Nem sokat hallani a tévhitekről, amelyek rólunk szólnak, mint hallássérült. Természetesen a Megváltozott Munkaképességű kategóriában már igen, de most nem róluk lesz szó, hanem azokról akik Siketek, Hallássérültek. Ezt a kategóriát fogom tudni majd bővíteni a jövőben is, hátha lesznek még újítások és ti is megtudjátok osztani ennek a kérdéseit vagy akár válaszolhattok is rá. Most ez egy olyan bejegyzés, amely mások segítségével(nem sok olyan ismerősöm van aki hallássérült, mint én így nagyon kevéssel tudtam jönni) hoztam össze ezt a kis bejegyzést. Ha esetleg Te is kedvet kaptál, hogy összegyűjtsük a tévhiteket, akkor nem kell mást tenned, mint írni ide egy kommentet, akár facebookon, Instagramon megtalálsz. 🙂 

Lássuk a összeszedett Tévhiteket és reagálok is rájuk, ha neked is van egy-egy történeted oszd meg velünk! 😉 

Nem tudsz dolgozni, munkát vállalni
Nem tudsz blogolni, olvasni
Nem tudsz beszélgetni
Nem tudsz közlekedni, munkába járni stb. 
Nem tudsz kreatívkodni(alkotni)
Nem merünk rád bízni gyerekeket
Neked nem lehet gyereked, mert hallássérült vagy
Tudsz bulizni? 
Headset-en tudsz zenét hallgatni?
Hallod a sugdolózást?
Tudsz szájról olvasni?(halló ember is tudhat természetesen) 

Amint látjátok jelenleg ezek gyűltek össze. Ha esetleg te is tudsz ehhez hasonló tévhiteket, akkor ne féljetek azt megosztani! 🙂

Saját tapasztalataim:
Sajnos vagy nem sajnos, a fenti tévhitek engem is érintettek már. Ezért leírom most nektek azt amiben nekem is részem volt és hogy mit gondolok, mit tapasztaltam meg ezek által stb. Akkor, essünk is neki! 🙂 

Tudsz bulizni? 
Megkaptam már ezt a kérdést egy családtagomtól is és másoktól, de olyan jelleggel is, hogy Nem is tudsz bulizni, mert nekem oda is kell figyelnem a hallásom miatt. Nos, ezt a kifejezés-kérdés bármely formájában, de ért már engem ez is. Most viszont, kellemes meglepetés okozok azzal mindenkinek, hogy nem is vagyok az a bulizós típus, sose szerettem buliba járni. Legfeljebb egy gyerekeknek valóba elmentem, ott voltam. Őszinte is leszek, mint mindig is az vagyok a blogomon, hogy akkor se kifejezetten szerettem. Már akkor is tudtam, hogy ez a fajta szórakozás nem az én műfajom. Persze, nem arról van szó, hogy magát a zenéket nem szeretem vagy táncolni, inkább maga a buli/szórakozóhely sosem vonzott. 🙂 Azt kell mondjam, örülök annak, hogy ez ki maradt az életemből és ma sem hiányzik kifejezetten. 😀

Headset-en tudsz zenét hallgatni?
Azok a régi szép idők, amikor nem volt ennyire modern világ, mint most és nem volt felgyorsulva sem.. Akkor tény azt se tudtuk mi az a Bluetooth vagy hogy beépített van a készülékekben. Akkoriban sajnos vagy se, de kellett és tudtam is hordani fejhallgatókat, ha zenét akartam hallgatni. Arra már kifejezetten nem volt jó, hogy értsem a beszélgetés is. Sajnos, nekem nem lehetett akkor még füldugós fülhallgatóm, ha volt is ritkán használtam. Sőt, ma is van Headset-em és használom(ritkán ugyan :D), annak ellenére is hogy a mostani készülékem már van benne Bluetooth és akár azon keresztül hallom a zenét. 🙂 Bár igaz hogy nem vagyok elégedett a mostani készülékemmel, de bízok benne hogy a közeljövőben még jobb lesz csak tartsak ki! 😉 

Hallod a sugdolózást?
Én sajnos nem, de ha igen abból sokszor félreértés eredményez ?? ami által vagy jót nevetünk vagy inkább sértődés-harag származik belőle. ? Ezért sokszor inkább legyintek az egészre és ezt messze kerülöm is. Vagy ha netalán mégis csak hallottam valamit, akkor inkább egy olyan embernek mondom el akiben megbízok, pl a párom vagy a barátnőm, hogy igaz-e amit hallottam, akkor ők bizonyosodnak meg róla. Sokszor igaz amit hallottam, ám akkor is távol tartom magam ettől, mert nem szeretem a sugdolózást. ?‍♀️

Tudsz szájról olvasni?
Igen, tudok. De nem jelenti azt, hogy a hallókészülékemmel nem hallok jól, hanem hogy értsem is amit a másik mesél, beszél hozzám. 🙂 Szerintem ez egy alap dolog kellene, hogy legyen anélkül is, hogy a másik fél rosszat feltételezzen rólunk, mint pl: Valami van a száján, herpesz és ez minket zavar, el van kenődve a rúzs, sebes és még ugye sorolhatnám. Pedig holott nem is erről van szó, hogy rosszul vagyunk ezektől, hanem mert nekünk ez is segítség és számunkra ez is egy kommunikációs eszköz, annak ellenére is hogy rohadt fárasztó is tud lenni. 😀

Tudsz beszélni? 
Igen, tudok. 🙂 Vannak ugyan szavakkal nehézségek, de szerintem kinek ne lenne? 😀 Ezeken pedig nem sértődök meg, mert szerintem vannak vicces szituációk. 

Vannak emberek akik nem tudnak, ha mégis akkor inkább hang nem jön ki a száján, hanem artikulál jelnyelv segítségével is akár. De általában amit gyakran látok, inkább csak jelnyelvet használják, anélkül hogy artikulálna is mellé. 

Nem tudsz blogolni, olvasni
Nem tudsz kreatívkodni(alkotni)
A hallásomat, és hogy mások nevében is felszólaljak, a hallásunkat vesztettük el, nem a látásunkat. 😉 Attól, hogy valaki nem hall, nem azt jelenti rögtön, hogy nem tud olvasni vagy ne tudna blogolni! Hiszen, ez a legnagyobb butaság a világon! Nem tudom, hogy az emberek hova gondoltak vagy hova jutottak el ezzel a kérdéssel…. Nyilván vannak emberek akik a látást is elvesztik vagy vakok teljesen. Viszont, mi hallássérültek vagyunk, más a problémánk. Nem kell egyből azt a közvetetés levonni egy hallássérültről, hogy se blogolni, se olvasni nem tud! Mert de tudunk olvasni és tudunk blogot is vezetni! 🙂 Meg lehet, hogy nem mindenkinek jó a blogolás vagy nem is szeretne blogolni, de ettől függetlenül olvasni pedig tudunk. 😀 Én nagyon élvezem mind a kettőt csinálni, szeretek olvasni és blogomat is nagyon szeretem vezetni. 🙂 Sosem gondoltam a blogra életem során, már bánom hogy nem kezdtem el korábban. 😀 🙂 

A másikra pedig annyit, hogy itt se a kezemet/kezünket vesztettük el, ugyanazt tudom mondani, mint fentebb is írtam. Itt is van aki elvesztette az ujjait stb, de megoldja, hogy tudjon az illető alkotni; festeni, rajzolni, horgolni, kötni, fűzni stb… Ezt szintén csinálom én is, mármint a horgolás és a kötés. 🙂 Attól, hogy a hallássérült vagyok, tevékenységeket tudok végezni, mint bármely másik sorstársam is??

Neked nem lehet gyereked, mert hallássérült vagy
Akkor ezt tisztázzuk!?? Nem azért nincs még gyerekünk, mert hallássérült vagyok, hanem mert még nem szeretnénk. ? Semmi és senki nem befolyásolja azt, hogy gyerekem legyen. Nem tudom, hogy ezt honnan vagy miből született ez a kérdés. Viszont, hogy mások nevében is felszólaljak: Vannak olyan családok akik vakok, mégis vállalkoztak egy babára, vagy egyikük hallássérült a másik szülő pedig nem, lett gyermekük és nem is egy. ?Szóval nem kell emiatt elítélni vagy megkérdőjelezni senkit. 

Egyenlőre ennyi lett volna 🙂

Ha esetleg neked is vannak tévhitek amelyek hallottál a hallássérültség esetében, akkor írj bátran itt, vagy az Instagram oldalamon, valamint a facebook oldalamon is megtalálsz. FB klaudiblog   instagramon: @klaudiblog 

Klaudi

Volt egy kérdés még tavaly: Hogyan sikerült szeretned és elfogadnod magad? Erre a kérdésre még Instagramon válaszoltam is, de úgy gondoltam legyen erről is egy bejegyzés, legalább jobban kifejtem, mélyebben megválaszolva a kérdés.

Akkor kezdjük is el!
Nem volt könnyű dolgom. Sokáig nem is értettem mi folyik körülöttem és hogy miért történik ez velem. Csak arra tudtam gondolni, hogy miért pont velem történik ez? Illetve sajnos valamelyik családtagom se nézte túl jó szemmel az egészet. Sose ültek le velem beszélni erről, vagy arról hogy mi fog velem történni, szinte semmit nem tudtam. Nem magyaráztak el semmit. Biztosan neked is ismerős az a helyzet, amikor csak úgy bedobnak a mélyvízbe és tanulj meg úszni minden tanítás nélkül. Na, kb ugyanez volt a helyzet nálam is. Azt hiszem 6 vagy 7 éves lehettem, amikor kiderült hogy valami nincs rendben nálam. 

Sokáig próbáltam megfelelni mindenkinek, de azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy nem hallok jól és folyton “értetlenkedtem”, bár az én hibám is, de akkoriban nem kérdeztem vissza, ha valamit nem értettem meg jól és nem értettem amit hozzám beszélnek/kérdeznek. A hibámhoz hozzátartozik az is, hogy sajnos eltakartam a készülékemet a hajammal. Ebben a takarás dologban sajnos szerepet játszott az egyik családtagom is, ezért gondoltam hogy ez valami szégyellni való dolog. Így automatikusan én is kezdtem eltakarni mindegy hogyan-miként, de ne látszódjon meg semmilyen formában a hallókészülékem. Ez ment nagyon-nagyon sokáig, sajnos otthon is. Persze, azt se mondom, hogy nem volt rövid hajam, mert volt sokszor. Mindig úgy vágatták le a hajamat, hogy ne látszodjon majd meg a készülék. Sokáig húztam ezt, rá is ment az egész kamaszkoromig.

Végül, a jég ott tört meg, hogy a jelenlegi párom nyitotta fel a szememet arra hogy ne szégyelljem! Nem tehetek semmiről, arról sem hogy hallássérült vagyok. Így erről az egészről nagyon sokat kezdtünk el beszélgetni, sokat meséltem neki azokról az időszakaimról, amikor nem fogadtam el magamat. Jól esett végre elmesélni, hogy én mit érzek, mit éltem meg és hogyan. Sírtam egy nagyot, de boldog is voltam egyben, hogy végre fel szabadultam a kényszer alól. Képest voltam továbblépni és elfogadni magamat, olyannak amilyen vagyok és aki vagyok, hallássérültként is! Ennek sokan nagyon örültek, hogy végre nem takarom el a készülékemet, a barátaim is. Sajnos az egyik családtagom ha meglátta, akkor automatikusan eltakarta nekem, de ezzel már nem tudtam mit kezdeni, sem azzal hogy ez neki “csúnya”. Én örültem és örülök a mai napig hogy már nem takarom el, sőt megmutatom, hogy igen hallássérült vagyok, igen hallókészüléket-illesztéket hordok. Nem tetszik? Akkor ne nézz, ne bámulj, állj tovább! ?

Mikor kezdtem el vissza kérdezni, ha nem értettem vagy nem jól hallottam valamit? 
Szerencsémre erre hamar megtanított a tanárom, illetve a logopédusom is, hogy merjek visszakérdezni ha esetleg valamit nem értek, vagy nem hallottam/nem jól értelmeztem a kérdés, akár magát a beszélgetés. Ezt a “tanítási módot” a másik iskolámba “nevelték” belém a tanárok, illetve otthon is. Így ezzel úgymond nem volt problémám. ? Azzal már igen, hogy a szorongás megvolt bennem mindig is, ha vissza kellett kérdezzek vagy szólnom. Ezt is sikerült már elengednem, tehát mindent ami a hallássérültséggel jár.

Sikerült megszeretnem magam hallássérültként
Büszke vagyok magamra, hogy sikerült elfogadnom, szeretnem magam olyannak, amilyen vagyok és aki vagyok! ? Szeretem, hogy hallássérült vagyok és hogy a hajamat úgy fogom össze ahogy nekem tetszik! Egyre jobban, lazábban beszélek már a történetemről, vissza kérdezek ha nem értek valamit, ha nem hallok valamit stb… 

Mit tanácsolok? 
Ha tudod, hogy valami történik a gyermekeddel, rokonoddal, pároddal, akkor ne azt csináld mint a legtöbben teszik, hogy nem beszélnek róla. Ne csinálj úgy, mintha nem tartozna rá, mintha csak a Te problémád lenne mint szülő és társaik. Elhiszem, hogy szülőként az a feladatod hogy megóvd minden bajtól és rossztól. Rendben is volna, ha a gyerekedet nem ennek teszed ki, hogy nem informálod hogy jelenleg mi történik vele pl: miért nem hal normálisan, mint a társai? Miért van kerekesszékben? Miért nem élhet “normális” életet, mint a többi társai? Stb… Tehát, ne kezeld tabutémának! Ne kezeld totálisan félre, hanem adj neki egyenes választ! Nem kell felnőttek módjára, hanem játékosan mondd el neki, mi a helyzet. Ne ő tapogasson a sötétben, hogy ez neki rossz legyen! Magyarázd el neki hogy minden az ő érdekében van, ezért kell a műtét vagy a orvoshoz járás. Mondd el neki, hogy szereted úgy ahogy van!

Amit nagyon fontosnak tartok, hogy ha a gyereked kérdez, arra mindig válaszolj! Ne kerüld el a témát! Valamint… Ha látod hogy valami nem stimmel vele, bántja őt valami, akkor kérdezd-fagassd! Ne hagyd őt magára, hanem tudja hogy számíthat a szüleire vagy a testvérére? 

Ő/Te nem tehetsz semmiről! 
Ne hibáztasd magadat, azért mert van valami betegséged/problémád! 
Ne haragudj rá, ha kérdez! 
Szeresd őt! ?❤️

Kérdésed van? Itt megírhatod a hozzászólásban, vagy az Intagram oldalamon: @klaudiblog, Facebook oldalamon is Klaudiblog.

Klaudi