Gondolom már sokan vagytok kíváncsiak arra, hogyan lettem hallássérült. Velem született-e vagy kialakult? Betegség által? Stb… Stb.. Nos, írtam már nektek arról, mióta vagyok hallássérült, illetve ciki hogy hallássérült vagyok? Cikkeimben. Arról nem igazán esett szó, hogy hogyan is lettem hallássérült. 🙂 Első sorban elmondanám, hogy az én történetem sem olyan egyedi, hisz biztos másoknak is történt már hasonlóképpen, egyszer találkoztam is egy olyan személlyel, akivel ugyan ez történt, mint velem. Ezért szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy mindenkinél más és más, hogyan lett hallássérült vagy siket.
Néha itt is a blogomon megemlítettem már nektek, hogy szeretek olvasni, de ha még esetleg nem tettem volna, akkor most már tudjátok. Nálam az olvasás kissé nehezen kezdődött el, ugyanis gyerekkoromban nem szerettem igazán, pedig a családban szinte mindenki olvasott, mert már az időhiány miatt legfeljebb pár családtagom olvas aktívan, beleértve magamat is. Viszont, régebben nem faltam ennyire a könyveket, mint mióta megszerettem azokat. Ilyenkor a párom is megjegyzi, hogy osszam be az aktuális olvasmányt, mert lassan nem lesz megint mit olvasnom. Bevallom, ha megtetszik egy könyv története, akkor bizony nehezen tudom letenni. ?
Mikor, hogy/hol olvasok könyvet?
Leggyakrabban itthon olvasok, tea vagy kávé társaságában, megesik hogy utazáskor is viszek magammal egy könyvet, olyankor ő a baráti társaságom egy zene mellett. Igen, furcsán szoktak rám nézni ilyenkor, hogy a kettőt egyszerre? Hát, van ilyen. De szeretem ezt a fajta kombinációt is, akár itthon is. Ritka ugyan, de szabadban is szoktam olvasni és általában 2 – 3 vagy maximum 5 nap alatt kiolvasok egy könyvet. Durva mi?
Milyen kategóriájú könyvek érdekelnek?
Általában mindegy, de pl a horror-thriller könyvek nem igazán fognak meg, csak nagyon ritkán. Szoktam olvasni pszichológiai könyveket is, de ezek is inkább ritka kategóriában tartoznak. Valamint érdekelnek az “érdekes” és tanulságos könyvek is, valamint a gyógynövények, gyógyító dolgok. Na, és valamennyire a történelmi könyvek is, bár inkább sorolom ritka kategóriába azt is. Legjobban a romantikus könyvek fognak meg, és persze az ifjúságiak is, valamint az izgalmas, bonyolult könyvek. Leginkább elolvasom az ismertetőjét és az alapján döntöm el, hogy megveszem-e vagy sem.
Könyvtár vagy vásárolt?
Hát, erről lehetne mit vitatkozni, de majd egyszer erről is hozok egy bejegyzést. Szóval, én jobban szeretem megvenni, magaménak tudni őket. Legalább van saját könyvtáram, ha mondhatok ilyet.
Itt most felsorolom azokat a könyveket amelyeket eddig ki olvastam, de nem abc sorrendben vannak, hanem csak úgy. Figyelem a listám tényleg hosszú. Ha netán valaki szívesen elolvasná valamelyiket, akkor nem kell keresgélned annyira, odaírtam kitől mit olvastam. Így legalább átláthatóbb szerintem.
Ashley Olsen Mary Kate Olsen: 16 leszek! (Sajnos már nem kapható :()
Az első előtti csók
Vágyak és álmok
A tökéletes nyár
Kalandra fel!
Mi vagyunk a sztárok!
A barátnőm barátja
Várom a párom
Megzavart szívek
Nem mind arany
Tartsd meg a titkom
Apró kis hazugságok
Álom vakáció
Leiner Laura könyvei:
Szent Johanna Gimi: Kezdet
Szent Johanna Gimi: Együtt
Szent Johanna Gimi: Egyedül
Szent Johanna Gimi: Barátok
Szent Johanna Gimi: Remény
Szent Johanna Gimi: Ketten
Szent Johanna Gimi: Útvesztő
Szent Johanna Gimi 8 :1/2 – Örökké
Akkor szakítsunk
Bábel – bár, nem igazán tetszett, mégis kiolvastam
Bexi – Késtél
Bexi – Hullócsillag
Bexi – Illúzió
Bexi – Nélküled
Bexi – Valahol
Bexi – Egyszer
Iskolák országos versenye – Ég veled
Iskolák országos versenye – Maradj velem
Iskolák országos versenye – Emlékezz rám
Iskolák országos versenye II. – Bízz bennem
Beth Ciotta:
A szerelem bolondjai I.
Bajban a szerelemmel II.
Szerelem tornádó III.
Párban a szerelemmel IV.
Cynthia Hand:
Angyalsors
Angyalvágy
Angyalfény
Angyalnyár
Amikor búcsúzunk
Kalapos Éva:
DAC 1
DAC 2
DAC 3
DAC 4
DAC 5
Sándor Erzsi:
Szegény anyám ha látnám
Hozleiter Fanny Mosolyka:
Te Döntesz
Lélekkód
Anne L. Green
Viharos érzelmek
Eltitkolt múlt
A remény hajnala
Almási Kitti
Bátran élni
Anton Gill
Assassin’s Creed Reneszánsz
Assassin’s Creed Testvériség
Assassin’s Creed Titkos keresztes háború
Tavi Kata
Nyitótánc (Sulijegyzetek 1.)
Ballépések (Sulijegyzetek 2.)
Táncvarázs (Sulijegyzetek 3.)
Lucy Keating
Dreamology-Álomgyár
Benoit, Charles
Te…voltál – Tabu könyvek
Lol Könyvek
Miranda Keneally – Becsavart szerelem
John Green
Csillagainkban a hiba
Joss Stirling
Angel-Lélektársak-Merj hinni…merj szeretni!
Jennifer E. Smith
Létezik térkép a szerelemhez?
Jane Shemilt
Lányom
Tasmina Perry
A legutolsó csók
Mary Alice Monroe
Déli karácsony
Sue Fortin
A lány aki hazudott
S. Jae-Jones
Alvilági dal
Sheila Norton
Oliver, a macska, aki megmentette a karácsonyt
Szekeres Judit
Meztelen igazság
A.L. Jackson
Csókolj meg – Szívdöglesztők – REX
Fejős Éva
Száz éjjel vártam
A mai Interjú alanyom Szóráth Viktória, a Wikka gondolatai bloggerje! 🙂 Immár 10 éve vezeti a blogját, amely tele van érdekességekkel, célokkal, tapasztalatokkal és minden jóval. Viktóriának egy ritka betegsége van, erről is beszámol az interjúban. Emellett nagyon kedves, barátságos és nyitott személyiségű lány! 🙂 Érdemes ő hozzá is betérni, olvasni a bejegyzéseit! 😉 Nem is húzom tovább a szót, átadom a szerepet az Interjúk harmadik részének! 🙂
Szia Viktória! 🙂 Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a Interjút! 🙂 Mesélnél egy kicsit magadról? 🙂
Egy többnyire boldog, pozitív gondolkodású, spirituális nő vagyok, aki hisz a csodákban.
Milyen betegséged/betegségeid vannak és mióta?
Idén leszek 28 éves és körülbelül 5-6 éves korom óta vannak szédüléses rohamaim. Gyerekként nem találtak semmi szervi elváltozást, ami okozhatná a szédüléses rohamaimat, ezért a pánikbeteg diagnózist kaptam, miközben az én tüneteim soha nem voltak pánikszerűek. Tudom, mindenki másként éli meg a pánikbetegségét, de az én tüneteim inkább hasonlítanak az epilepsziára, még úgy is, hogy sosem veszítem el az eszméletemet. Nem régiben az EEG és az AD EEG kimutatott epilepsziára utaló jeleket, viszont a neurológusok elvetették, amiért az anti epileptikumok nem hatottak. Szóval, ha úgy vesszük lemondtak rólam, de a párom keresett nekem egy magán neurológust, aki vállalja a megoldatlannak tűnő megoldandó feladatom felderítését.
Hogyan kezeled a rosszulléteidet? 🙁 A család és a párod hogyan kezeli?
Igazából én ezt az egészet több, mint valószínű az apukámtól örököltem (viszont, ha kiderül, hogy tényleg egy ritka epilepszia fajta, akkor az apukám sem tud róla, hogy valójában epilepsziás) . Nagyon rosszul kezeltem évekig, tele voltam öngyűlölettel, amiért másokra vagyok utalva. Igazából ez a megoldandó feladat indított el az önfejlesztés és a spiritualitás útján, mert kerestem a megoldást, hogyan élhetnék teljes életet. Azt mondják, hogy az, hogy tudatomnál vagyok a rohamok közben az jónak számít, de én mégis számtalanszor kívántam azt, hogy bárcsak eszméletvesztéssel járna, mert akkor nem emlékeznék azokra a borzalmakra, amiket átélek közben. A családom őszintén nem kezeli túl jól. Talán egyedül apukám az, de ő még mindig úgy gondolja, hogy ez pánikbetegség, miközben soha nem pánikolok semmitől. Egyedül amitől néha szoktam, az a rosszullétől való félelem. A nővérem kezeli a legrosszabbul. Az volt a legrosszabb, amikor életképtelennek nevezett miatta. Már nem haragszom rá, elengedtem. A párom a legcsodálatosabb ember a világon. Ő minden követ megmozgat azért, hogy teljes életet élhessek, nagyon sokat költött alternatív gyógymódokra, hogy meggyógyulhassak, mivel a rohamok miatt nem tudok jelenleg dolgozni járni, persze nem mintha nem próbáltam volna elhelyezkedni így is. A vőlegényem élő példa a feltétel nélküli szeretetre és a legcsodálatosabb dolog, amit valaha mondott nekem az az, hogyha az esküvőnk napján is rosszul leszek, őt az sem fogja zavarni, akkor is az lesz élete legszebb napja. Annyira hálás vagyok, hogy Ő van nekem és hálás amiért újra elindított az önfejlesztés útján. Most úgy kezelem: hagyom hadd jöjjön. Egy mély spirituális tanítás ez az egész és én úgy döntöttem elengedem a ragaszkodásomat, a vágyamat az egészségről. Annyira görcsösen akartam és ragaszkodtam ahhoz, hogy meggyógyuljak, hogy sokkal inkább eltávolodtam a valódi gyógyulás lehetőségétől. Teszem a dolgom úgy ahogy, napi rutinok, célírás, jóga, relax, jelenlét meditáció. De kezdem elfogadni és úgymond “megélni” az adott pillanatot olyannak amilyen. Ha meggyógyulok, nagyon fogok örülni. De ha mégsem múlik el és nem változik semmi, már azt is elfogadom és ettől függetlenül megpróbálom kihozni belőle a legjobbat.
Mi a kedvenc elfoglaltságod? 🙂
Nagyon szeretek blogot írni. Bár hamarosan elkezdem a “Tégy úgy, mintha” elv alapján írni a gyógyulásom történetét, ami leginkább az útról fog szólni. Valóban akkor lennék a legboldogabb, ha meggyógyulnék? Az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél. Az írás mellett nagyon szeretek főzni és improvizálni a konyhában. Imádom az alkotás művészetét, de ez nálam a konyhában nyílvánul meg. Viszont az olvasás, a jóga és edzés, no meg a barátokkal lenni is a kedvenc kikapcsolódásaim közé tartoznak.
Olvastam a blogodon, hogy Vegetáriánus vagy és hogy az Ökológia is érdekel, mesélnél erről is egy kicsit? 🙂
Igen, azt hiszem 2008-2009 körül lettem vegetáriánus, az állatok miatt. Bár 2015-ben volt egy vegán évem és most újra növényi étkezést folytatok. A vegetáriánussá válásom leginkább a “Földlakók” c. dokumentumfilmnek és a középiskolai tanárnőmnek köszönhetem. A “tanárnő” Krisna tudatú, így vele sokat beszélgettem erről, de amikor megértettem, hogy milyen szenvedést élnek meg az állatok a vágóhidakon, akkor egyik pillanatról a másikra eldöntöttem, hogy vegetáriánus leszek. A növényi táplálkozás újbóli elkezdésében igen fontos szerepet játszott az ökológia. A legfenntarthatóbb életmódnak gondolom és nagyon sok tanulmány is ezt bizonyítja, viszont szeretném kifejezni, hogy nem ítélem el a húsfogyasztókat sem. Természetesen a kevesebb hús, az mindig jobb az egészséges életmód miatt, de egyen mindenki azt, amit jónak lát. Ezért most lehet sokan fognak támadni, de attól, hogy én így gondolom nem szabhatom meg másoknak, hogy éppen mit egyenek és mit ne. Sosem erőltettem rá senkire sem a vegán és a vegetáriánus étkezést. És bár a párom is néhány napja magától döntött úgy, hogy vegán lesz, nem fogjuk vegánként nevelni a leendő gyermekeinket. Természetesen vegánként fogunk főzni rájuk, de ha elmennek majd a nagyszüleikhez nem fogom megtiltatni nekik, hogy ne egyenek húst.
Mit gondolsz a környezetvédelemről? Igaz, a blogodon rengeteg dolgot olvasni fontos információkról, de mégis… Kifejted egy kicsit? 🙂
Az egyik kedvenc témám. Úgy gondolom, hogy a Föld egy csodálatos hely, tele szép természeti kincsekkel, amiket óvnunk kell és egy olyan világot hagyni az utókor számára, ahol még ők is részesülhetnek a világ csodájáról.
Hogyan jött ez a változás, hogy változtass magadon és úgy általában?
Minden akkor kezdődött, amikor Görögországba utaztunk a szüleimmel vonattal 2008-ban. A vonaton ülve hallgattam az Adiemus kórus és Enigma Return To Innocence c. slágereket és néztem ki a fejemből. Akkor ott, történt velem valami. Nem csak néztem az adott tárgyat, hanem valóban láttam is. Megláttam a természetben búvó szépséget. Igazából nekem volt egy nagyon depressziós időszakom a folytonos rosszulléteim miatt, de akkor ott azon a ponton a természet szépsége volt az, ami visszahozott az életbe. Viszont a valódi változás, néhány éve ált be az életemben. Nem akarok áltatni senkit, nem vagyok nagyon hulladékmentes sajnos, mert sok vegán és gluténmentes dolgot máshogy nem tudok beszerezni és mivel jelenleg még nincs munkám ezért a csomagolásmentes boltok is kiesnek, mert elég drágák. De hétvégente párom elmegy a piacra, kimérve veszi általában a hüvelyeseket, gabonákat, sosem veszünk zacskót a banánhoz. Bár igyekszem idény zöldségeket, gyümölcsöket vásárolni, ez nem mindig sikerül. A banán a kedvenc gyümölcsöm. Viszont igyekszünk szelektíven is gyűjteni a hulladékot. Tulajdonképpen nekem azért tetszik a hulladékmentes életmód, mert a kedvenc kosztümös sorozataimból rengeteget inspirálódom és annyira csodálattal nézem az epizódokat, hogy hogyan éltek régen az emberek és én is így szeretnék egyszerű életet élni. A vőlegényem szerencsére partner abban, hogy majd a saját házunkban egy ökoháztartást vezessünk. Kis lépések és amit ahogy tudunk megteszünk, késztermékeket nagyon ritkán vásárolunk, de most a tél alkalmával ez elég sokszor előfordult. Viszont tavasszal vetni szoktunk és nyaranta ritkán járunk boltba, mert szerintem nincs finomabb annál, amit házilag saját magunk termeltünk meg. Tervben van, hogy megtanuljak kenyeret sütni, befőzni. Rááltam a textil zsepi használatára, csak vízzel mosom a hajamat, nagyon ritkán sminkelek, csapvízet iszok és kevesebbet használom az áramforrást igénylő eszközeimet. Tisztítani szódabikarbónával, ecettel és citromlével szoktam.
Ért már téged atrocitás? Ha igen, mesélnél róla?
Igen, nem is egyszer. Leginkább a rosszulléteim miatt, mert a járókelők gyakran mentőt hívnak hozzám, holott mindig mondom nekik, hogy felesleges, mert nem tudnak velem mit kezdeni. És amikor kijöttek a mentősök nagyon rosszul bántak velem, mert megmérték a vérnyomásom, minden rendben volt vele,mint mindig és nem hitték el, hogy egyszerűen nem tudom uralni a testemet és egy kiszolgáltatott helyzetben nagyon rosszul bántak velem. Gyakran hitték és talán még vannak mindig olyanok, akik azt hiszik, hogy szimulálok.
Szerinted melyik könnyebb és miért? 🙂 Megbocsátani vagy elfelejteni? 🙂
Elfelejteni egy könnyebb út, de nem a legjobb megoldás. A megbocsátás nehezebb, viszont az egyik legcsodálatosabb képesség, amivel megajándékozhattak minket. A megbocsátás két irányú út és az első mindig önmagunkkal kezdődik. Nem vagyunk hibátlanok, mindig követünk el hibákat, de ezek visznek minket előre, hiszen tanulunk belőlük. Nem élhetünk le egy teljes éltetet haraggal, mert az felemészt minket. Hogyan tudnánk megbocsátani másoknak tiszta szívből, ha mi saját magunknak sem tudunk? Egyedi hittel rendelkezem,nem vagyok keresztény, de mit mondott Jézus a kereszten? “Uram! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek…” Ha mi elkövetünk egy hibát az nem tudatosan történik, ha megbántunk másokat az sem. Velem ez számtalanszor megesett. A családom tudna mesélni, hogy milyen rossz dolgokat tettem a múltban. És bár már nagyon régóta dolgozom magamon, még én is az út elején állok. A megbocsátás szabaddá tesz és tényleg úgy gondolom, hogy a legerősebb emberek képesek erre, ugyan úgy, mint a bocsánat kérésre. Ha merünk bocsánatot kérni a tetteink miatt, azzal egyúttal felelősséget vállalunk a tetteinkért és azok következményeiért. A legtöbb ember ettől szokott rettegni, mert nem mernek felelősséget vállalni a tetteikért.
Mivel inspirálnád és motiválnád őket? 🙂 😉 (akik eltérnek az átlagtól)
Nem tudom, hogy képes vagyok-e arra, hogy motiváljak másokat. Én is ugyan olyan vagyok,mint bárki más. Ha mégis kellenne írnom valamit erre a kérdésre, akkor egyetlen egy idézettel szolgálnék: “Higgyél abban, hogy ez az élet egy olyan játék, amelyben a SZERETET a legnagyobb ajándék…” Vőlegényem, Varga Richárd Változás c. verséből való.
Végezetül ha van blogod, megosztanád? 🙂
Természetesen. Azt tudni kell, hogy a blogomat elsősorban mindig magamnak írom. A saját magam megerősítése miatt, de ugyanakkor nyitott, mert sosem lehet tudni, hogy éppen kitől mit tanulunk az utunk során. www.wikkagondolatai.blogspot.com Több,mint 10 éve írom.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm az Interjút! 🙂
Klaudi
A mai interjú alanyom Kovács Ági, aki a Hallássérült Lány Blogja szerkesztője és sok minden mással is foglalkozik mellette! 🙂 Szeretem olvasni a könyvekről szóló kritikáit, valamint a nagyszerű és elbűvölő alkotásait! 🙂 Nagyon szépeket alkot ezért érdemes hozzá is bekukkantani. 😉 Szóval, nem is húzom tovább a szót, átadom hát a szerepet az Interjúk második részének! 😀
UI: A képek engedélyezve vannak, tehát a képeket kérlek ne vigyétek el engedély nélkül! Köszönöm a megértést!
Szia Ági! 🙂 Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúra, mesélnél egy kicsit magadról?
Kovács Ági vagyok, gyerekkorom óta hallássérültként élek. Az orvosok a mai napig nem tudják, hogy mitől alakult ki csak sejtésük van róla. Talán a második szívműtétem szövődménye vagy a túl sok gyógyszer. Ki tudja. Ma már nem érdekes ez…
Van pár elvégzett szakmám, de nem dolgoztam egyikben, sem illetve sokáig szőnyegkészítőként otthon. De ezt abbahagytam 5 éve kb. Azóta mást, készítek karkötőket, horgolok. Van egy bátyám, szüleimmel élek. Pár macskám, papagáj, két kutya van. Szeretek olvasni és a hobbim egyben a munkám is. Van blogjaim, amiket imádok. Szeretek olvasni és erről írni is szoktam a blogomon. Személyes blogom is van, ami 2 éve jelen van online,
illetve a munkám révén 6 éve igazából.
Mióta vagy hallássérült és hogy alakult ki?
Fentebb írtam miként alakult ki. Mai napig nem tudják, évről évre halnak el a hallóidegek. Ma az egyik legerősebb készüléket használok, de nem sok jóval kecsegtetnek. Elvileg idén kapok új hallókészüléket, nem tudom pontosan. Reménykedem, hogy egy csili vili, sci-fi-be hajló készüléket kaphatok. Nem lenne rossz.
Hogyan éled meg, mik a tapasztalataid, ért már-e atrocitás?
Ó, hát hol nehezen, hol könnyebben értek már. Változó.. Sosem lehet kikerülni. Az emberek, gyerekek néha ostobák és bolondok. Tisztelet a kivétel. Sokáig rágom magam, emiatt, hogy valóban ez volnék? Így látnak engem. Sajnos sok emberben kellett már csalódnom az életem során.
A szüleid hogyan fogadták mindezt?
Nem tudom. Sosem beszéltek erről. Azt láttam, hogy anyu mindig mellettem volt. Vitt orvoshoz, vizsgálathoz stb. Apum erről sosem beszélt, ahogy a tesóm sem.
Mi nálad a kommunikációs “eszköz”?
Az írás. Az jobb, mint a beszéd vagy a jelnyelv. Bár szívesen megtanulnám,de az kész vagyon.
Jobban szeretek sms-t, emailt, csevegő programot használni. Telefonálni abszolút nem szoktam, nagyon ritkán. Ha telefonálni is kell, akkor be kell mennem a szobámba, becsukni az ajtót, hogy kiszűrjem a zajokat. Nagyon utálok, de néha nekem is el kell intéznem ezt – azt. Nem nyomhatom mindig anyura a dolgokat. Facebook-ot sokat használom és a messengert is. Tényleg részben hasznos ez az fb és a messenger, mert így kapcsolatba lehetek mindenkivel és a világgal is.
Megtanultad a jelnyelvet?, vagy szívesen megtanulnád? 🙂 😉
Szívesen megtanulnám a jelnyelvet de, a mai anyagi helyzetem ismervén nincs lehetőségem. Bár javasolták nekem, hogy youtube oldalán ingyenesen meg lehet tanulni a jelnyelvet.
Látom, nagyon szeretsz olvasni, mesélsz róla, hogy honnan jött a könyvmolyság? Illetve, hogy írj véleményt a könyvekről? :)✍️
Anyukámtól örököltem aki, imád olvasni és én is. Tőle örököltem a kézművességet is, nemcsak az olvasás iránti szeretetet. Mindig láttam gyerekként, hogy valamilyen könyvet kezébe vett. Eleinte könyvtárba jártam sokáig. De miután lett saját keresetem, ami nem sok ugyebár akkor elkezdtem magam venni a könyveket. Majd ezután jött a személyes blogom és később innen indult ki a könyves blogom is, ami azóta is töretlenül ,szeretettel és nagy hévvel csinálom immáron 2 éve. A könyvekről a blogomon lehet olvasgatni. Többfélét szeretek olvasni. Krimi, thriller, romantikus, akció stb, csak fogjon meg, élvezet, és élmény legyen az olvasása.
Észrevettem, több mindennel foglalkozol (horgolsz, kötsz, blogot vezetsz, stb). Melyiket szereted jobban csinálni? 😉
Könnyebb kérdést nem tudtál feltenni? 😀
Uhh, hát nem is tudom. Mindegyiket szeretem egyformán. Vannak napok, amikor jobban szeretném a blogot vezetni, máskor horgolni. Kötni mostanság félre van dobva, szegényke. S egy dolgot kihagytál. 😀 Magazint is vezetem pluszként. Szóval el vagyok látva melóval. Igaz a könyves rész nem hozz anyagiakat, de nem is ezért csinálom. Nem tudnám pénzzé tenni a blogolást, mert elveszne a lényegi szempont, amiért elkezdtem. Hogy bemutathassam a hazai kortárs szerzőket és a könyveiket.
A munkáidon kívül, mi még az elfoglaltságod?
Ötleteket gyűjtök és próbálok rájönni, mi lehet még jobban fokozni az olvasottságot a blogomon és bemutatni, hogy a hallássérültek is tudnak blogolni. A munkáimon kívül nagyon szeretek zenét hallgatni, jelenleg két kedvencem van Luke Evans énekes/színész és Soulwave együttes. Sorozatokat is nagyon szeretek nézni, képes vagyok teljes évadokat megnézni. Imádom.
Mit gondolsz arról, hogy valaki hallássérült? ?Lehet-e munkahelye, párkapcsolata, gyermeke stb?
Hogyne lehetne, ha lenne lehetőségük. Hiszen attól, hogy nem hallanak, még élhetnek teljes életet, vállalhatnának munkát, gyereket stb. Mitől lenne más egészséges embernél? Semmivel! Sőt! Talán még együttérzőbbek, empatikusabb lennének egymással és nem mellesleg 100-szor, jobban elvégeznék a munkát, amit kapnának. Sajnos vannak, akik ezt nem értik meg. Azt hiszik, hogy nem hallanak, értenek meg semmit, és nem tudnák elvégezni a munkát. Olvassd az óvónő esetét. Azt kellene megérteni, hogy a fogyatékkal élők is szeretnének végre dolgozni rendes munkaidőben, rendes fizetéséért, megfelelően az állapukat ismervén.
Párkapcsolattal kapcsolatban annyit fűznék, ehhez, ha a másik teljes mértékben elfogadja, hogy a párja hallássérült, akkor miért ne? Nem ezen fog múlni egy kapcsolat, hanem a bizalmon és az őszinteségen.
Mit gondolsz azokról az emberekről, akik eltérnek az átlagtól, abban hogy betegségük van?
Tisztelem és becsülöm az ilyen embereket, akik kitartanak a céljuk elérésében. Azt gondolom semmiképpen sem szabad lebecsülni őket. Sokkal nagyobb az akaratuk, mint az egészséges embereknek. Mert ott van szemük előtt, hogy én akkor is jobb leszek náluk. Bármennyire is nehéz nekik, mindig van erejük mosolyogni. Megbecsülik azt, amijük van és képesek a kicsiből is adni a másiknak. Hatalmas a szeretetéhségük, bizonyítási vágyuk és legfőképpen türelmük.
Mivel inspirálnád, motiválnád őket? (Főleg a Hallássérülteket)??
Mivel is inspiráljam??? Ez jó kérdés. Őszintén? Ne adják fel. Ha van álmuk céljaik, mindenképpen valósítsák meg. Ha ajtón nem tudnak bemenni, ott az ablak. Itt vagyok példaként (Azt hiszem.), hogy igenis el lehet érni bármit. Blogolok, azóta magazinom is van, akik sokat segítenek, hogy fenn maradjon.
Alkotós oldalam is van, már 6 éve működik. Van könyves blogom, amiért 2 évet szenteltem minden időmet, hogy megmutassam ilyet is tudok. Pedig, hidd el amikor elkezdtem, akkor lesz ,ami lesz alapon fogtam fel. Ma már alig tudom elhinni, hogy jelenleg 127 ezer feletti az olvasói látogatói száma. El sem tudtam volna ezt képzelni, hogy ezt magam csináltam. Hogy idáig eljutottam, elértem. Szóval nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Érdemes neki futni, ha másért nem legalább elmondhatják, hogy megpóbálták.
Végezetül, ha van blogod illetve az eddigi munkáidat, megosztanád?
Persze.
Az alkotós oldalam:
Hallássérült Lány Blogja Személyes és könyves blog:
Magyar Szerzők Könyvei Blog
https://www.hungarybooks.hu
Magyar Szerzők Könyvei Magazin:
https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/
Még egyszer nagyon szépen köszönöm az Interjút! 🙂
Klaudi