Sosem ciki szünetet tartanunk a blogban vagy itt instagramon. Néha nekünk is kell egy szünet, egy kis pihi hogy újra felfrissüljünk és új erőre kapjunk. Mindenkit beszippantott/szippant a digitális világ, így nem csoda hogy sokan elveszítik a időérzéküket vagy sokkal jobban kötődnek az online világhoz és igen függővé tett másokat. A Posztolási Szokásokról már írtam egyszer, itt tudjátok elolvasni.
Mit jelent, mi az a Digitális detox?
Azt hogy egy kicsit Offline(valós) világot élünk és nem a Online leszünk elérhetőek, vagyis kihasználjuk a jó időt, a szabad levegőt és megéljük jobban a valós élményeinket. Tehát nem leszünk jelen sehol. Néha lehetünk elérhetőek messengeren vagy instagramon, mint beszélgetős forma, de inkább fókuszálunk arra, hogy megéljük a jelent, a valós életünket. Nem nyúlunk minden egyes alkalom után a mobilunkhoz, csak azért mert “ezt-azt ki kell raknom a közösségi platformokra is”
Jó volt olvasni a bloggertársaim között, hogy sokan már kitöltötték Ninaa blogger 23 listáját. Hozott egy kis inspirációt és szerintem olyasmit állított össze, amit mások számára is könnyebb lehet így “kitölteni”. Ugyan, nem kötelező, nem is tag féle, e fajta motivációnak mondanám. Nekem is nagyon megtetszett, főleg így hogy mások is kitöltötték. 🙂
Én és a telefonálás hallássérültként
Őszintén szólva mióta csak az eszemet tudom, mindig is utáltam telefonálni, akkor is amikor időpontot kell foglalnom valahová, például vérvértelre vagy a halláscentrumomba ahova jártam, járok mert ezt sose szerettem telefonon elintézni az időpont foglalásomat. De nem csak az időpontokkal vagyok így, hanem más ügyekkel kapcsolatban is intézkedni, persze ha muszáj és nincs más választásom, akkor nem tudok sajnos mit tenni. Általában igyekszek mindent megoldani e-mailen keresztül, ha az lehetséges vagy a párom segít ebben, viszont ő sem szeret telefonálni, pláne a kedvencünk sokszor hogy várakozás és megy a csilingelő zene, valljuk be, idegesítő.
Mi lenne ha meggyógyulhatnék és nem kellene készüléket-illesztéket hordanom, ha egészséges hallásom lenne?
Megfordult néha a fejemben, hogy milyen lenne ha tényleg olyan lenne a hallásom, mint egy egészséges embernek? Ha lenne rá gyógymód, akkor mit tennék? És sorolhatnám a kérdéseket amelyeket magamnak tettem fel. Biztos vagyok benne, hogy nektek is felmerült már egy-egy kérdés akár magaddal kapcsolatban, akár másokat kérdezel meg, hogy ő mit gondolna, mit tenne, ha lenne egy ilyen lehetőség, hogy meggyógyuljon az adott betegségéből?
Nekem már gyerekkorom óta megvan a hallássérültségem és abszolút nem gondolok már rá betegségként, sem pedig a fogyatékosság jelzést/szót sem igazán használom magamon. Kivétel a hivatalok és a papírokon, igen rajta van. Hogy zavar-e? Abszolút nem, teljesen elengedtem, de persze a párom nem szereti, ha ezt a jelzést vagy “címkét” használják rám vagy ki is mondják. Illetve a barátnőim se szeretik igazán, ahogy észrevettem és mindig megkapom visszajelzésként, hogy abszolút nem látszik hogy az lennék. Itt pedig köszönöm is a drága páromnak és a barátnőimnek/barátaimnak, hogy nem kezelnek másként, máshogy.