Sziasztok! A mai mini interjú alanyom Kitti, a C’est la vie – Ilyen az élet bloggere!  Kittivel még a Támogasd a Bloggert csoporton belül ismerkedtünk össze, találtunk egymás blogjára, és hát mit ne mondjak , az írásunk és a gondolkozásunk elég hasonló és talán “kicsit ijesztő”, hogy az írás stílusunk is szinte majdnem ugyanaz. 🙂 Szeretem olvasni az írásait a blogján és nagyon jókat és egyben elgondolkoztató olvasmányait. Kittinél 2014-ben egy elég komoly nőgyógyászati betegséget diagnosztizáltak, amely által elkezdet írni, de szerintem már több mindenről és komoly témákat is feszeget a blogján, már 1 éve blogol és olvashatjuk a fantasztikus irományait. Nagyon kedves, aranyos, megértő és segítőkész leányzóval találkozhatunk, ismerhetünk meg. Kitti házas, van egy csodálatos férje, aki mindenbe támogatja és támasza volt/lesz mindig is Kitti mellett! 🙂 Itt is kívánok sok-sok-sok Boldogságot nektek Kitti! Nagyon ajánlom a blogját, mert tényleg érdemes őt is olvasni! Nem is húzom tovább az időt! Jöjjön az interjúk 13.része  Jó olvasást kívánok!
Vigyázat! Hosszú interjú következik!
Képek: Engedélyezett képek, ezért kérlek ne használd más célokra! 

Kép: Kitti engedélyével

Kép: Kitti engedélyével

Szia Kitti! 🙂 Köszönöm szépen hogy elfogadtad az interjút! Mesélnél kicsit magadról?
Szia Klaudia! Köszönöm szépen a felkérést, számomra ez nagy megtiszteltetés. 32 éves vagyok, házas, aki jelenleg a szenvedélyének az írásnak, blogolásnak él. Szeretek, sütni, főzni, olvasni és nagy állatbolondnak tartom magam. Egy életvidám, mosolygós, elég határozott nő vagyok, akinek rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie az évek során.

Olvastam, hogy 2014-ben egy igen komoly nőgyógyászati diagnózist kaptál, amit endometriózisnak hívnak. Mesélnél erről bővebben, hogy akik még nem ismerik vagy nem olvastak róla, nem néztek utána, hogy ez pontosan mi? Illetve hogyan élted meg mikor kiderült?
Az endometriózis egy igen komoly nőgyógyászati betegség, ahol a méhnyálkahártyához hasonló szövetek a méh üregén kívül is megtalálhatóak, melyek ugyan úgy viselkednek, mint a méhben. Összefüggésben van a ciklussal és összenövéseket, meddőséget is okozhat. A szövetek több helyen is jelen lehetnek, petefészek, hashártya, belek, húgyhólyag és méh stb. Erős fájdalommal, menstruációs vérzéssel, szexuális fájdalommal és puffadással járhat, valamint egyéb tünetekkel is.

A 2014-es év volt az az év, ami elég rendesen felborította az életemet és beindította a lavinát a betegség terén. Amikor kiderült, hogy endometriózis volt amit találtak műtét közben, akkor még nem gondoltuk, hogy ez valami nagyon rossz dolog lehet. Az orvosom nagyon bizakodó volt és naivan, tudatlanul hittem neki. Kellet idő mire kiderült, hogy ezt igen is komolyan kell kezelni és venni. Már itt az első műtétnél is elég sok mindenhez kellett hozzányúlni, így már ott egy csorba esett a nőiességemen, amit mélyen legbelül magamban fel kellett dolgozni. Viszont, a helyzethez képest jól voltam, pozitívan álltam a dolgokhoz, hiszen tudtam csak így lehetek jól.

Melyik műtéted volt a legnagyobb és melyik viselt meg a legjobban? Ha jól értelmeztem akkor 4 ugyanolyan műtéted volt és most nem régiben az epehólyag történt.
A legnagyobb műtétem 2019-ben a 4. volt.  Az volt a legkomplikáltabb, összetettebb és hosszabb is, 3 szakemberes beavatkozás, több érintett szervvel karöltve. Hólyag katéterrel engedtek haza és a jobb vese vezetéket tágították egy DJ stent-el. Nem ment könnyen a felépülés és mikor jobb lett volna, akkor sajnos jött a kétoldali tüdőembólia mint műtéti szövődmény. Szerintem ez a műtét viselt meg a legjobban, testileg és lelkileg is, bár én minden helyzetben pozitív voltam. Négy nagy hasivágásos endometriózis műtétem volt és most egy laparoszkópos epehólyag eltávolításon estem át, epekövek végett.

Olvastam, hogy lesz/volt epeköved is és ezzel is sajnos műtenek. Hogyan állod ezeknek a műtétjeid sorozatát? Melyik volt a legrosszabb amiről kiderült hogy műteni kellett?
Igen, sajnos ez is elért engem és talán a legrosszabb pillanatban a vírus helyzet időszakában. Próbáltuk tolni, amennyire csak lehetett, de eddig sikerült sok gondom volt már vele a nyári időszaktól. Örülök neki hogy túlvagyok rajta, mert nem volt kellemes úgy élni, hogy folyton rosszul voltam. Szerintem jól viselem ezeket a helyzeteket, még annak ellenére is, hogy minden bizonytalan volt és tudtuk, hogy gond is adódhat utána. Szerencsére a sok-sok év, már megedzett annyira, hogy ezeket is túléljem és jól viseljem. A legrosszabb az endometriózis műtét volt, mert sokkal komolyabb, komplikáltabb beavatkozást hajtottak végre.

Mikor megtudtad a diagnózisod, mennyiben változott meg az életed, milyen irányba?
Az életem teljes mértékben megváltozott az első műtétemtől. Előtte sokkal naivabb, hiszékenyebb voltam, de ezekben az élethelyzetekben az embert az élet megedzi és arra sarkalja, hogy erős, kitartó, magabiztos legyen. Vagyis nálam ez így működött, mert a sok-sok rossz mellett, rengeteg pozitív dolgot adott nekem ez az egész betegség sorozat. A harcok által vagyok az, aki most itt van és ezen nem változtatnék.

Kép: Kitti engedélyével

Nagyon tisztellek, felnézek rád, hogy ennyi mindenen mentél keresztül. Mintha csak egy játékban lennél és túlélned kell ezt az egészet. Te hogyan látod ezt, illetve mit gondolsz ezekről a “sorozatokról” ami az életedben vannak?
Köszönöm ezeket a nagy szavakat, nagyon jól esik ilyet olvasni. Ahogy írod ez egy élet nevű játék, ahol az a feladatunk, hogy túléljünk mindent amit elénk sodor útközben. Néha könnyebb szakaszok is vannak, de a nehezített pályákon olyakor erősnek kell lennünk, hogy sikerüljön legyűrni az akadályokat. Ezek a “sorozatok” nem könnyűek és nagyon megterhelik az embert, az életet, a létezést, de egyben erősítenek is rajtunk és formálnak. Elkerülné az ember ezeket, de ha nincsen rá lehetőségünk, akkor csak azt tudjuk tenni, hogy kitartunk amennyire csak lehet.

Hogy ne csak szomorú kérdéseket tegyek fel. Sokat olvasni a blogodon különböző témákban, de főleg rengeteg motivációt, inspirációt, segítséget, támogatást valamint az elfogadásról és a szeretetről is sokat olvasni nálad, ami nagyon tetszik nekem is a blogodon. Imádom olvasni az írásaid! Miből meríted az ötleteidet? Mi alapján döntöd el, hogy most erről szeretnél írni? Saját tapasztalatok és csak ahogy jön?
Szerettem volna ha a blogomon több téma is szerepel, mert nem csak a szomorú dolgokról szeretek írni, vagy a betegségről. Azt éreztem, hogy ezekre nagy szükség van az olvasóknak és én is nagyon szeretem ezeket a témákat. Az ötleteim nagy része a fejemben van már egy ideje és ott várakozik, hogy megírjam őket. Szerintem az élet hozza így, hogy ezekről írjak, vagy sokat téma azokban a csoportokban amikben benne vagyok. Olyan is volt hogy beszélgettem az egyik olvasómmal és kiderült mennyire sokan nem tudják mi történik egy nőgyógyászati vizsgálaton, mennyire félnek. Akkor született meg az ötletem és írtam meg a Hogyan készüljünk a nőgyógyászati vizsgálatra? bejegyzésemet. Nincs előre hónapokkal megírt jegyzetem, vagy séma, az adott pillanat szüli mi pattan ki a fejemből és kerül a blogra.

Kép: Kitti engedélyével

A férjeddel sok sok boldogságot kívánok nektek a továbbiakban! 🙂 Ő hogyan viszonyult ahhoz, hogy ennyi minden történik körülötted?
Köszönjük szépen az ő nevében is. Azért lassan már 13 évnél tartunk, ami nem kis idő, szépen zsebeljük be ezeket a szép éveket. Ő egy kicsit nehezebben viseli ezeket a történéseket, problémákat, de próbál erős lenni mindig, hogy a támaszom tudjon lenni. Támogatott, segített ahol csak tudott, neki ez nem volt kérdés, vagy nem esett nehezére. Jobban örülne ő is ha nyugisba lenne az életünk, de már kezdi megszokni ezt az egészet.

A férjed hogyan fogadta az endometriózisod, illetve a baba kérdésben hogyan áll/állt a férjed? Elnézést, ha esetleg már agyadra mehet az én kérdésem is, de szeretnétek majd egyszer babát? 🙂
Nagyon jól fogatta a betegségemet, igaz kellett idő neki is, hogy feldolgozza mennyire komoly dologgal állunk szemben. Az első években, sokat harcoltunk azért, hogy legyen családunk, a férjem is vágyott arra, hogy legyen gyermekünk, ami nem volt könnyű, mert a műtétek közbeszóltak. Nem tudtunk előre lépni az ügyben, csak hátra. Szerettünk volna közös gyermeket, de az élet nem ezt írta nekünk meg és ezt elkellet fogadnunk. Sokat vívódtunk, mire erre az álláspontra eljutottunk, hogy elengedjük a baba témát. Nekünk már csak az örökbefogadás jöhetne szóba ,de most nem érezzük azt, hogy szeretnénk ebbe belevágni. Sok volt nekünk ez a pár év, átértékeltünk dolgokat és jobbnak látjuk azt, hogy most ketten vagyunk, harmóniában és szeretetben.

Az egyik blogbejegyzésedben olvastam a párkapcsolatokról. Nyilván nehéz eset lehet egy ilyen, hogy a párunk, férjünk vagy éppen fordítva nincs mellettünk, mert nem akarják végig járni azt az utat. Végül, a férjed melletted maradt és maradjon is örökké! Hogyan éltétek ezt meg együtt? Illetve mi a titok, már ha van? 😉
Rengeteg párkapcsolat megy tönkre azért mert kiderül az egyik fél betegsége, esetleges meddősége. Nekem nagy szerencsém van, hogy a férjem egy együttérző társ, aki kitart akkor is mikor minden a fejetetejére áll. Hogy hogyan is éltük ezeket meg, nem könnyű leírni, talán azt mondanám rá, ingadozva mint egy hullámvasutat, de szerintem ez normális egy ilyen nehéz helyzetben. Rengeteget változtunk az évek alatt és a kezdeti nehézségek után lett a legstabilabb a kapcsolatunk és kitartó. Szerintem a titok abban rejlik, hogy a megfelelő társnak kell mellettünk lenni, mert ha ő van ott, akkor nem lesz ezzel problémánk.

Átalakult a kapcsolatotok a sok műtét miatt? Erősebbé tette?
Teljes mértékben átalakult, változott a kapcsolatunk egy jobb irányba. Erősebb lett mint előtte volt és szorosabb kötelék lett közöttünk. Sokkal többet kommunikálunk, megbeszéljük a gondokat, problémákat és támogatjuk egymást. Nagy az összhang közöttünk, hiszen tudjuk milyen utat tettünk meg idáig. Ennyi idő után is tiszteljük és szeretjük egymást, ami nagyon fontos.

Mi ad neked erőt, motivációt, inspirációt, hogy mindig csak pozitívan és csak előre, és ne add fel?
A legnagyobb erő, motiváció szerintem az, hogy tudom nekem még sok dolgom van az életben és ezt csak úgy tehetem meg, ha pozitívan állok mindenhez. Nem adhatom fel egyből ha elbukok az elején, inkább felálok, leporolom magam és tovább megyek, még ha ez küzdelmes is. Sok erőt kapok a férjemtől, családtól és barátoktól, ami szintén egy hatalmas nagy lökés az életben. Jó ha az ember mellett ilyen emberek vannak akik támogatják.

Kép: Kitti engedélyével

Melyik a kedvenc blogbejegyzésed és miért?
A legnehezebb kérdésem, mert mindegyikben van valami ami végett nagyon szeretem. Talán az Elengedünk az az írásom, ami a legjobban a szívemhez nőtt. Ebben egy olyan témát írok le, ami szerintem egy nő számára nagyon nehezen viselhető. Az elengedés a legnehezebb dolog, főleg úgy ha az ember éveken keresztül arra vágyik, hogy családja legyen. Nehéz téma, néha még a mai napig tabu, de beszélnünk kell róla, mert másoknak ez is erőt tud adni.

Miért kezdtél el blogolni? Ha jól olvastam, a írásaidat már elkezdted írni egy magazinban, miért döntöttél úgy hogy mégis csak belevágsz és inkább kiírod blogra is? Ki adta azt az ötletet hogy elkezdj blogolni?
Így dolgoztam fel a betegséget, hogy kiírtam magamból mindent, ez lett a saját kis terápiám. Igen egy ideig a Lendület Magazinnál jelentek meg az írásaim, amit nagyon élveztem és szerettem csinálni, de éreztem, hogy ennek az egész írásnak nagyobb teret kell adni és így jött a blog ötlet. Sokan mondták már nekem(család, férjem, barátnőm) a kezdetekor is, hogy írjak blogot, de nem álltam rá készen. Az igazi nagy lökést a barátnőm által kaptam meg, aki sose engedte el a kezem és folyton a blog megvalósítását hozta fel. Végül így vágtam bele az egészbe és született meg az oldalam, amit nagy részben neki köszönhetek, mert ő alkotta meg, hogy ilyen csodálatosan nézzen ki. Én álmodtam és ő megvalósította ezt nekem.

Mit ad neked a blogolás és más blogok? Gyakran kapsz visszajelzéseket?
Hatalmas nagy pozitív energia löketet ad az, hogy blogolok, írok. Nekem ez egy megnyugvás, kiteljesedés érzés és az hogy itt teljesen szabad lehetek. Rengeteg visszajelzés jön és ezek csupa jó dolgok, amik abban erősítenek, hogy ez az én utam. Más blogokat is követek, mert jó olyanokat olvasni akik hasonlóképpen vélekednek mint én, illetve sok olyan oldal van, ahol hasznos praktikákat, tippeket lehet találni. Szerintem jó mások munkáját is megnézni, mert rengeteg érdekes dologra bukkanunk általa.

Melyik volt, vagy ha van most is jelenleg, amit nagyon nehezen írtál/írsz meg?
Több nehezen megírt bejegyzésem is volt már, de az Elengedünk lett az amit talán a legnehezebben írtam meg. Nehéz arról írni, hogy nektek már nem lehet közös gyermeketek még akkor is, ha már túl vagytok azon a bizonyos elengedési szakaszon. Szerintem ez mindenki számára nehéz, de beszélni kell róla. Kell, hogy az emberek azt a részét is lássák, milyen elengedni ezt az egészet és hogy min megy keresztül ilyenkor egy párkapcsolat.

Szoktak tőled tanácsot, segítséget kérni a blogod által?
Nagyon meglepődtem mikor elkezdtek megkeresni az emberek a tanácsok, tapasztalatok és vélemények végett. Annyira jól esett, hogy tetszik nekik amit közvetítek, amit próbálok átadni a blog álltal. Sok-sok pozitív visszajelzést kaptam és mai napig vannak megkeresések aminek örülök. Egy állandó olvasómmal, 1-2 havonta beszélni szoktunk és olyankor tanácsot, véleményt kér tőlem, ami számomra nagyon jól esik. Szeretek segíteni az embereknek.

Melyek szerinted azok a témák amelyekről kevesebbet olvasni, hallani de mégis: “De jó lett volna olvasni erről valakiről mikor én voltam ennyi idős”? Mint tudjuk, akkoriban sem nagyon beszélgettek bizonyos betegségekről, helyzetekről és így tovább.
Szerintem sok-sok olyan női téma van amiről régen keveset lehetett hallani, de még ma is kevesebb figyelmet kap. Ilyenekre gondolok itt mint pl: nőgyógyászati betegségek, menstruációs ciklus esetleges zavarai, termékenységigondok és kezelése, párkapcsolati problémák, lelki egészség megőrzése. A modern világban, kicsit könnyebben mozgunk, de még így is akadnak olyan rétegek ahova ezeket el kell juttatni, hogy minél többen tudjanak róla.

Forrás: 21no.hu

Endometriózisnak is van egy világnapja(ha jól tudom mindig 03.27-én), szoktál ilyenkor önkénteskedni vagy valamelyik szervezetnek a részese lenni? Melyik szervezetet szoktad leginkább támogatni? Szoktál ilyenkor részt venni valamiben?
Márciusban van igen az endometriózis világnapja. Sajnos aktív résztvevője nem tudtam még lenni egy ilyen eseménynek, de próbálok abban segíteni, hogy terjesztem a megosztott anyagokat. Illetve voltam már önkéntes endometriózis kisokos futár, amit nagyon élveztem. Az “Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítványt szoktam támogatni, megosztásokkal, posztokkal.

Mi volt az első gondolatod mikor megtudtad hogy endometriózisod van vagy már előre a sejtetted?
Nem tudtam előre mi a probléma, igaz műtét előtt egy orvos felvettette ötletnek, mikor jegyeztek elő a beavatkozásra. Az első két műtétemnél szinte semmit nem tudtunk erről a betegségről, nagyon kevés volt a felvilágosítás róla és az elején azzal nyugtattak minden rendben, ez nem volt olyan komolya, nem kell aggódnunk. Így az ember nem sejti a betegségnek a nagyon súlyos problémáját, ha ezt hallja egy orvostól. Az első gondolatom, nekem mindig is az volt, hogy jól kell lennem, mert céljaim vannak az életben, rengeteg minden vár még rám és nem adhatom fel harc nélkül. Előttem van még az élet és én élni akarok és ehhez ha az kell, akkor harcolok mint egy amazon.

Nem sok témában lehet olvasni blogokat mint pl az endometriózisról, legalábbis nem eleget. Mint tudjuk, minden adott betegség más és más. Neked is jól jött volna egy bíztató blog? Nyilván fórumokat már rengeteget olvasni, valamint már az internet adta lehetőségek után kutatva is jutunk némi információkhoz, de azért mégis csak jó lett volna egy blog formájában is olvasni róla, nem? Vagy már találtál valakit erre?
Blog formájában az elején nem találtam a témában sokat, vagy ami volt az engem nem fogott meg annyira, hogy közelinek érezzem magamhoz. Jól jött volna egy személyesebb blog már akkor is, de szerencsére rábukkantam egy közösségre, egy csoportra ahol csak endometriózisos betegek van és így tudtam egy kicsit kutakodni. Nekem ez a kis csoport rengeteget segített és én is igyekszek már segíteni ott akinek tudok.

Mennyi mindenen megy keresztül az ember, főleg műtétek után egy nagyot változunk és megváltozik az életünk, az értékrendünk, étrendünk és letesszük azokat a dolgokat ami rossz hatással volt ránk pl: az alkohol, cigaretta, drog, rossz társaság stb.. . Nálad volt ilyen?
Nálam is voltak ilyenek, a műtétek után. Átértékeli az ember az egész életét, hogy min kellene változtatni, mi az ami segíthet neki a gyógyulás útján. Próbálom magamat körül venni olyan emberekkel, akik pozitívan hatnak rám és nincsennek rossz hatással az életemre. Mostanra már tényleg csak azok vannak mellettem, akik számítanak, fontosak és támogatnak mindenben. Kb. 4 éve növényi tejet fogyasztok, a kávémat kevesebb cukorral iszom és időközönként jógázok. Az étkezésemre most oda figyelek a műtét végett, vannak bizonyos ételek amiket nem tudok enni vagy még szoktatásban vagyok vele, de szeretnék egy egészségesebb, normálisabb étrendet követni.

Szerinted rossz ha az ember már előre az internet adta lehetőségeknek köszönhetően, máris utána nézünk mik lehetnek az adott tüneteink, milyen problémánk lehet?
Nagyon az internet világát éljük, fejlődünk ezen a téren egyre jobban és szerintem nincsen benne semmi rossz, ha az ember utána keres, hogy esetleg mi is lehet a gond. Viszont azt kihangsúlyoznám, hogy a normális keretek között kell ezt csinálni és nem szabad diagnosztizálni magunkat az internet alapján. Nézzünk utána, de menjünk vele orvoshoz, aki segít a problémánk felkutatásában.

Hiszel a spiritualitásban, illetve az életed része is?
Nagyon sok mindenben hiszek, nem vagyok nagyon röghöz kötött és modern a felfogásom ilyen téren. Hiszek az ilyen dolgokban, hogy nem csak a testet kell gyógyítania, ha nem a lelkünket is, mert akkor leszünk igazán jól és harmóniában önmagunkal. Szeretem az önfejlesztéseket, a belső világunk kutatását, az álomfejtést és az ilyen dolgokat.

Mi a kedvenc elfoglaltságod, hobbid?
Az írás a legnagyobb szenvedélyem, de ami még a hobbik közé sorolandó az a karkötőkészítés, szalvéta technika és fa égetés (pirográfia) Ezek mellet sokat olvasok, szeretek kirándulni, társasjétákozni és filmet/sorozatot nézni.

Melyik a kedvenc világnapod és miért?
Kettő ilyen világnap is van, ami számomra kedvenc. Az első az endometriózis világnapja, a másik pedig az állatok világnapja. Az endometriózis egy nagyon alattomos betegség és mivel érintett vagyok így a világnap számomra egy közös összefogás, hogy több mindenki tudjon róla. Az állatok sorsát is a szívemen viselem, mert imádom őket, van itthon pár cukiságunk, akik már családtagok (2 kutyus, 2 leopárdgekkó, párduckaméleon, szakálas agáma). Szeretek segíteni ilyenkor megosztásokkal, felajánlásokkal, mert ez sokat segít a bajban lévő, gazdátlan állatoknak.

Van kedvenc könyved? Ha igen, melyik és miért? Kötelezővé tennéd, ha lehetne?
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors. Szerintem egy nagyon mélyreható téma, amivel mindenkinek foglalkoznia kellene. Egy olyan belső utazáson, felismerésben lesz részünk, ami a hasznunkra lehet az életünk során. Én kötelezővé tenném, mert sok ilyen könyvre lenne szükségünk, hogy jobban megértsük a belső világunkat, a múltunkat és magunkat.

Melyik a kedvenc süteményed, ételed, italod?
Van pár kedvenc sütemény, de amit nagyon imádok az a krémes. Ételben sokrétű vagyok és kevés olyan van amit nem eszek meg. Nagy kedvencem a töltött csirkecomb és a sült hús. Italba pár kedvencem: Tea, kávé és rose bor.

Ért már téged atrocitás? Akár a posztok miatt, akár a nevelési szemléleted miatt, vagy bármi miatt is?
Szerencsére ilyenben még nem volt részem. Remélem ez így is marad.

Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól abban, hogy betegségük van?
Számomra az ilyen emberek, hatalmas nagy hősök, mert próbálnak a betegségükön felülkerekedve élni és élvezni az élet minden egyes percét, még ha ez néha nehezen is megy.

Mivel inspirálnád és motiválnád őket és a hallássérülteket, endometriózisokat illetve az anyukákat, nőket?
Mindenki egy szuperhős a saját kicsi világában, még ha olykor ezt észre se veszi. Legyünk nagyon erősek ,kitartóak mert az élet sajnos néha kegyetlen tud lenni, de akkor sem szabad feladni.

Most hogy hivatalosan is átléptünk a 2022-es évre. Milyen volt, hogyan telt a Karácsony és a Szilveszter?
Most más volt a karácsonyunk, mert két testvérem beteg lett, így a nagy családi összejövetel nem jött össze, szűkebb körben zajlott minden. Ennek ellenére nagyon jól teltek az ünnepek és szerencsére a hó is esett, szánkóztunk, hógolyóztunk élveztük hogy végre van egy kis igazi tél. A szilvesztert baráti körben töltöttük és rengeteget társasoztunk, nevettünk hajnalig. Egy kicsit kikapcsoltunk a hosszú hetek után és remek lezárása volt ez az évünknek. Szerintem minden szuperül alakult és csak ez a lényeg.

Új év, új fogadalmak és tervek… Mik a terveid a 2022-es évre? Vannak fogadalmaid? Ha igen, mik azok?
Rengeteg tervem van az idei évre is, amiket szeretnék megvalósítani majd. Szépen fokozatosan akarok mindennel haladni és nem akarom hogy siessek a dolgokkal. Több időt szánok majd magamra, önfejlesztésre, olvasásra és a jógát is rendszeresen szeretném csinálni. A blogon is fejlődni szeretnék és újdonságokkal előre lépni. Ezt az évet a fejlődésnek szánom mert most ezt érzem legbelül, hogy meg kell valósítanom. Sose szoktam fogadalmat tenni mert nem valósítom őket meg. Inkább célokat, terveket tűzők ki, mert ezek jobban motiválnak és sokkal elérhetőbbek. Mindig csak olyanokat tüzök ki, amiket biztosan eltudok érni és így a sikerélmény garantált. Vannak nagyobb célok, vágyak és álmok, de azoknak több időt adok a megvalósítására.

Végezetül, megadnád az elérhetőségeidet? 🙂

Blog: www.ilyenazelet.hu

Facebook: https://www.facebook.com/ilyenazeletblog

Instagram: @kitti.ilyenazeletblog

Köszönöm még egyszer, hogy elfogadtad az Interjút! 🙂

Klaudi