Alapvetőnek kellene lennie, hogy mindenkit elfogadjunk, de sajnos a társadalom még nem igazán tart ott ahol már tartanunk kellene. Alapnak kéne számítania és ezt tanítani az óvodákban, iskolákban, hogy vannak átlagtól eltérő emberek, tartós állapotuk vagy más betegségekkel is rendelkeznek(ki, hogyan szereti nevezni), függetlenül attól hogy külsőleg látszik-e.

Nem szabadna elítélni a másikat vagy kibeszélni a háta mögött csak mert felmentést kapott, vagy mert tolószékben éli az életét, esetleg azért mert mer vissza kérdezni többször is, mert hogy ő hallássérült és még lehetne ezt sorolni. Azt, hogy az illető nem meséli el neked, nem számol be róla, hogy neki milyen tartós betegsége van, attól még ott van és létezik. Sokszor az ember nem is gondolná, vagy sejtené hogy x-y ember ilyen gondokkal küzd és persze, még ha nem is szándékosan de beletalálsz az amúgy is önbizalomhiányos személyiségébe.

Gyakran kérdezik tőlem privátban instagramon vagy messengeren, hogy a párom halló-e vagy hallássérült, mint én? Igen, az én párom is halló, de ettől függetlenül nincs köztünk akadály vagy probléma a kapcsolatunkban. Sőt! Nagyon is jól megértjük egymást, legfeljebb amit én nem értek, mint mondatok vagy mint kérdések, akkor azokat elismétli vagy újra megkérdezi és társaik. Ugyan ez nálam is, hogy ha valamit nem értek vagy ő nem érti stb.. akkor újra elmondom vagy megkérdezzem megint, semmi probléma nincs ezzel.