Legtöbb ember nem is nézi a másik személynek az oldalát/szemszögét. Pedig ez egy igen fontos szerepet tölt be az emberek életében, hogy ne csak a saját meglátásait, ne csak a saját oldalát lássa az aktuális helyzetben. Ez most lehet egy kapcsolat, házasság, a gyereked, család, testvéred vagy a munkahelyed. Mondanám, hogy ilyenkor az emberek önzőek, de igazából nem. Csak egyszerűen ahogyan beszélgetsz a partnereddel különösen mikor probléma akad, akkor te mint “főnök” nem látod át amit a veled szembeni ember mondd neked és még csak eszedbe sem jut, hogy talán neki van igaza? És még az sem, hogy lehet akár hátrányba is az illető. Úgy beszél veled, mintha makk egészséges lennél, pedig nem. 

Hallássérültként sokszor megkaptam már, hogy: nem, én gondolok mindent rosszul és miért kell mindent rosszul felfogni/gondolni? Az az igazság, hogy a normál emberek főleg akik egészségesek, sajnos vagy nem sajnos, de eddig az én szemszögemet, oldalamat sosem értékelték át illetve meg sem próbálták nézni azt. Inkább a saját igazát fújta mindennél jobban, miközben ő tapogat a sötétben, nem foglalkozva az én nézetemmel. Nagyon szarul tud esni és persze az emberek többségének is, amikor is az ember beleesik abba a bűnbe, hogy a saját családja is már “ellene” van és Te hiába bizonyítod be többször is, hogy bár Te ebben a helyzetben vagy és sokszor tapasztalod már, de a másik akkor sem hajlandó elfogadni és megérteni hogy az ő tapasztalata nem mind igaz rád is. Ebben sem vagyunk egyformák, mert mindenki más tapasztalt, élt meg és tudja milyen helyzetben van, mint a másik. Ritka, ha találkozol olyan személlyel aki meg is érti a Te helyzeted és képest látni a te oldaladat is. 

Pontosan, ahogy te is gondolod. Mint amikor az embereket más sem hajtja csak a pénz, a hatalom és a siker és annyira vak, hogy a fától nem látja az erdőt. Sajnos napjainkban sokan nem képesek már arra, hogy oda figyeljenek a másik helyzetére és nem is hajlandóak együtt működésre, ez gyakran megesik a kapcsolat és a házasság, valamint a gyermekek közötti viszonyok miatt is. Felejsd el a te idődet, mert az már nem létezik, hogy akkor mi volt. Ma már talán cikinek számít, hogy a te idődben mi zajlott le? Nem hinném, jó ha elmondod hogy akkor mi volt, de muszáj vagy nézni a mostani generációt, a mostani világot, nem csak azt ami neked akkor volt. 

Hátrányból is tudsz előnyt kovácsolni!
Tény, vannak hogy akik hátrányból indulnak el a nagyvilágba, de ez még sem jelenti azt hogy teljesen hátrányos helyzetben van, mert nem. 🙂 Lehet előnyt kovácsolni abból amid van, de fontos arra is figyelni, hogy akik eltérnek az átlagtól, nekik miben lehet előnyük illetve mi az amiben tudjuk támogatni őket, hogy ne legyenek egyedül és ne érezzék magukat kellemetlenül. Van az a pont, amikor az emberek többsége sajnos ezeket a hátrányokat nem is veszik figyelembe és úgy kezelnek minket, mintha nagy emberek lennénk vagy nem is tudom mit is mondhatnék erre. Viszont, mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy mi sem nézzük az illető oldalát, tehát mi átlagtól eltérő emberek is hibázunk olyankor, ám nekünk kell bebizonyítani azt hogy az illető tévedett veled/velünk kapcsolatban. Attól függetlenül nem teljesen vagy hátrányban a betegséged miatt, mert lehet belőle előnyt kovácsolni ha nagyon akarja az ember.

Düh/haragosan sose essünk neki a másiknak!
Különösen hajlamosak vagyunk arra, hogy olyankor nem tudunk gondolkozni és nem tudunk reálisan, tiszta fejjel átértékelni az egészet. Menj el olyankor sétálni egyet, friss levegő jót fog neked tenni, mint hogy neki ess az illetőnek. Vonulj el mindenképpen! Majd szép lassan értékeld át az eseményeket, nézd azt az oldalt is, hogy a párod/feleséged/férjed nem tehet arról, hogy beteg, illetve a gyereked, valamint a testvéred sem. Képzeld, neki is ugyanolyan nehéz, mint neked. Nem könnyű neki sem, ugyanazt a életet élni minden nap. Mindenkinek vannak rossz napjai, de sosem szabad dühből, haragból ítélkezni és egyből vádolni olyasmivel, amiről ő nem tehet! Nem tehet arról, hogy hallássérült, vagy kerekesszékes, mozgássérült, crohn beteg és még annyi mindent sorolhatnék, de tényleg mert rengeteg betegség létezik napjainkban és végtelenségig tartana a lista, így hát hagyom is. Szóval… Ne haragudj az illetőre semmiképpen sem!

Ha már észreveszed magadon, hogy kezdesz ideges lenni, haragos, dühös:
-Mi előbb menj el otthonról!
-Sétálj egy nagyot, szívj friss levegőt
-Nyugodj le és még mindig sétálj
-Nyugisan értékeld át az eseményeket és gondold át miben tudnál neki segíteni, illetve a legnormálisabban válaszolni neki
-Értékeld át az ő szemszögét és nézd az ő helyzetét is, ne csak a tiédet!
-Légy hálás, hogy a dolgok nem fordultak rosszabbra, hanem eljöttél onnan

Igazából ezeket a tanácsokat bárki elfogadhatja. 🙂

Mi az én szemszögöm, nézetem?
Igyekszem nézni, látni a másik oldalt is. Nem könnyű ugyan, de ma már ügyesen kezelem és próbálom bizonyítani a másik félnek, hogy nem neki van igaza és ugyanolyan hátrányba vagyok, mint mindig, mert nem leszek már 100%-osan egészséges, mint ahogy a másik gondolja. Illetve bizonyos szituációkat még ugyan kezelem, de sosem voltak a párommal veszekedések, mert mindig igyekszem azt is nézni amit ő mond, a családomban meg, oh hagyjuk is. 😀 A barátaim pedig hál istennek megértik, hogy milyen helyzetben vagyok és nem is okoskodnak felettem és nem is igyekszenek igazságot tenni a fejembe, mert nagyon jól tudják, hogy a hallássérültségem mivel jár, illetve magamnak kell érezni, hogy miben tudok a legjobban teljesíteni, miben tudok kiteljesedni stb. Ha pedig a másik nem érti meg, akkor sajnálni tudom őt, inkább tovább állok és már nem kezdem el neki sorolni a hátrányomat. Én úgy vagyok vele, hogy egyik betegség sem egyforma és mindenkinek teljesen máshogy alakult, működik megfelelően. Találkoztam már olyan hallássérülttel, aki csak jelnyelven tud kommunikálni a másikkal, én például csak szájról tudok olvasni, illetve a hallókészülékemnek hála tudok normálisan is beszélgetni a másikkal, anélkül hogy a száját nézném vagy jelnyelvet kelljen alkalmaznom. (Amit nem is tudok) A párom pedig hál istennek tisztában van az én nézettemmel és képesek vagyunk arra, hogy nézzük is egymás oldalát is.

Mi történik akkor, ha mérges/dühös vagyok?
Sajnos ezt még annyira nem kezelem jól, de igyekszem. 🙂 Most már csinálok olyat, hogy lejegyzetelem, azaz kitöltöm minden haragomat, dühömet stb… Sőt, olyankor tudni kell engem békén hagyni és nem még jobban felcseszni az agyamat. :’D Vagy le megyek sétálni. Én nem dohányzom, tehát én is inkább sétálval nyugtatom le magamat vagy pedig mint írtam kiírok magamból mindent, s törlöm is. 🙂 És már sokkal, de sokkal jobban érzem magam mint előtte. 🙂 

Te nézzed a másik szemszögét?
Hogyan kezeled, ha haragos vagy?

Klaudi