A Blogzaholic Facebook oldalán még áprilisban indult egy bloggerjáték, amelyen indultam is. Jelentkeztem, hiszen gondoltam egy próbát csak megérne. Mint kiderült, nyertem is és nem csak egyedül, hanem ráadásul ketten! A nyeremény nem volt más, mint hírdetik a blogomat, a másik tartalom pedig hogy interjút készítenek velem. Természetesen éltem ezzel a lehetőséggel.

Ide bemásolom nektek az interjút, de a teljes tartalmat Itt tudjátok megtekinteni. Ha csatlakoztok a facebookjukhoz, a májusi játékuk még mindig tart, ide kattintva tudtok jelentkezni!  Jó szórakozást kívánok mindenkinek!

Néha itt is a blogomon megemlítettem már nektek, hogy szeretek olvasni, de ha még esetleg nem tettem volna, akkor most már tudjátok. Nálam az olvasás kissé nehezen kezdődött el, ugyanis gyerekkoromban nem szerettem igazán, pedig a családban szinte mindenki olvasott, mert már az időhiány miatt legfeljebb pár családtagom olvas aktívan, beleértve magamat is. Viszont, régebben nem faltam ennyire a könyveket, mint mióta megszerettem azokat. Ilyenkor a párom is megjegyzi, hogy osszam be az aktuális olvasmányt, mert lassan nem lesz megint mit olvasnom. Bevallom, ha megtetszik egy könyv története, akkor bizony nehezen tudom letenni.

Volt egy kérdés még tavaly: Hogyan sikerült szeretned és elfogadnod magad? Erre a kérdésre még Instagramon válaszoltam is, de úgy gondoltam legyen erről is egy bejegyzés, legalább jobban kifejtem, mélyebben megválaszolva a kérdés.

Most már lassan mindenki elkezdi össze válogatni a saját sütemény menüjét, ám biztos vagyok abban, hogy mindenkinek megvan a maga kedvenc süteménye és hát valljuk be, nincs könnyű dolgunk, nekünk nőknek/lányoknak. Ráadásul ilyenkor van a legjobb alkalom arra, hogy bevonjuk a gyerekeket is, valamint a párunkat. Ha esetleg nincs kedved sütni, abból sincs probléma! Vedd meg, ha azt szeretnéd.

Gyerekkorom óta vagyok hallássérült, mindkét fülemben hallókészüléket hordok. Gyerekként még nem fogtam fel teljesen, hogy mi vár rám. Hiszen, mint tudjuk, hogy az ember ilyenkor nem foglalkozik, törődik semmivel csak éli a gyerekkorát. Hogy mikor kezdtem el megérteni az állapotom, az az első iskolámban történt. Sajnos sokan piszkáltak érte, pontosabban mondva 1-2 tanáromnak nem tetszett, hogy egy hallássérült jár hozzájuk. A második osztályt már nem ott folytattam, hanem egy másik iskolában, de már az elsőben is rengetegszer felmerült bennem az a kérdés, hogy mi folyik körülöttem? Nem igazán értettem, hogy miért baj az ha valaki „más” pl hallássérült, valamint hallókészüléket visel? Ok. Azzal kezdtem már tisztában lenni, hogy nem volt olyan gyakori hogy egy fiatal lány hallókészüléket viseljen. Most már egyre több embertől hallom vissza, hogy nem én vagyok az egyetlen, sőt egyre gyakoribb hogy valaki hallássérült vagy siket. Most feltehetően arra gondolsz, hogy biztosan az idősebb korosztályára gondolok. Azokra is, és a fiatal korosztályra is értem.