Mondj Nem-et!
Tudom, hogy nem olyan egyszerű Nem-et mondani valakinek, vagy valamire. Tényleg legyen az bármilyen kérés, családi összejövetel, baráti találkozás, egy rendezvény, meghívás, és mennyi mindent tudnánk ugyebár ide sorolni, kivéve a munkahelyet azért sajnos nem és ez ellen nem tudunk ellenkezni, hacsak nem vagy a magad főnöke, vagy nincs saját vállalkozásod.
Manapság nagyon sokan vagyunk úgy, hogy egyszerűen nem tudunk a kéréseknek vagy csak úgy az összejöveteleknek nemet mondani, pláne ha nincs is kedvünk hozzá. Ezt sajnos a legtöbbünknek biztosan nem tanították meg gyerekként, hiszen az otthonról hozott “szabályokba” voltunk mindig is belekényszerülve, mint például nem jöhettél el az asztaltól, ha már megetted a saját ételedet és próbáltál engedélyt kérni, hogy elmehetsz-e játszani? A gyakori válasz az volt hogy, Nem kisfiam/kislányom mi még étkezünk várd meg a többieket is, hogy befejezzék. Vagy volt biztos olyan is néhányunknál, hogy semmi kedved nem volt az egész családi dologban részt venni vagy elmenni kirándulni, de elrángattak annak ellenére is, hogy meg sem kérdeztek téged mit szólsz, van-e kedved egyáltalán. Ha meg is kérdeztek vagy mondtad, hogy neked nincs kedved/hangulatod, akkor is muszáj vagy nem maradhatsz otthon volt a leggyakoribb válasz a szüleidtől. Ismerős? Gondolom igen, főleg annak, akinek gyakran volt ilyesmiben része.
Kényszer, stressz, fognak-e engem akkor is szeretni és kedvelni?
Sajnos van ilyen is, amikor a stressz és a kényszer miatt sem mersz Nem-et mondani másoknak, mert stresszként és kényszernek érzed és nem merünk olyankor ellene menni a dolgoknak. Illetve az is bennünk van ilyenkor és sajnos ez is gyakori az a túl sok aggodalom, stressz valamint a megfelelési kényszer is kiváltja azt, hogy meg akarsz másoknak megint felelni és hogy fognak-e ezután kedvelni vagy szeretni.
Szerintem azt hogy szeretnek vagy kedvelnek-e minket nem kéne hogy ezen múljon, mert hogy te visszautasítasz valakit, vagy akár egy lehetőséget vagy egy meghívást, bármi is legyen az. Sokszor nem értékelik az eddig tett segítséged, azt hogy már hányszor tettél a kedvükre, ezt kéne figyelembe venniük pedig, és nem csak folyton követelőzni, nyomást helyezni rád. Igenis jogod van ahhoz, hogy nemet mondj! Plusz, tanuljuk meg nyugodtan, higgadtan átgondolni ezeket és ne érezzük tehernek vagy stressznek, de főleg ne legyen lelkiismereti furdalásunk emiatt. Pluszban, ne akarjunk mindenkinek megfelelni és mindenki elvárásait teljesíteni, meg azt nézni hogy ha elutasítjuk akkor fognak-e minket szeretni továbbra is.
És ha a lelki terrort használják rajtam?
Azt kell mondjam, hogy ez igen jól bevált trükk annak, aki ezt használja ellenünk, hogy még csak véletlenül se kelljen neked Nemet mondanod bármire is. Vannak akik sajnos nem veszik észre, hogy bizony azt alkalmazza éppen, nem mindenki van tudatában. Érdemes erre felhívni az illető figyelmét is, hogy ne csinálja és ne is folytassa ezt, mert ez neked kellemetlen és árt vele. Ezt én is megtapasztaltam sajnos, hogy valaki ezt tette velem évekig, akkor sem akarta elismerni amikor ezt felhoztam, ő csak tagadta. Arra is felhívnám a figyelmeteket, hogy ez családban is megeshet, sajnálatos módon.
Nem szabad hagyni hogy helyettünk döntsenek! Figyeljünk oda, amikor az illető már zsarolni, vagy olyan hangsúllyal mondja nekünk a dolgokat és hogy nagyon nyomatékosan hangsúlyozza a pl: Miért nem? Vagy a nevedet máshogy kezeli/ejti ki mint eddig. De az is egy jel, hogy már egyből elkezdi sajnáltatni magát, mert te nem mész el, nem teszed meg azt amit mond, amit ő akar. Rád akarja erőltetni akkor is amit te nem szeretnél, hiába mondtál már nem-et.
Ki kell tartanunk és majd csak megunja. A legjobb döntés, hogy ha már nem laksz otthon, akkor kinyomod a telefont/videóhívást. Nem vagy tárgy, se nem kell végig hallgatnod a ő bajait, főleg hogy ha felhoz olyan dolgokat, hogy te milyen is vagy, elhord mindennek.
Hogyan tudok Nem-et mondani? Hogyan tudom ezt megtanulni?
-Először is, gondolj magadra is! Nem szabad túl vállalnod sem magadat! Ne akard mindenki elvárását, kérését és egyben meghívását teljesíteni, ha azt Te nem akarod.
-Kérj egy kis időt az illetőtől, hogy ezt át tudjad gondolni, mint amikor azt mondjuk alszunk rá. Ha továbbra is úgy érzed, nincs kedved, hangulatod sem, akkor bátran mondj nemet!
-Higgadtan, normálisan reagálni ezekre a meghívásokra, kérésekre.
-Beszélj ezekről nyugodtan valakivel, lehet akár ez a párod is, mondd el neki mit érzel jelenleg és hogy mihez lenne leginkább kedved.
-Ha valamit nem szeretnél, közöld ezt az illetővel kedvesen, akkor is ha ő megsértődik, megbántódik.
-Ne azért szeressenek és kedveljenek mert mindenre is igent mondtál eddig, hanem azért aki vagy.
-Neked kell érezned és tudnod mit szeretnél és mihez van főleg hangulatod.
-Mérlegelj, hogy mit tudsz bevállalni és ami az amit nem. Ne vállaljuk túl magunkat.
-Fontos a saját lelki és testi egészséged. Ezért figyeljünk már az első jelre is, ha érezzük hogy valamit nem szeretnénk.
-Tarts ki! Tudom, nem egyszerű kitartani hogy nemet mondtál valamire és könnyen átmegy megadásba a helyzet, megadod neki az esélyt. Ezt ne! Tartsunk ki a döntésünk mellett!
-Ha van gyereked, őt is tanítsd meg arra hogy bátran mondjon másoknak nemet, olyan dolgokra amihez nincs kedve vagy hangulata, pláne akkor ha rosszba akarják belevinni.
Én hogyan tanultam, kezeltem a Nem szót használni?
Nos, először is nagyon nem egyszerű dolog ez a Nem szó használata, főleg hogy gyerekkoromban sem tanítottak meg rá engem sem. Nem tudtam én sem honnan induljak neki vagy egyáltalán hogyan utasítsam vissza amit nem szeretnék, főleg hogy tudom az egyik illetőről hogy nagyon könnyen megsértődik és a kora ellenére képes akkora hisztit lecsapni, mint egy kisgyerek. De komolyan, lehet ezen nevetni nyugodtan, de tényleg így van. Akiknek elmeséltem és tudnak róla, egyre inkább nekik is feltűnt a helyzet, hogy ez bizony nekem teher és kiváltotta belőlem a stresszt, folyton azon aggódtam, hogy mit fognak szólni mások. Amit “imádtam/imádok” mai napig, hogy full könnyen meg tud sértődni, és majd nem sokkal későbbi próbálkozások után elkezdi alkalmazni a jól bevált trükköt, igen a lelki terrort, és ezt a párom is, és a legtöbb barátnőm/barátaim is észrevették és figyelmeztettek engem, hogy ez nem jó irány, főleg nem jó példa. Természetesen én is tudtam ezt, hogy nem jó. De annak idején és akkor nem tudtam ellene mit tenni, de már igen.
Hogy mit tudtam tenni ez ellen?
Nagyon egyszerű. Nyugodtan és higgadtan közöltem vele, hogy: Ne haragudj, de most nincs kedvem ehhez és hangulatom sem elmenni most. Vagy nincs ehhez most türelmem, szóval most nem. Persze, neki nagyon nem tetszett, hallani lehetett a hangjából is és abból is ahogyan kapásból elkezdett beszélni velem. Természetesen, régen ezt nagyon stresszesen, nem jól kezeltem, mert nem tudtam akkor még nemet mondani, ráadásul ha nemet mondtam, automatikusan jött a megfelelési kényszer és a “mit fognak szólni?”, na és persze egy jó nagy adag stressz, idegeskedés. Eltartott egy jó darabig, mire rá szoktattam magamat és a gondolataimat is, valamint gyakoroltam sokszor a Nem szó használatát magamban. Jó, persze nem kell itt arra gondolni, hogy most nem normálisak módjára mondtam magamba folyamatosan, hanem csak így lelkileg készültem rá. Illetve az is jót tett nekem, hogy először ezt megbeszéltük a párommal, és a barátnőimmel is tudtam beszélni erről. Így aztán szépen, lassan és fokozatosan lecsökkentek ezek a dolgok bennem, legközelebb már minden nélkül és lelkiismereti furdalás nélkül tudtam Nem-et mondani, akkor is miután neki nem tetszett és próbálkozott. Kitartottam és erősebb lettem általa és sokkal felszabadultabb lettem.
Tartsunk ki a döntéseink mellett!
Te mire mondtál utoljára Nem-et?
Hogyan tanultál meg Nemet mondani?
Mikor sikerült kitartanod a saját döntésed mellett és mertél végre Nemet mondani?
Klaudi
Ezzel nekem is nagy gondom volt/ van. Talan meg most sem tudok tokeletesen nemet mondani, de kereszt anyumat eldontottuk jogy nem hivjuk meg a lagzinkra. Bar ezt meg nem tudom hogy fogom elmondani neki….
Elmondod neki őszintén, hogy mi a helyzet. Titkolni tök felesleges vagy elrejteni, hogy mit is akartok valójában. Ha nem is most, előbb utóbb úgyis kiderül, ha nem is tőled tudja meg, akkor másoktól/mástól és szerintem az sokkal rosszabb. Persze, nem lesz egyszerű elmondani neki, hogy hogyan is döntöttél/döntöttetek erről, de jobb ezen túl esni, mint rágódni rajta szerintem. Nyilván, neki nem fog tetszeni a dolog és utána nem lesz rád kíváncsi, viszont meg kell neki is értenie, hogy ez van.
De valahogy mégis csak egy hozzátartozóról van itt szó, aki a Keresztanyukád és valamennyire családtagnak számít. Ha esetleg nem tartjátok már a kapcsolatot egymással, akkor érthető, hogy nem akarod meghívni. De légy vele őszinte inkább. Neked sem és neki sem lesz könnyű egy jó darabig, de majd elmúlik.
Köszönöm, hogy írtál. 🙂
Klaudi
Én is reménytelenül próbálom gyakorolni, tanulni azt, hogy nemet mondjak. Nagyon sokszor van az, hogy tudom, hogy alig van időm, vagy nagyon megterhelő lenne megcsinálni egy-egy dolgot, mégsem megy a nem kimondása. Szörnyű, hogy ebbe az ember hogy bele tud fáradni, de majd előbb-utóbb bízom benne, hogy menni fog, többé kevésbé azért már szokott sikerülni. Ez egy nagyon jó bejegyzés lett, jókor is jött nekem 😊😘❤
Azt hiszem legutóbb egy sátrazásra mondtam nemet. Utálok sátorozni, az ibs miatt végképp kiesett a “na de azért mégis próbáljuk ki, jó buli lesz” szemszögemből is. Szóval erre mondtam utoljára azt, hogy Nem, Nem megyek én sehova. Egy-egy alkalommal még mindig beleesek én is abba a problémába, hogy akaratom ellenére is megtörténik az, amit amúgy nem akarok, de igyekszem ezen is változtatni. Ez egy olyan dolog nálam, hogy néha sikerül elhatároznom magam, néha meg belerángatnak, néha jól is sülhet el egy ilyen alkalom, de azért.. a legtöbbször megbánja az ember. Nehéz, nekem legalábbis nehéz, de elvagyok vele, szerencsére ha valamit nagyon nem akarok, az úgyis az én akaratom szerint fog végződni. Ha ennek a mondatnak így van értelme 😀 Na mindegy.
Köszönjük ezt a bejegyzést is, fontos dolog ez is az ember életében. ♥ Aki meg ilyenen megsértődik, az így járt, nem igazi barát, nem is közeli, csak egy a sok közül, aki csak akkor keres, amikor szüksége van valamire ^^.
Nagyon nehéz maga a téma, mert az ember lelke sok mindent kibír. Emiatt is valakinek könnyű nemet mondani, valaki pedig egyáltalán nem vagy nagy lemondások, elfojtások árán tudja megtenni. Nagyon fontos dolgot boncolgatsz ezzel, amely sokaknak segítség, támpont, inspiráció lehet, hogy van ebből is kiút, lehet másképp is. <3 Úgy gondolom, hogy iskolákban, egyetemeken sok önismeretet kellene oktatni, amellyel segíthetnék az olyanokat, akiket lelkileg megvisel az, hogy nemet kell mondani. 🙂 Köszönöm a posztod még egyszer <3
Wow, szuper bejegyzés lett! Nagyon jól sikerült. Érdekes ez a téma valóban. Én régebben soha nem tudtam senkinek nemet mondani, szerencsére manapság már sokkal könnyebben megy. ☺️
Utoljára akkor mondtam nemet, amikor egy Ukrán barátom képet kért rólam pedig puszta aggodalmoból kérdeztem meg, hogy sikerült e elmenekülnie… már nem érzek ilyen miatt szomorúságot, de korábban gondom volt ezzel. Akkor tanultam meg nemet mondani, amikor nagyon szerettem volna egy Maine coon cicát de senki se állt mellettem és csak bántottak – de én akkor is megvettem. ^^ Életem legtanulságosabb szakasza volt, azóta is úgy tekintek a döntésemre mintha valami nagy dolog lett volna ami elindított az önnálló, szabad, felnött életbe. Nemet meg kell tanulni mondani.
Onnantól kezdve, hogy nem szívesen csinálnék valamit nemet mondok rá. Csak addig amíg kedvem van hozzá. Hosszú önfejlesztésután jutottam el idáig. Szuper bejegyzés lett, és érdekes.
Néha nehéz nemet mondani, de muszáj. A saját érdekünkben.