Egy új lépés, kezdet sem olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Elképzelni, elmondani, tervezni mennyivel könnyebb, mint megtenni az első lépéseket, ugye? Igen. Ez így van. Ciki? Nem dehogy, hiszen ez normális és az ember eléggé nehezen lép ki a komfortzónájából, ezzel nincs is semmi baj, hiszen mint említettem, ez teljesen normális.

Hiszen, senki se mondta, hogy az élet könnyű és a döntéseinket, az elhatározásainkat sem ugyan olyan könnyű megtenni. Ezért ne szégyeljük és ne is tartsuk ezt cikinek vagy, hogy ezekről ne merjünk beszélni. Mindenkinek van egy biztonságos, egészséges zónája, amit nem mindig mer átlépni, megtenni az első lépéseket, mert fél tőle. Fél attól, hogy ha megteszi, akkor vajon mi lesz? Mi fog rá várni? És ha nem teszi meg, akkor ott fog motoszkálni a fejében, hogy mi lett volna ha…

Nyilván, ha az ember normális, egészséges otthonban, kapcsolatban él, az nem fog változtatni és nem fogja átlépni azt a bizonyos zónát, hacsak ő maga nem akar változtatni valamin vagy megtenni, megvalósítani valamit. Akkor talán ő maga fog változtatni a dolgokon és megteszi az első lépést, akár egy mérgező/toxikus kapcsolatból lép ki, vagy megszakít bizonyos kapcsolatokat barátokkal, családdal, vagy éppen munkahelyet vált, elmegy otthonról és sorolhatnám.

Egy egészséges ember is képes arra, ha ő is úgy érzi, hogy ha szeretné, ha eléggé akarja is. Viszont, vannak olyan emberek is, akik erre nem képesek mert megszokták és nem is igazán akarnak ezen változtatni vagy megtenni az első lépéseket, hogy kitudjanak szabadulni egy igen fojtógató helyzetből. Egy egészséges körből megszokásként sem akarnának kilépni, ez normális is, ha nincs semmilyen rossz körülmény.

Mindig és minden körülmények között nehéz lesz megtenni az első lépéseket, a változást, vagy éppen a komfortzónánkból való kilépést és ezzel nincs is semmi baj, hiszen emberek vagyunk, nem akarunk változtatni bizonyos dolgokon és ez így is van rendjén. Nem kell emiatt lelkiismereti furdalást éreznünk, vagy szégyellni, esetleg bántani magunkat, hogy “erre sem vagyok képes” vagy “erre sem vagyok elég jó, hogy megtegyem” mert igenis képesek vagyunk rá, ha nagyon akarjuk.

Ne felejtsük el, hogy nem mindenkinek megy ez és ezzel sincs semmi gond, nem mindenkinek van tapasztalata olyan téren, hogy például hogyan kezdjek el félre rakni vagy hogyan tudnék kilépni egy kapcsolatból ami már nem működik és csak a megszokás köt minket össze, vagy mérgező/toxikus kapcsolatból való kiszállást, esetleg mérgező szülőktől megszabadulni, megszakítani a kapcsolatot velük, vagy egy rokonnal, egy baráttal, összeköltözni valakivel. Sorolhatnám még és ezeket mind-mind nehéz megtenni, igazán nehéz megtenni az első lépést.

Lehetnek lelki és félelmi oka/okok a háttérben, a lelkedben amiért nem mered megtenni az első lépést. Sokan erre sem gondolnak, hogy netalán van egy sérülés a lelkükben. Sajnos az is benne lehet, hogy családon belül sem láttunk soha egy jó példát arra, hogy egy rossz kapcsolatból ki kell lépni, mert van aki eltűri ezt élete végéig.

Kitől kérjek segítséget vagy tanácsot, hogy nem tudom megtenni az első lépéseket?

Ha van egy támogató családod, egy rokonod vagy egy családtag, akkor tőle érdemes segítséget kérned, vagy akár egy megbízhatóbb-tapasztaltabb baráttól/barátoktól akik meghallgatnak amit mondasz. Fontos, hogy a félelmeidről is beszélj, mert így jobban ki alakul a kép és talán TE magad is jobban rájössz, rádöbbensz bizonyos dolgokra, hogy mitől is féltél eddig? Aztán rájössz arra, hogy most már te is akarsz tenni valamit, te is akarod, meg is fogod lépni akár magadtól vagy a beszélgetés után jössz rá az igazságra, de semmi sem szégyen vagy ciki.

Az sem rossz tanács, ha keresel egy pszichológust vagy ezzel foglalkozó coach-ot. Mert ők általuk is jobban megérted magadat és a félelmeidet azzal kapcsolatban, hogy vajon miért ennyire nehéz megtenni az első lépéseket.

Minden kezdet nehéz, de utána könnyebb lesz.
Tény, hogy az első lépéseket nehéz megtenni, de ha megteszed, akkor onnantól némileg könnyebb lesz. Ne felejtsd el, hogy a változáshoz, kizárólag te tudod megtenni ami kell. Más nem tudja megtenni helyetted, Te magad vagy a kulcs mindenhez!

Könnyebb lesz utána cselekedned, meg fogod érteni, hogy nem volt mitől félned, tartanod. Lehet, hogy veszítettél vele pár dolgot, pl: egy barátot, de soha ne érezd azt, hogy ez egy hiba volt, hanem igen is egy jó és helyes döntés volt a számodra.

Éld az életedet és ne mások, vagy a környezeted miatt aggódj! Élj végre és kezd el élni az életedet!

Klaudi