Biztosan sokaknak ismerős a migrén, már-már népbetegségnek is mondható. Sajnos engem sem került el. Sokáig kínzott engem is, hol voltak jobb, de természetesen voltak rosszabb napok is. Voltak olyan napjaim is, amikor keményen 2 vagy 3 napon át sem akart békén hagyni az a kínzó fájdalom. Változó volt mikor jött elő, de gyakori volt a menstruáció előtt vagy pont aznap jött, váltotta ki teljesen. A migrénnek vannak különböző fajtái, valakinek ennél sokkal, de sokkal rosszabb, hogy szinte mentőt kell kihívni hozzá, erről is már hallottam történeteket másoktól.
Ki gondolta volna, hogy valaha is Magyarországon is előrébb halad majd a Home Office, azaz távmunka lehetősége? Persze, a járvány előtt is volt ezekre lehetőség, bár inkább nagyon kevés volt belőlük és nem a MLM dolgokra gondolok, hanem rendes munkahelyekre, foglalkoztatásokra stb. A legnagyobb áttörést a 2020-es világjárvány okozta, hogy egyes munkahelyek kénytelenek voltak átváltani Home Office-ba. Természetesen, voltak és vannak olyan munkahelyek, amelyek ezt nem teszik lehetővé, mert vagy nem szeretnék vagy nem tudják megtenni.
Alapvetőnek kellene lennie, hogy mindenkit elfogadjunk, de sajnos a társadalom még nem igazán tart ott ahol már tartanunk kellene. Alapnak kéne számítania és ezt tanítani az óvodákban, iskolákban, hogy vannak átlagtól eltérő emberek, tartós állapotuk vagy más betegségekkel is rendelkeznek(ki, hogyan szereti nevezni), függetlenül attól hogy külsőleg látszik-e.
Nem szabadna elítélni a másikat vagy kibeszélni a háta mögött csak mert felmentést kapott, vagy mert tolószékben éli az életét, esetleg azért mert mer vissza kérdezni többször is, mert hogy ő hallássérült és még lehetne ezt sorolni. Azt, hogy az illető nem meséli el neked, nem számol be róla, hogy neki milyen tartós betegsége van, attól még ott van és létezik. Sokszor az ember nem is gondolná, vagy sejtené hogy x-y ember ilyen gondokkal küzd és persze, még ha nem is szándékosan de beletalálsz az amúgy is önbizalomhiányos személyiségébe.
Egy új lépés, kezdet sem olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Elképzelni, elmondani, tervezni mennyivel könnyebb, mint megtenni az első lépéseket, ugye? Igen. Ez így van. Ciki? Nem dehogy, hiszen ez normális és az ember eléggé nehezen lép ki a komfortzónájából, ezzel nincs is semmi baj, hiszen mint említettem, ez teljesen normális.
Hiszen, senki se mondta, hogy az élet könnyű és a döntéseinket, az elhatározásainkat sem ugyan olyan könnyű megtenni. Ezért ne szégyeljük és ne is tartsuk ezt cikinek vagy, hogy ezekről ne merjünk beszélni. Mindenkinek van egy biztonságos, egészséges zónája, amit nem mindig mer átlépni, megtenni az első lépéseket, mert fél tőle. Fél attól, hogy ha megteszi, akkor vajon mi lesz? Mi fog rá várni? És ha nem teszi meg, akkor ott fog motoszkálni a fejében, hogy mi lett volna ha…
Sosem ciki szünetet tartanunk a blogban vagy itt instagramon. Néha nekünk is kell egy szünet, egy kis pihi hogy újra felfrissüljünk és új erőre kapjunk. Mindenkit beszippantott/szippant a digitális világ, így nem csoda hogy sokan elveszítik a időérzéküket vagy sokkal jobban kötődnek az online világhoz és igen függővé tett másokat. A Posztolási Szokásokról már írtam egyszer, itt tudjátok elolvasni.
Mit jelent, mi az a Digitális detox?
Azt hogy egy kicsit Offline(valós) világot élünk és nem a Online leszünk elérhetőek, vagyis kihasználjuk a jó időt, a szabad levegőt és megéljük jobban a valós élményeinket. Tehát nem leszünk jelen sehol. Néha lehetünk elérhetőek messengeren vagy instagramon, mint beszélgetős forma, de inkább fókuszálunk arra, hogy megéljük a jelent, a valós életünket. Nem nyúlunk minden egyes alkalom után a mobilunkhoz, csak azért mert “ezt-azt ki kell raknom a közösségi platformokra is”