Sziasztok! 🙂 A mai interjú alanyom Milia!  Akár mennyire is hihetetlen, de ő is egy nagyon kedves sorstársam, hallássérült lány blogol nektek személyes írásokat, véleményeket és különböző interjú alanyokkal találkozhatunk a blogján, valamint az intagram profilján is. Milia 2018 óta vezeti az oldalát és nagyon szeretem olvasni a bejegyzéseit, valamint az instagramon is a posztjait. Érdemes betérni az ő oldalára is, olvasgatni az írásait, valamint az interjú alanyait is érdemes figyelembe venni, mert sok személyről nem is tudjuk, hogy köztünk vannak és csodás személyiségek ők is!  Nem is húzzom tovább az időt! Jöjjön az interjúk 7.része! Jó olvasást kívánok! 

Nem sokat hallani a tévhitekről, amelyek rólunk szólnak, mint hallássérült. Természetesen a Megváltozott Munkaképességű kategóriában már igen, de most nem róluk lesz szó, hanem azokról akik Siketek, Hallássérültek. Ezt a kategóriát fogom tudni majd bővíteni a jövőben is, hátha lesznek még újítások és ti is megtudjátok osztani ennek a kérdéseit vagy akár válaszolhattok is rá. Most ez egy olyan bejegyzés, amely mások segítségével(nem sok olyan ismerősöm van aki hallássérült, mint én így nagyon kevéssel tudtam jönni) hoztam össze ezt a kis bejegyzést. Ha esetleg Te is kedvet kaptál, hogy összegyűjtsük a tévhiteket, akkor nem kell mást tenned, mint írni ide egy kommentet, akár facebookon, Instagramon megtalálsz. 🙂 

Lássuk a összeszedett Tévhiteket és reagálok is rájuk, ha neked is van egy-egy történeted oszd meg velünk! 😉 

Nem tudsz dolgozni, munkát vállalni
Nem tudsz blogolni, olvasni
Nem tudsz beszélgetni
Nem tudsz közlekedni, munkába járni stb. 
Nem tudsz kreatívkodni(alkotni)
Nem merünk rád bízni gyerekeket
Neked nem lehet gyereked, mert hallássérült vagy
Tudsz bulizni? 
Headset-en tudsz zenét hallgatni?
Hallod a sugdolózást?
Tudsz szájról olvasni?(halló ember is tudhat természetesen) 

Amint látjátok jelenleg ezek gyűltek össze. Ha esetleg te is tudsz ehhez hasonló tévhiteket, akkor ne féljetek azt megosztani! 🙂

Saját tapasztalataim:
Sajnos vagy nem sajnos, a fenti tévhitek engem is érintettek már. Ezért leírom most nektek azt amiben nekem is részem volt és hogy mit gondolok, mit tapasztaltam meg ezek által stb. Akkor, essünk is neki! 🙂 

Tudsz bulizni? 
Megkaptam már ezt a kérdést egy családtagomtól is és másoktól, de olyan jelleggel is, hogy Nem is tudsz bulizni, mert nekem oda is kell figyelnem a hallásom miatt. Nos, ezt a kifejezés-kérdés bármely formájában, de ért már engem ez is. Most viszont, kellemes meglepetés okozok azzal mindenkinek, hogy nem is vagyok az a bulizós típus, sose szerettem buliba járni. Legfeljebb egy gyerekeknek valóba elmentem, ott voltam. Őszinte is leszek, mint mindig is az vagyok a blogomon, hogy akkor se kifejezetten szerettem. Már akkor is tudtam, hogy ez a fajta szórakozás nem az én műfajom. Persze, nem arról van szó, hogy magát a zenéket nem szeretem vagy táncolni, inkább maga a buli/szórakozóhely sosem vonzott. 🙂 Azt kell mondjam, örülök annak, hogy ez ki maradt az életemből és ma sem hiányzik kifejezetten. 😀

Headset-en tudsz zenét hallgatni?
Azok a régi szép idők, amikor nem volt ennyire modern világ, mint most és nem volt felgyorsulva sem.. Akkor tény azt se tudtuk mi az a Bluetooth vagy hogy beépített van a készülékekben. Akkoriban sajnos vagy se, de kellett és tudtam is hordani fejhallgatókat, ha zenét akartam hallgatni. Arra már kifejezetten nem volt jó, hogy értsem a beszélgetés is. Sajnos, nekem nem lehetett akkor még füldugós fülhallgatóm, ha volt is ritkán használtam. Sőt, ma is van Headset-em és használom(ritkán ugyan :D), annak ellenére is hogy a mostani készülékem már van benne Bluetooth és akár azon keresztül hallom a zenét. 🙂 Bár igaz hogy nem vagyok elégedett a mostani készülékemmel, de bízok benne hogy a közeljövőben még jobb lesz csak tartsak ki! 😉 

Hallod a sugdolózást?
Én sajnos nem, de ha igen abból sokszor félreértés eredményez ?? ami által vagy jót nevetünk vagy inkább sértődés-harag származik belőle. ? Ezért sokszor inkább legyintek az egészre és ezt messze kerülöm is. Vagy ha netalán mégis csak hallottam valamit, akkor inkább egy olyan embernek mondom el akiben megbízok, pl a párom vagy a barátnőm, hogy igaz-e amit hallottam, akkor ők bizonyosodnak meg róla. Sokszor igaz amit hallottam, ám akkor is távol tartom magam ettől, mert nem szeretem a sugdolózást. ?‍♀️

Tudsz szájról olvasni?
Igen, tudok. De nem jelenti azt, hogy a hallókészülékemmel nem hallok jól, hanem hogy értsem is amit a másik mesél, beszél hozzám. 🙂 Szerintem ez egy alap dolog kellene, hogy legyen anélkül is, hogy a másik fél rosszat feltételezzen rólunk, mint pl: Valami van a száján, herpesz és ez minket zavar, el van kenődve a rúzs, sebes és még ugye sorolhatnám. Pedig holott nem is erről van szó, hogy rosszul vagyunk ezektől, hanem mert nekünk ez is segítség és számunkra ez is egy kommunikációs eszköz, annak ellenére is hogy rohadt fárasztó is tud lenni. 😀

Tudsz beszélni? 
Igen, tudok. 🙂 Vannak ugyan szavakkal nehézségek, de szerintem kinek ne lenne? 😀 Ezeken pedig nem sértődök meg, mert szerintem vannak vicces szituációk. 

Vannak emberek akik nem tudnak, ha mégis akkor inkább hang nem jön ki a száján, hanem artikulál jelnyelv segítségével is akár. De általában amit gyakran látok, inkább csak jelnyelvet használják, anélkül hogy artikulálna is mellé. 

Nem tudsz blogolni, olvasni
Nem tudsz kreatívkodni(alkotni)
A hallásomat, és hogy mások nevében is felszólaljak, a hallásunkat vesztettük el, nem a látásunkat. 😉 Attól, hogy valaki nem hall, nem azt jelenti rögtön, hogy nem tud olvasni vagy ne tudna blogolni! Hiszen, ez a legnagyobb butaság a világon! Nem tudom, hogy az emberek hova gondoltak vagy hova jutottak el ezzel a kérdéssel…. Nyilván vannak emberek akik a látást is elvesztik vagy vakok teljesen. Viszont, mi hallássérültek vagyunk, más a problémánk. Nem kell egyből azt a közvetetés levonni egy hallássérültről, hogy se blogolni, se olvasni nem tud! Mert de tudunk olvasni és tudunk blogot is vezetni! 🙂 Meg lehet, hogy nem mindenkinek jó a blogolás vagy nem is szeretne blogolni, de ettől függetlenül olvasni pedig tudunk. 😀 Én nagyon élvezem mind a kettőt csinálni, szeretek olvasni és blogomat is nagyon szeretem vezetni. 🙂 Sosem gondoltam a blogra életem során, már bánom hogy nem kezdtem el korábban. 😀 🙂 

A másikra pedig annyit, hogy itt se a kezemet/kezünket vesztettük el, ugyanazt tudom mondani, mint fentebb is írtam. Itt is van aki elvesztette az ujjait stb, de megoldja, hogy tudjon az illető alkotni; festeni, rajzolni, horgolni, kötni, fűzni stb… Ezt szintén csinálom én is, mármint a horgolás és a kötés. 🙂 Attól, hogy a hallássérült vagyok, tevékenységeket tudok végezni, mint bármely másik sorstársam is??

Neked nem lehet gyereked, mert hallássérült vagy
Akkor ezt tisztázzuk!?? Nem azért nincs még gyerekünk, mert hallássérült vagyok, hanem mert még nem szeretnénk. ? Semmi és senki nem befolyásolja azt, hogy gyerekem legyen. Nem tudom, hogy ezt honnan vagy miből született ez a kérdés. Viszont, hogy mások nevében is felszólaljak: Vannak olyan családok akik vakok, mégis vállalkoztak egy babára, vagy egyikük hallássérült a másik szülő pedig nem, lett gyermekük és nem is egy. ?Szóval nem kell emiatt elítélni vagy megkérdőjelezni senkit. 

Egyenlőre ennyi lett volna 🙂

Ha esetleg neked is vannak tévhitek amelyek hallottál a hallássérültség esetében, akkor írj bátran itt, vagy az Instagram oldalamon, valamint a facebook oldalamon is megtalálsz. FB klaudiblog   instagramon: @klaudiblog 

Klaudi

A blogomon egy ÚJ dolog kerül kipróbálásra amelynek a neve: Interjúk.

Mai interjú alanyom a zsolesz.eoldal.hu lesz, aki főleg a könyv-kritikákról szokott blogolni. Szeretem olvasni a bejegyzéseit egy-egy kifejtett könyvekről véleményét.

Így felkértem egy interjúra, szerencsémre elfogadta azt! Szóval… Döljetek hátra, élvezzétek az írását. 😉

Hamarosan…. Hozzom a következőt! 😀

Ui: Ha tetszett nektek ez a Interjú, kérlek titeket hogy ezt jelezzétek felém: a blogomon, a fb oldalon, akár a Instagram(@klaudiblog) profilomon. Valamint, az instagramon tudtok is szavazni, hogy legyen-e folytatása? ?
Előre is nagyon köszönöm a visszajelzéseteket!??

Mesélnél egy kicsit magadról? ☺
Üdvözlök mindenkit ezúton is, a nevem Mészárovics Zsolt. Én egy életvidám, kalandos, kellően bolondos, sokoldalú, szervező egyéniségű fiatalnak tartom magamat. ☺ Az életben sok témáról szeretem kifejteni a véleményemet és van rálátásom a hányattatott sorsokra is. Nagyon sokat és sokféleképpen mesélhetnék magamról, de a blog tartalma alapján inkább másfelé kanyarítom elbeszélésemet. ☺ Bár én nem rendelkeztem életemre nagy kihatással bíró betegséggel, de sajnos egyéb körülmények által én is éltem át kissé hányattatott sorsot. Illetve hozzátartozók és barátok közül több megváltozott munkaképességű személyt is ismerek, ami által gyűjtöttem tapasztalatot és idővel a szociális témákban kialakult a konkrét érdeklődésem is. Pont fiatal pályakezdőként 2009-2012 között kényszerültem megtapasztalni – Magyarország legrosszabb időszakával együtt – a tartós munkanélküliséget. Szerencsétlen módon elavult szakma volt a kezemben és az iskolából kilépve munkalehetőség nélkül megrekedtem. (Sok sorstársammal együtt.) 2013-ban adódtak jó lehetőségeim kicsit fejleszteni magamat: egy váratlanul érkezett anyagi fellendülés által jelentkeztem Irodai asszisztens szakképesítésre, majd sikerült két átmeneti formában elhelyezkednem irodai közfoglalkoztatáson és ott el tudtam volna képzelni magamat hosszú távon is. 2016-ban találtam rá életem első határozatlan idejű munkájára az egyik kórházban, azonban az elejétől kezdve nem éreztem jól magamat. Mivel mégsem akartam otthagyni életem első hosszútávú munkaviszonyát, ezért maradtam egy ideig és sokáig tipródtam. Majd 2018. év elején bukkant fel szemem előtt egy újabb tanulmányi lehetőség, amire teljes szívemből vágytam és ezért bele is vágtam. Összeillett a szociális érdeklődésemmel, kitárta előttem a kapukat, és bátran mertem ugrani. Ezáltal jelenleg – pedagógiai és családsegítő ügyintézői szakképesítéssel a kezemben – sikerült egy nagyon jó helyen elhelyezkednem. Most valóban úgy is érzem, hogy megtaláltam a helyes útirányomat és az életben idővel minden rendben történik. ☺ (Persze ehhez magunknak is tenni kell.)

Milyen betegséged/betegségeid vannak és mióta?
Bár nekem igazából éppenséggel nincs teljes életvitelre kiterjedő betegségem, de ennek ellenére gyerekkoromat sajnos nagyon meghatározták különféle problémák. Egészen serdülőkoromig folyamatosan kisebb-nagyobb allergiáktól és súlyos asztmától is szenvedtem. Emiatt eléggé betegeskedő gyerek voltam, az asztma miatt sajnálatosan kimaradtam a sportolásokból is, és így – a minimális húsfogyasztásom ellenére – 15 éves korom előtt még 96 kilót mutatott alattam a mérleg. Tehát pufi gyerek voltam és ráadásul még szemüveges is vagyok. Illetve hozzátartozik, hogy egyik allergia-gyógyszerem mellékhatásként okozhatott krónikus haspuffadást és – a megnyúlt mai alkatom ellenére – egy kisebb sörhas-jelleg azóta is megmaradt nálam. A gyógyszert azóta – teljesen érthető okokból – kivonták a forgalomból. Nagyon érdekes sorsszerűségként az egész gyerekkori kálvária nálam a középiskolával szinte egy csapásra elkezdett megváltozni. Pontosan már nem emlékszem, de valószínűleg elkezdtek enyhülni a tüneteim és lassacskán le lettem állítva mindenféle gyógyszerről. Még az asztmámmal kapcsolatban is azt a javaslatot kaptam, hogy csak súlyosabb kiújulás esetén keressek fel orvost. Szerintem a mai világnézetekkel már nem meglepő, hogy pontosan mérgező gyógyszerek elhagyását követően még inkább formába kerültem és a serdülőkorhoz jól igazodva sikerült langalétává megnyúlnom. Egyrészről így sikerülhetett az, hogy jelenleg 186 centivel 70-74 kiló között mozgok. Kicsit jojózok, de ez már egészen más téma. ☺ Másrészről idővel egyre inkább érdekeltek szabadtéri programok, egyre jobban megszerettem az úszást, sok év óta viszonylag rendszeresen járok túrázni, és valamennyire érdekelt még a testedzés is. Mindezt úgy, hogy gyógyszerek nélkül tökéletes egészségi állapotnak örvendtem. Megfázás is csak nagyon ritkán ért engem, mindenki irigyelt engem ezért. ☺ Illetve érettségizést követően 3 évvel egy csúnya tüdőgyulladás miatt hirtelenül berobbant az asztmám, aminek következtében tüdőgyógyászatra kezdtem járni. Azóta folyamatos kontroll alatt tartanak és újra  használok asztma-pipát, de valójában kis idő elteltével a tüdőmet nagyon jó állapotba tornáztam fel. Így az asztma-gyógyszer ellenére továbbra is makkegészségesnek tartottam magamat. ☺ Azonban végül pont nemrégiben felütötte a fejét nálam egy rejtélyes immunológiai-probléma, pontosabban egy autoimmun-betegség. Bár az asztmám mélyalvó állapotban van, de autoimmun-reakciók ellen csak szteroidos gyógyszerek volnának a leghatásosabbak és ezek mégis komoly problémaforrást jelentenének az asztmám miatt. Így éppenséggel egy kérdéses patthelyzetben ácsorgok. Erről kivételesen nem szeretnék pontosan mesélni, de többnyire csak változó mértékű külső jelei vannak. Tehát a mindennapi életemre vagy ritmusomra nincs kihatással és remélhetően ez így is marad. Későbbiekben meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. De én bizakodok saját magamban. ☺

Mi a kedvenc elfoglaltságod? ?
Felsorolásként: alkalmanként bulizás, filmnézés, internet-böngészés, kirándulás, túrázás, városnézés, zenehallgatás. Tervező-szervező típus vagyok, általában előre megtervezem a napjaimat és a programjaimat. Délutánonként legszívesebben könyvet olvasok és utána esténként leülök a számítógéphez, bár előfordultak már hétköznapokon is más programok. Régen vevő voltam hirtelen-spontán ötletekre, de most már inkább tervezek előre. ☺ Hétvégenként pedig szeretek kimozdulni vagy egyéb programokat tervezni. Ha süt a Nap, akkor téli időszakban a csípős levegő sem akadály. A Napsütés a mindenem, illetve én még a nyári forróságot is jól tűröm. ☺

Ért már téged atrocitás?
Mivel gyerekkoromban betegeskedő voltam és kimaradtam tipikus fiús programokról, ezért általános iskolában mindenki kinézett engem. Illetve koromat megelőzve és generációmat meghazudtolva sokkal komolyabb gondolkodású gyerek voltam. Talán pont emiatt is láttam a világ sötét oldalát és szerencsétlen módon nagyon magamba fordultam. A középiskola hozta meg a változást és én igazából később éltem át a gyermeki szórakozást is. Meg is maradt bennem egy bolondozó örök gyerek, de véleményem szerint a mai világot csak így lehet túlélni. ☺

Ha igen, mesélnél róla?
Mivel csak gyerekkorról beszélhetnénk, így ezt én magam részéről sokkal jobban pontosítva nem tartom lényegesnek. Persze tudjuk sok történetből, hogy a gyermeki gonoszság is okozhat nagy töréseket. De szerencsére nálam nem így történt és én felülkerekedtem úgyszólván saját magamon is. ☺ Másnak biztosan van sokkal rosszabb élménye, így maradjunk ennyiben.

Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól abban, hogy betegségük van?
A sors szerencsétlensége által nem tehetnek a helyzetükről és ezért nem szabadna őket lenézni vagy elítélni. Ők is ugyanolyan emberek és problémáik ellenére ők is megérdemlik a boldogságot vagy boldogulást az életben.

Mivel inspirálnád és motiválnád őket? 🙂 😉
Az előző folytatásaként ezt mondanám: akármilyen problémájuk is van, valamiképpen mégis meg kell találniuk saját maguk számára a boldogságot és céljukat az életben. Hiszem, hogy idővel valamilyen formában mindenki megtalálhatja vagy akár előnyére is változtathatja a negatív helyzetét. Mint ahogyan sokan ilyen élethelyzetben blogolnak vagy akár híresebbek is lettek és ezzel előremozdultak. Illetve egymást is segíthetik ezzel. Ezért én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne adja fel és találja meg így is önmagát. Mert mindenki értékes valamiben. ☺

Végezetül ha van blogod, megosztanád? 🙂
Többféle blogom volt már az életben, jelenleg 4 év óta úgyszólván egy véleményező-kritikai blogot vezetek. Viszonylag sűrű olvasás által leginkább a könyvkritikáim szolgáltatják a blogom alapját. Bár kezdetben magammal kapcsolatosan még többféle apró témát is indítottam, most már a magánéletem sűrű eseményei által éppenséggel a könyvkritikáim is megcsappantak egy idő óta. 2020-ban megpróbálok több időt szentelni erre, illetve sok érdekes könyv van a tarsolyomban. ☺ Igazából a véleményalkotó képességeim által sokszor kaptam már invitálást közös bejegyzésre vagy komplett közös blogolásra, de ez sajnos most túl sok volna nekem. Mindazonáltal lentebb linkelem a blogomat és köszönöm a figyelmet. Kívánok mindenkinek szép napot. ☺
http://www.zsolesz.eoldal.hu

Köszönöm szépen az Interjút!?☺️
Klaudi