Kezdőlap Interjú Interjú Recept Kapcsolat
2019. 11. 24.     Klaudi    Gondolatok, Ünnep     0 komment

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az utolsó napokra/hetekre hagyják a Karácsonyi vásárlást, nem tudják le időben. S, sajnos megtapasztaltam már, hogy “ne tervezz az utolsó pillanatra” jellegűt és lám igaz! Amit kifejezetten utálok, hogy tényleg az utolsó héten gondolja meg magát valaki, mégis csak ajándékozzunk. 

Ebben a posztban megosztom az ezzel kapcsolatos gondolataimat, az általam hasznosnak vélt tippeket, végezetül a tapasztalataimat.

Ajándékozzunk-e? 
Azt mondják hogy jelképesen “kötelező” az ajándékozás, de akadnak olyanok is akik igen szoktak ajándékozni enyhe túlzással vagy nagyon. 😀 Vannak akik egyáltalán nem ajándékoznak, mert szerintük nem erről kellene szólnia a karácsonynak, amivel őszintén én is egyetértek! Persze ez minden családnál más és más. Viszont, érdemes ezt előre megbeszélni, hogy mi legyen, hogy szeretnétek, illetve egyáltalán szükség van-e rá? Ezt mindenképpen tisztázni kell! Ne legyen az, hogy az utolsó pillanatban meggondolja magát valamelyik s, aztán mégis csak kellene->>EZT NE! Ha úgy érzitek akkor nyugodtan, megbeszélve hogy kinek-mire van szüksége, esetleg meglepetés legyen, vagy egy x összeg határozza meg az ajándékozás formáját stb.. Jelképesen szeretnétek ajándékozni, akkor elég egy-egy valami mindenki számára és ne vigyétek túlzásba. 🙂

Mi legyen ha gyerek van a családban? 
A legtöbb családnál már ez gondot okoz, pedig abszolút nem kell. Ilyenkor normális, hogy a család ajándékoznak egymás között(felnőttek) a gyerek jelenlétében, minimálisan persze. Kicsi gyerekek esetében nem kell túlzásba vinni, illetve kisbaba esetén érdeklődni mire lenne szükség a számára(mert felesleges holmikat ne ajándékozz!) Ha még nem érkezett meg a kicsi, se nincs gond. Lehet ajándékozni(mint fent is említettem a családosokat) csak érdemes megkérdezni a szülőket, hogy mi az ami beszerzésre vár és mire lenne még szükségük a baba érkezésére. A másik, hogy vannak helyzetek amikor talán jobb megbeszélni a szülőkkel hogy mi lehet az aminek örülne. Nehogy váratlan meglepetés érjen téged vagy a szülőket, mert nem biztos hogy nincs-e már neki vagy nehogy véletlen ugyanazt az ajándékot kapja 2x is és hogy szóvá tegyék, aztán neked legyen lelkiismeret furdalásod. Szóval, inkább kérdezz, mint kellemetlenség érjen titeket. 

Nagyobb vagy kisebb ajándék? 
Én úgy gondolom hogy nem szabad túlzásba vinni az ajándékot, hisz nem erről szól az ünnep. Ha jelképesen szeretnétek mégis, akkor is elégnek gondolom 1-1 ajándék mindenkinek, ennél jobban és túlzásba vinni nem kell. A gyerekeknél pedig: Érdemes megbeszélni egymást között, hogy ki mit szeretne adni a gyereknek-unokájának(mint fentebb is írtam :)) Valamint, ha elég idős, akkor lehetne egy közös ajándékozásba is gondolkozni a családdal, mert itt nincs olyan hogy kitől és mit kapott, hanem az egész család adja majd. 🙂 És szerintem ez így sokkal praktikusabb, mint állandóan megjegyezni, hogy kitől mit kapott, illetve ki adta. Pl: Egy bicikli

Felveszek hitelt és… 
Szerintem ez a legnagyobb hiba amit sokan elkövetnek, hogy pont karácsony miatt vesznek fel hitelt. Akármennyire is furcsa ezt hallanod/olvasnod, de sajnos vannak ilyen emberek akik hitel által “vásárolnak” be karácsonyra, valamint ebből veszik meg a dolgokat és ebből ajándékoznak. Úgy hogy ezt inkább ne! Én legalábbis ezt nem pártolom, valamint hülyeségnek is tartom, mert eleve nem erről szól az egész. Persze, lehet hogy ez más családnak jó dolog, de hitelt visszafizetni se olyan mókás, mint gondolnád, ugye? 

Nyaralás Karácsonykor? 
Nem is rossz ötlet. Ezzel a lehetőséggel is élnek egy páran, de sajnos ezzel sokan lekésnek és nincs is már idő arra, hogy kitalálják merre, hova és hol “nyaraljon a család”. Ezt inkább már nyáron érdemesebb a legjobban tervezni. Üljetek össze a családdal, hogy ki mit gondol, valamint vegyétek figyelembe azt is, hogy kinek hány szabadnapja marad addigra vagy ki tudja-e venni addig. A másik fontosabb szempont, a gyerek. Neki is fontos ezt nézni, hogy mikor van szüneten vagy, hogy az óviból-iskolából ki tudod-e venni vagy sem, netán mikor kezdik meg a téli szünetet és meddig tart majd. 🙂 Fontos azt is megjegyeznem, hogy ki és mennyit tud beleadni ebbe az összegbe, valamint érdemes ősszel vagy augusztus végén lefoglalni a szállást, valamint alaposan kiszámolni és félretenni erre is pénzt. Lehet bonyolult, de sokan élnek ezzel a lehetőséggel és távol tartják magukat az ünnepektől. 

Ami a legfontosabb, NE AZ UTOLSÓ NAPRA HAGYD AZ AJÁNDÉKOZÁST! 
Mint mondtam sokan beleesnek abba a hibába, mi szerint az utolsó pillanatra hagyják ezt a pontot. Ám, hogy ezt elkerüld, November vége felé és December elején már érdemes gondolkozni azon, hogy kinek és mit szeretnél ajándékozni. Természetesen gondold végig a fenti leírtakat, hogy egyáltalán miben egyeztetek meg: Ajándékozás vagy se? Jelképesen, vagy egyáltalán ne legyen? Esetleg elmentek ilyenkor “nyaralni”? Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a sorokat beszéljétek meg. 🙂 Ajándékozás mellett döntött a többség, akkor fontos figyelembe venni azt, hogy túlságosan elkölteni a pénzedet nem érdemes és túl sok mindent venni-ajándékozni sem, mert elveszi a lényegét az egésznek! Valamint, ne csináljatok ebből versenyt, hogy ki mennyi minden ajándékot vesz majd a gyereknek, vagy esetleg valamelyik családtagunknak, mert szintén nem versenyről szól az ünnep! Ami még a legfontosabb: Értelmes, hasznos, valamint olyat ajándékozz amit magadnak is szívesen megvennél. 🙂 

Én mikor szoktam az ajándékokon gondolkozni-tervezni?
Nos, általában Novemberben, vagy enyhe túlzással már Augusztus-Szeptemberben is szoktam rajtuk gondolkozni, viszont úgy igazán csak November vége felé. 😀 Sőt, nekem általában gondot is tud okozni, hogy kinek-mit-milyet vegyek. Általában igyekszem olyat venni, ami nem csak dísznek van, hanem értelme, haszna is van, valamint tudja is használni az illető és a legutolsó sorban amit magamnak is nagyon szívesen megvennék. 🙂 De sajnos sokszor azt tapasztalatom, hogy amit én ajándékozok, azt nem használják vagy eldugják a polc legaljára stb….Próbálok kreatív dolgokat adni, de ez jelenleg úgy fest nem válik be, legalábbis a családom némely tagjáról el tudom ezt mondani. 😀 Ritka ha igen. Az utóbbi években személy szerint nem ajándékoznék már, mivel eleve nem is erről szól ugyebár az ünnep. (fogok is róla írni egy bejegyzés és majd azt beillesztem ide :)) Sajnos mostanában nem mindig sikerült eddig ajándékozás mentesen gondolkozni. 😀 Jelképesen természetesen szoktunk, és mellé még kap az illető egy meglepetést, amiről nem tud. Bár ennek elmondom, nem látom a értelmét, főleg ha nem is használja, viseli stb… Azt elmondhatom, hogy szerencsére könyvekkel sosem lővök mellé :’D hiszen néhányan, még ha nem is olvas már egy pár családtagom attól függetlenül tudnak örülni, legfeljebb majd a szabadidejükben szívesen elolvassák. 🙂 Én is gyakrabban könyveket kérek és ezzel sose tudnak mellé nyúlni és szívesen olvasok is, szeretem a könyveket. 😀 Na, ezzel elárultam egy apróságot is magamról. 😉

Megszoktuk-e beszélni? Mondanám, hogy igen, de ez nálunk picit bonyolult, mivel senki nem tudja mit szeretne, akar-e ajándékozni az idén vagy sem, ha igen akkor nézelődni szoktam az ajándékok között, jelképesen. 🙂 Szerencsére a párommal ilyen problémáink nincsenek és remélem nem is lesznek a jövőben sem. 

Nálad/nálatok hogy szokott lenni az ajándékozás?
Hogyan tudtok megegyezni ajándék terén?
2019:Idén mi a terv? 🙂

A kérdéseiket szívesen várom itt és a Facebook oldalamon és természetesen Instagramon(@klaudiblog). Valamint a válaszokat is 😉 🙂

Klaudi

2019. 11. 17.     Klaudi    Gondolatok     2 komment

Legtöbb ember nem is nézi a másik személynek az oldalát/szemszögét. Pedig ez egy igen fontos szerepet tölt be az emberek életében, hogy ne csak a saját meglátásait, ne csak a saját oldalát lássa az aktuális helyzetben. Ez most lehet egy kapcsolat, házasság, a gyereked, család, testvéred vagy a munkahelyed. Mondanám, hogy ilyenkor az emberek önzőek, de igazából nem. Csak egyszerűen ahogyan beszélgetsz a partnereddel különösen mikor probléma akad, akkor te mint “főnök” nem látod át amit a veled szembeni ember mondd neked és még csak eszedbe sem jut, hogy talán neki van igaza? És még az sem, hogy lehet akár hátrányba is az illető. Úgy beszél veled, mintha makk egészséges lennél, pedig nem. 

Hallássérültként sokszor megkaptam már, hogy: nem, én gondolok mindent rosszul és miért kell mindent rosszul felfogni/gondolni? Az az igazság, hogy a normál emberek főleg akik egészségesek, sajnos vagy nem sajnos, de eddig az én szemszögemet, oldalamat sosem értékelték át illetve meg sem próbálták nézni azt. Inkább a saját igazát fújta mindennél jobban, miközben ő tapogat a sötétben, nem foglalkozva az én nézetemmel. Nagyon szarul tud esni és persze az emberek többségének is, amikor is az ember beleesik abba a bűnbe, hogy a saját családja is már “ellene” van és Te hiába bizonyítod be többször is, hogy bár Te ebben a helyzetben vagy és sokszor tapasztalod már, de a másik akkor sem hajlandó elfogadni és megérteni hogy az ő tapasztalata nem mind igaz rád is. Ebben sem vagyunk egyformák, mert mindenki más tapasztalt, élt meg és tudja milyen helyzetben van, mint a másik. Ritka, ha találkozol olyan személlyel aki meg is érti a Te helyzeted és képest látni a te oldaladat is. 

Pontosan, ahogy te is gondolod. Mint amikor az embereket más sem hajtja csak a pénz, a hatalom és a siker és annyira vak, hogy a fától nem látja az erdőt. Sajnos napjainkban sokan nem képesek már arra, hogy oda figyeljenek a másik helyzetére és nem is hajlandóak együtt működésre, ez gyakran megesik a kapcsolat és a házasság, valamint a gyermekek közötti viszonyok miatt is. Felejsd el a te idődet, mert az már nem létezik, hogy akkor mi volt. Ma már talán cikinek számít, hogy a te idődben mi zajlott le? Nem hinném, jó ha elmondod hogy akkor mi volt, de muszáj vagy nézni a mostani generációt, a mostani világot, nem csak azt ami neked akkor volt. 

Hátrányból is tudsz előnyt kovácsolni!
Tény, vannak hogy akik hátrányból indulnak el a nagyvilágba, de ez még sem jelenti azt hogy teljesen hátrányos helyzetben van, mert nem. 🙂 Lehet előnyt kovácsolni abból amid van, de fontos arra is figyelni, hogy akik eltérnek az átlagtól, nekik miben lehet előnyük illetve mi az amiben tudjuk támogatni őket, hogy ne legyenek egyedül és ne érezzék magukat kellemetlenül. Van az a pont, amikor az emberek többsége sajnos ezeket a hátrányokat nem is veszik figyelembe és úgy kezelnek minket, mintha nagy emberek lennénk vagy nem is tudom mit is mondhatnék erre. Viszont, mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy mi sem nézzük az illető oldalát, tehát mi átlagtól eltérő emberek is hibázunk olyankor, ám nekünk kell bebizonyítani azt hogy az illető tévedett veled/velünk kapcsolatban. Attól függetlenül nem teljesen vagy hátrányban a betegséged miatt, mert lehet belőle előnyt kovácsolni ha nagyon akarja az ember.

Düh/haragosan sose essünk neki a másiknak!
Különösen hajlamosak vagyunk arra, hogy olyankor nem tudunk gondolkozni és nem tudunk reálisan, tiszta fejjel átértékelni az egészet. Menj el olyankor sétálni egyet, friss levegő jót fog neked tenni, mint hogy neki ess az illetőnek. Vonulj el mindenképpen! Majd szép lassan értékeld át az eseményeket, nézd azt az oldalt is, hogy a párod/feleséged/férjed nem tehet arról, hogy beteg, illetve a gyereked, valamint a testvéred sem. Képzeld, neki is ugyanolyan nehéz, mint neked. Nem könnyű neki sem, ugyanazt a életet élni minden nap. Mindenkinek vannak rossz napjai, de sosem szabad dühből, haragból ítélkezni és egyből vádolni olyasmivel, amiről ő nem tehet! Nem tehet arról, hogy hallássérült, vagy kerekesszékes, mozgássérült, crohn beteg és még annyi mindent sorolhatnék, de tényleg mert rengeteg betegség létezik napjainkban és végtelenségig tartana a lista, így hát hagyom is. Szóval… Ne haragudj az illetőre semmiképpen sem!

Ha már észreveszed magadon, hogy kezdesz ideges lenni, haragos, dühös:
-Mi előbb menj el otthonról!
-Sétálj egy nagyot, szívj friss levegőt
-Nyugodj le és még mindig sétálj
-Nyugisan értékeld át az eseményeket és gondold át miben tudnál neki segíteni, illetve a legnormálisabban válaszolni neki
-Értékeld át az ő szemszögét és nézd az ő helyzetét is, ne csak a tiédet!
-Légy hálás, hogy a dolgok nem fordultak rosszabbra, hanem eljöttél onnan

Igazából ezeket a tanácsokat bárki elfogadhatja. 🙂

Mi az én szemszögöm, nézetem?
Igyekszem nézni, látni a másik oldalt is. Nem könnyű ugyan, de ma már ügyesen kezelem és próbálom bizonyítani a másik félnek, hogy nem neki van igaza és ugyanolyan hátrányba vagyok, mint mindig, mert nem leszek már 100%-osan egészséges, mint ahogy a másik gondolja. Illetve bizonyos szituációkat még ugyan kezelem, de sosem voltak a párommal veszekedések, mert mindig igyekszem azt is nézni amit ő mond, a családomban meg, oh hagyjuk is. 😀 A barátaim pedig hál istennek megértik, hogy milyen helyzetben vagyok és nem is okoskodnak felettem és nem is igyekszenek igazságot tenni a fejembe, mert nagyon jól tudják, hogy a hallássérültségem mivel jár, illetve magamnak kell érezni, hogy miben tudok a legjobban teljesíteni, miben tudok kiteljesedni stb. Ha pedig a másik nem érti meg, akkor sajnálni tudom őt, inkább tovább állok és már nem kezdem el neki sorolni a hátrányomat. Én úgy vagyok vele, hogy egyik betegség sem egyforma és mindenkinek teljesen máshogy alakult, működik megfelelően. Találkoztam már olyan hallássérülttel, aki csak jelnyelven tud kommunikálni a másikkal, én például csak szájról tudok olvasni, illetve a hallókészülékemnek hála tudok normálisan is beszélgetni a másikkal, anélkül hogy a száját nézném vagy jelnyelvet kelljen alkalmaznom. (Amit nem is tudok) A párom pedig hál istennek tisztában van az én nézettemmel és képesek vagyunk arra, hogy nézzük is egymás oldalát is.

Mi történik akkor, ha mérges/dühös vagyok?
Sajnos ezt még annyira nem kezelem jól, de igyekszem. 🙂 Most már csinálok olyat, hogy lejegyzetelem, azaz kitöltöm minden haragomat, dühömet stb… Sőt, olyankor tudni kell engem békén hagyni és nem még jobban felcseszni az agyamat. :’D Vagy le megyek sétálni. Én nem dohányzom, tehát én is inkább sétálval nyugtatom le magamat vagy pedig mint írtam kiírok magamból mindent, s törlöm is. 🙂 És már sokkal, de sokkal jobban érzem magam mint előtte. 🙂 

Te nézzed a másik szemszögét?
Hogyan kezeled, ha haragos vagy?

Klaudi

2019. 11. 10.     Klaudi    Gondolatok     2 komment

Tudom, hogy a ma már aligha vannak kedves gesztusok vagy kedves emberek. Ma igen keményen tudjuk tapasztalni, hogy az emberek nem elég hálásak vagy nem segítőkészek az embertársaikkal szemben. A “varázs” szavakat is ritkán halljuk a másik szájából: Köszönöm szépen, Köszönöm a segítséget, vagy csak egyszerűen Köszönöm! Jó reggelt, jó napot kívánok, Szép estét stb. és a szebbnél, szebb szavakat. 🙂 

Miért olyan nehéz köszönetet mondani? 
Nem vagyunk egyformák, de tény hogy illene egy-egy kedves szó, mondanám hogy a mai társadalomnak és a generációnak köszönhető.. Nem igaz! Szerintem inkább ez annak tudható be, hogy az emberek nagy része nem erre lettek nevelve vagy nem lettek erre megtanítva. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy okolok ezért bárkit, mert nem. Tisztelet a kivételeknek akik erre nevelik a gyereküket és erre is tanítják, viszont a szülő sem tehet arról, hogy ezeket a tanításokat idővel “elfelejtik”. Senki sem tökéletes és bárkinek lehet rossz napja(i), hogy elfelejt megköszönni valamit. S, sokszor nem is a szülőt kellene hibáztatni, hisz ő mindent megtett a neveléssel kapcsolatos teendőkel. Viszont, nem lehet arra fogni hogy ne legyen a másikkal kedves, pláne hogy ha már vásárolsz, vagy orvosnál vagy, esetleg rendeltél valamit házhoz mert ezek mind a Te javadra vannak kialakítva és igenis a segítőtársad megérdemel ennyi tiszteletet, ha már érted ennyit megtett. 

Nem merek segítséget kérni mert…. 
Kifogásokat mindig tudtunk generálni, kitalálni, de ha te magad is tisztában vagy azzal hogy egy terméket nem tudsz levenni a polcról, mert nagyon magasan van, akkor miért ne kérnél segítséget a boltban lévő eladóktól akik éppen töltik fel az árut? Nem fognak érte bántani, sem le harapni a fejedet. 🙂 Nyugodtan kérd meg, segíteni fog neked. A másik kategória, hogy az idősebb/öreg korosztálynak illik is segíteni, főleg ha az ember látja is, alig bír menni és nem hogy levenni magának egy ásványvizet, szóval igen. Felesleges ezek miatt félni, de megértem azokat is akik nem mernek vagy nem akarnak kérni segítséget, mert szégyenkeznek utána vagy egyszerűen zavarban vannak azért, mert segítségre van szükségük. Ez egy normális reakció az embereknél. 🙂 Viszont, azt tudom nagyon utálni, mikor szívesen segítesz, de nem köszönik meg a kedvességedet… Ezzel viszont, nem tudsz mit csinálni. Folytasd amit eddig csináltál és ne foglalkozz illetve ne mérgelődj emiatt! Vannak ilyen emberek sajnos, de ettől függetlenül legyél továbbra is kedves, segítőkész. 🙂 

Én is mindent megköszönök
Minden apróság miatt köszönetet mondok, bár lehetséges, hogy ezzel mások agyára mehetek/megyek. 😀 De így tudom, hogy a másiknak okoztam egy jó napot, mert mosolygott és ezzel feldobtam a napját szerintem. Akkor is képes vagyok megköszönni valamit, különösen a páromnak, ha elmosogat, vagy leviszi a szemetet, vagy bármi amiben tud segíteni, akkor nálam illetve nálunk mindig elhangzik a köszönöm szó, vagy az hogy létszíves, kérlek szépen és így tovább. 🙂 Lehet, hogy ezzel állandóan az agyára megyek, de amíg nem szól érte addig így van jól. 😀 Lehet erről majd egyszer le kell szoknom, de talán sose tudnék, mert jó érzés kimondani. 🙂 Amikor is elmegyek valahova vásárolni, kedvesen köszönök a másiknak egy: Jó napot kívánok! Esetleg Szép estét/jó estét stb.. Mert egyszerűen illik. A másik, hogy szeretek segíteni másokon, és szívesen teszem, főleg ha látom hogy szüksége is van rá. 🙂 Mindig jó érzéssel tölt el, hogy tudtam valakinek segíteni.

Én és a párom mindig használjuk a “varázs” szót/szavakat és te? 🙂 

Klaudi

2019. 11. 03.     Klaudi    Gondolatok     0 komment

Sajnos, napjainkban is jelen van a negatív kritika/bántalmazás és ez érinti azokat az embereket is akik eltérnek az átlagtól. Nagyon sok olyan esetet fel tudok sorolni, amiért az emberek bántva vannak vagy negatív kritika érinti őket és nem csak azért mert beteg vagy/megváltozott munkaképességű kategóriába tartozik. Hab a tortán: mindenért bántanak, kritizálnak. — >>>telt vagy, sovány vagy, duci vagy, vagy csak van rajtad némi felesleg, szereted a divatot-vagy sem, hallássérült vagy, blogot vezetsz, youtuber vagy, a magasságod miatt is, a beszéded, az írásod miatt, nem szültél még,  stb. Sorolhatnám végtelenségig mi mindenért bántanak/szólnak le minket mások és ez olykor még fizikai bántalmazás is lehet. Minden apró dologért bele tudnak kötni az emberbe….

Sokan nem tudnak mit csinálni/kezdeni ezekkel a rosszindulatú emberekkel, mert akár fizikailag, akár lelkileg, akár kommentek által mindig találkozol ilyenekkel és sajnos  teljesen nem lehet elkerülni. Semmi haszna annak hogy te visszaszólsz és elkezded kifejteni a Te igazságodat, a Te nézeted, mert ezzel nem teszel mást, mint hogy foglalkozol vele és ő ezt látja, és nem is fog téged békén hagyni. Pedig mennyire egyszerűbb lenne: Hagyni megfőni a saját levesében és törölni az olyan hozzászólásokat/megjegyzéseket és leveleket(e-mail) amik támadó, sértő, bántó tartalmúak. Hagyjad. Töröld! Nem kell vele foglalkozni! Te így vagy jól! 🙂 

Tudom, hogy ezeket nem olyan könnyű “elhagyni” valamint kezelni is, és nem észrevenni. Ugyanakkor saját magad csapdájába is esel, mert úgy érzed “muszáj kiállnod a saját igazadért”!  Persze, meg tudlak érteni, de neked is meg kell érteni, hogy Ő direkt akarja elérni, hogy foglalkozzon vele valaki végre! Ő nem más, mint egy irigy ember, ki figyelemre vágyik és unatkozik. Ennyire egyszerű. Nem kell ilyenekkel foglalkozni, foglalkozz saját magaddal, a saját életeddel és tedd azt amit eddig is, folytasd azt amit elkezdtél. Ne hagyd, hogy mások miatt abba hagyd amit elkezdtél(blogolás, youtube, kreatív-DIY, a környezetbarát hozzáállás, és sok minden más is létezik ugye) amit szeretsz csinálni, folytasd és ne add meg neki az örömöt, hogy abbahagyod!

Akkor mit tegyek, ha kiállni nem érdemes? 
Kiállni az igazadért, magadért már megint más fogalom. Nem is azt mondom, hogy ne állj ki magadért, hanem azt hogy ha látod hogy az illető továbbra is okoskodik neked, valamint idegesítően írja a maga igazát, akkor felesleges vele folytatni a beszélgetést/vitát. Mert nem fogja abba hagyni, pláne hogy ő szó szerint trollkodik a saját blogodon/oldaladon, vagy épp a csatornádon. Ő szeretné élni a te életedet, ha fogalmazhatok így, mert az ő élete nem olyan, mint amilyennek elképzelte vagy sajnálja hogy neki ennyi jutott. Úgysem tudod meggyőzni őt a saját igazaddal, mert teljesen más fogja hajtani, írogatni neked, mint te neki ugyanazt a mondatod, fogalmazást írod meg neki, mint elejétől fogva. Nem érdemes harcba bocsátkozni, pláne hogy az egész értelmetlen csatatér. Arról nem is beszélve, hogy ezt a csatát úgyis te fogod megnyerni, mint a másik. Nem tudom mennyire észrevehető, de a trollkodó igazából saját magával nincs megelégedve, ezért is köt beléd. 😉 Szóval, ha magadra veszed, akkor igazat adsz neki.. Ne vedd magadra!

Hogyan védjem meg magam a trolloktól? 
Nem tudod magadat sehogy megvédeni. Mert a trollok itt lesznek akkor is, ha te minden honnan törlöd a hozzászólást vagy tiltod az IP címét stb. Egyetlen egy módja van talán annak, hogy tényleg nem engedélyezed sehol a hozzászólásokat… De akkor hogy tudnak veled kapcsolatba lépni azok, akik szívesen hozzászólnának egy-egy bejegyzésedhez? Ugye? Így már neked sem tetszene, hogy nem tudsz/tudod elolvasni azokat a kommenteket amely pozitív jellegűek, pozitív véleményeket kapsz, illetve építő jellegű kritikákat amelyek nem csak lehúznak! Arról nem is beszélve, hogy legalább az adott bejegyzéseidhez hozzá is tudnak neked szólni. 🙂 Amely téged is jó érzéssel tölthet el, hogy vannak akik olvassák a bejegyzéseid/posztjaidat. Tanácsot tudok azzal kapcsolatosan mondani, hogy az e-mail címedet ne rakd ki! Ha mégis, akkor inkább csinálj egy másik e-mail fiókot, ami nem személyes, hanem a blogoddal, youtube csatornádal, könyveddel stb..-vel lesz kapcsolatban. Tudom, sok lesz ez így neked, de hidd el megéri egyenlőre! 🙂

Élőben már nem merik megtenni, de interneten nagy a szájuk! 
Köztudott, hogy mióta létezik az internet a legtöbb troll inkább itt éli ki magát a legjobban, élőben sajnos már nem merne megmutatkozni előtted. Milyen érdekes nem? 😀 Többször olvastam már olyan hozzászólásokat, illetve fenyegető jellegűek is voltak már, hogy majd élőben találkoznak és lerendezik ezt a vitát. Ám, sokszor megesett hogy az illető ugyan elment  a helyszínre, de a troll nem jelent meg sehol. Illetve a személyes találkozóknál azért manapság már vigyázni kell! Mindig nappal és inkább forgalmas helyen találkozz olyannal aki még ismeretlen neked, akiben nem feltétlenül bízhatsz meg. Másik megoldás lehet, hogy ha van rá lehetőséged ne egyedül menj, rokonod vagy egy barátod is tartson veled. Ezek fokozottan igazak ha kiskorú vagy még.


Mit tegyek ha már szinte fenyegető jellegű leveleket, hozzászólásokat kapok?
Először is, fontos hogy ne ess pánikba! Mert sajnos nagyon sokan elveszítik a önbizalmukat, hitüket és képesek pánikba esni nagyon hamar. Mély levegő, jól olvasd el mit írt az illető, mert könnyen lehet hogy félre értelmezzük a leírtakat vagy magát a fenyegető levelet vagy hozzászólást. A következő lépésként: PrtSc ezután pedig mentsd le valamilyen formátumban! Semmiképpen se töröld! Mivel sokan megteszik és esnek bele ebbe a hibába. A másik ami még fontosabb lépés, hogy szólj mindenképpen olyannak akiben megbízol, ha kiskorú vagy akkor családtagodnak! Mutasd meg neki is szintén mit kaptál és hogy már megtetted a PrtSc, ezután menjetek el a rendőrségre. Ha a rendőrség megtette a szükséges lépéseket, valamint levan zárva az ügy, akkor utána eldöntheted hogy letörlöd-e. A szülőknek különösen felhívnám a figyelmét arra, hogy ha a saját gyerekük blogol vagy esetleg youtube csatornája van, akkor kérlek titeket hogy a tartalmat mindenképpen ellenőrzés alatt kell tartani! Mert sajnos nagyon sokan nem is sejtik, de sok troll leginkább a gyerekeket képesek a legjobban betalálni, valamint manipulálni is sokkal könnyebb őket, mint minket, felnőtteket. 

Mi az az Atrocitás? 
Sokan nem ismerik vagy sosem hallották ezt a szót olyan gyakran vagy mi a jelentése? Atrocitás az erőszakot is jelenti egyben, de inkább fogalmazunk úgy, hogy az atrocitás a bántást is jelenti, hogy mennyit/mennyire bántottak téged a betegséged/állapotod miatt. Gyakran használják azokra is akik átlagos emberek, őket is érheti atrocitás. Bármi miatt használhatják, nem csak azokra akik eltérnek az átlagtól, hanem bárkit érhet az atrocitás az életében. 


Ért már engem negatív kritika, Atrocitás? 
Természetesen. Ez alól én sem vagyok kivétel. Én nem is foglalkozom a hülyékkel, sem a trollokkal. Amikor létrehoztam a blogomat, tudtam mire fogok vállalkozni és arra is fel voltam készülve és jelenleg is, hogy itt interneten is fog engem érni negatív kritika, hozzászólások stb.. Hogy őszinte legyek, eddig még nem igen történtek ilyesmik mióta a blogomat létrehoztam és folyamatosan vezetem is. Még a facebookon, Instagramon sem történt még velem. E-mail elérhetőséget meg nem is teszem ki, mert úgy gondolom felesleges lenne. Ha valaki netalán tanácsot akarna tőlem kérni, se nem adnám meg az e-mail elérhetőségemet, hanem írjon nekem itt vagy privátban, akár instagramon is tud nekem üzenni. 🙂 Ám, mint írtam fentebb, hogy igen engem is ért már negatív kritika, még ha interneten eddig még nem nagyon, viszont életem során igen. Mindig értek engem negatívumok, mert a környezetemben voltak egy páran akik mindig leszóltak valami miatt, hallássérültségem miatt is volt már negatívum az életembe, vagy a kinézetem/alakom miatt is. Hogyan állok hozzá? Őszintén sehogy, szinte nem is érdekel engem hogy a másik mit gondol, mert ezek a megjegyzések ami inkább lehúznának engem, nem foglalkozom velük, se azzal az emberrel aki szerint változnom kellene vagy aki szerint az állapotom miatt nem vagyok hátrányba és egyéb dolgok. Ért e engem Atrocitás? Hamarosan írok erről is bejegyzés, addig is türelem rózsát terem! 🙂 

Klaudi


Idézetek:

“Mindig haladj az utadon, és ne érdekeljen az, hogy mit gondolnak mások rólad. Tedd azt, ami neked a legjobb.”Johnny Depp

2019. 10. 27.     Klaudi    Gondolatok     0 komment

Legyen az akár szülés után, hogy a tested nem lett egyből a régi vagy később sem. Netán nem érted azt amit mások mondanak neked, mert hallássérült/siket vagy. Telt vagy, sovány vagy, duci vagy, és még annyi mindent tudnék sorolni neked (mert tényleg sok van). Írtam már arról egy bejegyzést, hogy fogadd el magad olyannak amilyen vagy, valamint szeresd magad aki vagy! Ha esetleg erről nem olvastad még a bejegyzésem, akkor ide kattintva elolvashatod azt 🙂 

Sokszor észreveszem a környezetemben, hogy egyes nők és férfiak szégyellik magukat olyannak amilyennek, vagy bánják azt hogy az életük nem úgy alakult ahogy tervezték. No, persze van hogy az én számon is kicsúszik “milyen ciki már” vagy “jól beégtem” szavaimon kapom magamat. Pedig már rég elfogadtam azt hogy hallássérült vagyok, valamint saját magamat is egyben. Ám, előfordul hogy kicsúsznak olyan mondatok vagy szavak amiket sokszor magam sem értem, viszont mindig vannak helyzetek amikor képest vagyok nevetni a saját butaságomon. ? Mert egyszerűen nincs ebben semmi szégyellni valóm, hogy vannak szituációk amikor is nem hallom vagy nem értem meg amit nekem próbálnak mondani és el kell mondani nekem még egyszer. Én felvállalom azt, hogy hallássérült vagyok és ezzel nem kell sokat magyarázkodnom, mert látják és pont. Sokszor nem értettem az embereket, mint most se hogy mit kell egyáltalán szégyellnünk? ?? Azt, hogy eltérünk az átlagtól? Mert nem hinném. Kevésbé hiszem azt, hogy az embereket pont ez zavarná.

Azt, hogy valaki egy kicsit is eltér az átlagtól vagy akár nagyon, abban mi a szégyen? Semmi. Mert attól leszel egyedi, értékesebb a világ számára! ? Attól, hogy valaki elvesztette egészsége egy részét, nem jelenti azt hogy megszűnt emberként létezni vagy hogy nem tudna egy teljes értékű életet leélni. Tévhit, hogy lenne nekik mit szégyellni. Ugyan ezeket tudom mondani azokra is, akik átlagos emberek, ámde a testük nem egy topmodell! Ugyanakkor mi van? Semmi. Mert nincs tökéletes alkat és te sem egy divat által kiadott magazinból bújtál elől. Sajnos a média nagyon át tudja mosni az emberek agyát és sosem beszélnek rólunk(akik az átlagtól eltérnek), csak nagy ritkán leszünk felkapottak. 5 perc hírnév erejéig, utána sajnos a téma kifújt. Nincs tovább. Pedig lenne miről beszélni amúgyis, mert a mai fiatalok sajnos csak azt a képformát kapják a szemük láttára amit éppen látnak és nem azt amit kellene látni, valamint a szülők dolga is lenne az, hogy a gyereket megtanítani arra, hogy vannak emberek akik nem olyanok mint mondjuk, Te. Ám, az emberek sosem látják a másik oldalt, mert túlságosan le vannak foglalva saját magukkal és még ők vannak felháborodva, ha valaki segítséget szeretne kérni. Vannak kivételes esetek, amikor az emberek képesek segíteni a saját embertársukon, de amúgy meg eldobják azt maguktól! Itt most gondolok arra, amikor egy kerekesszékes kér segítséget, hogy vedd le neki a polcról egy ásványvizet mert azt szeretné megvenni magának. Itt két opció van: Segítesz neki vagy inkább elutasítod. Sajnos az emberek többségében kihunyt a segítőkészség, vagyis még létezik, de ritkábban mutatkozik meg. 

Én szégyellem magam! Nem szeretem önmagamat olyannak amilyen vagyok.
Nem tudom milyen helyzetben vagy jelenleg, ha ezt a részt olvasod. Ha van valamilyen betegséged/tartósnak minősülő állapotod, ne szégyelld! Tudom, hogy nehéz ezt elfogadni és élni vele. De elbújni nem tudsz örökké és muszáj vagy megtanulni ezzel együtt élni. A másik, hogy sajnos örökké nem lesznek melletted a szüleid és nem tudják majd megoldani az életedhez való problémáidat vagy hogy tudj élni egy normális életet. Neked kell felnőni a feladathoz és hagyni magadat önállósodni! 🙂 Természetesen és egyben sajnos, de vannak kivételek amikor ez nem lehetséges, mert mindig a szülőre esetleg más rokonokra lesznek bízva, mert önállóan nem tudná magát ellátni, de ő is olyan ember mint mi vagyunk! Senki nem tökéletes és mindenki egyedi értékekkel él az életben. Sőt, gyakran bennük több is a szeretet, mint hinnéd. 🙂

Ha pedig az alakod miatt nem tudod elfogadni önmagadat, akkor miért nem teszel érte hogy változzon? Van egy pár ismerősöm akik szintén emiatt nem tudják magukat elfogadni olyannak amilyenek, de a változásért nem tesznek semmit, hogy is van ez? Akkor valamilyen szinten csak szereted magadat, nem? De igen! Csak egyszerűen te a társadalomnak, a médiának és valamint a világnak akarsz megfelelni és ezért szeretnél lefogyni? Én azt mondom neked, magad miatt változz meg és fogyj le! 🙂 Ne azért, mert mások csak akkor tudnak téged a legjobban elfogadni…. az már réges rég rossz! Vedd fel nyugodtan azt a ruhát amit kinéztél és korábban meg is vettél magadnak. Nincs semmi szégyellni valód, hogy sokkal teltebb vagy, mint egyes emberek! Vedd fel azt a fürdőruhát amilyet szeretnél és ne takard el magadat! És még sorolhatnám végtelenségig a ruha mennyiséget. 😀 

Anyukák figyelem! 😉
Amit még fontosnak tartok megemlíteni az pedig az anyukáknak szól! Bár, tudom, hogy még nem vagyok anyuka és könnyen beszélhetek. Szerintem ne akarj szülés után egyből fogyni, mert ezt diktálja a legtöbb kismama valamint már egyből top alakjuk van már szülés utána… Én azt mondom neked, genetika hogy kinek és hogyan áll vissza az alakja a korábbi formába, de vannak olyan anyukák akik kemény tornával próbálják visszanyerni az eredeti formájukat, amilyen volt a terhesség előtt. Viszont azt sokan elfelejtik, hogy szülés után is maradni fog egy kis felesleg a hasadon, mert szültél. Azok akiknek egyáltalán nem lesz semmi pocakjuk szülés után, arra is csak azt tudom mondani, genetika. Minden anyuka/kismama teljesen más, mások az alkatok is és más az is, hogy a testednek mennyi idő kell ahhoz hogy újra a régi legyen? Ott van a terhességi striák is és ezeket is tudni kell felvállalni, együtt élni velük! Nem hinném, hogy ez szégyen lenne, hiszen a teltebb nőknél is látszik és még csak nem szült sosem eddig és mégis ott vannak! 😉

Soha ne szégyelld magadat, akkor sem, ha a saját alakoddal nem vagy kibékülve! Vállald fel, hogy vagy! Bújj elő! 🙂

Mit gondolok? 
Szerintem mindent leírtam amit fenn is olvastál..
Én nem gondolom, hogy más lennék attól, hogy hallássérült vagyok. Régebben persze teljesen más véleményem volt saját magamról és azt hittem semmire sem vagyok képes hallássérültként, TÉVEDTEM! 🙂 Tudok élni így is teljes értékű életet és valamint elfogadtam azt, hogy én ilyen vagyok. Sosem akartam megfelelni a társadalomnak, vagy a médiának. Igenis, büszke vagyok arra, hogy hordom a készülékeimet és hogy ezzel az állapotommal élek együtt. És…bármennyire is meglepő, de nekem is vannak striáim és nem szégyellem őket! Sosem szégyelltem magamat. Elfogadtam, hogy ez van. De hál istennek, kezdek fogyni. 🙂 Én büszkén felvállalom a párom előtt. Na és te? Vagy még mindig bújkálsz?

Klaudi