Én is olyan vagyok, mint Te a sok közül, szóval nem vagy egyedül. Voltam már bizonytalan, elveszett és nem találtam a helyem, a nagyvilágban és sorolhatnám végtelenségig. Azt gondoltam, hogy hallássérültként még is csak más vagyok mint a többi ember. Tévedtem. Ez egy hatalmas tévedés, mert nem vagyunk különbözőek, nem vagyunk másabbak az átlag embereknél akik egészségesek, ugyanakkor nekik is vannak problémáik mint nekünk. Nem vagyunk egyformák! Sok olyan embert látok naponta akik hozzám hasonlóak. Ugyan nem beszélgetek velük, de megértem a problémájukat és tudom hogy nekik sem könnyű és ők sem elégedettek a nekik szánt sorsukkal, az életükkel. De megváltoztathatod a sorsod, tehetsz azért hogy mi legyen az életedben. Merj gondolkozni, és ahogyan érzed változtatni! Hisz, a sorsod a te kezedben van! 😉

Sokan megnéznek engem is az utcán, mint minden embert. De most őszintén, kit nem néznek meg alaposan? Akik valamiben eltérnek az átlagtól őket az esetek többségében megbámulják. Na, ugye. Nincs ebben semmi különös, mert olyanokat is megnéznek maguknak az emberek akiknek tetoválásaik vannak. Mindig lesznek kíváncsi tekintetek. Sokaknak már az sem tetszik, ha egy kerekesszékes akar utazni egy tömegközlekedési eszközön, mondhatok jobbat is, már arra is felkapják a fejüket és mérgelődnek azért is, mert egy anyuka akar felszállni babakocsival a buszra, vagy metróra stb. Megértem, hogy egy babakocsihoz már kell egy plusz ember, hogy segítsen az anyukának felszállni vagy éppen leszállni a tömegközlekedési eszközön. Ma már eljutottunk oda, hogy nagyon néha látni ilyet, mert már az anyukának kell megoldania ezt a problémát és majdnem hogy annyira igaz ez a rokkant emberekre is, akiknek sajnos csak a kerekesszékükkel tudnak közeledni, viszont ők kevésbé szorulnak ilyen helyzetbe, hogy segítséget kérjenek, mert egyre több tömegközlekedési eszköz már alacsony padlós és csak szólni kell a buszvezetőnek, hogy fel szeretnének szállni a buszra. A metrón már alapvetően nincsenek ilyen problémák, nem kell megkérni senkit arra, hogy segítsenek. Egyes emberek mérgelődnek hogy alig van hely, pedig a nekik fenntartott helyre állnak be és szállnak fel. Valóban, mert sajnos azok a helyek ami nekik szól tele van és lefoglalják nagyon sokan, így nem hogy egy kerekesszékes nem tudja használni, de még egy anyuka sem a babakocsival. Akkor miről beszélünk? Hova álljanak be, ha egyáltalán át sem adják a helyüket? Nekik is joguk van használni azt a helyet, mint mindenki másnak.

Nem vagy egyedül ezzel a problémáddal, hogy az emberek másképpen néznek rád és más hogyan kezelnek téged: otthon, a iskoládba és a munkahelyeden. Ezeket a megjegyzéseket tudni kell elengedni a füled mellett és letojni azt amit mások gondolnak rólad. Tudom, hogy ez egyáltalán nem könnyű, de jobb ha tudod ezeket a szituációkat kezelni.

Én hogy csináltam?

Nekem is elég sok időmbe telt megtanulni kezelni az ilyen embereket és az ezzel kapcsolatos szituációkat. Tény hogy nagyon zavaró volt eleinte és érzékenyen érintettek a dolgok, de ma már egész jól tudom kezelni, és mai napig vannak helyzetek hogy nem úgy kezelnek engem, ahogyan én azt szeretném. Nem szólok érte semmit, mert már belefáradtam a folytonos ismétlésbe, ezért 1 esetleg 2 alkalommal szólok, ha megjegyzi és megérti, akkor rendben van, ha pedig még sem akkor hagyom. Az adott szituációval neki is foglalkozni kellene és törekedni a “megoldásra”. Pl: Az is előfordult már, hogy láttam valakinél hogy valami bántja, problémája van, rákérdeztem baj van? Esetleg haragszol? Ha rávágja, hogy semmi baja és a nem, akkor azzal le is zárom a dolgot. Nem kérdezzem meg újra, majd ha akarja elmondja mi a problémája velem, én megkérdeztem. Nem fogok rágódni meg agyalni rajta mert az Ő dolga végül is. Olyankor már nem érdekel hogy mi a baja velem az illetőnek. Egyszerűen bezártam ezt a kaput és nem foglalkozom mások rossz és romboló véleményével, azzal hogy megbámulnak, vagy hogy nem tetszik nekik hogy hallókészüléket hordok, és van hogy nem hallom amit mondanak nekem és neki nem tetszik hogy meg kell ismételnie stb… Sose feledd, nem vagy egyedül!

Ha neked is van hasonló tapasztalod akkor oszd meg bátran! 🙂

Klaudi

Ha érdekelnek a többi írásaim, akkor itt megtekintheted,