Teljes élet hallássérültként: Lehetséges?
Bizonyára sokan feltételezik és hiszik azt, hogy a hallássérültek és a siketek nem képesek normális, teljes életet élni, valamint nem képesek elvégezni bizonyos munkálatokat és családot sem tudnak vállalni. Sokan hiszik azt, hogy nekünk állandó segítségre van szükségünk, folyton kell mellettünk lennie valakinek hogy bizonyos dolgokban döntsenek, cselekedjenek helyettünk.
Írtam arról is egy bejegyzést, hogy nincs egyforma hallássérült posztomban, mert valóban nem vagyunk mi hallássérültek egyformák. Valakinek tényleg állandóan szüksége van segítségre, hogy legyen mellette mindig valaki és hogy a kommunikáció alkalmával is jelen legyen mellette. De vannak olyanok közülünk, aki ilyesmit nem igényel, legfeljebb szükség esetén pl: ügyintézésben ami lehet akár bank, telefonos beszélgetések vagy videóhívások stb…
Mindenhova szükséges elkísérni minket?
Ha az orvosi rendelőket nézzük, vannak akik szeretnék hogy bemenjen velük a párjuk, hozzátartozójuk, mert mi képesek vagyunk attól még félreértelmezni a halottakat, a tájékoztatás a gyógyszer adagolásról és még ezt sorolhatnám. Ugyanez igaz a fent említett ügyintézések esetekre is, viszont itt sem kell arra gondolni, hogy minden hallássérült sorstársam ezt igényli, de van aki igen. Sok helyen nem szeretik, főleg a kórházak és a orvosi rendelőknél nem túl boldogok a látványtól, hogy már egy kísérővel érkezünk, de szerintem ez egy nem akkora probléma, legalábbis nem kellene annak tekinteni.
Jó lenne, ha erre tekintettel lennének, pláne ránk akik hallássérültek és vagy siketek, esetleg idősebb korosztályra is. Mert fontosnak tartom, hogy aki nem jól értelmezi a dolgokat amit egy orvos mondd neki, vagy nem jól hall és bármi más is állhat a háttérben, akkor ne az legyen a vége, hogy rosszul kezdte el szedni a gyógyszert vagy félre érti a diagnózist stb… Tisztelet a kivételeknek! De sok orvos nem áll szembe a hallássérülttel, hanem háttal vagy oldalról és ez nekünk nem túl jó, illetve sokan nem is türelmesek másokkal szemben sem.
Szóval, szerintem jó lenne, inkább ennek örülni, hogy ha van egy kísérő aki segít minket az ilyen ügyekben. De nem feltétlenül kell azt gondolni, hogy bizonyos dolgokat mi magunk nem látunk el, ilyen a bevásárlás, mert mi is be tudunk menni egy élelmiszerboltba, hogy meg tudjuk vásárolni azt amit szeretnénk, amire szükség van. Tehát szerintem egy bevásárlást mi is meg tudunk oldani és minden mást is.
Függetlenek vagyunk, akár csak te!
Tudunk önállóan bármit is elintézni, legyen szó bevásárlásról, munkáról, háztartásról, gyereknevelésről, számla befizetésről és ezt lehetne hova sorolni ugyebár. 😉 Természetesen, vannak olyan szülők vagy családok akik azt hiszik, hogy a hallássérült vagy siket gyermekük “vajon hogyan fog tudni boldogulni az életben?!” pánikolva gondolják végig ezeket a szakaszokat, vagy úgy adják elő “az én gyerekem tőlem függ! Mi lesz vele ha már felnő?” és társaik. Természetesen, míg a gyermek kicsi és önállótlan, akkor egyértelműen tőled függ az élete, sokat számít hogyan neveljük.
Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, hogy a gyermek hallássérült vagy siket lett és nem lesz képes majd önálló életre. Persze, ha nagyon burokba neveljük, korlátozzuk, nem engedünk neki bizonyos dolgokat meg és nem tanítjuk meg az élet rendjére, akkor van okod aggodalomra és félelemre.
Neked csak “ennyi problémád van” örülj neki!
Sokszor hallom és olvasom egyesek körében, hogy nekünk csak ennyi a problémánk, hogy hallássérültek vagy siketek vagyunk, más gondunk vagy problémánk nincsen. De vannak olyan személyek(emberek, nemtől függetlenül) akiknek vannak más betegségei is emellett az állapota mellett. Vannak olyan ismerőseim akik nem csak hallássérültek, hanem szemüvegesek, bár ez nem úgynevezett betegség és sajnos gyakori, és ismerek olyat aki akinek van betegsége is emellett.
Sőt! Mi is tapasztaljuk az élettel járó nehézségeket, tapasztalunk jókat is és rosszakat is egyaránt. Megvan nekünk is a saját kis utunk, problémáink és még annyi mindent sorolhatnék fel. Nem vagyunk ebben sem tökéletesek, nekünk is megvannak a magunk hibái.
Mozi, Pláza, Étterem és Szórakozó helyekre járás
Hihetetlen igaz? Elhiszem. Sokakban felmerül az a kérdés, hogy vajon egy hallássérült vagy egy siket személy, hogyan tud szórakozó helyekre eljárni, vagy esetleg beülni egy moziba vagy akár beülni egy étterembe vagy egy jó megérdemelt kávézóba, mcdonalds-ba? Attól, hogy a mi hallásunk nem teljesen olyan, mint egy egészséges embernek, attól még nekünk is jár a kikapcsolódás és a szórakozás! Nekünk hallássérülteknek vannak készülékeink-illesztékkel vagy CI (Cochleáris implantátum), akik pedig siketek jól tudnak szájról olvasni és esetleg társul mellé a jelnyelv és esetleg beszélnek is mellette.
Vannak most már a mozikban feliratos filmek, amelyek nekünk hallássérülteknek és a siketeknek is kedvez. Akár otthonról is kényelmesen tudunk nézni filmeket vagy sorozatokat, akár felirattal vagy anélkül. De vannak hallássérültek akik természetesen viselnek készüléket/CI akkor nekik nem muszáj a felirat, van aki abszolút nem is igényli, mert a készülékével nagyon jól hall. Szórakozóhelyekre pedig el tudunk menni ha szeretnénk, attól még a zenét mi is halljuk, táncolni mi is tudunk, már akik természetesen.
Az étterem pedig, nos senki nem megy egyedül az étterembe(legalábbis szerintem :D), legyen bármelyik is az, lehet az akár a kedvenc gyors éttermed, mint pl: a mcdonalds vagy pizzéria stb. Így egy társunkkal akivel tartunk, legyen az egy barát, párunk, családtag. Attól függetlenül mi magunk is tudunk rendelés leadni, de van aki a másik segítségét kéri ehhez, ebben pedig abszolút semmi szégyellnivaló vagy lenéző dolog nincs! Nekem is gyakran segítenek vagy segítséget kérek a rendelésnél egy étterembe, mert sajnos a nagyon hangos zajban nem hallom meg amit a pincér mondani szeretne..
Én is tudok önálló, független életet élni
A gyerekkoromat kivéve 😀 mindig is független voltam másoktól, sosem ragaszkodtam senkihez úgy vagy ilyesmi. Természetesen érthető, hogy a páromhoz ragaszkodom, mivel szeretem és együtt vagyunk, de nem függők tőle. Sok mindent egyedül oldok meg és intézek el, kivéve az olyan ügyek, mint hivatalos. 😀 Orvosi rendelőben, mint pl a fülészet nyugodtabb vagyok, ha a párom is velem tart, mert így legalább nem értem félre a tájékoztatás, a gyógyszer adagolást és társaik. Mert sajnos egy párszor megesett velem, hogy félreértettem a gyógyszer adagolását és valójában nem úgy kellett volna… Hát, van ilyen. Azóta jobban szeretem ha van valaki bent velem. Ebben szerintem semmi ciki nincs, hogy hallássérültként félreértelmezem a tájékoztatást, van ilyen is. Minden mást is egyedül szeretek megoldani, megcsinálni. Vannak napok mikor a párommal együtt megyünk valahová, tehát van kísérőm is, de hogy őszinte legyek ezt a szót nem igazán szeretem használni, mert hát mégis csak a páromról van szó.
A másik, hogy szoktam látni siket párokat vagy függetlenül ki a párunk, mert lehet az hallássérült, vagy egészséges stb.. Ugyanúgy eljárnak szórakozni, étterembe, moziba, orvosi rendelőbe és az élettel járó ügyekkel együtt. Nem kell cikinek érezzük azt, hogy a párunk vagy egy barát elkísér minket(függetlenül attól, hogy van-e valamilyen egészségügyi problémánk vagy nincs). A melletted ülő személy sem szégyelli vagy tartaná kellemetlen helyzetnek a szituációt. Veled van, veled tart és másokkal ne törődj! 😉
Higgyj magadban!
Klaudi