernek felelősséget vállalni a tetteikért.

Mivel inspirálnád és motiválnád őket? 🙂 😉 (akik eltérnek az átlagtól)
Nem tudom, hogy képes vagyok-e arra, hogy motiváljak másokat. Én is ugyan olyan vagyok,mint bárki más. Ha mégis kellenne írnom valamit erre a kérdésre, akkor egyetlen egy idézettel szolgálnék: “Higgyél abban, hogy ez az élet egy olyan játék, amelyben a SZERETET a legnagyobb ajándék…” Vőlegényem, Varga Richárd Változás c. verséből való.

Végezetül ha van blogod, megosztanád? 🙂
Természetesen. Azt tudni kell, hogy a blogomat elsősorban mindig magamnak írom. A saját magam megerősítése miatt, de ugyanakkor nyitott, mert sosem lehet tudni, hogy éppen kitől mit tanulunk az utunk során. www.wikkagondolatai.blogspot.com Több,mint 10 éve írom.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm az Interjút! 🙂



Klaudi

Interjúk
2020. 02. 16.     Klaudi    Interjú     0 komment

A mai interjú alanyom Kovács Ági, aki a Hallássérült Lány Blogja szerkesztője és sok minden mással is foglalkozik mellette! 🙂 Szeretem olvasni a könyvekről szóló kritikáit, valamint a nagyszerű és elbűvölő alkotásait! 🙂 Nagyon szépeket alkot ezért érdemes hozzá is bekukkantani. 😉 Szóval, nem is húzom tovább a szót, átadom hát a szerepet az Interjúk második részének! 😀

UI: A képek engedélyezve vannak, tehát a képeket kérlek ne vigyétek el engedély nélkül! Köszönöm a megértést!

Szia Ági! 🙂 Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúra, mesélnél egy kicsit magadról?
Kovács Ági vagyok, gyerekkorom óta hallássérültként élek. Az orvosok a mai napig nem tudják, hogy mitől alakult ki csak sejtésük van róla. Talán a második szívműtétem szövődménye vagy a túl sok gyógyszer. Ki tudja. Ma már nem érdekes ez…

Van pár elvégzett szakmám, de nem dolgoztam egyikben, sem illetve sokáig szőnyegkészítőként otthon. De ezt abbahagytam 5 éve kb. Azóta mást, készítek karkötőket, horgolok. Van egy bátyám, szüleimmel élek. Pár macskám, papagáj, két kutya van.  Szeretek olvasni és a hobbim egyben a munkám is. Van blogjaim, amiket imádok. Szeretek olvasni és erről írni is szoktam a blogomon. Személyes blogom is van, ami 2 éve jelen van online, 

illetve a munkám révén 6 éve igazából.

Mióta vagy hallássérült és hogy alakult ki?
Fentebb írtam miként alakult ki. Mai napig nem tudják, évről évre halnak el a hallóidegek. Ma az egyik legerősebb készüléket használok, de nem sok jóval kecsegtetnek. Elvileg idén kapok új hallókészüléket, nem tudom pontosan. Reménykedem, hogy egy csili vili, sci-fi-be hajló készüléket kaphatok. Nem lenne rossz.

Hogyan éled meg, mik a tapasztalataid, ért már-e atrocitás?
Ó, hát hol nehezen, hol könnyebben értek már. Változó.. Sosem lehet kikerülni. Az emberek, gyerekek néha ostobák és bolondok. Tisztelet a kivétel. Sokáig rágom magam, emiatt, hogy valóban ez volnék? Így látnak engem. Sajnos sok emberben kellett már csalódnom az életem során.

A szüleid hogyan fogadták mindezt?
Nem tudom. Sosem beszéltek erről. Azt láttam, hogy anyu mindig mellettem volt. Vitt orvoshoz, vizsgálathoz stb. Apum erről sosem beszélt, ahogy a tesóm sem.

Mi nálad a kommunikációs “eszköz”?
Az írás. Az jobb, mint a beszéd vagy a jelnyelv. Bár szívesen megtanulnám,de az kész vagyon.  

Jobban szeretek sms-t, emailt, csevegő programot használni. Telefonálni abszolút nem szoktam, nagyon ritkán. Ha telefonálni is kell, akkor be kell mennem a szobámba, becsukni az ajtót, hogy kiszűrjem a zajokat. Nagyon utálok, de néha nekem is el kell intéznem ezt – azt. Nem nyomhatom mindig anyura a dolgokat. Facebook-ot sokat használom és a messengert is. Tényleg részben hasznos ez az fb és a messenger, mert így kapcsolatba lehetek mindenkivel és a világgal is.

Megtanultad a jelnyelvet?, vagy szívesen megtanulnád? 🙂 😉
Szívesen megtanulnám a jelnyelvet de, a mai anyagi helyzetem ismervén nincs lehetőségem. Bár javasolták nekem, hogy youtube oldalán ingyenesen meg lehet tanulni a jelnyelvet. 

Látom, nagyon szeretsz olvasni, mesélsz róla, hogy honnan jött a könyvmolyság? Illetve, hogy írj véleményt a könyvekről? :)✍️
Anyukámtól örököltem aki, imád olvasni és én is. Tőle örököltem a kézművességet is, nemcsak az olvasás iránti szeretetet. Mindig láttam gyerekként, hogy valamilyen könyvet kezébe vett. Eleinte könyvtárba jártam sokáig. De miután lett saját keresetem, ami nem sok ugyebár akkor elkezdtem magam venni a könyveket. Majd ezután jött a személyes blogom és később innen indult ki a könyves blogom is, ami azóta is töretlenül ,szeretettel és nagy hévvel csinálom immáron 2 éve.  A könyvekről a blogomon lehet olvasgatni. Többfélét szeretek olvasni. Krimi, thriller, romantikus, akció stb, csak fogjon meg, élvezet, és élmény legyen az olvasása.

Észrevettem, több mindennel foglalkozol (horgolsz, kötsz, blogot vezetsz, stb). Melyiket szereted jobban csinálni? 😉
Könnyebb kérdést nem tudtál feltenni? 😀

Uhh, hát nem is tudom. Mindegyiket szeretem egyformán. Vannak napok, amikor jobban szeretném a blogot vezetni, máskor horgolni. Kötni mostanság félre van dobva, szegényke. S egy dolgot kihagytál. 😀 Magazint is vezetem pluszként. Szóval el vagyok látva melóval. Igaz a könyves rész nem hozz anyagiakat, de nem is ezért csinálom. Nem tudnám pénzzé tenni a blogolást, mert elveszne a lényegi szempont, amiért elkezdtem. Hogy bemutathassam a hazai kortárs szerzőket és a könyveiket.

A munkáidon kívül, mi még az elfoglaltságod? 
Ötleteket gyűjtök és próbálok rájönni, mi lehet még jobban fokozni az olvasottságot a blogomon és bemutatni, hogy a hallássérültek is tudnak blogolni. A munkáimon kívül nagyon szeretek zenét hallgatni, jelenleg két kedvencem van Luke Evans énekes/színész és Soulwave együttes. Sorozatokat is nagyon szeretek nézni, képes vagyok teljes évadokat megnézni. Imádom.

Mit gondolsz arról, hogy valaki hallássérült? ?Lehet-e munkahelye, párkapcsolata, gyermeke stb?
Hogyne lehetne, ha lenne lehetőségük. Hiszen attól, hogy nem hallanak, még élhetnek teljes életet, vállalhatnának munkát, gyereket stb. Mitől lenne más egészséges embernél? Semmivel! Sőt! Talán még együttérzőbbek, empatikusabb lennének egymással és nem mellesleg 100-szor, jobban elvégeznék a munkát, amit kapnának. Sajnos vannak, akik ezt nem értik meg. Azt hiszik, hogy nem hallanak, értenek meg semmit, és nem tudnák elvégezni a munkát. Olvassd az óvónő esetét. Azt kellene megérteni, hogy a fogyatékkal élők is szeretnének végre dolgozni rendes munkaidőben, rendes fizetéséért, megfelelően az állapukat ismervén. 

Párkapcsolattal kapcsolatban annyit fűznék, ehhez, ha a másik teljes mértékben elfogadja, hogy a párja hallássérült, akkor miért ne? Nem ezen fog múlni egy kapcsolat, hanem a bizalmon és az őszinteségen.

Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól, abban hogy betegségük van?
Tisztelem és becsülöm az ilyen embereket, akik kitartanak a céljuk elérésében. Azt gondolom semmiképpen sem szabad lebecsülni őket. Sokkal nagyobb az akaratuk, mint az egészséges embereknek. Mert ott van szemük előtt, hogy én akkor is jobb leszek náluk. Bármennyire is nehéz nekik, mindig van erejük mosolyogni. Megbecsülik azt, amijük van és képesek a kicsiből is adni a másiknak. Hatalmas a szeretetéhségük, bizonyítási vágyuk és legfőképpen türelmük.

Mivel inspirálnád, motiválnád őket? (Főleg a Hallássérülteket)??
Mivel is inspiráljam??? Ez jó kérdés. Őszintén? Ne adják fel. Ha van álmuk céljaik, mindenképpen valósítsák meg. Ha ajtón nem tudnak bemenni, ott az ablak. Itt vagyok példaként (Azt hiszem.), hogy igenis el lehet érni bármit. Blogolok, azóta magazinom is van, akik sokat segítenek, hogy fenn maradjon.

Alkotós oldalam is van, már 6 éve működik. Van könyves blogom, amiért 2 évet szenteltem minden időmet, hogy megmutassam ilyet is tudok. Pedig, hidd el  amikor elkezdtem, akkor lesz ,ami lesz alapon fogtam fel. Ma már alig tudom elhinni, hogy jelenleg 127 ezer feletti az olvasói látogatói száma. El sem tudtam volna ezt képzelni, hogy ezt magam csináltam. Hogy idáig eljutottam, elértem. Szóval nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Érdemes neki futni, ha másért nem legalább elmondhatják, hogy megpóbálták. 

Végezetül, ha van blogod illetve az eddigi munkáidat, megosztanád?
Persze.

Az alkotós oldalam:

https://www.facebook.com/agialkotasai/

Hallássérült Lány Blogja Személyes és könyves blog:

https://www.facebook.com/hallasserultlanyblogja/

Magyar Szerzők Könyvei Blog
https://www.hungarybooks.hu

Magyar Szerzők Könyvei Magazin:
https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/

Még egyszer nagyon szépen köszönöm az Interjút! 🙂

Klaudi

Interjúk
2020. 01. 19.     Klaudi    Interjú     0 komment

A blogomon egy ÚJ dolog kerül kipróbálásra amelynek a neve: Interjúk.

Mai interjú alanyom a zsolesz.eoldal.hu lesz, aki főleg a könyv-kritikákról szokott blogolni. Szeretem olvasni a bejegyzéseit egy-egy kifejtett könyvekről véleményét.

Így felkértem egy interjúra, szerencsémre elfogadta azt! Szóval… Döljetek hátra, élvezzétek az írását. 😉

Hamarosan…. Hozzom a következőt! 😀


Ui: Ha tetszett nektek ez a Interjú, kérlek titeket hogy ezt jelezzétek felém: a blogomon, a fb oldalon, akár a Instagram(@klaudiblog) profilomon. Valamint, az instagramon tudtok is szavazni, hogy legyen-e folytatása? ?
Előre is nagyon köszönöm a visszajelzéseteket!??

Mesélnél egy kicsit magadról?
Üdvözlök mindenkit ezúton is, a nevem Mészárovics Zsolt. Én egy életvidám, kalandos, kellően bolondos, sokoldalú, szervező egyéniségű fiatalnak tartom magamat. ☺ Az életben sok témáról szeretem kifejteni a véleményemet és van rálátásom a hányattatott sorsokra is. Nagyon sokat és sokféleképpen mesélhetnék magamról, de a blog tartalma alapján inkább másfelé kanyarítom elbeszélésemet. ☺ Bár én nem rendelkeztem életemre nagy kihatással bíró betegséggel, de sajnos egyéb körülmények által én is éltem át kissé hányattatott sorsot. Illetve hozzátartozók és barátok közül több megváltozott munkaképességű személyt is ismerek, ami által gyűjtöttem tapasztalatot és idővel a szociális témákban kialakult a konkrét érdeklődésem is. Pont fiatal pályakezdőként 2009-2012 között kényszerültem megtapasztalni – Magyarország legrosszabb időszakával együtt – a tartós munkanélküliséget. Szerencsétlen módon elavult szakma volt a kezemben és az iskolából kilépve munkalehetőség nélkül megrekedtem. (Sok sorstársammal együtt.) 2013-ban adódtak jó lehetőségeim kicsit fejleszteni magamat: egy váratlanul érkezett anyagi fellendülés által jelentkeztem Irodai asszisztens szakképesítésre, majd sikerült két átmeneti formában elhelyezkednem irodai közfoglalkoztatáson és ott el tudtam volna képzelni magamat hosszú távon is. 2016-ban találtam rá életem első határozatlan idejű munkájára az egyik kórházban, azonban az elejétől kezdve nem éreztem jól magamat. Mivel mégsem akartam otthagyni életem első hosszútávú munkaviszonyát, ezért maradtam egy ideig és sokáig tipródtam. Majd 2018. év elején bukkant fel szemem előtt egy újabb tanulmányi lehetőség, amire teljes szívemből vágytam és ezért bele is vágtam. Összeillett a szociális érdeklődésemmel, kitárta előttem a kapukat, és bátran mertem ugrani. Ezáltal jelenleg – pedagógiai és családsegítő ügyintézői szakképesítéssel a kezemben – sikerült egy nagyon jó helyen elhelyezkednem. Most valóban úgy is érzem, hogy megtaláltam a helyes útirányomat és az életben idővel minden rendben történik. ☺ (Persze ehhez magunknak is tenni kell.)

Milyen betegséged/betegségeid vannak és mióta?
Bár nekem igazából éppenséggel nincs teljes életvitelre kiterjedő betegségem, de ennek ellenére gyerekkoromat sajnos nagyon meghatározták különféle problémák. Egészen serdülőkoromig folyamatosan kisebb-nagyobb allergiáktól és súlyos asztmától is szenvedtem. Emiatt eléggé betegeskedő gyerek voltam, az asztma miatt sajnálatosan kimaradtam a sportolásokból is, és így – a minimális húsfogyasztásom ellenére – 15 éves korom előtt még 96 kilót mutatott alattam a mérleg. Tehát pufi gyerek voltam és ráadásul még szemüveges is vagyok. Illetve hozzátartozik, hogy egyik allergia-gyógyszerem mellékhatásként okozhatott krónikus haspuffadást és – a megnyúlt mai alkatom ellenére – egy kisebb sörhas-jelleg azóta is megmaradt nálam. A gyógyszert azóta – teljesen érthető okokból – kivonták a forgalomból. Nagyon érdekes sorsszerűségként az egész gyerekkori kálvária nálam a középiskolával szinte egy csapásra elkezdett megváltozni. Pontosan már nem emlékszem, de valószínűleg elkezdtek enyhülni a tüneteim és lassacskán le lettem állítva mindenféle gyógyszerről. Még az asztmámmal kapcsolatban is azt a javaslatot kaptam, hogy csak súlyosabb kiújulás esetén keressek fel orvost. Szerintem a mai világnézetekkel már nem meglepő, hogy pontosan mérgező gyógyszerek elhagyását követően még inkább formába kerültem és a serdülőkorhoz jól igazodva sikerült langalétává megnyúlnom. Egyrészről így sikerülhetett az, hogy jelenleg 186 centivel 70-74 kiló között mozgok. Kicsit jojózok, de ez már egészen más téma. ☺ Másrészről idővel egyre inkább érdekeltek szabadtéri programok, egyre jobban megszerettem az úszást, sok év óta viszonylag rendszeresen járok túrázni, és valamennyire érdekelt még a testedzés is. Mindezt úgy, hogy gyógyszerek nélkül tökéletes egészségi állapotnak örvendtem. Megfázás is csak nagyon ritkán ért engem, mindenki irigyelt engem ezért. ☺ Illetve érettségizést követően 3 évvel egy csúnya tüdőgyulladás miatt hirtelenül berobbant az asztmám, aminek következtében tüdőgyógyászatra kezdtem járni. Azóta folyamatos kontroll alatt tartanak és újra  használok asztma-pipát, de valójában kis idő elteltével a tüdőmet nagyon jó állapotba tornáztam fel. Így az asztma-gyógyszer ellenére továbbra is makkegészségesnek tartottam magamat. ☺ Azonban végül pont nemrégiben felütötte a fejét nálam egy rejtélyes immunológiai-probléma, pontosabban egy autoimmun-betegség. Bár az asztmám mélyalvó állapotban van, de autoimmun-reakciók ellen csak szteroidos gyógyszerek volnának a leghatásosabbak és ezek mégis komoly problémaforrást jelentenének az asztmám miatt. Így éppenséggel egy kérdéses patthelyzetben ácsorgok. Erről kivételesen nem szeretnék pontosan mesélni, de többnyire csak változó mértékű külső jelei vannak. Tehát a mindennapi életemre vagy ritmusomra nincs kihatással és remélhetően ez így is marad. Későbbiekben meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. De én bizakodok saját magamban. ☺

Mi a kedvenc elfoglaltságod? ?
Felsorolásként: alkalmanként bulizás, filmnézés, internet-böngészés, kirándulás, túrázás, városnézés, zenehallgatás. Tervező-szervező típus vagyok, általában előre megtervezem a napjaimat és a programjaimat. Délutánonként legszívesebben könyvet olvasok és utána esténként leülök a számítógéphez, bár előfordultak már hétköznapokon is más programok. Régen vevő voltam hirtelen-spontán ötletekre, de most már inkább tervezek előre. ☺ Hétvégenként pedig szeretek kimozdulni vagy egyéb programokat tervezni. Ha süt a Nap, akkor téli időszakban a csípős levegő sem akadály. A Napsütés a mindenem, illetve én még a nyári forróságot is jól tűröm. ☺

Ért már téged atrocitás?
Mivel gyerekkoromban betegeskedő voltam és kimaradtam tipikus fiús programokról, ezért általános iskolában mindenki kinézett engem. Illetve koromat megelőzve és generációmat meghazudtolva sokkal komolyabb gondolkodású gyerek voltam. Talán pont emiatt is láttam a világ sötét oldalát és szerencsétlen módon nagyon magamba fordultam. A középiskola hozta meg a változást és én igazából később éltem át a gyermeki szórakozást is. Meg is maradt bennem egy bolondozó örök gyerek, de véleményem szerint a mai világot csak így lehet túlélni. ☺

Ha igen, mesélnél róla?
Mivel csak gyerekkorról beszélhetnénk, így ezt én magam részéről sokkal jobban pontosítva nem tartom lényegesnek. Persze tudjuk sok történetből, hogy a gyermeki gonoszság is okozhat nagy töréseket. De szerencsére nálam nem így történt és én felülkerekedtem úgyszólván saját magamon is. ☺ Másnak biztosan van sokkal rosszabb élménye, így maradjunk ennyiben.

Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól abban, hogy betegségük van?
A sors szerencsétlensége által nem tehetnek a helyzetükről és ezért nem szabadna őket lenézni vagy elítélni. Ők is ugyanolyan emberek és problémáik ellenére ők is megérdemlik a boldogságot vagy boldogulást az életben.

Mivel inspirálnád és motiválnád őket? 🙂 😉
Az előző folytatásaként ezt mondanám: akármilyen problémájuk is van, valamiképpen mégis meg kell találniuk saját maguk számára a boldogságot és céljukat az életben. Hiszem, hogy idővel valamilyen formában mindenki megtalálhatja vagy akár előnyére is változtathatja a negatív helyzetét. Mint ahogyan sokan ilyen élethelyzetben blogolnak vagy akár híresebbek is lettek és ezzel előremozdultak. Illetve egymást is segíthetik ezzel. Ezért én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne adja fel és találja meg így is önmagát. Mert mindenki értékes valamiben. ☺

Végezetül ha van blogod, megosztanád? 🙂
Többféle blogom volt már az életben, jelenleg 4 év óta úgyszólván egy véleményező-kritikai blogot vezetek. Viszonylag sűrű olvasás által leginkább a könyvkritikáim szolgáltatják a blogom alapját. Bár kezdetben magammal kapcsolatosan még többféle apró témát is indítottam, most már a magánéletem sűrű eseményei által éppenséggel a könyvkritikáim is megcsappantak egy idő óta. 2020-ban megpróbálok több időt szentelni erre, illetve sok érdekes könyv van a tarsolyomban. ☺ Igazából a véleményalkotó képességeim által sokszor kaptam már invitálást közös bejegyzésre vagy komplett közös blogolásra, de ez sajnos most túl sok volna nekem. Mindazonáltal lentebb linkelem a blogomat és köszönöm a figyelmet. Kívánok mindenkinek szép napot. ☺
http://www.zsolesz.eoldal.hu

Köszönöm szépen az Interjút!?☺️
Klaudi