Néha itt is a blogomon megemlítettem már nektek, hogy szeretek olvasni, de ha még esetleg nem tettem volna, akkor most már tudjátok. Nálam az olvasás kissé nehezen kezdődött el, ugyanis gyerekkoromban nem szerettem igazán, pedig a családban szinte mindenki olvasott, mert már az időhiány miatt legfeljebb pár családtagom olvas aktívan, beleértve magamat is. Viszont, régebben nem faltam ennyire a könyveket, mint mióta megszerettem azokat. Ilyenkor a párom is megjegyzi, hogy osszam be az aktuális olvasmányt, mert lassan nem lesz megint mit olvasnom. Bevallom, ha megtetszik egy könyv története, akkor bizony nehezen tudom letenni. 🙈

Mikor, hogy/hol olvasok könyvet? 
Leggyakrabban itthon olvasok, tea vagy kávé társaságában, megesik hogy utazáskor is viszek magammal egy könyvet, olyankor ő a baráti társaságom egy zene mellett. Igen, furcsán szoktak rám nézni ilyenkor, hogy a kettőt egyszerre? Hát, van ilyen. De szeretem ezt a fajta kombinációt is, akár itthon is. Ritka ugyan, de  szabadban is szoktam olvasni és általában 2 – 3 vagy maximum 5 nap alatt kiolvasok egy könyvet. Durva mi?  

Milyen kategóriájú könyvek érdekelnek? 
Általában mindegy, de pl a horror-thriller könyvek nem igazán fognak meg, csak nagyon ritkán. Szoktam olvasni pszichológiai könyveket is, de ezek is inkább ritka kategóriában tartoznak. Valamint érdekelnek az “érdekes” és tanulságos könyvek is, valamint a gyógynövények, gyógyító dolgok. Na, és valamennyire a történelmi könyvek is, bár inkább sorolom ritka kategóriába azt is. Legjobban a romantikus könyvek fognak meg, és persze az ifjúságiak is, valamint az izgalmas, bonyolult könyvek. Leginkább elolvasom az ismertetőjét és az alapján döntöm el, hogy megveszem-e vagy sem. 

Könyvtár vagy vásárolt? 
Hát, erről lehetne mit vitatkozni, de majd egyszer erről is hozok egy bejegyzést. Szóval, én jobban szeretem megvenni, magaménak tudni őket. Legalább van saját könyvtáram, ha mondhatok ilyet.

Itt most felsorolom azokat a könyveket amelyeket eddig ki olvastam, de nem abc sorrendben vannak, hanem csak úgy. Figyelem a listám tényleg hosszú. Ha netán valaki szívesen elolvasná valamelyiket, akkor nem kell keresgélned annyira, odaírtam kitől mit olvastam. Így legalább átláthatóbb szerintem. 

Ashley Olsen Mary Kate Olsen: 16 leszek! (Sajnos már nem kapható :() 
Az első előtti csók
Vágyak és álmok
A tökéletes nyár
Kalandra fel! 
Mi vagyunk a sztárok! 
A barátnőm barátja
Várom a párom
Megzavart szívek
Nem mind arany
Tartsd meg a titkom
Apró kis hazugságok 
Álom vakáció 
Leiner Laura könyvei:
Szent Johanna Gimi: Kezdet
Szent Johanna Gimi: Együtt
Szent Johanna Gimi: Egyedül
Szent Johanna Gimi: Barátok
Szent Johanna Gimi: Remény
Szent Johanna Gimi: Ketten
Szent Johanna Gimi: Útvesztő
Szent Johanna Gimi 8 :1/2 – Örökké
Akkor szakítsunk
Bábel – bár, nem igazán tetszett, mégis kiolvastam
Bexi – Késtél
Bexi – Hullócsillag
Bexi – Illúzió 
Bexi – Nélküled
Bexi – Valahol
Bexi – Egyszer 
Iskolák országos versenye – Ég veled
Iskolák országos versenye – Maradj velem
Iskolák országos versenye – Emlékezz rám
Iskolák országos versenye II. – Bízz bennem
Beth Ciotta:
A szerelem bolondjai I.
Bajban a szerelemmel II.
Szerelem tornádó III.
Párban a szerelemmel IV.
Cynthia Hand:
Angyalsors
Angyalvágy
Angyalfény
Angyalnyár
Amikor búcsúzunk
Kalapos Éva:
DAC 1
DAC 2
DAC 3
DAC 4
DAC 5
Sándor Erzsi:
Szegény anyám ha látnám
Hozleiter Fanny Mosolyka:
Te Döntesz
Lélekkód
Anne L. Green
Viharos érzelmek
Eltitkolt múlt
A remény hajnala
Almási Kitti 
Bátran élni
Anton Gill
Assassin’s Creed Reneszánsz
Assassin’s Creed Testvériség
Assassin’s Creed Titkos keresztes háború
Tavi Kata
Nyitótánc (Sulijegyzetek 1.)
Ballépések (Sulijegyzetek 2.)
Táncvarázs (Sulijegyzetek 3.)
Lucy Keating
Dreamology-Álomgyár
Benoit, Charles
Te…voltál – Tabu könyvek
Lol Könyvek
Miranda Keneally – Becsavart szerelem
John Green
Csillagainkban a hiba
Joss Stirling
Angel-Lélektársak-Merj hinni…merj szeretni!
Jennifer E. Smith
Létezik térkép a szerelemhez?
Jane Shemilt
Lányom
Tasmina Perry
A legutolsó csók
Mary Alice Monroe
Déli karácsony
Sue Fortin
A lány aki hazudott
S. Jae-Jones
Alvilági dal
Sheila Norton
Oliver, a macska, aki megmentette a karácsonyt
Szekeres Judit
Meztelen igazság
A.L. Jackson
Csókolj meg – Szívdöglesztők – REX
Fejős Éva
Száz éjjel vártam

Volt egy kérdés még tavaly: Hogyan sikerült szeretned és elfogadnod magad? Erre a kérdésre még Instagramon válaszoltam is, de úgy gondoltam legyen erről is egy bejegyzés, legalább jobban kifejtem, mélyebben megválaszolva a kérdés.

Akkor kezdjük is el!
Nem volt könnyű dolgom. Sokáig nem is értettem mi folyik körülöttem és hogy miért történik ez velem. Csak arra tudtam gondolni, hogy miért pont velem történik ez? Illetve sajnos valamelyik családtagom se nézte túl jó szemmel az egészet. Sose ültek le velem beszélni erről, vagy arról hogy mi fog velem történni, szinte semmit nem tudtam. Nem magyaráztak el semmit. Biztosan neked is ismerős az a helyzet, amikor csak úgy bedobnak a mélyvízbe és tanulj meg úszni minden tanítás nélkül. Na, kb ugyanez volt a helyzet nálam is. Azt hiszem 6 vagy 7 éves lehettem, amikor kiderült hogy valami nincs rendben nálam. 

Sokáig próbáltam megfelelni mindenkinek, de azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy nem hallok jól és folyton “értetlenkedtem”, bár az én hibám is, de akkoriban nem kérdeztem vissza, ha valamit nem értettem meg jól és nem értettem amit hozzám beszélnek/kérdeznek. A hibámhoz hozzátartozik az is, hogy sajnos eltakartam a készülékemet a hajammal. Ebben a takarás dologban sajnos szerepet játszott az egyik családtagom is, ezért gondoltam hogy ez valami szégyellni való dolog. Így automatikusan én is kezdtem eltakarni mindegy hogyan-miként, de ne látszódjon meg semmilyen formában a hallókészülékem. Ez ment nagyon-nagyon sokáig, sajnos otthon is. Persze, azt se mondom, hogy nem volt rövid hajam, mert volt sokszor. Mindig úgy vágatták le a hajamat, hogy ne látszodjon majd meg a készülék. Sokáig húztam ezt, rá is ment az egész kamaszkoromig.

Végül, a jég ott tört meg, hogy a jelenlegi párom nyitotta fel a szememet arra hogy ne szégyelljem! Nem tehetek semmiről, arról sem hogy hallássérült vagyok. Így erről az egészről nagyon sokat kezdtünk el beszélgetni, sokat meséltem neki azokról az időszakaimról, amikor nem fogadtam el magamat. Jól esett végre elmesélni, hogy én mit érzek, mit éltem meg és hogyan. Sírtam egy nagyot, de boldog is voltam egyben, hogy végre fel szabadultam a kényszer alól. Képest voltam továbblépni és elfogadni magamat, olyannak amilyen vagyok és aki vagyok, hallássérültként is! Ennek sokan nagyon örültek, hogy végre nem takarom el a készülékemet, a barátaim is. Sajnos az egyik családtagom ha meglátta, akkor automatikusan eltakarta nekem, de ezzel már nem tudtam mit kezdeni, sem azzal hogy ez neki “csúnya”. Én örültem és örülök a mai napig hogy már nem takarom el, sőt megmutatom, hogy igen hallássérült vagyok, igen hallókészüléket-illesztéket hordok. Nem tetszik? Akkor ne nézz, ne bámulj, állj tovább! ?

Mikor kezdtem el vissza kérdezni, ha nem értettem vagy nem jól hallottam valamit? 
Szerencsémre erre hamar megtanított a tanárom, illetve a logopédusom is, hogy merjek visszakérdezni ha esetleg valamit nem értek, vagy nem hallottam/nem jól értelmeztem a kérdés, akár magát a beszélgetés. Ezt a “tanítási módot” a másik iskolámba “nevelték” belém a tanárok, illetve otthon is. Így ezzel úgymond nem volt problémám. ? Azzal már igen, hogy a szorongás megvolt bennem mindig is, ha vissza kellett kérdezzek vagy szólnom. Ezt is sikerült már elengednem, tehát mindent ami a hallássérültséggel jár.

Sikerült megszeretnem magam hallássérültként
Büszke vagyok magamra, hogy sikerült elfogadnom, szeretnem magam olyannak, amilyen vagyok és aki vagyok! ? Szeretem, hogy hallássérült vagyok és hogy a hajamat úgy fogom össze ahogy nekem tetszik! Egyre jobban, lazábban beszélek már a történetemről, vissza kérdezek ha nem értek valamit, ha nem hallok valamit stb… 

Mit tanácsolok? 
Ha tudod, hogy valami történik a gyermekeddel, rokonoddal, pároddal, akkor ne azt csináld mint a legtöbben teszik, hogy nem beszélnek róla. Ne csinálj úgy, mintha nem tartozna rá, mintha csak a Te problémád lenne mint szülő és társaik. Elhiszem, hogy szülőként az a feladatod hogy megóvd minden bajtól és rossztól. Rendben is volna, ha a gyerekedet nem ennek teszed ki, hogy nem informálod hogy jelenleg mi történik vele pl: miért nem hal normálisan, mint a társai? Miért van kerekesszékben? Miért nem élhet “normális” életet, mint a többi társai? Stb… Tehát, ne kezeld tabutémának! Ne kezeld totálisan félre, hanem adj neki egyenes választ! Nem kell felnőttek módjára, hanem játékosan mondd el neki, mi a helyzet. Ne ő tapogasson a sötétben, hogy ez neki rossz legyen! Magyarázd el neki hogy minden az ő érdekében van, ezért kell a műtét vagy a orvoshoz járás. Mondd el neki, hogy szereted úgy ahogy van!

Amit nagyon fontosnak tartok, hogy ha a gyereked kérdez, arra mindig válaszolj! Ne kerüld el a témát! Valamint… Ha látod hogy valami nem stimmel vele, bántja őt valami, akkor kérdezd-fagassd! Ne hagyd őt magára, hanem tudja hogy számíthat a szüleire vagy a testvérére? 

Ő/Te nem tehetsz semmiről! 
Ne hibáztasd magadat, azért mert van valami betegséged/problémád! 
Ne haragudj rá, ha kérdez! 
Szeresd őt! ?❤️

Kérdésed van? Itt megírhatod a hozzászólásban, vagy az Intagram oldalamon: @klaudiblog, Facebook oldalamon is Klaudiblog.

Klaudi

Most már lassan mindenki elkezdi össze válogatni a saját sütemény menüjét, ám biztos vagyok abban, hogy mindenkinek megvan a maga kedvenc süteménye és hát valljuk be, nincs könnyű dolgunk, nekünk nőknek/lányoknak. 🙂 Ráadásul ilyenkor van a legjobb alkalom arra, hogy bevonjuk a gyerekeket is, valamint a párunkat. Ha esetleg nincs kedved sütni, abból sincs probléma! Vedd meg, ha azt szeretnéd. 🙂 

Kérdezd meg, ki mit szeretne igazán enni és tényleg el is fogy majd az a sütemény
Itt nyilván az lesz, hogy rögtön a kedvenceit fogja felsorolni. Mielőtt “falnak mennél” először is emlékeztesd őt arra, hogy annyi félét nem tudsz meg sütni/csinálni és hogy mi történt tavaly. (Itt arra gondolok, hogy a kukába landolt a legtöbb sütemény fele). A másik, hogy mondhatod neki azt is, hogy majd az egyiket-másikat a születésnapjára, névnapjára vagy esetleg húsvétkor meglesz az a sok sütemény amit szeretne. A másik, hogy beszéljétek meg, hogy kb mennyi legyen az annyi, 1 vagy 2 tálca? Stb. 🙂 Legutolsó sorban, próbáljatok olyan süteményt választani ami nem vesz el annyi időt a konyhában, hanem tudj te is pihenni. 😉

Vond be a párodat/férjedet vagy akár a gyerekeidet
Ha tudod már, hogy nem kell végre macerás süteményt csinálnod, hanem valami olyat amihez a gyerekeket is be tudod vonni. Ilyen a kókuszgolyó, esetleg hólabda. Igaz a piskótát neked kell megcsinálni, megsütni, de a gyerek/gyerekek össze tudják “ragasztani” azt. Esetleg linzerbe is be tudnak neked segíteni, hogy szintén “össze ragasztják”. 🙂 Bátran ajánlom a férfiakat is erre a feladatra, hiszen addig is együtt is tudtok tölteni minőségi időt és nem csak karácsonykor! 😉 Ha nincs is gyereketek, se nincs baj! Szórakozzatok együtt! 😀 Addig is kettesben vagytok és legalább nem kell annyi félét sütni/készíteni! 🙂 

Mindenhol azt olvasom, látom, sokan megcsinálják, de tényleg kötelező is elkészíteni? Bejgli, mézeskalács stb.. 
Nem kell sorba állnod ezek miatt, hogy ilyeneket is sütsz, mert nem vagy erre köteles. Tény, hogy a karácsonynál a mézeskalács már szinte hagyománynak számít, mint a bejgli. De én azt mondom, hogy nem kell ha nem szeretnél, pl nem is szereti mindenki ezt a két fajta süteményt. De hogy őszinte legyek, hallottam már olyat is, aki pont a bejglit nem készíti el, hanem megveszi magának, mint hogy szenvedjen vele, mert valljuk be, macerás. A másik pedig, hogy nem vagyunk egyformák, nem mindenki szereti a mézeskalácsot és a bejglit. A harmadik pedig, nem is biztos hogy minden családnál találkozol ezzel, mert valaki pont ezeket hagyja és nekik teljesen más a családi recept illetve a hagyomány, mint ez a kettő. Ott van az is, hogy minden évben valamelyik családban mindig varriálnak ezen, szóval nem mindig kerülnek elő a fentebb nevezett sütemények. 🙂 Igaz, hogy a mézeskalács leginkább jelképezi a karácsonyi hangulatot, de én úgy vagyok vele, hogy ezzel sem kell mindig szenvedni, mert ugyebár a tésztája nem egy egyszerű és kinek-mi vált be stb.. 

Úgy hogy, ha nincs kedved macerás süteményeket elkészíteni, akkor hagyjad! Ne állj be a sorba, ne készíts el ugyanazt, csak mert mindenki azt készíti el! Készítsd azt, amit Te és a Párod szerettek, valamint ha van gyerek, akkor az ő kedvencét. ☺️

A megmaradt Mikulás csokik…
Tudom, hogy kicsit korai erről még írni, de ha tudod hogy a gyereked, illetve te kaptál egy csomó mikulás csokit, valamint a pároddal stb.. Akkor azokat bátran használd fel! 🙂 Ne vegyél pluszba még csokikat, csak azért mert a mikulás csokit nem akarod erre a célra felhasználni, amit persze megértek. Viszont, gondolj arra, hogy ezek a csokik is remek alkalmak arra, hogy felhasználd, valamint elfogyjanak. 🙂 Sőt, arra is gondolhatsz, hogy nem lesz ott hónapokig mire eljutsz oda, hogy végre felhasználd. 😀 Nem fogod ezekkel elrontani sem a süteményed, hiszen csak csoki. 😉 

Mit szoktunk készíteni? 
Idén most nem akarok macerás süteményeket készíteni. Lesz 1-2 kedvenc süteményeink, max egy keksz talán. 🙂 Túlzásba vinni egyáltalán nem szeretném/szeretnénk, és természetesen a párom is fog ebben segíteni, mert így legalább hamar meg leszünk ezzel is. Az édesanyám szokta ezt kicsit túlzásba vinni, hogy mindenki kedvencét elkészíti, én hiába mondom hogy elég 1 vagy 2 féle sütemény, de sosem hallgat rám. 😀 Így gyakran a sütemények egy része kárba megy. Bár tavaly sikerült(pár sütemény kivételével) elfogyasztani. Remélem, idén is így lesz. 😀
Sőt, a megmaradt mikulás csokikat is fel szoktam használni, már ha marad, mert mi nem veszünk annyit egymásnak, illetve nem is kapunk annyit se, hogy megmaradjon. Semmi baja nem szokott lenni a süteményeknek, illetve a sütemények tetejére szoktam leginkább alkalmazni, esetleg a kókuszgolyóba is apróra feldarabolva teszek bele ritkán. Szóval, én is bátran tudom javasolni és nem sajnálom, hogy felhasználom a mikulás csokikat. 🙂

Akik esetleg nagy mézeskalácsosok és még sose jutott eszükbe ez az ötlet, lehet ezeket felhasználni a karácsonyfára is. 🙂

Neked mi a kedvenc süteményed?
Melyik az a süti amit idén megcsinálsz? 

Klaudi

Gyerekkorom óta vagyok hallássérült, mindkét fülemben hallókészüléket hordok. Gyerekként még nem fogtam fel teljesen, hogy mi vár rám. Hiszen, mint tudjuk, hogy az ember ilyenkor nem foglalkozik, törődik semmivel csak éli a gyerekkorát. Hogy mikor kezdtem el megérteni az állapotom, az az első iskolámban történt. Sajnos sokan piszkáltak érte, pontosabban mondva 1-2 tanáromnak nem tetszett, hogy egy hallássérült jár hozzájuk. A második osztályt már nem ott folytattam, hanem egy másik iskolában, de már az elsőben is rengetegszer felmerült bennem az a kérdés, hogy mi folyik körülöttem? Nem igazán értettem, hogy miért baj az ha valaki “más” pl hallássérült, valamint hallókészüléket visel? Ok. Azzal kezdtem már tisztában lenni, hogy nem volt olyan gyakori hogy egy fiatal lány hallókészüléket viseljen. Most már egyre több embertől hallom vissza, hogy nem én vagyok az egyetlen, sőt egyre gyakoribb hogy valaki hallássérült vagy siket. Most feltehetően arra gondolsz, hogy biztosan az idősebb korosztályára gondolok. Azokra is, és a fiatal korosztályra is értem.

Szóval, a második iskolámban nem éreztem ilyen nagy szakadékot, mint az elsőnél. Egész jól elfogadtak és befogadtak engem ebbe a közösségbe. Mondanom se kell, ott sosem volt probléma abból, hogy én hallókészüléket viselek. De abból már voltak gondok hogy a készülékem olykor megsérült vagy meghibásodott mert víz érte. Ezekből voltak a gyakori gondok leginkább. Tudni illik, hogy ezek a gyakori problémák/gondok nem miattam történt, hanem mások által, a volt osztálytársaim-barátaim által történtek ezek a balesetek. Mind ennek ellenére, sokszor éreztem magam emiatt kellemetlenül és nem értettem a miértjét, hogy nekem miért kell ilyet hordanom és mért lettem pont én hallássérült? Sokszor nem tudtam elfogadni a helyzetemet, és ezzel együtt önmagamat sem. Eltelt nagyon sok év mire sikerült elfogadnom az egész helyzetem és megbékélnem magammal, elfogadni önmagam.

Mai napig gyakran megnéznek engem az utcán, mintha nem is ember lennék vagy nem tudom. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez egy szokatlan látvány lehet másoknak, ezt teljes mértékben megértem és elfogadom hogy sokan emiatt bámulnak, hogy egy fiatal lánynak hallókészüléke van. Igazság szerint ezzel nem foglalkozom, sőt már a legkevésbé sem zavar. 🙂 A készülék nekem segítség, hogy halljak és megértsek másokat. Ugyan olyan eszköz, mint másnak a bot vagy a kerekesszék vagy a járókeret és még sorolhatnám, hogy mennyi mindent látunk az emberek között, mégis megbámulnak minket. Megmondjam miért? Mert sokan ezt a készüléket elrejtik, ami nálam is sajnos sokszor volt gyerekkoromban és félig meddig kamaszkoromba is tartott ez a folyamat. Pedig semmi kínos dolog nincs ebben, hogy nekem ezt kell hordanom. Utána elkezdtem nem eltakarni, hanem megmutattam a másoknak is hogy van élet ezzel a eszközzel is, ugyan úgy dolgozom és beszélgettek másokkal annak ellenére is hogy nem használom a jelnyelvet, hanem általában szájról olvasok viszont, gyakrabban megesik hogy nem is olvasok szájról, hanem beszélgettek a másikkal úgy, mint mindenki más tenné.

Jöjjön most egy pár sablon kérdés-válaszolok amelyt naponta feltesznek nekem és én megválaszolom őket. Ezeket gyakran megkérdezik, de én nem haragszom érte. 🙂 Ha vannak ezen kívül még kérdéseid ezzel a témával kapcsolatosan, akkor tedd fel bátran megválaszolom és frissítem ezt a tartalmat.

Nagyon drága egy készülék?
Árat nem szeretnék mondani, de legyen annyi elég, hogy nem az olcsó kategóriába tartozik. Azért nem tudok mondani biztos árat, mert ezek a készülékek folyamatosan fejlődnek. Ugyan ez igaz a illesztékre is, hogy kinek mi a kényelmes és mi illik a fülébe. Vannak kisebb készülékek is, ezek pedig maga a halláskárosodás mértékétől függ, hogy neked lehet-e kicsi.

Állandóan hordom?
Nagyon sokan felteszik ezt a kérdés nekem, így úgy gondoltam ezt is megválaszolom. Napközben igen, hiszen szükségem van rá. Fürdéskor/zuhanyzáskor kiveszem természetesen(bár nem mindig :D), alváskor és általában akkor is kiszoktam venni mikor már fáj a fülem vagy a fejem.

Mennyire nehéz megszokni?
Részlet kérdés, hogy mikor van rá szükség illetve mikor kerül hozzád, ha nincs más megoldás. Ma már műtéttel könnyen megoldható a hallás probléma. Kiskorában könnyebben megszokja az ember, hamar hozzászokik ehhez a környezethez, eszközhöz. Bár azt is hozzáteszem, hogy nekem nem kicsi van. 🙂

Elemmel működik?
Az enyém igen. Ettől függetlenül vannak egészen kicsitől-nagyobb elemekig. Vannak már olyan készülékek amelyeket töltéssel kell “karban tartani”. Én leginkább ezt a verziót szeretem, az elemeset. Mert így biztos hogy van nálam tartalék elem és nem kell attól féljek, hogy nem tudom időben kicserélni mielőtt teljesen lekapcsolna a készülék.

Klaudi