Tudom, hogy a ma már aligha vannak kedves gesztusok vagy kedves emberek. Ma igen keményen tudjuk tapasztalni, hogy az emberek nem elég hálásak vagy nem segítőkészek az embertársaikkal szemben. A “varázs” szavakat is ritkán halljuk a másik szájából: Köszönöm szépen, Köszönöm a segítséget, vagy csak egyszerűen Köszönöm! Jó reggelt, jó napot kívánok, Szép estét stb. és a szebbnél, szebb szavakat. 🙂 

Miért olyan nehéz köszönetet mondani? 
Nem vagyunk egyformák, de tény hogy illene egy-egy kedves szó, mondanám hogy a mai társadalomnak és a generációnak köszönhető.. Nem igaz! Szerintem inkább ez annak tudható be, hogy az emberek nagy része nem erre lettek nevelve vagy nem lettek erre megtanítva. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy okolok ezért bárkit, mert nem. Tisztelet a kivételeknek akik erre nevelik a gyereküket és erre is tanítják, viszont a szülő sem tehet arról, hogy ezeket a tanításokat idővel “elfelejtik”. Senki sem tökéletes és bárkinek lehet rossz napja(i), hogy elfelejt megköszönni valamit. S, sokszor nem is a szülőt kellene hibáztatni, hisz ő mindent megtett a neveléssel kapcsolatos teendőkel. Viszont, nem lehet arra fogni hogy ne legyen a másikkal kedves, pláne hogy ha már vásárolsz, vagy orvosnál vagy, esetleg rendeltél valamit házhoz mert ezek mind a Te javadra vannak kialakítva és igenis a segítőtársad megérdemel ennyi tiszteletet, ha már érted ennyit megtett. 

Nem merek segítséget kérni mert…. 
Kifogásokat mindig tudtunk generálni, kitalálni, de ha te magad is tisztában vagy azzal hogy egy terméket nem tudsz levenni a polcról, mert nagyon magasan van, akkor miért ne kérnél segítséget a boltban lévő eladóktól akik éppen töltik fel az árut? Nem fognak érte bántani, sem le harapni a fejedet. 🙂 Nyugodtan kérd meg, segíteni fog neked. A másik kategória, hogy az idősebb/öreg korosztálynak illik is segíteni, főleg ha az ember látja is, alig bír menni és nem hogy levenni magának egy ásványvizet, szóval igen. Felesleges ezek miatt félni, de megértem azokat is akik nem mernek vagy nem akarnak kérni segítséget, mert szégyenkeznek utána vagy egyszerűen zavarban vannak azért, mert segítségre van szükségük. Ez egy normális reakció az embereknél. 🙂 Viszont, azt tudom nagyon utálni, mikor szívesen segítesz, de nem köszönik meg a kedvességedet… Ezzel viszont, nem tudsz mit csinálni. Folytasd amit eddig csináltál és ne foglalkozz illetve ne mérgelődj emiatt! Vannak ilyen emberek sajnos, de ettől függetlenül legyél továbbra is kedves, segítőkész. 🙂 

Én is mindent megköszönök
Minden apróság miatt köszönetet mondok, bár lehetséges, hogy ezzel mások agyára mehetek/megyek. 😀 De így tudom, hogy a másiknak okoztam egy jó napot, mert mosolygott és ezzel feldobtam a napját szerintem. Akkor is képes vagyok megköszönni valamit, különösen a páromnak, ha elmosogat, vagy leviszi a szemetet, vagy bármi amiben tud segíteni, akkor nálam illetve nálunk mindig elhangzik a köszönöm szó, vagy az hogy létszíves, kérlek szépen és így tovább. 🙂 Lehet, hogy ezzel állandóan az agyára megyek, de amíg nem szól érte addig így van jól. 😀 Lehet erről majd egyszer le kell szoknom, de talán sose tudnék, mert jó érzés kimondani. 🙂 Amikor is elmegyek valahova vásárolni, kedvesen köszönök a másiknak egy: Jó napot kívánok! Esetleg Szép estét/jó estét stb.. Mert egyszerűen illik. A másik, hogy szeretek segíteni másokon, és szívesen teszem, főleg ha látom hogy szüksége is van rá. 🙂 Mindig jó érzéssel tölt el, hogy tudtam valakinek segíteni.

Én és a párom mindig használjuk a “varázs” szót/szavakat és te? 🙂 

Klaudi

Sajnos, napjainkban is jelen van a negatív kritika/bántalmazás és ez érinti azokat az embereket is akik eltérnek az átlagtól. Nagyon sok olyan esetet fel tudok sorolni, amiért az emberek bántva vannak vagy negatív kritika érinti őket és nem csak azért mert beteg vagy/megváltozott munkaképességű kategóriába tartozik. Hab a tortán: mindenért bántanak, kritizálnak. — >>>telt vagy, sovány vagy, duci vagy, vagy csak van rajtad némi felesleg, szereted a divatot-vagy sem, hallássérült vagy, blogot vezetsz, youtuber vagy, a magasságod miatt is, a beszéded, az írásod miatt, nem szültél még,  stb. Sorolhatnám végtelenségig mi mindenért bántanak/szólnak le minket mások és ez olykor még fizikai bántalmazás is lehet. Minden apró dologért bele tudnak kötni az emberbe….

Sokan nem tudnak mit csinálni/kezdeni ezekkel a rosszindulatú emberekkel, mert akár fizikailag, akár lelkileg, akár kommentek által mindig találkozol ilyenekkel és sajnos  teljesen nem lehet elkerülni. Semmi haszna annak hogy te visszaszólsz és elkezded kifejteni a Te igazságodat, a Te nézeted, mert ezzel nem teszel mást, mint hogy foglalkozol vele és ő ezt látja, és nem is fog téged békén hagyni. Pedig mennyire egyszerűbb lenne: Hagyni megfőni a saját levesében és törölni az olyan hozzászólásokat/megjegyzéseket és leveleket(e-mail) amik támadó, sértő, bántó tartalmúak. Hagyjad. Töröld! Nem kell vele foglalkozni! Te így vagy jól! 🙂 

Tudom, hogy ezeket nem olyan könnyű “elhagyni” valamint kezelni is, és nem észrevenni. Ugyanakkor saját magad csapdájába is esel, mert úgy érzed “muszáj kiállnod a saját igazadért”!  Persze, meg tudlak érteni, de neked is meg kell érteni, hogy Ő direkt akarja elérni, hogy foglalkozzon vele valaki végre! Ő nem más, mint egy irigy ember, ki figyelemre vágyik és unatkozik. Ennyire egyszerű. Nem kell ilyenekkel foglalkozni, foglalkozz saját magaddal, a saját életeddel és tedd azt amit eddig is, folytasd azt amit elkezdtél. Ne hagyd, hogy mások miatt abba hagyd amit elkezdtél(blogolás, youtube, kreatív-DIY, a környezetbarát hozzáállás, és sok minden más is létezik ugye) amit szeretsz csinálni, folytasd és ne add meg neki az örömöt, hogy abbahagyod!

Akkor mit tegyek, ha kiállni nem érdemes? 
Kiállni az igazadért, magadért már megint más fogalom. Nem is azt mondom, hogy ne állj ki magadért, hanem azt hogy ha látod hogy az illető továbbra is okoskodik neked, valamint idegesítően írja a maga igazát, akkor felesleges vele folytatni a beszélgetést/vitát. Mert nem fogja abba hagyni, pláne hogy ő szó szerint trollkodik a saját blogodon/oldaladon, vagy épp a csatornádon. Ő szeretné élni a te életedet, ha fogalmazhatok így, mert az ő élete nem olyan, mint amilyennek elképzelte vagy sajnálja hogy neki ennyi jutott. Úgysem tudod meggyőzni őt a saját igazaddal, mert teljesen más fogja hajtani, írogatni neked, mint te neki ugyanazt a mondatod, fogalmazást írod meg neki, mint elejétől fogva. Nem érdemes harcba bocsátkozni, pláne hogy az egész értelmetlen csatatér. Arról nem is beszélve, hogy ezt a csatát úgyis te fogod megnyerni, mint a másik. Nem tudom mennyire észrevehető, de a trollkodó igazából saját magával nincs megelégedve, ezért is köt beléd. 😉 Szóval, ha magadra veszed, akkor igazat adsz neki.. Ne vedd magadra!

Hogyan védjem meg magam a trolloktól? 
Nem tudod magadat sehogy megvédeni. Mert a trollok itt lesznek akkor is, ha te minden honnan törlöd a hozzászólást vagy tiltod az IP címét stb. Egyetlen egy módja van talán annak, hogy tényleg nem engedélyezed sehol a hozzászólásokat… De akkor hogy tudnak veled kapcsolatba lépni azok, akik szívesen hozzászólnának egy-egy bejegyzésedhez? Ugye? Így már neked sem tetszene, hogy nem tudsz/tudod elolvasni azokat a kommenteket amely pozitív jellegűek, pozitív véleményeket kapsz, illetve építő jellegű kritikákat amelyek nem csak lehúznak! Arról nem is beszélve, hogy legalább az adott bejegyzéseidhez hozzá is tudnak neked szólni. 🙂 Amely téged is jó érzéssel tölthet el, hogy vannak akik olvassák a bejegyzéseid/posztjaidat. Tanácsot tudok azzal kapcsolatosan mondani, hogy az e-mail címedet ne rakd ki! Ha mégis, akkor inkább csinálj egy másik e-mail fiókot, ami nem személyes, hanem a blogoddal, youtube csatornádal, könyveddel stb..-vel lesz kapcsolatban. Tudom, sok lesz ez így neked, de hidd el megéri egyenlőre! 🙂

Élőben már nem merik megtenni, de interneten nagy a szájuk! 
Köztudott, hogy mióta létezik az internet a legtöbb troll inkább itt éli ki magát a legjobban, élőben sajnos már nem merne megmutatkozni előtted. Milyen érdekes nem? 😀 Többször olvastam már olyan hozzászólásokat, illetve fenyegető jellegűek is voltak már, hogy majd élőben találkoznak és lerendezik ezt a vitát. Ám, sokszor megesett hogy az illető ugyan elment  a helyszínre, de a troll nem jelent meg sehol. Illetve a személyes találkozóknál azért manapság már vigyázni kell! Mindig nappal és inkább forgalmas helyen találkozz olyannal aki még ismeretlen neked, akiben nem feltétlenül bízhatsz meg. Másik megoldás lehet, hogy ha van rá lehetőséged ne egyedül menj, rokonod vagy egy barátod is tartson veled. Ezek fokozottan igazak ha kiskorú vagy még.

Mit tegyek ha már szinte fenyegető jellegű leveleket, hozzászólásokat kapok?
Először is, fontos hogy ne ess pánikba! Mert sajnos nagyon sokan elveszítik a önbizalmukat, hitüket és képesek pánikba esni nagyon hamar. Mély levegő, jól olvasd el mit írt az illető, mert könnyen lehet hogy félre értelmezzük a leírtakat vagy magát a fenyegető levelet vagy hozzászólást. A következő lépésként: PrtSc ezután pedig mentsd le valamilyen formátumban! Semmiképpen se töröld! Mivel sokan megteszik és esnek bele ebbe a hibába. A másik ami még fontosabb lépés, hogy szólj mindenképpen olyannak akiben megbízol, ha kiskorú vagy akkor családtagodnak! Mutasd meg neki is szintén mit kaptál és hogy már megtetted a PrtSc, ezután menjetek el a rendőrségre. Ha a rendőrség megtette a szükséges lépéseket, valamint levan zárva az ügy, akkor utána eldöntheted hogy letörlöd-e. A szülőknek különösen felhívnám a figyelmét arra, hogy ha a saját gyerekük blogol vagy esetleg youtube csatornája van, akkor kérlek titeket hogy a tartalmat mindenképpen ellenőrzés alatt kell tartani! Mert sajnos nagyon sokan nem is sejtik, de sok troll leginkább a gyerekeket képesek a legjobban betalálni, valamint manipulálni is sokkal könnyebb őket, mint minket, felnőtteket. 

Mi az az Atrocitás? 
Sokan nem ismerik vagy sosem hallották ezt a szót olyan gyakran vagy mi a jelentése? Atrocitás az erőszakot is jelenti egyben, de inkább fogalmazunk úgy, hogy az atrocitás a bántást is jelenti, hogy mennyit/mennyire bántottak téged a betegséged/állapotod miatt. Gyakran használják azokra is akik átlagos emberek, őket is érheti atrocitás. Bármi miatt használhatják, nem csak azokra akik eltérnek az átlagtól, hanem bárkit érhet az atrocitás az életében. 

Ért már engem negatív kritika, Atrocitás? 
Természetesen. Ez alól én sem vagyok kivétel. Én nem is foglalkozom a hülyékkel, sem a trollokkal. Amikor létrehoztam a blogomat, tudtam mire fogok vállalkozni és arra is fel voltam készülve és jelenleg is, hogy itt interneten is fog engem érni negatív kritika, hozzászólások stb.. Hogy őszinte legyek, eddig még nem igen történtek ilyesmik mióta a blogomat létrehoztam és folyamatosan vezetem is. Még a facebookon, Instagramon sem történt még velem. E-mail elérhetőséget meg nem is teszem ki, mert úgy gondolom felesleges lenne. Ha valaki netalán tanácsot akarna tőlem kérni, se nem adnám meg az e-mail elérhetőségemet, hanem írjon nekem itt vagy privátban, akár instagramon is tud nekem üzenni. 🙂 Ám, mint írtam fentebb, hogy igen engem is ért már negatív kritika, még ha interneten eddig még nem nagyon, viszont életem során igen. Mindig értek engem negatívumok, mert a környezetemben voltak egy páran akik mindig leszóltak valami miatt, hallássérültségem miatt is volt már negatívum az életembe, vagy a kinézetem/alakom miatt is. Hogyan állok hozzá? Őszintén sehogy, szinte nem is érdekel engem hogy a másik mit gondol, mert ezek a megjegyzések ami inkább lehúznának engem, nem foglalkozom velük, se azzal az emberrel aki szerint változnom kellene vagy aki szerint az állapotom miatt nem vagyok hátrányba és egyéb dolgok. Ért e engem Atrocitás? Hamarosan írok erről is bejegyzés, addig is türelem rózsát terem! 🙂 

Klaudi


Idézetek:

“Mindig haladj az utadon, és ne érdekeljen az, hogy mit gondolnak mások rólad. Tedd azt, ami neked a legjobb.” – Johnny Depp

Legyen az akár szülés után, hogy a tested nem lett egyből a régi vagy később sem. Netán nem érted azt amit mások mondanak neked, mert hallássérült/siket vagy. Telt vagy, sovány vagy, duci vagy, és még annyi mindent tudnék sorolni neked (mert tényleg sok van). Írtam már arról egy bejegyzést, hogy fogadd el magad olyannak amilyen vagy, valamint szeresd magad aki vagy! Ha esetleg erről nem olvastad még a bejegyzésem, akkor ide kattintva elolvashatod azt 🙂 

Sokszor észreveszem a környezetemben, hogy egyes nők és férfiak szégyellik magukat olyannak amilyennek, vagy bánják azt hogy az életük nem úgy alakult ahogy tervezték. No, persze van hogy az én számon is kicsúszik “milyen ciki már” vagy “jól beégtem” szavaimon kapom magamat. Pedig már rég elfogadtam azt hogy hallássérült vagyok, valamint saját magamat is egyben. Ám, előfordul hogy kicsúsznak olyan mondatok vagy szavak amiket sokszor magam sem értem, viszont mindig vannak helyzetek amikor képest vagyok nevetni a saját butaságomon. ? Mert egyszerűen nincs ebben semmi szégyellni valóm, hogy vannak szituációk amikor is nem hallom vagy nem értem meg amit nekem próbálnak mondani és el kell mondani nekem még egyszer. Én felvállalom azt, hogy hallássérült vagyok és ezzel nem kell sokat magyarázkodnom, mert látják és pont. Sokszor nem értettem az embereket, mint most se hogy mit kell egyáltalán szégyellnünk? ?? Azt, hogy eltérünk az átlagtól? Mert nem hinném. Kevésbé hiszem azt, hogy az embereket pont ez zavarná.

Azt, hogy valaki egy kicsit is eltér az átlagtól vagy akár nagyon, abban mi a szégyen? Semmi. Mert attól leszel egyedi, értékesebb a világ számára! ? Attól, hogy valaki elvesztette egészsége egy részét, nem jelenti azt hogy megszűnt emberként létezni vagy hogy nem tudna egy teljes értékű életet leélni. Tévhit, hogy lenne nekik mit szégyellni. Ugyan ezeket tudom mondani azokra is, akik átlagos emberek, ámde a testük nem egy topmodell! Ugyanakkor mi van? Semmi. Mert nincs tökéletes alkat és te sem egy divat által kiadott magazinból bújtál elől. Sajnos a média nagyon át tudja mosni az emberek agyát és sosem beszélnek rólunk(akik az átlagtól eltérnek), csak nagy ritkán leszünk felkapottak. 5 perc hírnév erejéig, utána sajnos a téma kifújt. Nincs tovább. Pedig lenne miről beszélni amúgyis, mert a mai fiatalok sajnos csak azt a képformát kapják a szemük láttára amit éppen látnak és nem azt amit kellene látni, valamint a szülők dolga is lenne az, hogy a gyereket megtanítani arra, hogy vannak emberek akik nem olyanok mint mondjuk, Te. Ám, az emberek sosem látják a másik oldalt, mert túlságosan le vannak foglalva saját magukkal és még ők vannak felháborodva, ha valaki segítséget szeretne kérni. Vannak kivételes esetek, amikor az emberek képesek segíteni a saját embertársukon, de amúgy meg eldobják azt maguktól! Itt most gondolok arra, amikor egy kerekesszékes kér segítséget, hogy vedd le neki a polcról egy ásványvizet mert azt szeretné megvenni magának. Itt két opció van: Segítesz neki vagy inkább elutasítod. Sajnos az emberek többségében kihunyt a segítőkészség, vagyis még létezik, de ritkábban mutatkozik meg. 

Én szégyellem magam! Nem szeretem önmagamat olyannak amilyen vagyok.
Nem tudom milyen helyzetben vagy jelenleg, ha ezt a részt olvasod. Ha van valamilyen betegséged/tartósnak minősülő állapotod, ne szégyelld! Tudom, hogy nehéz ezt elfogadni és élni vele. De elbújni nem tudsz örökké és muszáj vagy megtanulni ezzel együtt élni. A másik, hogy sajnos örökké nem lesznek melletted a szüleid és nem tudják majd megoldani az életedhez való problémáidat vagy hogy tudj élni egy normális életet. Neked kell felnőni a feladathoz és hagyni magadat önállósodni! 🙂 Természetesen és egyben sajnos, de vannak kivételek amikor ez nem lehetséges, mert mindig a szülőre esetleg más rokonokra lesznek bízva, mert önállóan nem tudná magát ellátni, de ő is olyan ember mint mi vagyunk! Senki nem tökéletes és mindenki egyedi értékekkel él az életben. Sőt, gyakran bennük több is a szeretet, mint hinnéd. 🙂

Ha pedig az alakod miatt nem tudod elfogadni önmagadat, akkor miért nem teszel érte hogy változzon? Van egy pár ismerősöm akik szintén emiatt nem tudják magukat elfogadni olyannak amilyenek, de a változásért nem tesznek semmit, hogy is van ez? Akkor valamilyen szinten csak szereted magadat, nem? De igen! Csak egyszerűen te a társadalomnak, a médiának és valamint a világnak akarsz megfelelni és ezért szeretnél lefogyni? Én azt mondom neked, magad miatt változz meg és fogyj le! 🙂 Ne azért, mert mások csak akkor tudnak téged a legjobban elfogadni…. az már réges rég rossz! Vedd fel nyugodtan azt a ruhát amit kinéztél és korábban meg is vettél magadnak. Nincs semmi szégyellni valód, hogy sokkal teltebb vagy, mint egyes emberek! Vedd fel azt a fürdőruhát amilyet szeretnél és ne takard el magadat! És még sorolhatnám végtelenségig a ruha mennyiséget. 😀 

Anyukák figyelem! 😉
Amit még fontosnak tartok megemlíteni az pedig az anyukáknak szól! Bár, tudom, hogy még nem vagyok anyuka és könnyen beszélhetek. Szerintem ne akarj szülés után egyből fogyni, mert ezt diktálja a legtöbb kismama valamint már egyből top alakjuk van már szülés utána… Én azt mondom neked, genetika hogy kinek és hogyan áll vissza az alakja a korábbi formába, de vannak olyan anyukák akik kemény tornával próbálják visszanyerni az eredeti formájukat, amilyen volt a terhesség előtt. Viszont azt sokan elfelejtik, hogy szülés után is maradni fog egy kis felesleg a hasadon, mert szültél. Azok akiknek egyáltalán nem lesz semmi pocakjuk szülés után, arra is csak azt tudom mondani, genetika. Minden anyuka/kismama teljesen más, mások az alkatok is és más az is, hogy a testednek mennyi idő kell ahhoz hogy újra a régi legyen? Ott van a terhességi striák is és ezeket is tudni kell felvállalni, együtt élni velük! Nem hinném, hogy ez szégyen lenne, hiszen a teltebb nőknél is látszik és még csak nem szült sosem eddig és mégis ott vannak! 😉

Soha ne szégyelld magadat, akkor sem, ha a saját alakoddal nem vagy kibékülve! Vállald fel, hogy vagy! Bújj elő! 🙂

Mit gondolok? 
Szerintem mindent leírtam amit fenn is olvastál..
Én nem gondolom, hogy más lennék attól, hogy hallássérült vagyok. Régebben persze teljesen más véleményem volt saját magamról és azt hittem semmire sem vagyok képes hallássérültként, TÉVEDTEM! 🙂 Tudok élni így is teljes értékű életet és valamint elfogadtam azt, hogy én ilyen vagyok. Sosem akartam megfelelni a társadalomnak, vagy a médiának. Igenis, büszke vagyok arra, hogy hordom a készülékeimet és hogy ezzel az állapotommal élek együtt. És…bármennyire is meglepő, de nekem is vannak striáim és nem szégyellem őket! Sosem szégyelltem magamat. Elfogadtam, hogy ez van. De hál istennek, kezdek fogyni. 🙂 Én büszkén felvállalom a párom előtt. Na és te? Vagy még mindig bújkálsz?

Klaudi

S, mivel én hallássérült vagyok, ezért gyakran megkérdőjelezték ezt, hogy egy állapottal/betegséggel rendelkező személy mennyire tud tanulni? Esetleg még egy szakmát lerakni, ha akar/szeretne is? Szóval, úgy döntöttem írok erről is. Tudom, hogy picit megkésve, ám semmi sem késő! 🙂 Főleg elkezdeni a tanulást. 😉 

Nos, azt kell hogy mondjam, sokan megijednek azért mert valaki MMK kategóriás vagy a betegség/állapota miatt nem tudják hova tenni, hogyan álljanak hozzá az egészhez. Ez lehet egy gyermek vagy akár egy felnőtt esete is. Mik azok a teendők, hogy ő is tudjon kényelmesen tanulni, attól függetlenül, hogy milyen állapotban van. Viszont, az elsődleges szempont az, hogy ha be is fejezi valaki az iskolát, akkor hova-merre szeretne tovább tanulni. Még azelőtt érdemes utána nézni a dolgoknak, mielőtt a gyermeked elkezdi az iskolát, vagy újra iskolapadba ülne be az ember. (Felnőttképzés). 

Ha általános kezdené a gyermeked
Ki kell választanunk a megfelelő iskolát és tájékozottnak lennünk. Érdemes minél több információt szerezni, hogy az adott iskola megfelelő lesz-e majd a gyermeked számára a betegsége miatt. Érdemes meghallgatni egy másik anyuka véleményét akivel jóban vagy, esetleg ismerősödet, vagy akár lehet a családtagod valamelyik tagja. Ám, sokan elkövetik azt a hibát, hogy az igazgatóval nem beszélnek meg bizonyos alapokat, hogy mi a helyzet a gyerekkel és neki mire lenne szüksége. – Tisztelet a kivételnek! – Mivel sajnos, nem biztos hogy az az iskola megfelelő lesz a gyermeked számára, vagy egyáltalán vállalják-e a velejáró felelősséget? Hál istennek, kezd elterjedni az általánosok között, hogy vállalják a gyermeked tanítását. Viszont… Arról ne feledkezünk meg, hogy neked kell tovább adni azokat a szükséges információkat amit egy tanárnak tudnia kell, így tehát a osztályfőnökkel is találkozni. Mert az igazgató nem biztos, hogy ezt a fontos infót tovább adja, pl: nincs ideje ezzel is foglalkozni, vagy túl sok a munkája stb… De az sem baj, ha még is csak tudja, jó ha te is megbizonyosodsz róla, hogy tényleg tovább lett adva minden amit tudnia kell.

Általános iskola után
Ez még kicsit keményebb helyzet, mert pont ez az a szakasz amikor már nehezebb iskolát találni/választani, pláne ha a gyerekednek akarod biztosítani a legmegfelelőbbet. Általában már az általánosban is adnak tájékoztatás arról, hogy mi lenne a számukra megfelelő iskola. Pl: Az én esetembe 3 iskolát adtak választási lehetőségként, és ráadásul nem csak nekem, hanem a volt osztálytársaimnak is ajánlották ugyanazt az iskolát. Mostanra nem tudom hogy ez a rendszer még működik-e? 😀 Minden esetre, akkor is le kell ülni a gyerekeddel, hogy melyik iskola lenne a jó számára illetve megfelelő lesz-e neki, főleg a betegsége/állapota miatt. Mivel ugyebár, itt az ember már falnak ütközik majd, mert nem mindenhol fogadják “nagy szeretettel” egy beteg gyermeket. Érdemes több iskolát nézni és utána választani, dönteni hogy neki ez megfelelő lesz majd. Ami még fontos, hogy érdemes a kiválasztott iskolákat jegyzetelni és akkor így talán átláthatóbb lesz, könnyebb lesz döntést is hozni. Érdemes olyan iskola után nézni, ahol ott helyben már szakmát is tanulhat a gyereked, így neked is, mint szülőnek könnyebb lesz, hogy a gyereket nem kell megint átíratni egy másikba, hogy szakmája legyen. Sőt! A gyereknek is könnyebb lesz majd. 

Amikor jönnek a továbbtanulás vagy munkahely legyen kérdések?
Itt már szó szerint a szülők hajlamosak veszekedni a gyerekkel, hogy inkább tanuljon tovább. Viszont, a gyereknek kell tudnia a legjobban, hogy mit is szeretne igazán kezdeni az életével, pláne ha már egy szakmát kitanult magának. Minimum egy szakma legyen a gyermeked kezébe, netalán párosuljon hozzá egy érettségi. Nem kell hogy legyen diplomád ha nem szeretnél tenni. Az érettségit is csak azért hoztam szóba, mert sajnos sok felnőttképzés miatt már kell, pláne hogy ha olyan tanfolyamot szeretnél elvégezni ami téged érdekel/vonz és tetszene, ahhoz már lehet hogy érettségi kell, sajnos. 

Ha viszont úgy döntött/döntesz, hogy nem szeretnél többet tanulni, akkor ideje elkezdeni munkát keresni. De azt a lehetőséget is keresheted magadnak, hogy iskola mellett is elmehetsz már dolgozni, természetesen ha már ismered az órarended! 🙂 

Nem kell félni attól, hogy később nem tudsz tanulni az állapotod/betegséged miatt! De tény, hogy lesznek nehéz döntések ennek következtében, mert magadnak kell eldöntened, hogy mikor szeretnél új dolgot ki tanulni vagy mi az ami téged érdekel. A korod ne érdekeljen téged! Se az, hogy van betegséged vagy tartós az állapotod! 

Soha ne ez alapján döntsd el, hogy letudsz-e rakni még egy szakmát később is. 

Ha évekkel ezelőtt megszereztél egy érettségit vagy egy szakmát, esetleg diplomát, akkor később vagy ha esetleg most olvasod ezt a posztot, akkor most miért ne tudnál? 

Mi a tapasztalatom ezen a téren?
Hallássérültként sok mindent tapasztaltam már, ugyan akkor ez tanfolyam függő is. De hál istennek, a törvény változott, de akkor is vannak “szabályok” ami által nem lehet vagy inkább nem indulhatsz az adott tanfolyamon. Pl: Ha van egy szakmunkásod, akkor egy bizonyos tanfolyamra nem tudsz indulni, hacsak nincsen ehhez hasonló, de más “szintű” csoportba tudsz bekerülni. Viszont, érdemes ennek is utána nézni, mert sok mindentől is függhet, hogy be kerülhetsz-e az elsőnek induló tanfolyamra vagy sem.

Azt a hibát sose kövesd el, hogy nem árulod el hogy le vagy-e százalékolva, vagy sem! Ezeket a papírokat vidd is magaddal, mert máskülönben utólag bajba is kerülhetsz akár és nem csak magadat hozod kellemetlen szituációba, hanem magát a tanfolyamot szervezőt is vagy esetleg a céget/munkahelyed ahol dolgozol. Mert gyakran tapasztalom, hogy az emberek szeretnek ez alól is kibújni, nem szólnak erről sem, de még arról sem, hogy kapnak-e valamilyen támogatás. Szóval, mindenképpen legyél önmagaddal is őszinte! Ezzel nem csak magadat segíted, hanem a többi MMK(megváltozott munkaképességű) társaidat is, azokat is akik hasonlóan betegek, mint te! 😉 

Ráadásul, ha olyan az állapotod, mint az enyém, hogy hallássérült vagy, semmi pánik! Kérdezz rá nyugodtan, hogy vannak-e számodra is lehetőségek és hogyan tudsz majd a legjobban magad módján tanulni. Fontos, hogy közöld azokkal akik a tanfolyamot adják, hogy neked ebből mi a hátrányod. Pl: a diktálás nem fog menni neked. Ettől nem kell megijedni, mondani fogják, hogy segítenek vagy ha olyan az osztály akkor ők is fognak neked segíteni, hogy számodra is könnyebb legyen a tanulás! 😉 És még valami… Vállald fel! És még egy aprócska biztatás…. 

BÍZZ MAGADBAN! 

Klaudi

A mai emberek gyakran nem képesek megélni a jelent. Nagyon sokan leragadnak egy régen történt dolgon és emiatt nem élik meg a jelenüket, ott ragadnak a múltban és nem tudnak vagy inkább nem hajlandóak túl lépni azon ami történt.

A múlt már csak egy régi fejezet marad az életedben, de hogy te mihez kezdesz vele az rajtad áll! 😉 Nem fogadod el, hanem benne maradsz vagy elfogadod, tovább lépve, tanulva belőle egy boldog élet felé és akkor a jövőben talán nem követsz el nagyobb hibákat mint akkor. Tudnod kell elfogadni azt ami régen történt, legyen ez akár a betegséged, akár egy gyász, szeretteink mindig a szívünkben fognak tovább élni. 🙂 Viszont, akármennyire is fáj nekünk valaki hiánya, tudni kell nem leragadni a múlt árnyékában, hanem tovább lépni, élni az életed tovább, gondoljunk arra hogy ő is ezt akarná, ebben biztos vagyok. Ezzel persze nem is akarom mondani, hogy most rögtön lépj ki a gyász időszakból főleg hogy még friss a seb és mindenki másképp éli meg azt. Csupán csak annyi hogy ne csak sírj, szomorkodj egész nap, mert ez nem fog megoldani semmit az életedben. Gondolj a szép emlékekre, a közösen megélt pillanatokra, az együtt eltöltött időre, ezek az emlékek hozzanak mosolyt az arcodra. 🙂

Tudom, hogy nem könnyű egy új életet kezdeni, de ha akarsz valamilyen jövőt magadnak vagy a családodnak akkor ezeket a lépéseket tudni kell megtenni, hogy a jövőd vezessen és ne ragadj le folyton a múltban. Mindig lesznek az életünk során nehéz lépések és a megszokott helyzetből sem könnyű kilépni, persze. Ám, hogy jobb legyen minden az életedben, el kell engedned a múltad. Nem szabad túl sokat rágódni rajta, hanem el kell engedni. Ne hozz fel olyan dolgokat amivel a másikat megbántod. Például: Segítettél valakinek akkoriban, de jó szívvel-örömmel tetted azt és nem is vártál el semmit se cserébe. Viszont, a jelenbe képes vagy felhozni olyat, amivel az illetőt megbántod és akkor ő mondja azt neked: – bárcsak ne segítettél volna inkább! – Tehát vannak akik a jó cselekedetüket/segítségüket képesek szemrehányásként megjegyezni, mintha az rossz lett volna neki. Ebből is látszik hogy az illető nem fogadta el a múltját és nem képes jó/szép dolgokra emlékezni, csak a rosszra gondol és azt emlegeti fel.

Biztos voltál már olyan helyzetben, hogy valamelyik családtagoddal vagy rokonnal, esetleg a pároddal, hogy képesek voltatok felhozni egy vagy több olyan helyzetet, ami nem is a jövőre nézve vagy a jelenre koncentrálva hoznátok fel jó témákat, hanem észreveszed hogy hibáztatja a másikat valamiért ok nélkül, rákérdezel hogy ezt most miért kellett? Csak elmeséltem, az a válasz. Oké, rendben is volna ha azt a történetet nem hallottad volna vagy 10x is az életed során, akkor már mi “tanúk” komolyan elgondolkozunk azon, hogy vajon az illető nem e lelki beteg, hogy nem képes túltenni magát azon a dolgokon vagy miért kell felhánytorgatni a dolgokat, ráadásul rosszként vagy rossz emlékként emlegetni azt? Emberek vagyunk persze, hibázunk egyértelmű és tökéletesek se vagyunk, mindenkinek megvannak a saját rossz szokásai is egyben.

Mit tegyek, hogy elengedjem a múltamat? 
Tény és való, hogy a múltunkat nem tudjuk megváltoztatni, ha akarnánk sem tudnánk. Persze, ha lenne egy időgépünk akkor még talán. Ilyenkor az ember elgondolkozik: Ha vissza mehetnék az időben mennyi mindent másképp csinálnék, cselekednék stb. Ugye? 😉 Naná! Viszont, akkor nem lennénk azok akik most vagyunk. Nem az a tükörkép lenne előttünk akit most látsz benne, hanem valaki más és ugyebár ezt az ember nem akarná. Ahhoz, hogy a jövőd szebb, boldogabb legyen:  el kell engedned ami téged elnyom vagy nem hagy valami nyugodni ami a múltban történt. Mivel az okát nem tudom, ezt csak magad tudhatod. Amit talán tudok tanácsolni, hogy egy jó pszichológiai ismeret biztos jót tenne neked! Persze, ezzel nem is azt akarom mondani, hogy menj pszichológushoz, de ha szükséged van rá, hogy elfogadd a múltadat és szebb jövő felé nézz, akkor ártani nem fog neked. 🙂 

Beteg lettem, ezt máig hordozom magammal és ezt nem tudom elengedni! 
Megértelek. Velem is ugyan ez volt és azt kell mondjam, nagyon megbántam hogy így cselekedtem és másként nyitottam a hallásom miatt. Sokáig én sem fogadtam el a múltamat. De azt mondom, a betegségedre/állapotodra ne gondolj teherként, hanem vállald fel! Ahhoz, hogy tudatosan nézz előre a jövőre, ezt is el kell fogadnod, hogy ez van. Megváltoztatni az állapotodat úgysem tudod, ahogyan én sem a hallássérültségemet, ám boldogan vállalom fel a jövőben is. 😉 🙂 

Melyikre érdemes a legjobban koncentrálni?
Mint az előző témámba(katt ide) írtam arról hogyan éld meg a jelent. Mindenképpen a Mostra és a Jövőre érdemes a legjobban oda figyelni, valamint építenünk a jövőnket. Ha a napjaid során sok rossz dologért, akkor gondolj arra, hogy mi volt benne a jó, mert ugyebár minden rosszban van valami jó is! 🙂

Én hogyan kezelem a múltamat? 
Mint sokszor írtam, most is megírom, hogy sokáig nem fogadtam el én sem a hallássérültségemet és nem is vállaltam fel. Mert azt hittem szégyellni való, nem jó ha észreveszik, nem jó ha látszódik stb. Azt hittem ez csak egy átmeneti állapot és jobban leszek. Na, persze. 😀 Álmodozni szabad ugyebár? 😉 Azóta viszont, rájöttem mekkora hülye is voltam én, mert ebben semmi szégyellni valóm nem volt és erre a jelenlegi párom nyitotta fel a szememet. 🙂 Ha nem tette volna, akkor biztos hogy ezeket a sorokat meg sem írnám nektek és csak most kezdenék kibontakozni. Természetesen hálás vagyok azoknak az embereknek is akik segítettek hogy nyitottabb legyek a világ felé és ne rejtsem el a készülékemet-illesztékemet.

Mint korábban írtam, hogy boldogan nyitok a dolgok felé a jövőben is, mert akkor is felfogom vállalni a hallássérültségemet. 🙂 Én elengedtem a múltam és inkább a jelenre, illetve a jövőmre koncentrálok.

Klaudi