Gyerekkoromban nagyon sok olyan játékom volt amivel szerettem játszani, elfoglaltam velük magam nagyon sokszor illetve online játékokat is nagyon-nagyon szerettem, de persze volt idő mikor már annyira nem érdekelt vagy megfeledkeztem róla teljesen, hogy létezik. 😀 Nézzük, mik azok a játékok amikkel én játszottam, ismertem.
Tamagotchi
Mondanom sem kell, hogy mennyire divatba jött ez a kis szerzemény, szinte mindenkinek volt az iskolában/osztályban. Természetesen, ki kellett kapcsolni az óra alatt, így mondhatni megöltük a kedvenceinket. :’) A virtuális kiskedvenc lényege az volt, hogy a tojásból ki kellett kelnie, utána jöhetett a nevelése, gondozása, takarítása ha kakilt a kedvencünk, valamint oltást is kapnia kellett és fejlődött, nagyobb lett. Ha jól emlékszem, akkor lehetett tanítani, olvasni, és játszani vele de ebben nem vagyok teljesen biztos. Valamint 3 vagy 4 gomb volt rajta. Ennyiből állt a legtöbb tamagotchi játék. A legújabbakban volt több játék hogy játszani tudj a kedvenceddel. Volt egy vagy kettő tamagotchim, hogy a legújabbat is ki tudjam próbálni.
Voltak hátrányai, hogy rengeteget kellett vele foglalkozni, mert ha nem tetted akkor sajnos meghalt. A másik hátránya hogy majdnem minden percben vagy 5-10 percenként csipogott, így nem csoda hogy az agyunkra ment vagy a tanárokat tudtuk vele idegesíteni. Habár, nem teljesen hátrány, de nagyon kicsi kis szerkezet volt az egész, a tenyeredben kényelmesen elfért.
Az előnye talán az, hogy kulcstartóként tudtad vinni magaddal bárhová mert tojás alakja, formája volt. Így akár a zsebedben, akár a kulcsomódra tudtad akasztani, akár a táskád cipzárjára tenni, kicsi helyen elfért. Másik előnye az, hogy így megtudtuk tanulni, hogy milyen nevelni egy kiskedvencet, bár oké hogy akkor zűrt és káoszt nem okozott, de ha meghalt a akkor előfordult kisírtuk miatta a szemünket, érzelmileg ragaszkodtunk hozzá valamilyen szinten.
Most is kapni valahol?
Természetesen igen, ha beírjuk a Tamagotchi nevet, akkor több oldalon is látni, vagy akár külföldről is meg lehet rendelni pár száz forintért. Most már akár mobilra is letölthető, a play áruházban is beszerezhető és nem kell megrendelni ahhoz, hogy megkapjuk az élményt. Kipróbáltam, engem lekötött a nosztalgia miatt, de kb 1 vagy 2 hétig talán? Hogy elvette a figyelmem, utána töröltem.
Ki nevet a végén? Nagyon szerettem ezt a típusú társasjátékot, mert alig lehetett benne csalni inkább maximum nyerni lehetett hagyni a illetőt. Annyiból volt talán bosszantó, hogy akarva-akaratlanul kiütötted a “ellenfeled” és ebből talán lehettek volna viták, de mi inkább jókat szórakoztunk rajta. Mai napig szeretem, de ritkán játszunk. Ennek régen volt több verziója is, de igazából mindegyik ugyanaz volt és csak a kinézet volt más mindig.
Makaó/Uno/Solo és Dos Ha jól emlékszem Makaó néven futó kártyajáték volt előbb, utána ismerkedtem meg a Unoval és a Soloval, amelyeknek ugyanaz az alapja. No de a DOS teljesen más kártyajáték, amelyre mostanában kattantunk rá a párommal és egy nagyon jó közös barátunkkal. 😀 Aki még nem ismeri a DOS kártyajátékot, azoknak csak ajánlani tudom, hogy próbálják ki, mert eszméletlenül jó! A szabályzata elsőre talán kissé bonyolult, de hamar rá lehet jönni és érezni a játékra. Ha még akkor sem, akkor ajánlom hogy videót érdemes róla keresni a könnyebb megértés végett.
Janga Szerintem mondanom sem kell, de talán ez a legnagyobb retro/nosztalgia játék a számomra. Ezzel is rengeteget játszottunk és élvezhető volt. Viszont, a legigazibb az a fajáték, bár sajnos nem éppen olcsó kategória.
Találd ki? Szintén nagyon jó játék volt a számomra. Ki kellett találni, hogy a másik kit választott, de elég hamar meguntam gyerekkoromban.
Mesterlogika Ezt is nagyon szerettem. Te választottad ki a színeket és az illetőnek pedig kitalálni azt, majd oldalt jelölni hogy mit talált el és mit nem.
Torpedó El kellett süllyeszteni az ellenfeled hajóit, és volt szerepe is benne hogyan helyeztetétek el őket, mert hamar végére érhetett a játék. Gyerekkoromban rengeteget játszottam vele.
Lego Ezekből volt egy maréknyi nekünk, szerettem legózni, de sajnos nem kötött le hosszú távon. Egyetlen egy hátránya van, hogy igen csak drágák, még a kisebb kiadás/csomag is. Ha különleges ünnepekre szeretnétek venni a gyerekeknek vagy magatokat meglepni, akkor érdemes rá spórolni vagy összedobni a családdal rá a pénzt.
Rugós asztali foci Valószínűleg mindenki ismeri, igazából kis figurák voltak rugón, mellé egy pici fémgolyó, a játékosok körül kis mélyedések voltak, így lehetett “passzolni” és kapura lőni velük. Szórakoztató kis játék volt.
Gazdálkodj okosan Én személy szerint nem szerettem, de páromnak is volt, és szerette kicsiként. Voltak szerencsekártyák, különböző mezőknél más más leírások, volt ami kicsit tanító jellegű is akart lenni, pl ne szemetelj, vagy zárd el a csapot. Végső soron a játék lényege az volt hogy a lakásod vedd meg, és rendezd be különféle dolgokkal, legalábbis ennyire emlékszik 😀
Kisvonat, sínekkel Biztos ezt is sokaknak ismerős, lehetett építeni különböző formájú pályákat amin a távirányítós kisvonat ment. Egyszerű volt de jópofa 🙂
Babák, Barbie, más figurák Megmondom őszintén, elég hamar kinőttem ezt a “korszakot” és nagyon hamar meguntam őket. De van egy babafigura amit nagyon szerettem, mai napig megvan nekem és szeretem. Nyilván már játszani nem, de jó ránézni. 🙂 Sajnos egyes babák és főleg a Barbie babák is drágák.
Ha eszembe jutnak még, lehet hogy lesz még bejegyzés ezekről a klassz kis játékokról.
Nektek ezek közül valamelyik ismerős volt?
Voltak olyanok amik nektek volt retro játékok és szeretettek vele játszani? Ha igen, akkor osszátok meg velem akár itt kommentbe, instagramon vagy… Ha van kedvetek akkor írjátok meg a Ti kedvenc retro játékaitokat és jelölve engem is rajta. 🙂 Nosztalgiázzunk együtt! 😉
Klaudi
Azért díjaznám újra ezt a gyerekkort ( a maiaknak meg ez sincs már) szóval én meg csak nosztalgiázni tudok 😀 A gazdálkodj okosan favorit volt, imádtam, a visszalépős kártyákat kivéve, mert veszteni nem szerettem gyerekkoromban. Barbiezni szintén imádtam, már akkoriban is írtam regényeket ( eléggé lagymi volt, Dél-Amerikai szappanoperákon alapult ) és azokat játszottuk el 😀 Torpedo szintén kedvenc, akárcsak az Ország-Város játék.
Barkóbázni is nagyon szerettem, legozni, magyar kártyázni, malmozni, gyűjtöttem a hupikék törpikék figurákat, akárcsak, ha mekiben jártam volna, azokat is. 🙂 Szerettem a társaimmal, Adj király katonát játszani is.
Jó kis gyerekkorunk volt. <3 köszi a posztot.
Nos… Igen egyetértek azzal, hogy a mai gyerekeknek már más, mással játszanak el és foglalják le magukat.(Telefon, tablet, gépezést stb.)
Húh, akkor neked is sok mindened volt és azon jót mosolyogtam amit írtál. 😀 Szerintem is a mi gyerekkorunk volt a legjobb játékok élménye, amikor nem volt ennyire modern világ, mint most. 😉 Habár ma is szívesen eljátszok a társasjátékokkal, mint a kinevet a végén, vagy a DOS kártyajáték, mivel mostanában nagyon rákaptunk. 😀 Uh, a mekis játékokat ne is mondd xD gyűjtöttem én is…Ez ám a mekis korszakunk is. 😀
Az biztos, hogy jó kis gyerekkorunk volt! ^^ <3 Oh, szívesen leírtam én köszönöm, hogy írtál!
Klaudi
Wow. Nekem sosem volt tamagochim. Kinevez a végén örök klasszikus marad, a mai napig szeretek tarsasozni. Oltak a felsoroltak között olyanok, amiket nem is ismeetem pl.a találd ki 😀
Akkor ideje lesz egyet beszerezni! 😀 Na, oké vicceltem. 🙂 Igazából már a play áruházból is le tudod tölteni, ha esetleg érdekel. 🙂
A ki nevet a végén nekem is örök marad, mert szeretem. 😀 🙂
Örülök, hogy tudtam valami újat is mutatni neked! 🙂 <3
Klaudi
Számomra élhetőbb, és élvezhetőbb volt akkori élet. A társasok nekem is nagy kedvenceim voltak, de én nagyon szerettem a lányosabb játékokat is.
Nem volt bajom a lányosabb-lányoknak való játékokkal, de valahogy hosszabb távra nem kötöttek le, nem tudom miért nem. 😀 Jobban szerettem inkább társasozni, vagy kártyázni, jengázni. Volt egy babám amit sminkelni kellett, na azt szerettem, de őszintén az sem volt valami hosszútávú elfoglaltság a számomra.
Klaudi
Ezeket mind ismerem, és majdnem mind volt nekem is. Sőt, egyik-másik még mindig megvan, valahol egy szekrény mélyén. De például Gazdálkodj okosan!-t van, hogy elővesszük még néha. De az UNO is rendszeres még manapság is.
Húh, irigyellek! 😀 Akkor neked még megvannak a retro játékaid. 🙂 A Gazdálkodj okosan!-t maximum a nosztalgia kedvéért venném elő, de ki tudja… Lehet megszeretném. De sajnos már nincs meg, legalábbis úgy tudom. Igen, az UNO kártyák és annak a társai még mai napig is népszerűségnek örvend.
Klaudi
Milyen jó lenne csak legalább egy kicsit visszarepülni az időbe, mikor még ezek voltak a menő játékok. Nekem két Tamagotchim volt, és imádtam őket. Babázni akkor se szerettem annyira, de azért nekem is volt egy korszakom mikor játszottam velük. Viszont a rugósfoci (csocsó) szerettem játszani. A kártyajátékokat a mai napig szeretem, főleg az Unot. Köszi ezt a kis emlékeztető posztot. :).
Akkor nem csak nekem volt két Tamagotchim. 🙂 Ezek szerint hasonlón éltük meg a babázási korszakot, mert én igen hamar elhagytam és valahogy már nem érdekelt a Barbie és más babák sem. ^^” Mi mostanában inkább a DOS-ra vagyunk nagyon rákattanva, imádunk vele játszani. Amúgy igen jó lenne egy kicsit vissza menni a időbe. 🙂
Én is köszönöm, hogy írtál. 🙂 Igyekszem hozni az ehhez hasonló posztokat. 🙂
Klaudi
Jajj, a Ki nevet a végén? című társasjáték sosem jut eszembe, mármint a neve. Pedig imádtam. A janga is jó, a tamagochi is sokáig nálam csipogott, ami valóban baromi idegesítő volt még nekem is, nem csak a családnak 😀 A “makaó” nevű kártyajáték szintén bejött, talán ez volt az egyetlen, amit szerettem. A torpedó sem volt rossz, de keveset játszottam vele, illetve a Gazdálkodj okosan azt hiszem nálam is említve volt, hasonló posztban, én imádtam ^^.
Egyet kell értenem Eszterrel, hogy ezek a játékok mostanában szerintem már csak a régi cuccok közt porosodnak és nem veszi elő a fiatalabb generáció. (Olyan idősnek érzem ilyenkor magam :”D). Pedig nagyon élvezetes mindegyik társas játék.
Uhh, mi már anno’ is imádtuk az animéket (akkor még csak meseként említve xd), Dragon Ball, Pokémon játékok folyton mentek nálunk. Még “szerepjátékként” is :’D A régi szép idők… 😀
A ki nevet a végén? már rengeteg változata van, de leginkább a kinézete sokat változik és mindig jönnek ki újabbak, legalábbis ilyen volt a Frozen, de szinte ugyanaz, csak a kinézete változott csak meg. 🙂 Szerintem a fiatalabb generáció, ha a szülő megveszi persze, akkor nyilván örül neki és játszanak ezzel a játékkal. 😀 De valóban, mint ahogy Eszter is írta, hogy az utánunk jövő-következő generáció már nem fogják elővenni, kivéve mint amit említettem, hogy ha a szülő megveszi az aktuális játékokat, társasjátékokat esetleg kártyákat, akkor igen. A nagyon-nagyon régieket már nem is kapni sehol. 🙁
Na igen, akkoriban én is sokszor mesének neveztem az animéket(gyorsan repül a idő basszus, mi már csak nosztalgiázni fogunk. XD)
Klaudi
Nagyon jó ötlet volt ez a retro téma és szépen összeszedted. 🙂 Amiket én szeretek mai napig: kinevető társas, Uno, és Solo. Az Unót és a Szólót középiskolás koromban ismertem meg, de azóta is arat baráti társaságokkal italozás közben. A Kinevető szeretete pedig még gyerekkoromból maradt meg úgy, hogy apummal és apai nagymamámmal állandósult hétvégi szokássá vált játszani. Úgyhogy ezekből már nem fogok kinőlni és teljesen megmaradtak az életem részeként. 🙂 Ezeken kívül vonatom és gazdálkodóm volt, de utóbbit egyáltalán nem szerettük. Szerintem ezzel sokan vannak így, hogy pl. távoli családtag ajándékba adja és igazából ezt nem mindenki szereti. Talán így kerülhet kézről kézre. 😀 Tamagotchi-ra rajtam kívül mindenki rá volt gyógyulva, engem furcsa módon nem igazán hozott lázba. Mintha egyszer egy olcsóbbat kipróbáltam volna, de én nem tudtam azonosulni ezzel az elvakult rajongással. Én gyerekkoromban sok dolog miatt kilógtam a sorból a társaimtól, ez is egy ilyen tényező volt. Torpedót pedig még nagyon régen gyerekként játszottam anyummal, ez hosszútávú kedvencként nem maradt meg. S ami veletek együtt az új kedvenc lett az Uno családjából: a Dos. Úgyhogy felnőttlét ellenére bővült a lista. 🙂 A nagy közkedvenc klasszikusokat pedig érdemes is továbbvinni a következő generációkhoz. ^.^
Nos, mai napig rengeteg féle társasjátékokkal találkozni, akár gyerek-felnőttnek szóló játékokkal. Pl a Uno és ennek a csoportja még mai napig is népszerű játéknak örvend a körünkben és a következő generáció sem fogja megunni(remélem 😀 ), természetesen függ attól is milyen a társaság, no meg a család amiben felnő. Sajnos manapság rengeteg a digitális verzió is, illetve rengeteg konzolos játékok vannak és nem csak dobozosan, hanem digitálisan, így hát nem csodálkozom hogy inkább a konzolos dolgok kerülnek előtérben, mint a rendes társasjátékok. Tisztelet a kivételeknek, akik mai napig imádnak fizikai dolgokkal is játszani, mint a társasok, kártyajátékok vagy akár a jenga és más egyéb játékok amik léteznek. 🙂
Köszönöm szépen, igyekszem majd még ilyen bejegyzéseket hozni. 🙂
Klaudi
[…] Természetesen akadt kedvenc poszt a Támogasd a bloggert! csoportból is, ami Klauditól a Retro játékok, Esztertől a Ráfüggtem a török sorozatokra és Anditól az Életmódváltás, fogyás első […]
Nagyon jó bejegyzés volt! (: Nagyon élveztem egy kicsit nosztalgiázni, bár én inkább duplo gyerek voltam, mint Lego. Elég sok társasjátékkal játszottuk otthon a családdal, illetve a mai napig is. (: Számunkra a nagy családi kártyajáték a Tichu nevezetű volt. Szívesen látok még ehhez hasonló posztokat.
Ne felejtsük el, hogy az “Ország, Város, Fiú, Lány…” egy régi, klasszikus, illetve az Amőba is! 😀
Nagyon jópofa bejegyzés volt ez retro játékos 😀
A Tamahotchi bár eléggé ismerős és lehet a környezetemben volt olyan akinek volt, de az életemből kimaradt.
A Ki nevet a végén? játékot sokszor játszottam és kifejezetten élveztem.
A kártyajátékok közül az Uno és Solo volt az, amivel játszottam már. Illetve magyar kártyával volt, hogy játszottunk a Deres bácsival egy olyan játékot, amit csak “meszes gödörnek” hívtunk. Az a lényeg, hogy lefordítva köralakban szétoszttuk a kártyákat, aztán abból felváltva húzva úgy játszottuk, mint az UNO-t és az nyert akinek előbb elfogyott a lapja miután felszedtuk a kört. Ha elfogyott a kör és nem tudtunk rakni, akkor a rakás legfelső lapját kellett felszedni. Meg volt olyan, hogy szét volt osztva kártya és így láthatatlanba kellett húzni a másik kártyái közül és úgy gyűjteni egyfajta kártyát és az nyert akinek előbb összejött a szett. Meg még volt egy játék, aminek bizonyos kártyáknak bizonyos értéke volt, csak az pont nem ugrik be. A bácsival malmozni is sokat szoktunk és egymás agyát húztuk az ún. csiki-csukikkal (amikor oda-vissza lépkedve mindig összejön a 3 érme/bábú). Meg francia kártyával a (rabló)römi is nagy kedvenc volt, amikor 6.-ban a napközis nénivel kártyapartikat csaptunk.
A Jangával és a Találd ki? játék bár ismerős, de sose játszottam velük. A Mesterlogikáról viszont csak most hallottam először.
A Torpedóval gyerekkoromban nagyon sokat játszottunk. A bátyámmal így összetoltunk két ilyen Ablak-zsiráf könyvet és kockás papírokra rajzolgatva játszottuk. Később pedig amikor először volt olyan telefonom, akkor a telóra is letöltöttem egy ilyen torpedós játékot. A másik kedvenc, amivel a bátyámmal és sulis társakkal is játszottunk az az Amőba volt.
Anno legoval is játszottam, volt hogy adtak több dobozni legot és duplot és azzal egy ideig elszórakoztam. Meg volt hogy adtak egy ilyen legoból összerakható házat is, amihez különböző legobábúk is voltak. Szerintem még megvan még valahol az a több doboznyi cucc.
A rugós focit nem játszottam, viszont a gazdálkodj okosant volt szerencsém egyszer kipróbálni. Asszem még covid előtt átjöttek gyerekek és hoztak magukkal ilyen modernebb változatot, amihez nem papírpénz volt, hanem “bankkártya”.
Kisvonatom nekem is volt, azt kifejezetten imádtam, főleg a műanyag sínek összerakását. Bár most így belegondolva fogalmam sincs, hogy azzal végül mi lett vagy most hol van.
Babáim és rengeteg plüssöm is volt gyerekként. Eleinte inkább csak ilyen nagyobb plüssel kitömött babáim voltak, de amikor suliban megláttam hogy a csajoknak barbie-juk, akkor én is akartam egyet. Illetve az akkori barátnőim is adtak egy csomót az egyik szülinapomra. Egyéb bábuim is voltak, játékkocsikkal is játszottam és valahonnan kaptam Transformerses játékkocsit is. Meg amikor suliban a csajok ilyen Én kicsi pónim figurákkal játszottak, akkor én is kértem anyuéktól, de csak egy olcsóbb másolatot kaptam.
Ezeken kívül az “Ország, város, fiú, lány”-nyal is játszottunk. Azt is játszottuk, hogy így sorban ültünk csajok és az valami random cuccot súgtunk egymás fülébe és a végén valami teljesen más jött ki. Meg így belegondolva az “Amerikából jöttem…” is beugrik.