Alapvetőnek kellene lennie, hogy mindenkit elfogadjunk, de sajnos a társadalom még nem igazán tart ott ahol már tartanunk kellene. Alapnak kéne számítania és ezt tanítani az óvodákban, iskolákban, hogy vannak átlagtól eltérő emberek, tartós állapotuk vagy más betegségekkel is rendelkeznek(ki, hogyan szereti nevezni), függetlenül attól hogy külsőleg látszik-e.
Nem szabadna elítélni a másikat vagy kibeszélni a háta mögött csak mert felmentést kapott, vagy mert tolószékben éli az életét, esetleg azért mert mer vissza kérdezni többször is, mert hogy ő hallássérült és még lehetne ezt sorolni. Azt, hogy az illető nem meséli el neked, nem számol be róla, hogy neki milyen tartós betegsége van, attól még ott van és létezik. Sokszor az ember nem is gondolná, vagy sejtené hogy x-y ember ilyen gondokkal küzd és persze, még ha nem is szándékosan de beletalálsz az amúgy is önbizalomhiányos személyiségébe.
Néha megkaptam már azt a kérdés, hogy a hallókészülék olyan, mint egy szemüveg? Maga a kérdésen eléggé meglepődtem akkoriban, hiszen hogyan lehetne egy hallókészüléket hasonlítani egy szemüveghez? Tény, hogy mi is “felvesszük” a készülékeinket, viszont nem felrakni kell, hanem behelyezni a fülünkbe és azt bekapcsolni, hogy halljuk újra a világot.
Tisztítani is igen, ugyan úgy kell mint egy szemüveget, ám még sem teljesen ugyanaz a kettő. Ezt tisztító kendővel is lehet megtörölgetni a készüléket, valamint az illesztéket, viszont az illesztéket “ki is kell mosni”. Ne arra gondoljatok, hogy bedobom a mosógépbe és kimosom, mint egy ruhát! 
Hanem ehhez is tartózik egy tisztító készlet, amit itt láthattok a képeken:
Mi lenne ha meggyógyulhatnék és nem kellene készüléket-illesztéket hordanom, ha egészséges hallásom lenne?
Megfordult néha a fejemben, hogy milyen lenne ha tényleg olyan lenne a hallásom, mint egy egészséges embernek? Ha lenne rá gyógymód, akkor mit tennék? És sorolhatnám a kérdéseket amelyeket magamnak tettem fel. Biztos vagyok benne, hogy nektek is felmerült már egy-egy kérdés akár magaddal kapcsolatban, akár másokat kérdezel meg, hogy ő mit gondolna, mit tenne, ha lenne egy ilyen lehetőség, hogy meggyógyuljon az adott betegségéből?
Nekem már gyerekkorom óta megvan a hallássérültségem és abszolút nem gondolok már rá betegségként, sem pedig a fogyatékosság jelzést/szót sem igazán használom magamon. Kivétel a hivatalok és a papírokon, igen rajta van. Hogy zavar-e? Abszolút nem, teljesen elengedtem, de persze a párom nem szereti, ha ezt a jelzést vagy “címkét” használják rám vagy ki is mondják. Illetve a barátnőim se szeretik igazán, ahogy észrevettem és mindig megkapom visszajelzésként, hogy abszolút nem látszik hogy az lennék. Itt pedig köszönöm is a drága páromnak és a barátnőimnek/barátaimnak, hogy nem kezelnek másként, máshogy.
Instagramon volt egy kérdés: Mik a legfőbb ismervei egy ízig-vérig nőnek? Felkerestem a illetőt, hogy most pontosan mire is gondol, mert ugyebár ezt a kérdést bárhogy is lehet értelmezni. ? S, mivel kaptam az alkalmon, ezért azt gondoltam: Rendben van, megválaszolom ezt egy blogbejegyzésben.
Mit is mondhatnék? Sok értelembe lehet venni: hogy mitől nő, egy nő? Mert ugyebár mindenkinek mást jelent ez a kifejezés/kérdés. Valaki szerint attól nő valaki, hogy sminkeli magát, szépen kiöltözik, van tartása, főz/süt, vezeti a háztartást és ezt a listát lehet sorolni. Valaki szerint meg pont az teszi nővé, hogy nem sminkeli magát, nem öltözik ki hanem a kényelmes ruhákat veszi fel és nem követi a mai trendet/divatot stb.. Szóval ezekről lehetne mit vitatkozni azt hiszem.