Kezdőlap Interjú Interjú Recept Kapcsolat
2019. 09. 29.     Klaudi    Egyéb     0 komment
2019. 09. 28.     Klaudi    KlaudiBlog     0 komment

Szép estét kívánok mindenkinek! 🙂
Nos, az oldalnak hivatalosan mától lett instagram oldala! ? Bár eredetileg nem terveztem, de aztán mégis csak lett egy. Tudtok majd tőlem itt is kérdezni, vagy megírni szintén a véleményeiteket az aktuális bejegyzéseimről.☺️ Igyekszek minden üzenetre válaszolni ?

Szóval akinek ez kedvez, akkor instagramon is tudtok követni. ? További szép estét kívánnok nektek!

Klaudi

2019. 09. 22.     Klaudi    Hallássérült életmód     0 komment

Itthon, Magyarországon nem sokan szeretnek beszélni a betegségeikről vagy az egészségügyi problémáikról, vagy arról hogyan alakult ki a betegségük. Az emberek nem szeretnek őszinték lenni ezzel kapcsolatban. Nagyon kevés olyan embertől tudunk olvasni:Blog bejegyzéseiben vagy egy videósról(youtuber), a családtagjaid,  ismerőseid-rokonaid esetleg a barátaid körében is jellemzőek, hogy nem mondanak semmit inkább szeretnek hallgatni. Kérdezem én: Mi értelme titkolni? Mi értelme van annak, hogy inkább nem mondasz semmit? Megértem, hogy nem szeretsz róla beszélni, nem tudni róla semmit, jobb ha nem beszélsz róla, és hasonló gondolatok járnak a fejedben. Rendben van. De nem árt tisztában lenni azzal is, hogy talán mégis csak jobb lenne tudni róla, mert ne add isten rosszul is lehetsz egy nyilvános helyen vagy egy buliban, vagy pont látogatóban vagy stb. A legtöbb betegség/állapot nem ilyen, igen. De bármikor előfordulhat rosszabb helyzet is, és akkor nem csak neked lesz ciki/kellemetlen hanem másoknak is. Na, ugye…. 

Egyébként se lehet nagyon elkerülni ezt a helyzetet, hogy ne beszélj róla, mert a legtöbb hivatalos ügyek miatt rá is kérdeznek, pláne ha dolgozni szeretnél. Erről az állásinterjún és az önéletrajzodban is szerepelnie kell(ene).

Akik fel is vállalják, valamint beszélnek is róla nekünk, hogy neki mi az a állapot/betegség amiben él, azzal téged is megerősít abban: Nem vagy egyedül! 😉 Sokan hiszik azt, hogy egyedül vannak a betegségükkel/állapotukkal, pedig NEM! A legtöbbjük sajnos egyre gyakoribbak, mint pl hallássérült, vakok, mozgássérült, krónikus betegségek, tüdő, cukorbetegség, vérnyomás és még sorolhatnám nagyon-nagyon sokáig. A nagyon ritka betegségek, amit tényleg nem tudnak rá mit mondani egyesek, az nagyon ritka kategóriába esik, de nem vagy más csak mert neked nem gyakori. Viszont jó, ha legalább a családtagok/rokon, feleséged/férjed, barátod/barátnőd tudjanak a betegségedről/állapotodról az sem baj ha akiben megbízol pl egy igaz barátnak elmondod. 

Ha elmondom egy barátnak vagy bárkinek akiben megbízom nem él vissza vele?
Érthető a félelmed, és manapság nem csoda hogy sokan jobbnak gondolják ha inkább nem mondják el senkinek, azonban ha megbízol benne akkor miért ne? Nem csak attól lesz valaki igaz barát, hogy megért és ott van a bajban, hanem hogy ezzel együtt elfogad téged. Akkor tudod meg hogy az állapotodat/betegségedet elfogadja-e, hogyan áll hozzád ennek tükrében, ha őszinte vagy. Persze egy idegen embernek ne kezd el magyarázni, hogy neked éppen mi az aktuális problémád! Ráérsz azzal foglalkozni, ha öregebb leszel. 😀 😉 Ezt a dolgot hagyjuk meg a nyugdíjasoknak. 😀

Mit tegyek ha észreveszik az állapotomat vagy leszólítanak?
Semmit. 🙂  Ez nagyon ritka eset legalábbis nálam, ettől nem kell pánikolni vagy kétségbe esni. Legyél udvarias, válaszolj a kérdésekre amelyeket feltett, persze csak ha nem túl intimek. Arra figyelj hogy túlságosan ne add ki a magánéleted, válaszd szét ezeket a dolgokat.  Nálam is megesett már, de erről majd szeretnék egy külön bejegyzést írni vagy egy menüpontot hagyni, csak még nem jutottam el odáig hogy megírjam, meg hát a pontos dátumokra se nagyon emlékszem. 😀 De ha meglesz az is, akkor majd kiegészítem ezt a posztot.

Hogyan vegyem rá a illetőt, hogy nem kell tőlem tartania hanem legyen nyitott felém?
Mint írtam, nem sokan vállalják fel a betegségüket/állapotukat. Nem mindenki fogadja el azt ami vele történt gyerekként/kamaszként vagy most felnőttként. Az emberek többsége inkább a családjának, barátjának/barátnőnek/házastársnak mondja el, mint egy barátnak. Nekik is kell x idő mire elfogadják a helyzetet, de ha elég türelmes vagy és végig hallgatod az illetőt és megérted a helyzetét akkor nyíltan egyszer el fogja majd neked mondani. 🙂 

Beszólnak azért-ezért mert látszik rajtam, vagy kibeszélnek a hátam mögött!
Igen, tudom. Ismerős érzés és ezeken én is keresztül mentem. Ezek az emberek végig se gondolják a szituációt és ez ellen sajnos nem tudsz mit tenni. Lealacsonyodni az ő szintjükre sem érdemes! Számomra lealacsonyodtak és nem veszem őket igazán emberszámba. Nem érdemes rájuk figyelned, sem magadra venned amit mondanak, egyszerűen ne vegyél róluk tudomást. Ha továbbra sem hagyják abba, amely legtöbbször jellemző pl az iskolában, akkor állj ki magadért! Vegyék fel a te cipődet és járják végig azt az utat mint Te! 😉 Ne hagyd magad, ne hagyd cserben önmagad vagy a társadat akit szintén gyúnyolnak!

Kinek érdemes elmondani vagy beszélni róla? 
Első körben mindenképpen a családtagjaid tudják meg elsőnek, pláne ha veled is született a betegség/állapot vagy a gyerekkorodban/kamaszkorban jött elő. Amint bekövetkezik az iskola és barátokat szerzel tudatosan kell megválogatnod azokat! Mert sajnos a mai világban már egy igaz barátban is nehéz megbízni! De azt se mondom, hogy egyetlen egy barátnak se mondd el, mert elmondhatod ha teljes mértékben megbízol benne! 😉 A tanáraid, a igazgató stb. Ők valószínüleg tudni fogják, de csak ha olyan helyzet van, akkor tovább fogják adni ezt a információt, természetesen ez csak akkor következik be, ha neked olyan betegséged van ami figyelmet igényel s, ezt nem tudod elkerülni és ne is szégyenkezz miatta! Jó, ha ezt tudják körülötted és tájékoztatva vannak a helyzetedről. A többi pedig jönni fog magától, hogy te kinek szeretnéd elmondani, el szeretnéd-e mondani egy kollégádnak vagy rég nem látott rokonnak stb… Ám, a társadnak előbb vagy utóbb el kell mondanod a betegségedet, szóval emellől nem tudsz kimenekülő utat találni. Fontos hogy a barátnőddel/barátoddal közöld mielőtt komolyra fordulna a kapcsolat, pl együttélés(összeköltözés), házasság, gyermekvállalás ezek előtt tudasd a pároddal! 🙂

Nekem mik a meglátásaim, tapasztalataim?
Őszinte leszek, én jó magam se szerettem sokáig beszélni a betegségemről, az állapotról ami már megmarad életem végéig. Nagyon sokáig nem tudtam elfogadni azt a tényt, hogy én hallássérült maradok. Ugyan akkor, szépen-lassan kezdtem elfogadni és felfogni azt hogy és akkor “mivan?” jelzéssel-érzéssel a helyzetemet. Mert tudok élni egy teljes életet, és nem vagyok más ember csak azért mert hallássérült vagyok. Persze, ha esetleg más fajta betegségem lenne akkor vajon szintén így reagálnék? Azt mondom most neked, hogy IGEN! De a múltam azt mondaná neked, hogy nem. 🙂 Ha vissza tekintek a kiskoromra, boldog gyerekkorom volt, mind annak ellenére, hogy nekem ez a állapot nem változott meg. Ugyanolyan hallássérült gyermek voltam, mint most felnőttként vagyok. Nem változott meg teljesen az életem csak annyiban, hogy jobban oda kell figyeljek a beszélgetésekre vagy amikor megszólítanak egy hivatalos ügy miatt, vagy behívnak stb.  De ettől függetlenül nem vagyok más ember és nem is érzem azt hogy más lennék emiatt. 

Most talán azt gondolod rólam, hogy nem vagyok normális. 🙂 Majd pont megfogod fogadni a “tanácsom” és kiteregeted a szennyesed. Nem, erről egy szót sem írtam, hogy vállald fel mindenki előtt a bajodat. Hanem azt, hogy kár lenne olyanok előtt titkolni, aki fontos neked, vagy aki hasonló dolgokon megy keresztül vagy pedig ugyanolyan a betegsége stb. Akkor előtte miért is titkolnád? Semmi értelme. A másik dolog, hogy a betegségek és ennek felvállalása megint csak összetett dolog és elég sok témát rejt, amely lehet végtelenségig sorolni. Ezért erre a témára akár az egész életem rá is mehetne. 🙂 Nagyon kevesen vállalják fel és beszélnek róla, akár vlogba(videó blog), blogjukban vagy személyesen más emberek társaságában. Szerintem, ezt mind szép és elismerés van bennük, hogy ezeket vállalják és mesélnek róla. Nem szégyen vagy hogy be kell szólni emiatt, hogy mi a fenéért mondta el mikor ez a ő baja és nem másoké. Talán pont ezért kellene elgondolkozni egy kicsit és észrevenni azt: NEM VAGY EGYEDÜL! 🙂

Én kinek mondtam el?

A családom tudott róla, hisz gyerekkorom óta vagyok hallássérült. Iskolai éveim alatt nem történt semmi extra, a barátaim is tudtak róla, sőt.. Az egész volt osztályom általánosban, mind a barátaim voltak és tudták, de persze akit érdekelt jobban is annak elmondtam, nagyobb szenvedés nem volt bennem. 😉 Másik iskolámban csak közölték, hogy hallássérült vagyok és kész, ennyi volt. Ott azoknak szintén elmeséltem akikben megbíztam, na és persze a páromnak. 😀 Bár voltak akadályok, mert elsőre és rögtön nem mondtam el, nyílván ez egy nagy baki volt az életemben, pont ez az amit bántam akkoriban. Ma már szerencsére nem így van. De ez egy külön történet, erről lehetséges hogy lesz bejegyzés. 🙂 De nem ígérem meg. A tény az, hogy hatalmasat hibáztam azzal, hogy nem mondtam el, sőt ma vissza tekintve erre a hibára jót nevetek az akkori énemen. 😀

Idézet:


“Ha abban a szerencsében van részed, hogy más vagy, mint a többiek, soha, de soha ne változz meg.”
Taylor Swift

Klaudi

2019. 08. 30.     Klaudi    Gondolatok     2 komment

Lehet erről is rengetegszer vitatkozni, mert ebben se lesz egyetértés sosem. De én azt mondom, hogy ez is emberfüggő. Vannak olyan Megváltozott Munkaképességűek akik igen, valóban el szeretnének helyezkedni, de vannak akik sajnos semmilyen módon/szinten az állapota véglegesítése miatt nem tud magának munkát keresni, nem hogy elhelyezkedni. Erről pedig ő maga nem tehet, hogy a betegsége miatt nem tud elmenni dolgozni. Vannak olyanok, akik persze elmennek ugyan dolgozni, de úgy csinálnak mintha tényleg csinálnák. Ám, ne felejtsük el, hogy ezek az ember típusok igaz az egészséges emberekre is. Tehát nincs kivételes kategória, tudom fáj olvasni ezeket a sorokat, de tényleg vannak ilyenek és megesik a MMK kategóriában is.

Viszont, hogy ne csak a negatívumokat nézzük, hanem a pozitív oldalát is a dolognak. Igen, meg lehet bízni egy MMK-ban is, sőt a legtöbbjük becsületesen, szorgalmasan, ügyesen elvégzik a munkájukat és szívből örülnek annak, hogy tudnak dolgozni, van munkájuk és szívesen is csinálják. 🙂 Sajnos a munkakörök általában nem olyan mint amire jelenleg gondolsz Pl: Adminisztráció, ezekhez a munkakörökhöz maximum érettségivel tudnának hozzáférni. Gyakrabban a nagyon könnyű fizikai munkahelyek kifejezetten a MMK-nak szól. Annyi hátránya van még, hogy 4 vagy 6 órába lehetséges dolgozni, valamint hogy vannak olyan életbe vágó helyzetek hogy vissza kerülnek az aktív ellátásba, amivel sajnos én magam se értek egyet! Én is úgy gondolom, hogy akik valóban tartósan betegek nem kéne visszatenni őket automatikusan az Aktívba, hiszen az állapota megmarad élete végéig.

Nincs is 8 órás munka?
A MMK-nek nagyon ritka dolog, hogy egy 8 órás munkába el tudjanak helyezkedni. Persze, nincs lehetetlen! 🙂 De sajnos, leginkább a fent említett óra számokat hirdetik leggyakrabban, van mikor oda van írva hogy megegyezést szerint lehet akár 8 óra is. Azt se felejtsük el, hogy ez függ az illető állapotától is.

Mi alapján vesznek fel?
Mint azt nem rég megírt témámban a Megváltozottakról(katt ide), mindenképpen kelleni fog egy Rehabilitációs vizsgálat amit az aktuális állásinterjúdra majd vinni kell magaddal, ott megnézik szintén. Ha megfeleltél akkor mehetsz egy alkalmassági vizsgálatra, oda is szintén kelleni fognak a papírjaid. Onnantól kezdve már csak a drukk marad, hogy tényleg felvegyenek az adott munkahelyedre. 🙂

Mennyi a fizetés?
Pont ez az a téma amiről sajnos nem szeretek beszélni. Annyit elárulhatok hogy munkahely függő, valamint még ha szerencséd van akkor nem kell kevesebbet keresned, de arra készülj fel hogy a leggyakoribb bér nagyon alacsony.

Mennyire nehéz a elhelyezkedés és átlagos munkahelyet is tudok találni?
Átlagosnak mondanám. Abban hazudnék, hogy túl könnyű, mert nem. Nehéz elhelyezkedni ugyan, de ez függ attól is hogy neked mi a betegséged/állapotod amiben vagy. De ebben nem vagy egyedül, hogy nehezen tudsz/tudtál elhelyezkedni. A másik, hogy igen el lehet helyezkedni úgy is, hogy nem kifejezetten a megváltozottaknak szóljon a munkalehetőség, hanem egy átlagosnak mondható munkára is jelentkezz bátran! Persze, benne van a pakliban hogy nem fognak felvenni, vagy felvenni veled a kapcsolatot. Gondolj arra, hogy legalább megpróbáltad és mutattál egy példát a cégnek vagy annak a munkahelynek ahol éppen beadtad a jelentkezésed. 🙂

Fel kell tüntetni a önéletrajzomba a betegségem/állapotom?
Nagyon sokan elkövetik ezt a hibát, mert sajnos vagy nem sajnos de a interjún kénytelen leszel bevallani, hogy van egy ilyen fajta állapotod. Mert gondoljunk csak bele abba, hogy neked is kellemetlen lesz, ha netalán rosszul vagy mert most aktív a betegséged(colitis vagy crohn) vagy pedig nagyon fáj valamid(műtét miatt, vagy a lábaddal, esetleg a szíved) okozza-e problémát. Vannak dolgok amelyekről muszáj is hogy mondd nekik, mert ha utólag tudják meg a gondot akkor ez nem csak nekik okozz majd kellemetlen pillanatokat, hanem neked is. Pl sokan a cukorbetegségüket sem említik meg. Akik pedig hallássérültek mint én, ez sajnos feltűnő is általában, tehát ezt a magam részéről nem tudom eltitkolni. Ugyan ez igaz azokra is akik siketek vagy vakok.

Egy vak is képes elhelyezkedni? És mit szól hozzá a cég vagy egy vállalkozó?
Természetesen. Csak nagyon sok vállalkozó, cégeknek kicsit nehéz téma ez. Még hozzá azért, mert nem tudják elképzelni sem, hogyan tudna egy vak dolgozni és hogyan tudná segíteni a munkáját úgy, hogy az mindenki számára kényelmes, elfogadható valamint jó munkakör legyen belőle. Az a igazság, hogy a legtöbb cégvezetők és vállalkozók utána se néznek a helyzet forrásának, hogyan is tudnának segíteni egy vak embernek és sajnos ez ugyan úgy igaz, mint bárki másra a világon. Most teljesen mindegy mi a állapotod/betegséged vagy csökkentett vagy-e vagy más kategória, hanem az a lényeg hogy ez nem a te dolgod, hanem ezt a másik félnek kellene kitalálnia mielőtt a interjú napja eljönne.

Nekem is alkalmazkodnom kell a másikhoz?
Első sorban a munkahelyednek kéne alkalmazkodnia hozzád és nem fordítva! Mint írtam fentebb, hogy nem a te dolgod alapvetően, de természetesen neked is hozzá kell járulnod ahhoz, hogy megkönnyítsd számukra is a munkájukat hogy miben tudnak neked segíteni vagy hogyan tudnátok a legkényelmesebben kommunikálni. Vagy esetleg, ha van egy csoportos munkád akkor tedd oda magad és mutasd meg, hogy nem vagy “más” csak mert nem vagy egészséges. 🙂 Nagyon fontos, ne érezd magad kellemetlenül, hanem magabiztos és felszabadult legyél ott ahol dolgozol. Illetve próbálj mindig kedves lenni a munkahelyeden.

Nekem mik a tapasztalataim hallássérültként?
Én becsületesen szeretem elvégezni a munkám, szeretem csinálni amit csinálok és akkor is ha az nem tartozik a feladataim közé. Sokaknak például ez sem tetszik, hogy bár nem ez volt az eredeti megbeszélés és nem ez van benne a szerződésben és hogy nem ez a munkakörre, örülni kell az embernek, hogy van munkája. Mint írtam is a bejegyzésemben, hogy nekem is sokáig tartott elhelyezkedni, nem ment minden rögtön és egyszerűen. Hallássérültként vannak bizonyos akadályok, olyan munkakörök/munkahelyek amiket nem tudok elvégezni. De azt mondom jobban is élvezem a kommunikációt úgy, hogy négyszemközt, írásban(messenger, e-mail, sms, üzenet), telefonálás nagyon minimális nálam, leggyakrabban a szeretteimmel szeretek beszélni telefonon és a barátaimmal, de ennél mélyebbre nem megyek. 🙂 No, meg a ügyintézést, bár bevallom nem szívem csücske pont. 😀 De ha muszáj, akkor muszáj. 😉 Gyakran vagyok kedves mindenkihez, pedig sokszor nem is azt kapom vissza, viszont erre a legkevésbé sem szoktam figyelni, hanem inkább ráhagyom. Majd szól ha valami problémája van velem.

Önéletrajzomba is szerepel mai napig, hogy hallássérült vagyok és ha mennék interjúra se nem tudom letagadni ezt a állapotomat, szóval muszáj is vagyok szólni és amúgy is észrevennék egyhamar a helyzetet. 😀 De engem nem zavar, hisz elfogadtam magam amilyen vagyok. 😉 🙂

UI: MMK-Megváltozott MunkaKépességű Azért rövidítettem le, mert nagyon hosszú s, gondoltam így egyszerűbb mindenki számára, nem? 🙂

Klaudi

2019. 07. 14.     Klaudi    Gondolatok     2 komment

Mindenki megérdemli hogy boldog legyen, hogy neki is ki járjon a boldogságból. Szerintem a boldogság nem az egészségtől és a pénztől függ. Vannak emberek akik sajnos nem így gondolják és nagyon negatívan állnak hozzá a helyzethez, de én úgy gondolom hogy az egészségétől függetlenül is lehet bárki boldog az életében és megérdemli a boldogságot! 🙂

De rossz döntéseket hoztam és nem érzem magamat boldognak…
Tény, hogy a döntéseinknek következményei vannak, de nem jelenti azt hogy emiatt a rossz döntéseid miatt ne lehetnél boldog a továbbiakban. Kell egy kis idő mire a boldogság hozzád is bekopog. Attól függetlenül, hogy elváltál vagy olyan döntést kellett meghoznod, akkor biztosan kell némi idő ahhoz hogy újra érezzed azt a felszabadult érzést és hogy újra boldog vagy! 🙂 Nem kell attól félned, hogy a döntéseid miatt, a következmények miatt nem lehetsz újra boldog, de lehetsz boldog csak ennek is idő kell és pozitív gondolkodás meg hozzáállás hogy elérd! Hisz a boldogság nem jár egyedül! 😉 

Ha esetleg van egy gyereked, vagy párod/férjed/feleséged és így tovább akkor biztos vagyok benne, hogy mérhetetlen boldog pillanatokat megélsz az életed során amely egy gyermek is okoz neked sok-sok örömöt és sok boldog pillanatot. Attól függetlenül, hogy elváltál és a gyerek haragszik emiatt, akkor se kell mitől tartanod. Ez egy időszak a gyereked életében is, hogy megértse miért lett vége egy kapcsolatnak amelyben az Apa vagy az Anya szerepelt. Most még lehet nem fog neked megbocsátani egy ideig, de legbelül szeret téged és boldog hogy ilyen csodás szülei/szülője van, mint te!

A boldogságod nem a egészséged és a pénztől függ vagy hogy van-e szeretőtársad, családod…. Hanem amit legbelül érzel és tudod hogy előnyt tudsz kovácsolni a jelenlegi élethelyzetedből. 🙂

Élvezzük az élet apró örömeit és vegyük észre azoknak is a jelentőségeit. Valamint, örülj annak és becsüld meg azt amid van, ne azon szomorkodj ami nincs. 

Hogy veszem figyelembe a saját boldogságomat?
Megbecsülöm azt amim van és nem szomorkodom azon amim nincs, illetve élvezzem a életet minden nap. 🙂 Már egy puszta olvasmány is nagy boldogságot tudd nekem okozni vagy hogy az van mellettem akit nagyon szeretek és már maga a jelenléte is. A sütés, főzés is. Mikor együtt tudok lenni a családommal vagy a barátaimmal, egy csomó dolgot ki tudnék emelni, de inkább nem sorolom és nem szaporítom a bejegyzést. 😀 Amit tanácsolnék, hogy élvezd az életet, akkor is ha esetleg “más” vagy mint a többi ember. 😉

Idézet:

A Boldogság nem jövőbeli esemény, hanem jelenbeli választási lehetőség.

Sandra Anne Taylor

A siker, a vagyon, a jó egészség és az erőt adó kapcsolatok a boldogság melléktermékei, nem pedig a kiváltó okai.
Deepak Chopra 

Klaudi