Kezdőlap Interjú Interjú Recept Kapcsolat
Én és a Maszk helyzet
2020. 06. 07.     Klaudi    Hallássérült életmód, Személyes     2 komment

Sokan voltatok arra kíváncsiak, hogy én hogyan tűrtem a maszk viselését illetve még hogyan viselem mai napig. Akadályoz-e valamiben? Mint a legtöbb sorstársamnak, nekem is okoz. Szerencsére már létezik olyan maszk ami segíthet a hallássérülteken, siket embereken, viszont nem elterjedt, talán nem is kapni nálunk, ez olyan maszk amelynél a szájnál van egy kis átlátszó rész hogy tudjunk szájról olvasni. Ez lenne nekünk a legjobb, de mint említettem ezt a maszkot nem láttam senkin még, és így mondhatni nekünk ez hátrány megmaradt most. 

2020. 05. 17.     Klaudi    Hallássérült életmód, Személyes     0 komment

Gondolom már sokan vagytok kíváncsiak arra, hogyan lettem hallássérült. Velem született-e vagy kialakult? Betegség által? Stb… Stb.. Nos, írtam már nektek arról, mióta vagyok hallássérült, illetve ciki hogy hallássérült vagyok? Cikkeimben. Arról nem igazán esett szó, hogy hogyan is lettem hallássérült. 🙂 Első sorban elmondanám, hogy az én történetem sem olyan egyedi, hisz biztos másoknak is történt már hasonlóképpen, egyszer találkoztam is egy olyan személlyel, akivel ugyan ez történt, mint velem. Ezért szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy mindenkinél más és más, hogyan lett hallássérült vagy siket.

2020. 05. 15.     Klaudi    Interjú, Személyes     0 komment

A Blogzaholic Facebook oldalán még áprilisban indult egy bloggerjáték, amelyen indultam is. Jelentkeztem, hiszen gondoltam egy próbát csak megérne. Mint kiderült, nyertem is és nem csak egyedül, hanem ráadásul ketten! 🙂 A nyeremény nem volt más, mint hírdetik a blogomat, a másik tartalom pedig hogy interjút készítenek velem. Természetesen éltem ezzel a lehetőséggel.

Ide bemásolom nektek az interjút, de a teljes tartalmat Itt tudjátok megtekinteni. Ha csatlakoztok a facebookjukhoz, a májusi játékuk még mindig tart, ide kattintva tudtok jelentkezni! 🙂 Jó szórakozást kívánok mindenkinek!

Könyveimről
2020. 03. 29.     Klaudi    Személyes     0 komment

Néha itt is a blogomon megemlítettem már nektek, hogy szeretek olvasni, de ha még esetleg nem tettem volna, akkor most már tudjátok. Nálam az olvasás kissé nehezen kezdődött el, ugyanis gyerekkoromban nem szerettem igazán, pedig a családban szinte mindenki olvasott, mert már az időhiány miatt legfeljebb pár családtagom olvas aktívan, beleértve magamat is. Viszont, régebben nem faltam ennyire a könyveket, mint mióta megszerettem azokat. Ilyenkor a párom is megjegyzi, hogy osszam be az aktuális olvasmányt, mert lassan nem lesz megint mit olvasnom. Bevallom, ha megtetszik egy könyv története, akkor bizony nehezen tudom letenni. ?

Mikor, hogy/hol olvasok könyvet? 
Leggyakrabban itthon olvasok, tea vagy kávé társaságában, megesik hogy utazáskor is viszek magammal egy könyvet, olyankor ő a baráti társaságom egy zene mellett. Igen, furcsán szoktak rám nézni ilyenkor, hogy a kettőt egyszerre? Hát, van ilyen. De szeretem ezt a fajta kombinációt is, akár itthon is. Ritka ugyan, de  szabadban is szoktam olvasni és általában 2 – 3 vagy maximum 5 nap alatt kiolvasok egy könyvet. Durva mi?  

Milyen kategóriájú könyvek érdekelnek? 
Általában mindegy, de pl a horror-thriller könyvek nem igazán fognak meg, csak nagyon ritkán. Szoktam olvasni pszichológiai könyveket is, de ezek is inkább ritka kategóriában tartoznak. Valamint érdekelnek az “érdekes” és tanulságos könyvek is, valamint a gyógynövények, gyógyító dolgok. Na, és valamennyire a történelmi könyvek is, bár inkább sorolom ritka kategóriába azt is. Legjobban a romantikus könyvek fognak meg, és persze az ifjúságiak is, valamint az izgalmas, bonyolult könyvek. Leginkább elolvasom az ismertetőjét és az alapján döntöm el, hogy megveszem-e vagy sem. 

Könyvtár vagy vásárolt? 
Hát, erről lehetne mit vitatkozni, de majd egyszer erről is hozok egy bejegyzést. Szóval, én jobban szeretem megvenni, magaménak tudni őket. Legalább van saját könyvtáram, ha mondhatok ilyet.

Itt most felsorolom azokat a könyveket amelyeket eddig ki olvastam, de nem abc sorrendben vannak, hanem csak úgy. Figyelem a listám tényleg hosszú. Ha netán valaki szívesen elolvasná valamelyiket, akkor nem kell keresgélned annyira, odaírtam kitől mit olvastam. Így legalább átláthatóbb szerintem. 


Ashley Olsen Mary Kate Olsen: 16 leszek! (Sajnos már nem kapható :() 
Az első előtti csók
Vágyak és álmok
A tökéletes nyár
Kalandra fel! 
Mi vagyunk a sztárok! 
A barátnőm barátja
Várom a párom
Megzavart szívek
Nem mind arany
Tartsd meg a titkom
Apró kis hazugságok 
Álom vakáció 
Leiner Laura könyvei:
Szent Johanna Gimi: Kezdet
Szent Johanna Gimi: Együtt
Szent Johanna Gimi: Egyedül
Szent Johanna Gimi: Barátok
Szent Johanna Gimi: Remény
Szent Johanna Gimi: Ketten
Szent Johanna Gimi: Útvesztő
Szent Johanna Gimi 8 :1/2 – Örökké
Akkor szakítsunk
Bábel – bár, nem igazán tetszett, mégis kiolvastam
Bexi – Késtél
Bexi – Hullócsillag
Bexi – Illúzió 
Bexi – Nélküled
Bexi – Valahol
Bexi – Egyszer 
Iskolák országos versenye – Ég veled
Iskolák országos versenye – Maradj velem
Iskolák országos versenye – Emlékezz rám
Iskolák országos versenye II. – Bízz bennem
Beth Ciotta:
A szerelem bolondjai I.
Bajban a szerelemmel II.
Szerelem tornádó III.
Párban a szerelemmel IV.
Cynthia Hand:
Angyalsors
Angyalvágy
Angyalfény
Angyalnyár
Amikor búcsúzunk
Kalapos Éva:
DAC 1
DAC 2
DAC 3
DAC 4
DAC 5
Sándor Erzsi:
Szegény anyám ha látnám
Hozleiter Fanny Mosolyka:
Te Döntesz
Lélekkód
Anne L. Green
Viharos érzelmek
Eltitkolt múlt
A remény hajnala
Almási Kitti 
Bátran élni
Anton Gill
Assassin’s Creed Reneszánsz
Assassin’s Creed Testvériség
Assassin’s Creed Titkos keresztes háború
Tavi Kata
Nyitótánc (Sulijegyzetek 1.)
Ballépések (Sulijegyzetek 2.)
Táncvarázs (Sulijegyzetek 3.)
Lucy Keating
Dreamology-Álomgyár
Benoit, Charles
Te…voltál – Tabu könyvek
Lol Könyvek
Miranda Keneally – Becsavart szerelem
John Green
Csillagainkban a hiba
Joss Stirling
Angel-Lélektársak-Merj hinni…merj szeretni!
Jennifer E. Smith
Létezik térkép a szerelemhez?
Jane Shemilt
Lányom
Tasmina Perry
A legutolsó csók
Mary Alice Monroe
Déli karácsony
Sue Fortin
A lány aki hazudott
S. Jae-Jones
Alvilági dal
Sheila Norton
Oliver, a macska, aki megmentette a karácsonyt
Szekeres Judit
Meztelen igazság
A.L. Jackson
Csókolj meg – Szívdöglesztők – REX
Fejős Éva
Száz éjjel vártam

2020. 01. 26.     Klaudi    Hallássérült életmód, Személyes     0 komment

Volt egy kérdés még tavaly: Hogyan sikerült szeretned és elfogadnod magad? Erre a kérdésre még Instagramon válaszoltam is, de úgy gondoltam legyen erről is egy bejegyzés, legalább jobban kifejtem, mélyebben megválaszolva a kérdés.

Akkor kezdjük is el!
Nem volt könnyű dolgom. Sokáig nem is értettem mi folyik körülöttem és hogy miért történik ez velem. Csak arra tudtam gondolni, hogy miért pont velem történik ez? Illetve sajnos valamelyik családtagom se nézte túl jó szemmel az egészet. Sose ültek le velem beszélni erről, vagy arról hogy mi fog velem történni, szinte semmit nem tudtam. Nem magyaráztak el semmit. Biztosan neked is ismerős az a helyzet, amikor csak úgy bedobnak a mélyvízbe és tanulj meg úszni minden tanítás nélkül. Na, kb ugyanez volt a helyzet nálam is. Azt hiszem 6 vagy 7 éves lehettem, amikor kiderült hogy valami nincs rendben nálam. 

Sokáig próbáltam megfelelni mindenkinek, de azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy nem hallok jól és folyton “értetlenkedtem”, bár az én hibám is, de akkoriban nem kérdeztem vissza, ha valamit nem értettem meg jól és nem értettem amit hozzám beszélnek/kérdeznek. A hibámhoz hozzátartozik az is, hogy sajnos eltakartam a készülékemet a hajammal. Ebben a takarás dologban sajnos szerepet játszott az egyik családtagom is, ezért gondoltam hogy ez valami szégyellni való dolog. Így automatikusan én is kezdtem eltakarni mindegy hogyan-miként, de ne látszódjon meg semmilyen formában a hallókészülékem. Ez ment nagyon-nagyon sokáig, sajnos otthon is. Persze, azt se mondom, hogy nem volt rövid hajam, mert volt sokszor. Mindig úgy vágatták le a hajamat, hogy ne látszodjon majd meg a készülék. Sokáig húztam ezt, rá is ment az egész kamaszkoromig.

Végül, a jég ott tört meg, hogy a jelenlegi párom nyitotta fel a szememet arra hogy ne szégyelljem! Nem tehetek semmiről, arról sem hogy hallássérült vagyok. Így erről az egészről nagyon sokat kezdtünk el beszélgetni, sokat meséltem neki azokról az időszakaimról, amikor nem fogadtam el magamat. Jól esett végre elmesélni, hogy én mit érzek, mit éltem meg és hogyan. Sírtam egy nagyot, de boldog is voltam egyben, hogy végre fel szabadultam a kényszer alól. Képest voltam továbblépni és elfogadni magamat, olyannak amilyen vagyok és aki vagyok, hallássérültként is! Ennek sokan nagyon örültek, hogy végre nem takarom el a készülékemet, a barátaim is. Sajnos az egyik családtagom ha meglátta, akkor automatikusan eltakarta nekem, de ezzel már nem tudtam mit kezdeni, sem azzal hogy ez neki “csúnya”. Én örültem és örülök a mai napig hogy már nem takarom el, sőt megmutatom, hogy igen hallássérült vagyok, igen hallókészüléket-illesztéket hordok. Nem tetszik? Akkor ne nézz, ne bámulj, állj tovább! ?

Mikor kezdtem el vissza kérdezni, ha nem értettem vagy nem jól hallottam valamit? 
Szerencsémre erre hamar megtanított a tanárom, illetve a logopédusom is, hogy merjek visszakérdezni ha esetleg valamit nem értek, vagy nem hallottam/nem jól értelmeztem a kérdés, akár magát a beszélgetés. Ezt a “tanítási módot” a másik iskolámba “nevelték” belém a tanárok, illetve otthon is. Így ezzel úgymond nem volt problémám. ? Azzal már igen, hogy a szorongás megvolt bennem mindig is, ha vissza kellett kérdezzek vagy szólnom. Ezt is sikerült már elengednem, tehát mindent ami a hallássérültséggel jár.

Sikerült megszeretnem magam hallássérültként
Büszke vagyok magamra, hogy sikerült elfogadnom, szeretnem magam olyannak, amilyen vagyok és aki vagyok! ? Szeretem, hogy hallássérült vagyok és hogy a hajamat úgy fogom össze ahogy nekem tetszik! Egyre jobban, lazábban beszélek már a történetemről, vissza kérdezek ha nem értek valamit, ha nem hallok valamit stb… 

Mit tanácsolok? 
Ha tudod, hogy valami történik a gyermekeddel, rokonoddal, pároddal, akkor ne azt csináld mint a legtöbben teszik, hogy nem beszélnek róla. Ne csinálj úgy, mintha nem tartozna rá, mintha csak a Te problémád lenne mint szülő és társaik. Elhiszem, hogy szülőként az a feladatod hogy megóvd minden bajtól és rossztól. Rendben is volna, ha a gyerekedet nem ennek teszed ki, hogy nem informálod hogy jelenleg mi történik vele pl: miért nem hal normálisan, mint a társai? Miért van kerekesszékben? Miért nem élhet “normális” életet, mint a többi társai? Stb… Tehát, ne kezeld tabutémának! Ne kezeld totálisan félre, hanem adj neki egyenes választ! Nem kell felnőttek módjára, hanem játékosan mondd el neki, mi a helyzet. Ne ő tapogasson a sötétben, hogy ez neki rossz legyen! Magyarázd el neki hogy minden az ő érdekében van, ezért kell a műtét vagy a orvoshoz járás. Mondd el neki, hogy szereted úgy ahogy van!

Amit nagyon fontosnak tartok, hogy ha a gyereked kérdez, arra mindig válaszolj! Ne kerüld el a témát! Valamint… Ha látod hogy valami nem stimmel vele, bántja őt valami, akkor kérdezd-fagassd! Ne hagyd őt magára, hanem tudja hogy számíthat a szüleire vagy a testvérére? 

Ő/Te nem tehetsz semmiről! 
Ne hibáztasd magadat, azért mert van valami betegséged/problémád! 
Ne haragudj rá, ha kérdez! 
Szeresd őt! ?❤️

Kérdésed van? Itt megírhatod a hozzászólásban, vagy az Intagram oldalamon: @klaudiblog, Facebook oldalamon is Klaudiblog.

Klaudi