Tudom, hogy manapság sokkal egyszerűbb házhoz vagy a munkahelyünkre rendelni a kiválasztott ételünket, mint megfőzni mi magunk. Azonban szerintem, egy alap tudásnak kellene lennie, hogy az ember lánya, fia megtanuljon azért főzni vagy éppen sütni valami finom ételt, esetleg süteményt varázsolni magunknak, vagy a párunknak, családtagjainknak, barátainknak. Hogy miért létfontosságú? Mert sose tudja az ember, hogy mit hoz az élet és nem mindig tud az ember rendelni ételt vagy olyan anyagi helyzetbe kerülne az illető, akkor is mindig jól jön egy bevált recept. Arról nem is beszélve, hogy legalább tudjuk , hogy mit készítettünk és hogy mik kerültek bele az adott ételbe, ízesíteni is tudjuk ahogyan mi szeretjük, esetleg ha leves főzünk és nem lett jó, akkor is fel tudjuk javítani, pl: túl sós lett, akkor egy kis víz hozzáadásával máris jobb lesz az eredmény.

Én hogyan tanultam meg főzni, sütni? 
Már elég korán elkezdtem érdeklődni a főzés, sütés iránt, viszont voltak szakaszok mikor már-már nagyon nem szerettem egyiket sem, sőt inkább süteményeket szerettem jobban sütni. Kb 11-13 éves lehettem amikor először főztem magamnak és nyilván az egy tojásrántotta és tükörtojás volt elsőnek.Volt kitől el lesnem és megtanulnom a dolgokat, de mint említettem fent is, hogy volt amikor nem igazán szerettem ezt mind csinálni, mert mindig volt olyan szituáció mikor az illetőnek nem tetszettek amiket csináltam, vagy nem úgy történtek a dolgok, vagy az eredmény nem lett jó avagy számára “tökéletes”-re nem sikerült az adott étel, akár a sütőben sült. Így leálltam egy időre a főzéssel mellette, természetesen volt amikor besegítettem például pucoltam zöldségeket, daraboltam a hagymát, megkavargattam-felügyeltem a tűzhelyen nehogy oda égjen, krumplipürét csináltam, ízesítésben már abszolút nem szóltam bele. Ám, süteményt sütni annál inkább nagyon szerettem csinálni és élveztem is, talán abba szólt bele a legkevésbé. Volt egy-egy alkalom amikor én főztem, de nem volt az olyan gyakori.

Így tanultam meg főleg főzni, hogy figyeltem mikor és mit csinál. Persze vannak ami(k) eltérnek és nem úgy csinálom ahogyan ő csinálta, például más fajta hússal és más receptekkel próbálkozok és elő is szoktam venni a recept könyveket is amelyekre beruháztam, hogy esetleg onnan is tanulok valami újat, vagy az internet adta lehetőségként is kutakodok a neten, akár a fórumokon, a jól ismert nosalty, receptneked, recept videók és sorolhatnám. Igyekszem újakat is kipróbálni, de általában maradok a jól bevált recepteknél.

Mikor kezdtem el beleszólások nélkül?
Miután már elköltöztem otthonról és egyedül is “próbálkoztam” főzni magunkra, mit ne mondjak… Élveztem, élvezem mai napig is a főzés, étel sütés a sütőben vagy akár valami finom süteményt is sütni. Azt hozzá teszem, hogy nem sütök olyan gyakran édességet már, mint mikor otthon laktam. De szerintem a legtöbb ember így van vele, míg otthon lakik addig mindent is csinál gyakran, majd mikor nincs senki, semmi akkor már nincs gyakori sütögetés. Legalábbis addig a pontig, míg nem lesz egy gyerek a családban. Szívesen ki is próbálok új recepteket is, legyen szó akár főzés, sütőben sütés, édesség, tehát olyan ami nekünk szimpatikus.

Van segítségem?
Természetesen van, méghozzá a párom.♥ Rengeteget szokott ő is segíteni mikor itthon van, együtt is szoktunk főzni, tepsis dolgokat csinálni, egyedül az édesség marad rám, amit egyáltalán nem bánok. Sőt, a párom is tud finomakat főzni, ő csinálja a világ legjobb pörköltjét!♥ De, nem csak ezt tudja megfőzni, igazából tényleg mindenbe besegít és nagyon is szeretünk együtt főzőcskézni, egy közös program amit imádunk együtt csinálni. Megszoktuk beszélni hogy mit enne szívesen a másik, mi az amit igazán kíván, vagy esetleg mi volt rég amit nem nagyon ettünk mostanában. Szeretjük megbeszélni, hogy mi legyen az ebéd vagy esetleg a vacsora. Mikor megbeszéljük, hogy szívesen ennénk egy pogácsát, akkor elosztjuk a munkát kettőnk között amit igazán élvezünk mind a ketten.

Szoktunk azért rendelni házhoz?
Igen, szoktunk. Azért annyira nem állunk távol tőle, de azt se mondom hogy gyakran rendelünk, mert nem. Vannak napok, hetek amikor nincs kedvünk egyszerűen főzni vagy sütni valamit, akkor szoktunk rendelni valami olyat amit mi szívesen ennénk. Nem tartjuk ördögtől valónak a rendelést. Igaz-igaz, hogy az ember nem tudja akkor hogy most mit raktak bele vagy mit nem, de általában ugye leírják mi kerül bele vagy mi a feltét egy pizzán és sorolhatnám. Sajnos ezeken nem mutatják a kalória adatlapot, de szerintem nem is feltétlenül kellene, ha már jó ízűen eszi meg az ember, akkor ne is legyen bűntudata miatta. 😉

Van nem messze egy kajálda ahol egész jól főznek, néha oda elmegyünk és hozunk hogyha látjuk hogy olyan lesz amit szeretünk, mert máskor is bevált már, és az ízek egyezni szoktak.

Szeretjük a kínait is, oda is elszoktunk menni elvitelre hozni egy-két adagot magunknak vagy ha úgy esik, akkor be is ülünk oda enni, de gyakori nálunk inkább az elvitel mert sokan szoktak lenni. Onnan például az omlós csirkét szeretjük rizzsel.

Magamra főzök külön is?
Nem szoktam, nagyon néha esik meg mikor igen, csak akkor ha a párom azt az ételt nem szereti akkor kisebb adagban ami nekem kb 2-3 napig elég. De persze, van amikor ő is eszik belőle egy tányérral. Szóval, külön nem szoktam főzni és akármennyire is meglepő, ugyan azokat az ételeket szeretjük nagyjából mindketten, akkor így mi értelme van változtatni?

Ti mikor kezdtetek el főzni, sütni? 
Mi volt az első amit elkészítettetek? 
Szoktatok rendelni vagy esetleg nem messze tőletek hozni ételt? 
A családotokkal/párotokkal mennyire egyezik az ízlésetek? 
Mik a kedvenc ételeitek, süteményeitek? Ha szeretnétek nyugodtan adjatok meg bevált recepteket is. 🙂 

Várom szeretettel a kommenteket. ♥

Klaudi