Kezdőlap Interjú Interjú Recept Kapcsolat
2019. 05. 12.     Klaudi    Gondolatok     4 komment

Nagyon sokan azt hiszik, hogy ha eldöntöttek valamit akkor az rögtön a ölükbe hullik és megkezdődik a változás az életükbe. A változást kezdetét ne várd olyan hirtelen, mivel ez a munka folyamatos, a fejlődésnek idő kell. Sajnos vagy nem sajnos, de idő amíg beérik a munkád gyümölcse. Energiát kell bele fektetni hogy a helyzeted javulásnak induljon, utána kell nézned mindennek amit eddig nem tettél, a másik pedig az hogy el kell gondolkozni azon, hogy hogyan tovább és merre.
Ha netalán arra jutottál, szeretnél új szakmát kitanulni, akkor nem árt ha utána lesel egy kicsit. 🙂 A másik, hogy ha új munkahely után nézel, akkor is légy türelmes, mert sajnos nem biztos hogy egyből felvesznek vagy behívnak állásinterjúra. Az fontos hogy továbbra is a magad útját járd.

Tudom, hogy a változás útját most rögtön akarod magadnak, de ez sajnos nem olyan egyszerű, mint azt gondolnád. Ez egy hosszú folyamat lesz mire eléred azt a sikert, azt a teljesítményt amire vágysz. Persze lehetséges hogy van némileg egyszerűbb útja ennek is, de akkor már kevésbé lesz élvezet, nem igaz? 🙂 Te döntesz neked miképpen a legjobb. 🙂

Én azt veszem észre, hogy a mai fiatalok nagyon hamar feladják a küzdés és már alig ha vannak köztük aki céltudatos, aki tudja mit szeretne elérni az életben. Persze régen sem volt mindenki ilyen és nem mindenki tudta mivel szeretne igazán foglalkozni és mi az ami érdekli is őt. Egyáltalán nem tartom cikinek vagy lenézőnek azt aki csak 30 évesen vagy e fölött találja meg azt amivel igazán foglalkozni akar, vagy 40 évesen stb.. Az életünk folyton változásnak van kitéve és mindig vannak más lehetőségeink, akár egy kisbaba, gyermek mellett is képesek vagyunk arra, hogy tudjunk tanulni vagy dolgozni.

Meg fogod látni, hogy a folyamatos kudarc meghozza a siker gyümölcsét! Nem szabad feladnod, csak fel a fejjel és előre! Itt persze nem arra gondolok, hogy tanulj életed végéig, mert mindig tanulsz valami újat az életben is. Nem kell ehhez feltétlen iskolapadra gondolni. Elhiszem, hogy tanulni sokaknak nem a legkedvencebb tevékenység, és vannak olyanok is akik szeretnek tanulni és mindig tanulnak stb.. ám, ha igazán szeretnéd elérni az álmaid, akkor ehhez lehet hogy szükség lesz a tanulásra is. Addig tanulj ameddig van rá lehetőséged! 😉 A többit majd az élet alakítja.

Én Mit tettem vagy tapasztaltam?

Sokáig én is azt hittem, hogy hamar lesz majd munkahelyem és végre tudok is majd dolgozni. Ez sajnos nem történt meg, elég sokáig nem. Még nagyon kezdő voltam, tapasztalatlan és pályakezdő is. Apránként lettek kisebb munkáim, mellette pedig gondolkoztam mit tehetnék még. Tanulni, és hát elmondom nem szerettem és nem is akartam. Hatalmas hiba volt az életembe, mert nem tanultam tovább, őszintén nem is érdekelt más szakma és sajnos az én iskolámban nem sok választási lehetőség volt. Arról nem is beszélve, hogy az én volt iskolám nem is engedélyezte a külsői gyakorlatot, emellett pedig alig volt rá esély hogy magamtól menjek el külsői gyakorlatra, így mondhatni bukta volt az egész. Maga a szakmámat nem bántam meg, mert nagyon szeretem csinálni mai napig. 🙂 Sajnos nem ebben dolgozom, de örülök hogy lerakhattam. Alkalomkor élvezem is csinálni a családtagjaimnak és egy-egy darabot esetleg rendelésre/kérésre. Jelenleg egy nagyon jó cégnél vagyok, barátságos a hangulat és jól bánnak velem annak ellenére is, hogy hallássérült vagyok. A legtöbb kollégámmal jól kijövök szerencsére. Munka mellett tanulok is, és azt is nagyon élvezem és alig várom hogy ezt a tudást tovább fejlesszem magamnak és valami nagyon egyedi dolgot tudjak átadni az embereknek, na és persze a változások sem kerülnek el. 🙂 Régebben sokkal céltudatosabb voltam például, ezt próbálom visszaszerezni és már úgy érzem a jó úton haladok. 😉 Az élettől is rengeteg mindent megtanultam és tanulok továbbra is.

Klaudi

2019. 05. 05.     Klaudi    Gondolatok     2 komment

Az életben sokszor fogunk döntési helyzetbe kerülni és ezekből szép számmal lesz amelyeket muszáj lesz meghozni, szóval a döntés rajtad áll. Csakis tőled függ az adott szituáció. Magadnak kell választanod, hogy adsz e még hozzá valamit az életedhez, vagy ugyan úgy folytatod ahogy eddig. A legnehezebb és legsúlyosabb döntések általában a munkahely és a család egyensúlya téma. Véleményem szerint nem szabad magunkat túl vállalni, ezért ha valami újat adunk a életünkhöz, mérlegelni kell hogy melyikre mennyi időt szeretnénk áldozni de ami még fontosabb az hogy valójában mennyit tudunk.

Sokan túl vállalják magukat, akkor is ha ezzel megerőlteti magát. A mai fiatal generációban sokan vannak akik nehezen mernek komolyabb döntéseket hozni, pl munkahelyet váltani, lerakni egy szakmát, vagy egy új OKJ tanfolyamot végezni. Megértem mert én is tapasztaltam már hasonlót, el kell mondanom a változás tényleg nem annyira rossz, ahogy az ember az idegentől való félelem miatt elsőre érzi. Vannak egy jó páran akiknek nem tetszik hogy bizonyos helyzetek miatt muszáj változtatnia az eddigi életén, makacsul is ragaszkodik a jelenlegi és megszokott helyzetéhez, olyannyira hogy nem tudsz vele már-már mit kezdeni. Hagyod őt ott ahol van, inkább rá hagyod és nem próbálkozol nála többé, mert egyszerűen nem hajlandó meghallgatni és belátni azt, hogy jobb lennének neki is ha meghozná a döntését a változás felé, még ha nehéz is.

A döntéseinknek súlyai vannak mert ezek határozzák meg majd a jövőnket. A te dolgod hogyan döntesz az életedről, mert neked van jogod ahhoz hogy formáld a saját életed. Nem árt, ha nyitott elmével meghallgatsz másokat, és azokra figyelj akik jót akarnak neked, mert ők azt szeretnék hogy ne hamarkodd el a döntésedet, fontold meg alaposan.

Én miként döntöttem, nehéz volt-e?

Sokáig kerestem én is a magam útját, hogy merre tovább és mit szeretnék csinálni, mivel szeretnék igazán foglalkozni. Volt egy kis idő mire rájöttem, utána néztem hogy megéri-e, egyáltalán érdemes letenni egy ilyen “szakmát”?. Nehéz döntés volt számomra de megtettem az első lépéseket és nem bántam meg hisz szeretem csinálni. Gondolok arra is, hogy volt bátorságom létrehozni egy saját blogot és elkezdeni leírni a gondolataimat ide, megosztani veled is a megélt tapasztalataimat és leírni a gondolataimat. Elsőre bevallom nagyon féltem, hogy én blogot „vezessek”, de legyőztem az aggodalmam és tessék, blogolok. 🙂

A döntés rajtad áll, mihez kezdesz az életeddel. 🙂

Ha érdekelnek a többi írásaim, akkor itt megtekintheted,

Klaudi

2019. 04. 28.     Klaudi    Gondolatok     4 komment

Én is olyan vagyok, mint Te a sok közül, szóval nem vagy egyedül. Voltam már bizonytalan, elveszett és nem találtam a helyem, a nagyvilágban és sorolhatnám végtelenségig. Azt gondoltam, hogy hallássérültként még is csak más vagyok mint a többi ember. Tévedtem. Ez egy hatalmas tévedés, mert nem vagyunk különbözőek, nem vagyunk másabbak az átlag embereknél akik egészségesek, ugyanakkor nekik is vannak problémáik mint nekünk. Nem vagyunk egyformák! Sok olyan embert látok naponta akik hozzám hasonlóak. Ugyan nem beszélgetek velük, de megértem a problémájukat és tudom hogy nekik sem könnyű és ők sem elégedettek a nekik szánt sorsukkal, az életükkel. De megváltoztathatod a sorsod, tehetsz azért hogy mi legyen az életedben. Merj gondolkozni, és ahogyan érzed változtatni! Hisz, a sorsod a te kezedben van! 😉

Sokan megnéznek engem is az utcán, mint minden embert. De most őszintén, kit nem néznek meg alaposan? Akik valamiben eltérnek az átlagtól őket az esetek többségében megbámulják. Na, ugye. Nincs ebben semmi különös, mert olyanokat is megnéznek maguknak az emberek akiknek tetoválásaik vannak. Mindig lesznek kíváncsi tekintetek. Sokaknak már az sem tetszik, ha egy kerekesszékes akar utazni egy tömegközlekedési eszközön, mondhatok jobbat is, már arra is felkapják a fejüket és mérgelődnek azért is, mert egy anyuka akar felszállni babakocsival a buszra, vagy metróra stb. Megértem, hogy egy babakocsihoz már kell egy plusz ember, hogy segítsen az anyukának felszállni vagy éppen leszállni a tömegközlekedési eszközön. Ma már eljutottunk oda, hogy nagyon néha látni ilyet, mert már az anyukának kell megoldania ezt a problémát és majdnem hogy annyira igaz ez a rokkant emberekre is, akiknek sajnos csak a kerekesszékükkel tudnak közeledni, viszont ők kevésbé szorulnak ilyen helyzetbe, hogy segítséget kérjenek, mert egyre több tömegközlekedési eszköz már alacsony padlós és csak szólni kell a buszvezetőnek, hogy fel szeretnének szállni a buszra. A metrón már alapvetően nincsenek ilyen problémák, nem kell megkérni senkit arra, hogy segítsenek. Egyes emberek mérgelődnek hogy alig van hely, pedig a nekik fenntartott helyre állnak be és szállnak fel. Valóban, mert sajnos azok a helyek ami nekik szól tele van és lefoglalják nagyon sokan, így nem hogy egy kerekesszékes nem tudja használni, de még egy anyuka sem a babakocsival. Akkor miről beszélünk? Hova álljanak be, ha egyáltalán át sem adják a helyüket? Nekik is joguk van használni azt a helyet, mint mindenki másnak.

Nem vagy egyedül ezzel a problémáddal, hogy az emberek másképpen néznek rád és más hogyan kezelnek téged: otthon, a iskoládba és a munkahelyeden. Ezeket a megjegyzéseket tudni kell elengedni a füled mellett és letojni azt amit mások gondolnak rólad. Tudom, hogy ez egyáltalán nem könnyű, de jobb ha tudod ezeket a szituációkat kezelni.

Én hogy csináltam?

Nekem is elég sok időmbe telt megtanulni kezelni az ilyen embereket és az ezzel kapcsolatos szituációkat. Tény hogy nagyon zavaró volt eleinte és érzékenyen érintettek a dolgok, de ma már egész jól tudom kezelni, és mai napig vannak helyzetek hogy nem úgy kezelnek engem, ahogyan én azt szeretném. Nem szólok érte semmit, mert már belefáradtam a folytonos ismétlésbe, ezért 1 esetleg 2 alkalommal szólok, ha megjegyzi és megérti, akkor rendben van, ha pedig még sem akkor hagyom. Az adott szituációval neki is foglalkozni kellene és törekedni a “megoldásra”. Pl: Az is előfordult már, hogy láttam valakinél hogy valami bántja, problémája van, rákérdeztem baj van? Esetleg haragszol? Ha rávágja, hogy semmi baja és a nem, akkor azzal le is zárom a dolgot. Nem kérdezzem meg újra, majd ha akarja elmondja mi a problémája velem, én megkérdeztem. Nem fogok rágódni meg agyalni rajta mert az Ő dolga végül is. Olyankor már nem érdekel hogy mi a baja velem az illetőnek. Egyszerűen bezártam ezt a kaput és nem foglalkozom mások rossz és romboló véleményével, azzal hogy megbámulnak, vagy hogy nem tetszik nekik hogy hallókészüléket hordok, és van hogy nem hallom amit mondanak nekem és neki nem tetszik hogy meg kell ismételnie stb… Sose feledd, nem vagy egyedül!

Ha neked is van hasonló tapasztalod akkor oszd meg bátran! 🙂

 

Klaudi

Ha érdekelnek a többi írásaim, akkor itt megtekintheted,

2019. 04. 23.     Klaudi    KlaudiBlog     4 komment

Harminchoz közeli lány vagyok, aki megváltozott munkaképességű és hallássérült. 🙂 Gondoltam egyet, elkezdtem írni a gondolataim és mire észbe kaptam lett jó pár sor. Meg mutattam pár szerettemnek és tetszett nekik. Remélem hogy az írásaimmal segíthetek majd másoknak is pozitívabban látni a világot. Először szeretném elmondani, hogy magamnak írom ezt a blogszerű oldalt. 🙂 Ha úgy gondolod, hogy számodra is inspiráló, akkor nem kell mást tenned, mint olvasni az írásaim 🙂 Ezen a oldalon sok mindent meg fogsz majd találni ami számodra szimpatikus, tapasztalataimat, gondolataimat/nézeteimet, a véleményeimet és továbbá ki lesz majd még bővítve egy pár dologgal talán. 🙂 Fogok mesélni a hallássérültekről és a megváltozott munkaképességüekről is. Itt őszintén fogok leírni mindent amit gondolok és érzek, ha lennének kérdéseid azokra is szívesen válaszolok.

Klaudi

2019. 04. 22.     Klaudi    Egyéb     0 komment

Kellemes Húsvéti Ünnepeket! 😉