Sziasztok! Újra visszatért az Interjú rovatom, mint sorozat. A mai Interjú alanyom Eszter – Lélek terápia bloggere! Eszterrel még a Támogasd a Bloggert csoporton belül ismerkedtünk meg és találtunk rá egymás blogjára. Hasonló az életvitelünk, már abból a szempontból, hogy ugyanazokon a problémákon mentünk keresztül, mégha egy kicsit másképp is. Társadalmi, érzékenyebb, lelki, spirituális stb. témákról is el tudunk beszélgetni. Nagyon jó témái vannak a blogján és legtöbbjükel egyet is értek! A véleményünk is roppant hasonló és így nagy az egyetértésünk valamiben. Eszter házas, és most beköszöntött a Boldogságuk is, amelyet már ‘oly rég szerettek volna, most pedig ez a vágyuk is beteljesül! Innen is gratulálok neked Drága Eszter! Itt olvashattok róla bővebben. Nem is húzom tovább a szót, jöjjön az Interjúk 14.része, jó olvasást! Ui: Mint tőlem megszokhattátok, megint hosszú lett.

Szia Eszter! Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúra! Kérlek mesélj magadról, mutatkozz be nekünk

Nagyon megtisztelő és én köszönöm ezt az interjút. ?
Mondanám, hogy most múltam 18, de sajnos nem igaz ? 31 éves múltam februárban, most már belenyugodott 3.X-es, és vérbeli vízöntő. Barátkozós, extrovertált típus, szeretem a jó humort és viccelni is, bár olykor-olykor tudok én is mélyre repülni, de minden érzést meg kell élni. Mindig is emberekkel akartam foglalkozni, kezdetben tanár, aztán pszichológus pálya is szimpatikus volt, de végül kicsi gyerekek között kötöttem ki. Ez az, amit úgy érzem a legjobban tudok csinálni. 

 Kicsit régimódi – ezt a szemléletemet a mamámtól hozhattam – szeretem a régi filmeket, dalokat, a múltbéli dolgokat. Szeretem a történelmet – filmeket, könyveket, sorozatokat -. 12 éves korom óta írok, ez a legfőbb hobbim. Gyermekkorom óta van kutyám: németjuhász, skótjuhász, vizsla, illetve most is két vizslám van.
Imádom a jó zenét, sorozatot, filmeket, illetve könyveket.
Forma 1 rajongó  vagyok, régebben gyakran jártam a Hungaroringre, ezen kívül kedvelem a focit is.
Férjemmel 10 éve vagyunk együtt, öt éve házasodtunk össze. Budapesten éltem hét évig, aztán mivel szerettünk volna saját házat, ismét a szülőfalumba költöztünk vissza. Sosem riadtam vissza – falusi lévén – a férfias munkáktól sem: fát vágok, szerelek, betonozok stb. A házunkat is saját magunk újítottuk fel. 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

M-Cz. Eszter (@esthermczako) által megosztott bejegyzés

Mióta blogolsz? Mit ad neked a blogolás, esetleg van vele valamilyen célod, terved a blogoddal?

Hmm, talán 14 éve? Azt hiszem. Leginkább gyógyító szándékkal hoztam létre az elsőt, de ez továbbra is megmaradt, hogy a saját lelki vívódásaimat osztom meg az olvasókkal, ezáltal „kibeszélve” magamból én is gyógyulok. Ezen kívül olyan témákról is írok, ami érdekel, és amiről fontosnak tartok beszámolni. Nincsenek nagyratörő terveim, annyi, hogy segítséget nyújtsak egy-egy posztommal, a hasonló cipőkben járóknak, bíztatást, lelki segítségnyújtást, illetve aki hozzám betéved egy-egy társadalmi, komolyabb témámon elgondolkozzon. 

Mint észrevettem, hogy általában a blogod is igen sokat változik, mint a címe. Ez neked nem okoz nehézséget, hogy sokat “költözik”? Ez olyan, mint egy hajvágás? 

Jó kérdések. ? Olyan sokat nem változott, de a 14 év alatt azt hiszem az ember is megújul, más kezdi el érdekelni, más témák foglalkoztatják. Ami viszont közös, hogy mindig magamat motiváltam ezekkel a címekkel. Never give up, Mindig légy boldog, Because i’m a dreamer, most pedig a Lélek-terápia, ami azt hiszem hűen tükrözi mit is kap az olvasó, ha bekukkant a blogomra. 

De igen, a hajvágás. Nálam az akkor szokott lenni, ha épp változás van az életemben, úgyhogy, ha úgy látjátok frizuraújítás volt, akkor tuti valami a lelkemben elindult vagy történt. A megújulás nálam általában összefügg igen a hajvágással ? 

Eléggé őszinte vagy és őszintén is írsz a blogodban, szó kimondó vagy ami nekem roppant tetszik. Mindig ilyen voltál? Gyerekkorodban is vagy, csak később lett jellemző rád? 

Szeretek úgy írni, hogy az őszinte, hihető, hiteles legyen. Amilyen én is vagyok és amilyen az én gondolatvilágom. Ez lehet jó és rossz téma, vagy szomorú, elmélázós gondolatok. Amit az ember pedig megtapasztal, átél, arról tud írni a legjobban, akár öngyógyító és/vagy segítő szándékkal. Én pedig elég régóta kiállok magamért, de ez talán a gyerekkori traumáimra vezethető vissza, amikor hamar kellett felnőnöm. És, hogy jellemző volt e rám ez a szókimondó stílus gyermekkoromban? Nem, egyáltalán nem. Én voltam a kis meghúzódó, olykor csöndes, az átlagos gyerek, aki mindenkinek meg akart felelni, tettem, amit kellett.  A tinikorom azért az már más tészta, de gyerekként egy jó szándékú, jóakaratú voltam, nem volt velem probléma. 

Te is szeretsz témákról feszegetni, mi az a téma amiről nem írnál? Létezik egy vagy több tabutémád? 

Ezen még annyira nem gondolkoztam, hm nem is tudom mi az amiről nem írnék. Hirtelen azt mondtam volna, hogy a melegek szexualitásáról, de már szerintem erről is tudnék gondolatot írni, főleg mert jó pár meleg a divatra hajt, ami a hovatartozásukat illeti és nem őszintén teszik, azt amit. Ami mondjuk mégis tabu lehet, a saját, magánszféránk. 

Új téma köröd is lett a kiakadásaim címmel. Miért volt erre szükség, vagy mire szolgál pontosan aki/akik még nem ismerik mesélsz róla?

Akartam egy olyan rovatot, ahol a közéleti, társadalmi problémákkal foglalkozom. Olyan dolgokkal, amelyek bosszantanak, nem tetszenek és rossznak tartom.  Sokat gondolkoztam a címem, de nemes egyszerűséggel Kiakadásaim lett, amiben igyekszem minden témát felhozni, ami manapság nem tetszik vagy elítélek. Felelősséggel tartoztam egyes témák iránt, és tartozom is, bízva abban, hogy hátha olyanokhoz is eljut, akik szeme ez által felnyílhat. Hiszen annyi szörnyűség, rosszindulat, gonoszság van a mindennapjainkban, hogy határozottan kell erről beszélni, hogy az emberek kicsit észbe kapjanak, ha éppen agresszivitáshoz, meg-és elítéléshez, szóbeli vagy fizikai bántalmazáshoz, vagy hasonlóakhoz lenne „kedvük”.

Mik azok az emberi tulajdonságok, amelyek taszítanak legjobban?

Ármánykodás, kétszínűség, mások háta mögött való rosszindulat, hazugság, ártó, bántalmazó szándék és még van pár. 

A férjeddel hatalmas boldogságban éltek, harmóniában és békében egymás mellett, teljes szívemből gratulálok nektek! Van két gyönyörű Vizsla kutyátok, egyikük Prézli másik Pali. Mesélj róluk egy kicsit, mennyire különböző a két kutyus? 

Nekem volt egy kérésem, ha falun lakunk ismét, akkor én kutya nélkül nem szeretnék. Gyerekkoromat mindig egy-két kutya végig kísérte, innen a szeretet, így véletlenek sorozata segített hozzá  minket ahhoz, hogy Prézli már a beköltözésünk első napjától velünk él. Mondanom sem kell első napokban semmit sem aludtunk és egy kis doboz volt az otthona a szobaajtónkban. Prézli azóta lassan 4 éves felnőtt kutya lett, nagyon okos (túlzottan is), emberközpontú, iszonyat rafkós, a vendégeknek pedig mindent is teljesítő kutya. Olykor megsértődik és makacskodik, amit elég látványosan művel.
Gondoltuk jó lenne neki egy társ, így lassan két éve került hozzánk Pali, aki aztán nem olyan lett, mint amilyennek mutatta magát az első találkozó alkalmával. Ott egy kis ártatlan, visszahúzódó kutya volt, ez aztán megváltozott. Pali nagyon matrica, mindenhova követ bennünket, szüksége van az ember közelségére, örökmozgó, folyton játszó, fáradhatatlan kutya. Benne jobban látjuk a vadászó ösztönt – Prézliben is van -, de Pali szerintem sokkal jobban alkalmazkodna egy vadász mellé. Kiváló szimata van, megbízható, könnyedén behívható. Ismeretlen emberekkel olykor bizalmatlan, kis időnek el kell telnie mire megbarátkozik. Nem úgy, mint Prézli, aki igaz az utcára ugat, de kapun belül körbeugrál bárkit. 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

M-Cz. Eszter (@esthermczako) által megosztott bejegyzés

Felelősség teljes gazdák vagytok és ezt nem is titkolod, hogy mennyire véded az állatokat és szereted is őket. Mindig is két imádni való kutyát szeretettek volna? Nem nehéz két kutya gazdájának lenni? Mik a nehézségek illetve mi az ami könnyű velük?

Hm, nem volt tervben, hogy kettő, de nem riadtam meg a gondolattól, mert már volt ilyen az életemben. Úgy éreztem, hogy korábban is ment ez a helyzet, akkor egy skótjuhászunk és egy németjuhászunk volt, és imádtam őket, nagyon jófej kutyák voltak, emiatt nem féltem, hogy kettő lesz. Teljesen átértékelődnek a dolgok, illetve gyakran nem te vagy az első, főképp az elején, amikor mindent meg kell tanítani, hozzászoktatni a dolgokhoz, elvárásokhoz. 

Ami picit nehéz volt, hogy összehangolni a munkaidőnket, leginkább az enyémet – mivel ők benn vannak, amíg mi távol vagyunk – szóval, hogy max 8 órát töltsenek egyedül. Így én igyekeztem mindig úgy lenni, ha megoldható volt, hogy ne maradjanak sokáig egyedül, ha a férjem ilyen-olyan műszakos volt. Szerencsére hamar megszokták a dolgot, a lakás is egybe maradt – kezdetben voltak alkotások -, de szépen pihennek, míg megérkezünk. Ami még picit nehéz volt, hogy egy idő után Prézli nem tolerálta Pali pörgős stílusát,  és voltak viták, de ez ritka volt és azóta meg is szűntek. Az elején még mennek a hatalmi harcok, de szerencsére megoldódtak és sokszor bújnak együtt.
Ami könnyebbség, hogy tudják a rendet, mindegyikük pikk-pakk szobatiszta lett, flottul ment ez is, értelmesek, rögtön tudják mi van, ha azt mondom Kell pisilni? Ilyenkor a bejárati ajtóba állnak és ügyesen vonulnak ki. Étkezés szabályait is betartják, amiben is ők élveznek elsőbbséget. Például: a kutyák kapnak mindig ételt reggel és csak utána reggelizünk mi. De addig nem nyúlhatnak hozzá, amíg engedélyt nem kapnak. A mi ételeink után ugyan vágyakoznak de soha hozzá nem nyúlnának. Szóval, azért büszke vagyok rájuk, mert nagyon jó kutyák, még ha néha össze is veszek velük. ? 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

M-Cz. Eszter (@esthermczako) által megosztott bejegyzés

Mit tanácsolsz azoknak akik most szeretnének esetleg még egy kutyát?

Háromszor rágják át. Belefér e az életvitelükbe? Megfelelően tudnak e vele foglalkozni, séta, tanítás, stb? A kiválasztott fajta illik e az ő életvitelükhöz? Anyagilag tudják e finanszírozni a kutya miatti kiadásokat? Ha ezekre azért igen a válasz, akkor azért elgondolkodhatnak azon, hogy megpróbálhatják. Én azt mondom, hogy aki felelősséget vállal egy 8 hetes kiskutyáért, azt a felelősséget vigye végig tisztességgel, becsülettel a kutya élete végéig. Ha ezt megtudja tenni, annak az állatnak boldog élete lesz. 

Mi a véleményed az örökbefogadásról?

Nagyon jónak tartom, sőt, manapság rengeteg kutya egyéb okok miatt kénytelen a menhelyen tölteni a mindennapjait. Ezeknek a traumatizált állatoknak csak egy esélyük van, és ez pedig egy szerető otthonban jöhet létre. Biztonságos, óvó, féltő közegben. Az infláció miatt pedig még több ártatlan lélekről mondanak le, így egyre inkább telítettek a menhelyek. Szükség van az emberek segítségére, és ha belegondolunk, egy ilyen torz világban, egy állat őszinte szeretete, hűsége nyugtathatja meg a stresszes mindennapokban helytálló embereket. Ők nem hazudnak, nem ártanak, csak szeretnek. Ez pedig a kulcs mindenhez. 

És mi a véleményed a kutyatartásról, hogy ha valaki felelőtlen, nem foglalkozik a kutyájával vagy más kisállatával?

Ez az a téma, amiről órákig tudnék írni, beszélni, mérgelődni. Magyarországon annyira sok rosszindulatú, gonosz, unintelligens ember van, hogy Dunát lehetne rekeszteni. Sajnos a mai napig az él az emberekben, hogy a kutya őrizze a házat, ha butaságot csinál kap kettőt, hátha ért belőle, ha pedig ellopja a szomszéd csirkéjét meg mehet a szélrózsa irányába. Igen ám… de a kutyának honnan kellene tudnia, hogy rosszat tett? Megtanította neki bárki is? Azt hiszik az IQ harcosok, hogy a kutya úgy születik, hogy mindent tud, ha nem, meg majd jól elverjük és megtanulja. Sajnos ezzel csak a bajt okozzák. 

Ez csak egy példa a sok közül! Én kezdeném azzal, hogy az arra alkalmas személyek tarthassanak állatot. A bántalmazásért szigorúbb büntetéseket osztanék, mert az emberi gonoszság kimeríthetetlen, amit művelni tudnak állatokkal, higgyétek el, láttam. Ivartalanítás, ivartalanítás, ha nem tud felelős lenni, ezt szinte kötelezővé tenném, mert amikor zsákokban hajigálják ki a nem kívánt szaporulatot, ennél borzasztóbbat el se tudok képzelni. Biztos megelőzte a „felelős gazda”? Kerítés, ivartalanítás stb. 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

M-Cz. Eszter (@esthermczako) által megosztott bejegyzés

Ha már írás. Nagyon szeretsz írni és erről nem régiben írtál is egy bejegyzést(ide kattintva elolvashatjátok). Most is nem rég belevágtál egy történet megírásába, amihez szintén csak gratulálni tudok! Mi neked az írás? Nem gondoltál arra, hogy írónőnek kellett volna állnod? 

Igen, szerencsére mindig vannak ötletek a fejemben, így már –már feltűnő, ha nem írok. Olyankor általában történik valami az életemben, ami ezt megszakítja.
A tavalyi évben a Maxim és a Dream Könyvek pályázatára beadtam a regényem, amelyen a döntőig menetelt a kézirat. Büszke vagyok rá, hogy elsőre ilyen jó eredményt értem el. Ugyan a döntőben kiestem, de nekem sokat jelentett, hogy tudtam: jól csinálok valamit.
Az írás számomra terápia, illetve itt élhetem ki leginkább a kreativitásomat. Szeretek újabb és újabb témákba belevágni, fejlődni, hiszen most már ennyi év után bátrabban írok és úgy érzem, hogy ez mindig egy olyan út lesz, amely életem végéig elkísér.
Írónőnek egy amatőr lánynak nehéz lenni – kellenek a bolygók, csillagzatok összeállása-, de viccet félretéve, nem egyszerű anyagilag egy regényt kiadni. Hacsak fel nem fedeznek, amit leginkább szeretnék elérni. Tinédzserként még álmodni se mertem arról, hogy én megmérettetem magam, vagy esélyem lenne arra, hogy én valaha írónő legyek. Ugyan nem mondtam le róla, és biztosan eljön az én időm is, azonban a kezdetek óta elég sok tapasztalatot gyűjtöttem a mindennapi életből ahhoz, hogy a jövőben ezt egy batyuként vigyem magammal, illetve bele tudjam szőni az írásaimba. 

Mi vagy ki inspirál, motivál az írásban? Ki, kik adnak neked ötleteket, vagy löketet arra hogy folytasd, ha megakadnál?

Motivációt kapok azoktól, akik szívesen olvassák a regényeimet, illetve magam fejlesztése, ahogyan korábban is írtam. Tudom, hogy képes vagyok rá és ebből nem engedek. ?  Mindig is be akartam bizonyítani magamnak, hogy meg tudom csinálni és ez az a hobbi, amit sosem adnék fel.
A barátaim voltak régen is azok, akik segítettek ötletelni, motiválni vagy támogatást adni a folytatásra.  Aztán a férjem, és hozzá még több barát, de még a kolléganőim is biztatást adtak számomra. A Maxim versenye óta pedig nagy öröm, hogy többen támogatnak, örültek és velem együtt sírtak a döntőben történtekkor és ez hihetetlenül jól esett. 

Inspirációt egyébként bárhonnan képes vagyok meríteni. Látok egy videót, jelenetet, egy könyvben olvasok egy mondatot, vagy szembe jön velem egy cikk, beszélnek egy adott témáról a tv-ben, egyszóval hirtelen és váratlanul szokott jönni az ötlet. 

Andi, és a legjobb barátnőm nagyon- nagyon sokat segítenek. Amiért nem lehetek elég hálás az évek alatt nyújtott támogatásért. A férjem is szintén sokat segít, bár ő egészen más beállítottságú, emiatt apróbb feladatokat szoktam adni a számára, illetve kérdezni szoktam épületekről, autókról stb. Az utóbbi időben Te is olvastad a regényeim, ami remélem elnyerte a tetszésed ? 

Szerinted mi az írás legnehezebb része? Hol lehet a legjobban elakadni, vagy tovább haladni, folytatni a történetet?

Én itt csak azt tudom mondani, ami számomra nehézséget, vagyis pici megrekedést okoz. Mindig az első fejezet. Ott meg kell találni a hangot az olvasóhoz, frappánsnak, érdekesnek, figyelemfelkeltőnek kell lennie ahhoz, hogy az olvasó tovább akarjon lapozni és érdekelje a sztori. Sokszor írtam újra az első fejezetet, töröltem vissza sorokat, gondoltam át újra, mert nem voltam teljesen elégedett vele.
Az elakadás még nálam akkor történik, ha valami miatt mondjuk a történet 40%-át írtam meg és eltelik egy kis idő. Nehéz olykor visszatérni ugyanazzal a lendülettel, de túl lehet rajta lépni. 

Melyik az az író/írónő akire felnézel, szereted a könyveit, írásait és miért pont ő(k)?

Stephenie Meyer, egyértelműen, ott szerettem bele az olvasásba, nagyon jól ír és abszolút letehetetlen volt a Twilight-Saga.
A másik pedig Borsa Brown, akinek a nyelvezete közel áll hozzám. Az ő könyveit falom, és remekül ír ez biztos. 

Térjünk át egy kicsit a spirituálisra és a lélekre. Sokat olvashattunk ezekről is a blogodon, illetve beszélgetni is szoktunk ezekről, még ha nem is állandó téma. Mindig is érdekelt téged, illetve spirituális beállítottságú vagy? Hogyan kezdődött ez nálad pontosan és mit gondolsz a lélekről, a lélekvándorlásról? Mesélj erről egy kicsit, az se baj ha bőven írsz róla. 

Hú erről litániát tudnék írni. ? 

Nehéz megmagyarázni, de talán nem emlékszem rá annyira, viszont gyerekkoromban is biztosan már voltak arra jelek, amelyek azt bizonyították, hogy a spirituális világ közel áll hozzám. Emlékszem legalább húsz éve láttam egy műsort, amikor visszavittek hipnózisba olyan embereket, akik aztán megtalálták a saját sírjukat. Ott már sokat gondolkodtam, vajon ki lehettem korábban? 

A másik pedig az álmok. Gyakran és sokat álmodok, olyan dolgokról, amelyek akár előrevetítenek eseményeket. Sajnos édesapám halálát is megálmodtam azon az éven háromszor. Rémisztő és egyben fájdalmas volt minden ilyen álom. 

Az évek és a tragédiák sorozata miatt az életemben gyógyír volt számomra, amikor beszélhettem olyan emberrel, aki elmondta, hogy már nem ez az első életem, illetve, akik jelen vannak a mostani életemben, őket már korábban is ismertem, volt velük kapcsolatom. Amikor a barátnőm meghalt aznap este egy könyv eldőlt a polcon, és a Hűség volt a címe. Sokat gondolkodom ezeken a jeleken is, illetve a megérzéseimen. Furcsa, olykor rémisztő, mert a megérzéseim nagyon jók és ezeket nem mindig tudom hova tenni. Abban is biztos vagyok, hogy az elhunyt szeretteink velünk vannak valamilyen szinten. 

A te lelked milyen “személyiség”, hogyan jellemeznéd?

Ha spirituális szempontból nézzük, akkor öreg lélek vagyok. Már sokszor születtem újra. Azt mondják a deja vu érzések is egy régi életünkből jönnek. Kitudja? 

Érzékeny és nagyon lelkis ember vagyok, aki sok mindenen ment már keresztül és sok helyzetből kellett már felállnia. Azt hiszem, hogy ha a karmámat nézzük, akkor előző életemben biztos történt valami olyan, tettem valamit, amit ebben az életemben kell „törlesztenem” vagy megtanulnom és javítani rajta, hogy mindezt már ne vigyem tovább.
Sokszor érzem magam picit másnak, de lehet ez amiatt, hogy gyerekkorom óta nem (csak) a korosztályommal találom meg a hangsúlyt a legjobban, hanem az idősekkel.  De ez is lehet amiatt, mert nálam idősebbek között nőttem fel. 

Milyen könyveket szeretsz olvasni? Szerepelnek benne spirituálissal kapcsolatos könyvek is, vagy inkább ilyeneket nem szívesen olvasol?

Romantikus, erotikus, történelmi, régen a fantasy volt a nagy kedvenc, de ezek kicsit alább maradtak. 

Igen, akadnak spirituális könyvek is (pl A titok, Az erő, de például Orvos- Tóth Noémi – Örökölt sors című könyvét nagyon kedveltem. 

Honnan származik a könyvmolyságod? Mi vagy ki szeretette meg veled a könyveket, az olvasást? Melyik volt az első könyv amit önállóan, tehát nem kötelező olvasmány amit kiolvastál?

Míg más gyerekek anno, az én korosztályom a Micimackót, meg a Vukot olvasgatta, addig én Lengyel Dénes – Régi magyar mondák, illetve Tutanhamon könyvén nevelkedtem. Anyukám nagy olvasó (illetve az ő családi vonala is ) ő falja a mai napig a könyveket, és két évesen már az Öreg néne őzikéjét szavaltam a magnóra. Aztán valahogy a történelem is elég korán belekerült az életembe, imádtam nézni az egyiptomi fáraókról szóló képeket, történeteket olvasni, és akkor úgy éreztem picit elrepülök egy másik világba. Szóval anyukám szerettette meg velem. A kötelezők hamar elvették a kedvemet, mert nem tetszettek, de hát elolvasni muszáj volt, viszont A két Lotti volt az, amit szívesen olvastam. 

Volt már olyan könyv ami nem igazán tetszett?

Ó hogyne. A kötelezők közül gimiben sokszor alig vártam, hogy végig vergődjek, mert kegyetlenül nehezen ment, főleg, mert nem érdekelt. 

De volt olyan, amit a borító hangulata miatt vettem meg és csalódás volt. 

Új év, új fogadalmak és tervek… Mik a terveid a 2023-es évre? Vannak fogadalmaid? Ha igen, mik azok? Mi a véleményed a fogadalomról, te betartod őket?

Eddig több éven át voltak fogadalmaim. Akkor úgy gondoltam, hogy biztos beválik, amit kívánok, de aztán az élet mindezeket felülírta. Újra és újra. Így hát egy ideje már nem kívánok, így a legtisztább, jöhet jó és rossz is.
Nincsenek különösebb terveim 2023-ra, az írás továbbra is porondon van, amelyben tovább szeretnék fejlődni, lehetőségeket megragadni. Szeretném, ha ez az év a lehető legjobban alakulna, eddig úgy tűnik bejött. 

Ért már téged atrocitás? Akár a posztok miatt, akár a nevelési szemléleted miatt, vagy bármi miatt?

Szerencsére poszt és blogos, írással kapcsolatos világban nem történt semmi ilyesmi. 

Nem titok, gyermekekkel foglalkozom, ahol  tudni kell bánni az emberrel, kicsikkel, de főképp a felnőttekkel. A nevelési szemléletem úgy érzem évek óta bevált a gyerekeknél, hiszen amellett, hogy szeretettel fordulok feléjük a szabályokhoz határozottan ragaszkodom, amiket ők tökéletesen megszoknak és úgy vélem ez nyújtja a biztonságot számukra. Konfliktusom volt már szülővel – általában jogosan és belátták a dolgot -,  de a nevelési elveimmel mindegyikük, mindig egyetértett. Atrocitás azonban nem ért, a szülőkkel jó volt a kapcsolatom. 

Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól abban, hogy betegségük van?

Ahol dolgozom ott is van egy speciális csoport, így az évek során, és jelenleg is tudom, milyen az, ha valaki esetleg sajátos nevelésű vagy ahogy írod, nem átlagos. Volt már ilyen gyermek az én csoportomban, egészen más odafigyelést igényel, odafigyelést és beállítottságot. Úgy gondolom lehetőséget, támogatást kell adni a társadalomban, hogy mindegyikük megtalálja azt a helyet, ahol ki tud teljesedni  ( ez legyen munka, vagy bármi). 

A másik amit fontosnak találok és megemlítendő, hogy erre a lehető legtöbb figyelmet kellene szentelni manapság, hogy a pedagógusokat megfelelően felkészítsék az ilyen gyermekek megfelelő ellátására, illetve segítséget nyújtani a speciális gyermekekkel való foglalkozásban. Szükség lenne több és több gyógypedagógusra, de azt gondolom, a rendszerrel nagyon sok probléma van. 

Mivel inspirálnád és motiválnád őket és a hallássérülteket, az anyukákat, nőket?

Semmiképp ne adják fel, illetve hallássérültként is lehet teljes értékű életet élni, dolgozni, tanulni, kiteljesedni valamiféle hobbiban. Támogatást nyújtani, megteremteni azt a légkört, amelyben a gyermek biztonságban érezheti magát, tudva, hogy támogató közeg segíti az ő beilleszkedését a társadalomba. 

Végeztül, megadod az elérhetőségeidet?

Instagram fiókom címe @esthermczako 

Még egyszer, köszönöm hogy elfogadtad az interjút   – Én is köszönöm ?