Alapvetőnek kellene lennie, hogy mindenkit elfogadjunk, de sajnos a társadalom még nem igazán tart ott ahol már tartanunk kellene. Alapnak kéne számítania és ezt tanítani az óvodákban, iskolákban, hogy vannak átlagtól eltérő emberek, tartós állapotuk vagy más betegségekkel is rendelkeznek(ki, hogyan szereti nevezni), függetlenül attól hogy külsőleg látszik-e.
Nem szabadna elítélni a másikat vagy kibeszélni a háta mögött csak mert felmentést kapott, vagy mert tolószékben éli az életét, esetleg azért mert mer vissza kérdezni többször is, mert hogy ő hallássérült és még lehetne ezt sorolni. Azt, hogy az illető nem meséli el neked, nem számol be róla, hogy neki milyen tartós betegsége van, attól még ott van és létezik. Sokszor az ember nem is gondolná, vagy sejtené hogy x-y ember ilyen gondokkal küzd és persze, még ha nem is szándékosan de beletalálsz az amúgy is önbizalomhiányos személyiségébe.
Néha megkaptam már azt a kérdés, hogy a hallókészülék olyan, mint egy szemüveg? Maga a kérdésen eléggé meglepődtem akkoriban, hiszen hogyan lehetne egy hallókészüléket hasonlítani egy szemüveghez? Tény, hogy mi is “felvesszük” a készülékeinket, viszont nem felrakni kell, hanem behelyezni a fülünkbe és azt bekapcsolni, hogy halljuk újra a világot.
Tisztítani is igen, ugyan úgy kell mint egy szemüveget, ám még sem teljesen ugyanaz a kettő. Ezt tisztító kendővel is lehet megtörölgetni a készüléket, valamint az illesztéket, viszont az illesztéket “ki is kell mosni”. Ne arra gondoljatok, hogy bedobom a mosógépbe és kimosom, mint egy ruhát! 
Hanem ehhez is tartózik egy tisztító készlet, amit itt láthattok a képeken:
Én és a telefonálás hallássérültként
Őszintén szólva mióta csak az eszemet tudom, mindig is utáltam telefonálni, akkor is amikor időpontot kell foglalnom valahová, például vérvértelre vagy a halláscentrumomba ahova jártam, járok mert ezt sose szerettem telefonon elintézni az időpont foglalásomat. De nem csak az időpontokkal vagyok így, hanem más ügyekkel kapcsolatban is intézkedni, persze ha muszáj és nincs más választásom, akkor nem tudok sajnos mit tenni. Általában igyekszek mindent megoldani e-mailen keresztül, ha az lehetséges vagy a párom segít ebben, viszont ő sem szeret telefonálni, pláne a kedvencünk sokszor hogy várakozás és megy a csilingelő zene, valljuk be, idegesítő.