A mai rohanó világban szinte elfelejtünk élni, létezni vagy csak csupán lazítani és csak arra koncentrálni amire szeretnénk. Legyen ez a család, barátok, egy jó könyv, vagy a hobbid, bármi ami téged kikapcsol! Kapcsold ki a Világot és élj a mának, a jelenben! 🙂 

Tudom, hogy ma már nem könnyű TV, Net-WiFi, Mobil, Tablet nélkül élni. De néha kell egy kis kikapcsolódás, amikor csak magadra vagy a családodra fordítod azt a kis időd amid van. Ha belegondolunk, annak idején, még régen ezek nem is léteztek, jó ha egy TV volt pár csatornával. Node, az akkori generációnak nem sok szórakozásuk volt, ha ezekbe belegondolunk, talán az volt a legnagyobb elfoglaltságuk, legalábbis az asszonyok számára: tésztát gyúrtak, könyvet olvastak, vezették a háztartást, nevelték a gyerekeket. Persze, abban a korban is volt olyan nő aki dolgozott is ezek mellett, akkor még nem volt ennyire felgyorsult a világ, hogy ne tudtak volna foglalkozni saját magukkal vagy megélni a jelen pillanatokat és több időt tölteni a családdal. A férfiaknak talán az volt a legnagyobb kikapcsolódásuk munka mellett persze, hogy egymásnak segítettek és nem irigykedtek az emberek, mint sajnos ma, hanem ott termettek és besegítettek ahol csak tudtak. No, meg eljártak akkoriban kártyázni, kocsmázni és szórakozni. 😀

Ami most van, viszont egyáltalán nincs úgy mint régen. Az embereknek egyáltalán nincs kikapcsolódási idejük vagy arra hogy saját magukkal foglalkozzanak, esetleg segítsenek. Viszont, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mobilodon ne játssz a kedvenc játékoddal vagy ne írd meg a következő posztra szánt jegyzetedet stb. Ezzel azt akarom mondani, hogy ne későbbre halogasd a dolgaidat, és ne később akarj foglalkozni a családoddal vagy a gyerekeddel amikor már túl késő! Tudom, tudom. Nehéz bármit is félretenni amit jelen helyzetben teszel, mert a munkád is fontos, ez természetes hogy legyen miből megélni, fenntartani-eltartani a családod, ez mind érthető és normális. 

Viszont, mikor volt már neked olyan, hogy félreteszel mindent? Mikor volt már olyan, hogy oké én most rendelek egy pizzát magamnak és a családomnak, bekapcsoljuk a TV és végre együtt vagyunk, közös program? Ugye, hogy ritkábban? Vagy havonta 1x ha megesett vagy pedig félévente van erre időd csak? Legyen szó saját magadról mikor a “Te időd” van, vagy a gyerekeddel, családoddal. Természetesen akár lehetsz a pároddal/férjeddel is a végre jól  megérdemelt együttlét, kettesben és csak ti ketten! 🙂 Menjetek el egy moziba, vagy akár egy nagyot sétálni, esetleg egy étterembe. Ha családi programot tervezel, akkor tervezz hosszabb-jobb programokat! Kapcsolódjatok ki. 

Hagyd el a kifogásokat, mi szerint erre nincs időm! De, kell hogy szakíts az ilyenekre is időt, mert máskülönben ebbe te fogsz beleőrülni és a lelked sem fogja rendesen elbírni azt a terhet, pláne ha már a testeden is jelentkeznek azok a bizonyos jelek, hogy ideje lazítani! Tisztában vagyok azzal, hogy vannak helyzetek amikor ezt nem tudod megtenni, mert a gyereked, vagy valamelyik szeretted éppen olyan betegséggel rendelkezik, hogy kiszolgáltatott helyzetben van. Igen, persze érthető. De biztosan van megoldás arra hogy tudj egy kicsit egyedül lenni, vagy akár a pároddal/férjeddel. Vagy elvinni az illetőt is magatokkal, akkor is ha kiszolgáltatott helyzetben van, de érezze ő is a törődést! 🙂 

Hogyan osszam be az időmet? 
Amikor úgy érzed, itt az ideje egy kis lazításnak/kényeztetésnek, akkor ne habozz, hanem vesd bele magadat! ? Nem fog téged semmi se visszatartani, ha tudod mikor kell érte menned a gyerekedért, vagy esetleg mikor megy haza a kedves párod/férjed addig lazíts nyugodtan! Nem kell főzz vagy sütnöd, hanem egyszerűen rendelj valami finomat mindenki számára. ?? Vagy ha mégis inkább szívesebben főzöl/sütsz akkor olyan ételeket/sütemény válassz magatoknak, amely hamar megvan és nem kell órákat tölteni a tűzhelynél. Gondolj bele, hamarabb szabadulsz. A másik legfontosabb az hogy főzz több napra ételt otthon, hogy másnapra is elég legyen vagy harmadik napon is. Így legalább tudod, hogy van otthon még étel és nem kell minden napra főznöd. 🙂 A harmadik amit még tanácsolni tudnék, hogy vezesd le egy naptárba mikor-melyik napon-hányra és a helyszínt megírni, ez lehet akár egy határidőnapló is amit mindig magadnál hordasz, mindig nálad van és ekkor tudod mikor van a Te időd! 🙂 

A munkámat is hazaviszem sokszor ezért..
Állj! Soha ne vidd haza a munkából okozott gondjaidat/problémáidat! Ez egy hatalmas hiba! Válaszd szét a munkádat a magán életedtől. Tudom, nehéz és nem egyszerű megtalálni a idődet, amikor tényleg kikapcsolod minden gondolataidat és csak magaddal foglalkozol, valamint a pároddal, családoddal. Minden mást zárj ki! Nagyon minimálisan menjetek csak bele a munkátokba, egy kis részét át lehetne beszélni esetleg. De sosem szabad rágódni rajta ami a munkahelyeden történt, legyen az akár az emberek viselkedése, vagy esetleg teljesen más szituáció ami bent történt. Ne bosszankodj rajta, hanem lazíts. Ha esetleg megoldásra keresel választ akkor oszd meg a pároddal/feleségeddel/férjeddel hátha együtt ki tudtok okoskodni egy átmeneti ötletet vagy meg is van a megoldása. 😉 Foglalkozz olyankor azzal amivel/akivel szeretnél, legyen az akár a hobbid. 

Az én időm micsoda? 
Tévhit az, hogy egy hallássérültnek ne lenne szabad ideje, mert a hallókészülék benne van mindkét fülében. Azt kell mondjam hogy ez egyáltalán nincs így. ☺️Nem kell mindig figyelnem, csak azért mert a fülembe vannak a készülékeim. Vannak napjaim amikor tényleg jól esik egyet játszani a laptopomon, vagy a mobilomon, hogy kikapcsolódjak. Sőt! Egy jó könyv is nagyon ki tud engem kapcsolni teljesen, olyankor tudok is örülni, hogy végre nem kell foglalkozzak semmivel és senkivel. ?? Főzni is szoktam, de nem kell túl gyakran, mert tudom hogy van még étel a hűtőben. Általában megbeszélem a párommal, hogy mit szeretnénk csinálni, vagy a másik mit szeretne, viszont gyakori egyre inkább nálunk, hogy azt csinál a másik amit szeretne és szinte észre sem vesszük magunkon hogy a másik éppen a saját szabadságát tevékenységeként csinálja. Ha én olvasok, akkor a párom is lefoglalja magát. ? Egyikünket sem zavarja a másik. 😀 Én nem vezetek semmilyen naplót az időmre, hanem jön magától. Ha elutazok valahova, akkor is van nálam egy könyv, hogy olvasni tudjak és persze ne unjam el az egész utat. 😀 Sőt, amikor a hétköznapokon jut némi időm akkor szoktam írni a következő bejegyzés anyagot is a blogomra. 😉 

Fontosnak tartom, hogy az emberek ki tudjanak kapcsolódni, mert másképp nem is menne szerintem. Kell hogy legyen egy nap, amikor tényleg magaddal foglalkozol, már az is jó hogy amikor hazaérsz a munkából, nem a bent történt dolgokkal foglalkozol, hanem a pároddal/családoddal. Én úgy gondolom, hogy a munkát sose vigyük haza, ha tehetjük ne beszéljük túl, mindig csak a legfontosabb információt osszuk meg egymással. De ennél mélyebbre, többre ne menjünk. Egy diáknak is kell egy kis szünet, pihenés az iskola után, hiszen addig úgysem tud tanulni vagy megoldani a leckéit, hanem pihen egyet, aztán eszik és kicsit játszik utána pedig jöhet a tanulás. 🙂

Klaudi