Gyerekkorom óta vagyok hallássérült, mindkét fülemben hallókészüléket hordok. Gyerekként még nem fogtam fel teljesen, hogy mi vár rám. Hiszen, mint tudjuk, hogy az ember ilyenkor nem foglalkozik, törődik semmivel csak éli a gyerekkorát. Hogy mikor kezdtem el megérteni az állapotom, az az első iskolámban történt. Sajnos sokan piszkáltak érte, pontosabban mondva 1-2 tanáromnak nem tetszett, hogy egy hallássérült jár hozzájuk. A második osztályt már nem ott folytattam, hanem egy másik iskolában, de már az elsőben is rengetegszer felmerült bennem az a kérdés, hogy mi folyik körülöttem? Nem igazán értettem, hogy miért baj az ha valaki “más” pl hallássérült, valamint hallókészüléket visel? Ok. Azzal kezdtem már tisztában lenni, hogy nem volt olyan gyakori hogy egy fiatal lány hallókészüléket viseljen. Most már egyre több embertől hallom vissza, hogy nem én vagyok az egyetlen, sőt egyre gyakoribb hogy valaki hallássérült vagy siket. Most feltehetően arra gondolsz, hogy biztosan az idősebb korosztályára gondolok. Azokra is, és a fiatal korosztályra is értem.
Szóval, a második iskolámban nem éreztem ilyen nagy szakadékot, mint az elsőnél. Egész jól elfogadtak és befogadtak engem ebbe a közösségbe. Mondanom se kell, ott sosem volt probléma abból, hogy én hallókészüléket viselek. De abból már voltak gondok hogy a készülékem olykor megsérült vagy meghibásodott mert víz érte. Ezekből voltak a gyakori gondok leginkább. Tudni illik, hogy ezek a gyakori problémák/gondok nem miattam történt, hanem mások által, a volt osztálytársaim-barátaim által történtek ezek a balesetek. Mind ennek ellenére, sokszor éreztem magam emiatt kellemetlenül és nem értettem a miértjét, hogy nekem miért kell ilyet hordanom és mért lettem pont én hallássérült? Sokszor nem tudtam elfogadni a helyzetemet, és ezzel együtt önmagamat sem. Eltelt nagyon sok év mire sikerült elfogadnom az egész helyzetem és megbékélnem magammal, elfogadni önmagam.
Mai napig gyakran megnéznek engem az utcán, mintha nem is ember lennék vagy nem tudom. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez egy szokatlan látvány lehet másoknak, ezt teljes mértékben megértem és elfogadom hogy sokan emiatt bámulnak, hogy egy fiatal lánynak hallókészüléke van. Igazság szerint ezzel nem foglalkozom, sőt már a legkevésbé sem zavar. 🙂 A készülék nekem segítség, hogy halljak és megértsek másokat. Ugyan olyan eszköz, mint másnak a bot vagy a kerekesszék vagy a járókeret és még sorolhatnám, hogy mennyi mindent látunk az emberek között, mégis megbámulnak minket. Megmondjam miért? Mert sokan ezt a készüléket elrejtik, ami nálam is sajnos sokszor volt gyerekkoromban és félig meddig kamaszkoromba is tartott ez a folyamat. Pedig semmi kínos dolog nincs ebben, hogy nekem ezt kell hordanom. Utána elkezdtem nem eltakarni, hanem megmutattam a másoknak is hogy van élet ezzel a eszközzel is, ugyan úgy dolgozom és beszélgettek másokkal annak ellenére is hogy nem használom a jelnyelvet, hanem általában szájról olvasok viszont, gyakrabban megesik hogy nem is olvasok szájról, hanem beszélgettek a másikkal úgy, mint mindenki más tenné.
Jöjjön most egy pár sablon kérdés-válaszolok amelyt naponta feltesznek nekem és én megválaszolom őket. Ezeket gyakran megkérdezik, de én nem haragszom érte. 🙂 Ha vannak ezen kívül még kérdéseid ezzel a témával kapcsolatosan, akkor tedd fel bátran megválaszolom és frissítem ezt a tartalmat.
Nagyon drága egy készülék?
Árat nem szeretnék mondani, de legyen annyi elég, hogy nem az olcsó kategóriába tartozik. Azért nem tudok mondani biztos árat, mert ezek a készülékek folyamatosan fejlődnek. Ugyan ez igaz a illesztékre is, hogy kinek mi a kényelmes és mi illik a fülébe. Vannak kisebb készülékek is, ezek pedig maga a halláskárosodás mértékétől függ, hogy neked lehet-e kicsi.
Állandóan hordom?
Nagyon sokan felteszik ezt a kérdés nekem, így úgy gondoltam ezt is megválaszolom. Napközben igen, hiszen szükségem van rá. Fürdéskor/zuhanyzáskor kiveszem természetesen(bár nem mindig :D), alváskor és általában akkor is kiszoktam venni mikor már fáj a fülem vagy a fejem.
Mennyire nehéz megszokni?
Részlet kérdés, hogy mikor van rá szükség illetve mikor kerül hozzád, ha nincs más megoldás. Ma már műtéttel könnyen megoldható a hallás probléma. Kiskorában könnyebben megszokja az ember, hamar hozzászokik ehhez a környezethez, eszközhöz. Bár azt is hozzáteszem, hogy nekem nem kicsi van. 🙂
Elemmel működik?
Az enyém igen. Ettől függetlenül vannak egészen kicsitől-nagyobb elemekig. Vannak már olyan készülékek amelyeket töltéssel kell “karban tartani”. Én leginkább ezt a verziót szeretem, az elemeset. Mert így biztos hogy van nálam tartalék elem és nem kell attól féljek, hogy nem tudom időben kicserélni mielőtt teljesen lekapcsolna a készülék.
Klaudi